Magyarország, 1920. január (27. évfolyam, 1-27. szám)
1920-01-14 / 12. szám
Budapest, 1920. szerda, január 14. MAGYARORSZÁG A kormány az áruuzsora ellen Szindikátusok központi hivatala — Négy hét óta 10.009 tonna gabona érkezett Budapest, január 13. t. Magyarország tudósítójától.) A Magyarország már megemlékezett a kormánynak arról az akciójáról, amellyel az áruuzsorát le akarja törni. Megírtuk, hogy a minisztertanács a közélelmezési minisztérium javaslata alapján bizonyos rendszabályokat határozott el. Ezekről beavatott helyen a következő felvilágosításokat kaptuk : A kormánynak az a célja, hogy a szabadkertiűkedelemnek minél nagyobb teret engedjen, főleg az élelmiszerek behozatala és árusítása körül és evégből a közélelmezési minisztériumra bízta azoknak a rendszabályoknak foganatosítását, amelyeket a szabad kereskedelem élénkebb tevékenykedése céljából életbe akar léptetni. Evégből a közélelmezési minisztérium a kereskedelmi kamarák útján információt szerzett a nagyobb behozatali cégek legalitásáról és megbízhatóságáról és olyan cégeknek, amelyek felől megbízható információt kapott, megadja azt a legnagyobb támogatást, amelyet a közélelmezési minisztérium az áruk beszerzése és elosztása céljából fontosnak és szükségesnek tart, fenntartván természetesen magának az árak szabáiiy irtását és az elosztás ellenőrzését. Evégből megalapították a szindikátusok központi hivatalát, amely központi hivatalnak tagja, valamennyi beszerzési csoport. Ennek a szindikátusnak irányítására elsősorban a közélelmezési minisztériumés a fővárosi tanács gyakorol befolyást.. A szindikátus naponta tart ülést. Erre a szindikátusra bízta rá most a főváros a Mardarescu tábornokkal annak idején létrejött megállapodás lebonyolítását, amely szerint a tábornok 5000 vagyon élelmiszert enged át a fővárosnak. Ebből eddig közel tízezer torma gabona érkezett be. A szindikátus működésével sikerült elérni azt, hogy lejötték például a hagyma hallatlanul magas árát és olcsóbbá tették a tojást. Nagyobb tranzakciók lebonyolítása és nagyobb készletek beszerzése és ezeknek piacrahozatala által reméli a szindikátus, hogy az árak, amelyek most egyes élelmiszerek beszerzését szinte lehetetlenné teszik, lassan-lassan mégis csökkeni fognak. A szindikátus központi hivatala a tiszántúli gabonhozatalok lebonyolítását, a burgonyakészleteknek a fővárosba való szállítását veszi a kezébe. Az éiltala Budapestre hozott élelmiszereket csak olyan árban árusíthatja és csurpinnak adhatja el, amely árat a szindikátusmegállapított és amely helyet eladásra megjelölt. Tehát nem csak a készletek megszerzésében van a szindikátusnak jelentékeny szerepe, hanem az árak irányításában is. A szindikátus működésével a szabadkereskedelemnek sikerélt mind nagyobb teret biztosítani, úgy hogy most a szabadkereskedelmi fogja megszállni azokat a területeket, amelyeket eddig a lánckereskedelem és az áruuzsora megszállva tartott. A szindikátus tagjai a főváros összes élelmezési üzemei és működésére, mint már említettük, a közélelmezési minisztériumon kivil befolyásrt gyakorol a főváros tanácsa is. A megérkezett tízezer tonna gabonán kívül három vonal burgonya is jött a fővárosba és most hetenként rendszeresen indulnak meg a megszállott területekről a román gabonavonatok. A közélelmezési minisztérium számít arra, hogy a románok a megszállott területeket kiürítik és az ott feltalálható készleteknek a főváros élelmezése részére való biztosítása céljából már megtörténtek az előzetes intézkedések. Batthyány Tivadar leleplezései az októberi katasztrófáról és a Károlyi-kormányról Budapest, január 13. Batthyány Tivadar gróf volt miniszter, aki legutóbb kilenc esztendőn át képviselte a szekszárdi kerületet, nyílt levélben búcsúzik választóitól, akiknek tudomására hozza, hogy a nemzetgyűlésen mandátumot nem vállal. Batthyány képviselői beszámolójában érdekesen mondja el az okóberi forradalom történetét és egyes, eddig teljesen ismeretlen részleteket hoz nyilvánosságra. Itt közöljük szó szmtli előadásának történetét annak a kísértetnek, hogy a Wekerle-kabinet bukásakor, közvetlenül az összeomlás után, de még a forradalom kitörése előtt Batthyány Tivadar IV. Károly kinevezésére úgynevezett békekormányt alakítson. E írnek a meghiúsult kormányalakitásunk történetét Batthyány a következőképpen adja elő: Batthyány-kormány Károlyi nélkül . A múlt év őszén történtekkísérletek aziránt, hogy elnökletem alatt egy magyar békeminisztérium létrejöjjön. Kormányprogramom lett volna: azonnali béke, ha Németre-sang érvnek útjába akadályokat nem gördít, vele együtt ha ez lehetetlennek bizonyulna, azonnali különbéke-tárgyalások megindítása. A nemzetiségi probléma azonnali megoldása elvképp, hogy a nagyobb nemzetiségi tömegek: románok, lótok, szerbek,a németek széleskörű autonómiák át, az összes kisebbségek pedig a nyelv, a vallás, a kultúra tekintetében teljes jogokat nyertek volna. Széleskörű szociálpolitika abban a keretben, amin, azt a népjóléti minisztérium szervezése körül kiadott jelentésemben kifejtettem és végül közgazdasági és közbiztonsági téren gyors, és mélyreható szervezkedések, hogy a leszerelés idejében minden eshetőségre készen legyünk. Személyi részében a minisztériumot úgy véltem összeállítandónak, hogy a politikusok közül az antant-barát függetlenségi és 48-as párt több kiváló tagja kapott volna meghívást miniszteri és államtitkári állásokra. Vallás- és közoktatásügyi miniszternek Esterházy Móric gróf ed akartam fölkérni, a közgazdasági minisztériumok élére kiváló szakférfiakat terveztem meghívni. A kisgazdapártot is meg akartam kérni, hogy a földmivelésügyi minisztériumban magát képviseltesse. Az igazságügyminisztérium élére egy szerb nemzetiségű kiváló magyar állami funkcionáriust óhajtottam megnyerni, akire mint első nemzetiségi miniszterre a nemzetiségi kibékítés munkájából nagy rész jutott volna. Bizton reméltem, hogy az ő közreműködése útján rövidesen a többi nagyobb nemzetiség képviseltetését a kormányban elérhettük volna. Károlyi Mihály gróf ezen tervemről és tanácskozásaimról tudott és hozzájárult ahhoz is, hogy a minisztériumban részt ne vegyen. Ő a béke előkészítése körüli misszióval külföldre ment volna. Több, az akkori kormányt támogató tényezővel tárgyaltam volt, tanácskozásaim egy ideig kedvezően is folytak, azonban a velem szentben támasztott személyi követeléseken, amelyeket vállalkozásom sikere érdekében el nem fogadhattam, uighiusultak. Tisza István jóakarata később Tisza István gróf, midőn értesült az én tárgyalásaimról és azok meghiúsulásáról, emlékének tartozom azzal, hogy ezt kijelentsem, a legmesszebbmenő támogatást ajánlott föl minden feltétel nélkül, csakis az ország érdekében a maga és pártja nevében oly célból, hogy kormányalakításom sikerüljön. Az események azonban oly rohamosan haladtak, hogy Tisza István közbelépése már nem érvényesülhetett. Az összeomlás és teljes fölfordulás megakadályozása érdekében eme vállalkozásommal teljesítettem hazám iránti kötelességemet; sajnálom, hogy megakadályoztak benne, mert ha időm lett volna a kormányt megalakítani és programom alapján akcióba lépni, azt hiszem, hogy ha nem is mindent, de sokat menthettem volna meg a végveszély óráiban Hazánk javára. Amidőn én és legszűkebb politikai barátaim még a kellő időben a különbéke tervét szorgalmaztuk, akkor sokan találkoztak, akik Hazánk megmentése érdekében tett javaslatainkat a legsértőbb inzultusok kiséretében utasították vissza és akadályozták meg. Tíz nappal az összeomlás előtt azután Andrássy Gyula gróf lépett mint közös külügyminiszter a különbéke programjával a porondra, ámde sajnos, megkésett vele. A történelem ítélőszéke előtt emelt fővel állhatunk meg mi, akik idejekorán megmutattuk a magyar haza megmentéséhez vezető utat. . A gödöllői napok október vége felé késő éjjel magához hivatott a király Gödöllőre. Rettentő sivár volt a helyzet a király körül. Tülekedés ahatalomért, tülekedés a miniszteri székekért, a legsorsdöntőbb órákban, őszintén megmondottam a királynak, hogy nézetem szerint az öszszomlás máris el nem kerülhető, ha azonnal, még az éjjel, vagy másnap reggeliig egy németellenes antantbarát kormányt nevez ki a különbéke-programmal; kevés ugyan a reményem a sikerhez, pártom azonban hajlandó még a kockázatos kísérletet a király és haza érdekében vállalni. Ha azonban a kormányalakítás körüli huzavona még egy-két napig eltart, ősszetett kezekkel kértem a királyt, mellőzze a függeleségi pártot éshagyja kívül személyemet minden kombinációból, mert akkor már hiába minden. Amidőn a bolgár front megszűnt, Törökország harcászati szempont- sról többé mit sem számított, Németország és Ausztria pedig máris teljesen szétzüllöttek, a forradalmat, az összeomlást Magyarországon sem kerülhetjük el. Ugyanezen álláspontot foglaltam el József főherceg előtt is, amidőn Károlyi Mihály és Lovászyval együtt akirály megbízásából néhány napra reá vetünk érte,kezett. Kérve-kértem, bízzák a kibontakozást azokra, akiknek háborús politikája s a békét akadályozó eljárása pusztulásunkat okozta. Kitört a forradalom Pártom utasított, vegyek részt képviseletében az október hó végén megalakult Nemzeti Tanícsban. Október 31-én reggel azon hírrel ébresztettek fel, hogy kitört a forradalom, a király József főherceg útján Károlyi Mihályt kinevezte miniszterelnökké és Károlyi a kinevezést és a kormányalakításra vonatkozó megbízást már el is fogadta. E hír hallatára rémület fogott el, mert láttam magam előtt a bekövetkezendő eseményeket. Károlyi és a Nemzeti Tanács felajánlották a belügyi tárcát, illetve kértek, hogy azt elfogadjam. Egész nap vonakodtam, ámde a legkülönbözőbb pártállású személyek, különösen a nemzeti és keresztény világnézet soraiból kértek, biztattak, vállaljam az ország érdekében a belügyminiszteri tisztet, oly célból, hogy a szélső radikális áramlatokat képviselő több minisztertársammal szemben képviseljem és és védjem a kabinetben az ország legszentebb érdekeit, a törvényesség, a hazafiság, nemzeti irány, valamint a vallás szempontjaiból. Engedtem a buzdításoknak és következett életem legsúlyosabb, leggondterhesebb szaka. Igen érdekesen mondja el, hogy az állam forma kérdése miatt hogyan ajánlotta fel a Károlyi-kormány nyomban megalakulása után lemondását Károly királynak, aki azonban ezt nem fogadta el. 3