Magyarország, 1923. augusztus (30. évfolyam, 171-194. szám)
1923-08-01 / 171. szám
Budapest» 1923. augusztus 1. szerda t mm . 1 ....—. ' ■ 1 MAGYASORSZ AG IÁltalánosságban elfogadták az indemnitást Zápszó és Szszszabbályvita. — A nemzetgyűlés ülése , (A Magyarország tudósítójától.) A nemzetigyűlés mai ülését féltizenegy után nyitotta meg Scitovszky Béla elnök. Az indemnitási vita folytatása előtt Strausz István személyes kérdésben szólal fel és visszautasítja a felhatalmazási javaslat előadójának ellene intézett nagyhangú támadását. Házszabályvita a zárssá körül Az indemnitás tárgyalása során a zárszó jogán először Baross János szólalt fel. Kéri a kormányt és a Házat, hogy a földreformnovella tárgyában előterjesztett határozati javaslatát fogadja el és utasítsa a kormányt a földreform-novella sürgős beterjesztésére. Ezután az előadó néhány szóval válaszol Strausz Istvánnak, majd Gaal Gaszton szólal fel zárszó jogán. Elnök figyelmezteti, hogy csak abban a keretben beszélhet, amelyre a határozati javaslat vonatkozik. Erre Gaál Gaszton kijelenti, hogy. a zárszótól eláll, leül és a házszabályokhoz i kér szót. Rámutat arra, hogy az eddigi gyakorlat szerint a zárszó jogán felszólaló képviselőknek nem volt megszabva a keret, amelyben a felszólalásnak mozognia kellett. Az elnök ezzel szemben precedenseket hoz fel és kifejti, hogy a házszabályok szerint csak a határozati javaslat témájához van joga a képviselőknek hozzászólani. Gaal Gaszton kijelenti, hogy szerinte az elnöki eljárás a szólásszabadság korlátozása. "Szakács Andor kéri a Házat, hogy a házszabályokat olyan értelmezésben alkalmazza, hogy aképviselőknek joguk legyen minden kérdéshez is hozzászólani. Elnök kijelenti, hogy ő csak azeddigi gyakorlat érvényesítéséhez ragaszkodik,Szilágyi Lajos a házszabályokhoz szólva sajnálja, hogy az elnök éppen a Ház volt elnökeinek a szólási jogát korlátozza. Amióta Gaal.Gaszton beszélt nemcsak beszédek hangzottak el, hanem események történtek oda kinn az országban. Lehetetlen az, hogy utolsó percbenkaptak kézhez két, fontos módosítást. Ezért,ískéri, hogy tegyék lehetővé, hogy aki a zárszó rrjogán szólal fel, tetszés szerint vegye igénybe a Ház idejét . Farkas Tibor indítványozza, hogy az elnöki felfogással szemben a Ház adja meg a jogot a felszólalóknak, hogy a vita egész anyagával is foglalkozzanak. Elnök: A Ház e tekintetben nem határozhat. Szilágyi Lajos: Tessék a bizalmi kérdést felvetni. Elnök: Hivatkozik Návay Lajos elnöklésekor előfordult hasonló esetre. Farkas István: Csatlakozik Farkas Tibor !' indítványához. Gaal Gaszton: Elismeri az elnök jogát, hogy ily módon korlátozhaja a felszólalásokat, de akkor vesse fel a bizalmi kérdést. (Úgy van, Úgy van a baloldalon.) Östör József figyelmezteti az elnököt, hogy még ha van is gyakorlat, az nem lehet érvényes, mert hiszen új szakaszokat terjesztett be a kormány az indemnitáshoz. Elnök: A két új szakaszt még nem nyújtották be. Ismételten hangsúlyozza, hogy az ő álláspontja a helyes. (Nagy zaj az ellenzéken.) Friedrich István: Akkor kimegyünk! (Zaj.) Elnök: Ragaszkodik a házszabályokhoz. Gaal Gaszton: Az elnök is tévedhet, mint ahogy ő is tévedett és döntő bíró nem lehet más, mint a Ház többsége. Elnök: A házszabályok őre az elnök, nem a nemzetgyűlés, különösen nem a többség. Nem látja, hogy ellenkezésbe jutott volna a házszabályok szellemével. Én a kisebbség érdeke, hogy megbízzon az elnök vártatlanságában. Szakács Andor a házszabályokhoz szólva a nem korlátozható zárszójogát hangoztatja. Propper Sándor ugyancsak a házszabályokhoz szól és kijelenti, hogy az egyes precedensekre nem lehet folytonosan hivatkozni. A vita megindulása óta új gazdasági helyzet állott elő, amelyet kötelességszerűleg meg kell vitatni és amely az ellenzéket új feladatok elé állította. Ha pedig precedensekre hivatkozunk, akkor precedens az a jog is, amely szerint a képviselőknek joguk van fejtegetéseiket a címhez szólva elmondani. Ha meg lehet változtatni egy jó precedenst, meg lehet változtatni egy rosszat is. Szabó Sándor a házszabályokhoz szólva kijelenti, hogy meggyőződése szerint, az elnök nem kívánja a szólásszabadságot korlátozni. Létay Ernő szintén a házszabályokhoz szól. A régi képviselőházban féltékenyen őrizték a szólásszabadság jogát. Ma, amikor a házszabályrevízió kérdése lebeg a nemzet előtt, igen fontos, hogy a képviselők a zárszó jogán saját belátásuk szerint beszélhessenek. Őrffy Imre a házszabályokhoz szólva Propperrel polemizál. A képviselőknek nem lehet feleselési joguk. (Zajos ellentmondások a baloldalon és a szélsőbaloldalon. Percekig tartó viharos zaj.) Felkiáltások a baloldalon: Alkotmányos jog ! (Nagy zaj.) Esztergályos János: Nem a szovjetházban van! Propper Sándor: Üljön le! Beisinger Ferenc: Kötelességünket teljesítjük. Esztergályos János: Üljön le. (Folytonos zaj.) Kutka P. András: Műfelháborodás. (Zaj.) Őrffy Imre percekig áll a nagy zajban és nem tudja beszédét folytatni. Végre a következőket mondja: A feleselési szót nem sértő szándékkal mondotta. A házszabályoknak nemcsak az a feladata, hogy a szólásszabadságot biztosítsa, hanem, hogy azt összeegyeztesse a Ház tanácskozási rendjével. Ily módon kell biztosítani a Ház tanácskozóképességét. Az elnök és nem a többség joga a házszabályok feletti őrködés. Friedrich István szerint Őrffy tévedésben van, mert a pénzügyminiszter csak legutóbb mondott expozét és az ellenzék ragaszkodik ahoz a jogához, hogy hozzászóljon. Elnök: Az elnök joga a házszabályok fölött őrködni. (Zaj a baloldalon.) Friedrich István: Ez nem komoly dolog! Ez nem parlament. ■ ■ Elnök: Az elnökségnek egy joga és kötelessége van a házszabályok intézkedéseit betartatni. Szilágyi Lajos: A képviselőt nem lehet elütni attól a jogától, hogy az állami bevételek és kiadásokhoz hozzászóljon. Gaal Gaszton pedig ehez kívánt szólani. Elnök: Az elnökségre nem tartozik, hogy egyes képviselők mihez akarnak szólani, hanem csak az, hogy milyen címen él a szólás jogával. Gaál Gaszton: Kéri az elnököt, mutassa meg a házszabályok ama szakaszát, amelynek alapján kijelentéseit tette. (Helyeslés a baloldalon.) Az ellenindítvány beterjesztőjének is joga van beszélni. Elnök: Megjegyzi, hogy az eddigi gyakorlatra és a házszabályok szellemére hivatkozott. (Zaj a baloldalon.) Esztergályos János: Szokatlan a parlamentáris életben, hogy a miniszterek expozéjához ne lehessen hozzászólni. Sem a miniszterelnök, sem a pénzügyminiszter nem mondtak expozét az indemnitás beterjesztésekor. Feltételezi, hogy mind a ketten szántszándékkal vezették félre a nemzetgyűlést. (Nagy zaj a jobboldalon.) , , Felkiáltások a kormánypárton: Rendre! Rendre! , , , Haller István: A mostani helyzet nem állott volna elő, ha a miniszterek a vita megindulásakor szólaltak volna fel. A kormánynak ragaszkodnia kellett volna a parlamentáris szokásokhoz, a képviselőknek tehát joguk van a mai súlyos helyzetben reflektálni a miniszteri beszédekre. Bethlen István gnóf mtntsstenalnöh t Semmiféle parlaaneistben nem volt divat, hogy a miniszterek az indemnitási javaslat benyújtásakor expozét tartsanak. Ez a költségvetésnél szokásos, Btaller képviselő úr a parlamentáris szokásra hivatkozott. Semmiféle parlamenti szokás nem engedi, hogy egy egyszerű indemnitási vita ilyen hosszúra nyúljon. A parlamentáris szokások szellemére vonatkokozólag semmiféle kitanítást nem fogad el. (Taps a kormánypárton.) Haller István: Évek óta nincs költségvetés, a képviselők tehát természetszerűleg az indemnitási javaslathoz szólnak hosszasabban. És ez megfelel a parlamentarizmus szellemének. Bethlen István gróf: Azért nem jutunk költségvetéshez és egyes javaslatok tárgyalásához, mert az ellenzék az indemnitáshoz oly hosszú ideig veszi igénybe a nemzetgyűlés idejét. (Zaj és ellentmondás az ellenzéken.) Rupert Rezső: Nem helyesli az elnök felfogását, mert a határozati javaslatot benyújtók indítványt tettek, az indítványozóknak pedig joguk van részletesen megindokolni indítványukat. Kéri az elnököt, hogy miután nyilván tévedett a házszabályok magyarázatában, az ország érdekében kéri, hogy felfogását változtassa meg. Elnök: Csak annyit kíván megjegyezni, ha tévedett volna, ezt kötelességének tartaná belátni, de ez nem történt és így nincs oka a felfogását megváltoztatni. Szakács Andor azt hangsúlyozza, hogy öszszesen csak három zárszó jogán kívánó képviselő van. Ez a kérdés teljesen tisztázva van. AZ ÖRVÉNY EGY ÉJSZAKA TÖRTÉNETE REGÉNY írtai SURÁNYI MIKLÓS , XIII. Gotthárd tehát bevallja. Nemcsak bevallja, de látható önkínzással és egyben véres kegyetlenséggel részletezi is a beismerést. — Hát úgy volt, — recsegte köhögve, lihegve, a gégéjében feltörő nyálkában fuldokolva, — hát úgy volt, hogy Magda előállott a Dornbach-ügygyel. Megakadt, fuldokolt, köhögött, azután vadul körülnézett. — Hát itt hentergent az én feleségem a szeretőjével? Le sem feküdtél még, úgy egész éjjel virrasztottál. Szép. Hát akkor az ágy miért van úgy feldúlva? — kérdezteőrjöngve és csontos, vaskos, vörös mutatóúj javat bemutatott a másik szobába, a nyitvamaradt ajtón keresztül látható széles mennyezetes ágyra. — A párnán ott a fejetek nyoma. Ott henteregtetek ocsmány, céda játékokban? Ott hentergett az én két gyermekem anyja és úgy jött haza meggyalázva, összetépve, bemocskolva. Hé, ügyész úr! Nem hiszi el ügyész úr, hogy én öltem meg az ön szeretőjét ? ! Henry kábultan ült az íróasztalnál. Nem érzett, nem látott, nem hallott semmit, tompa zsibbadtságot,egy sötét, imbolygó, szakállas alak szétfolyó, elmosódó szilhuettejét és olyan szavakat, amelynek értelmét nem tudta átfogni. Olyan Valószínűtlennek tűnt fel előtte minden, hogy nem tudta, ébren van-e vagy álmodik. Belekapaszkodott abba a gondolatba, hogy álmodik. Igen, nem is lehet máskép, Magda bizonyosan megtalálta a módját, hogy megszelídítse, igájába hajtsa és megfélemlítse ezt a fenevadat. Elég volt Gotthardnak a meggyilkolt inassal való szembesítés ma reggel, abba belefáradt, és belátta, hogy legokosabb elengedni az asszonyt. De közben egyre hallotta a báró rettenetes hangját. — Leterítettem a bestiát. Nem természetes ez? Egy házasságtörő asszonyt kivégezni: ez a legkevesebb. Legtermészetesebb jogom volt ez az erkölcs, az élet és az Úristen nevében. Ez a legősibb igazságszolgáltatás. Aztán egyenesen feléje fordult. — Vagy tán nálatok nem ez a szokás? A te középkori őseid nem így bántak el házasságtörő némbereikkel? Hedry Kálmán, remélem a te ősnemesi véred nem tiltakozik a férj ítélkezése ellen. Hedry nem tudott válaszolni. — Álom ez, álom, — ismételgette magában csökönyösen. —■ álmodtam én az egészet. Magda ezalatt szépen elintézett mindent ... Nem igaz a hajós-kocsmai gyilkosság sem. Pfuj, a majom támadása is álom, a kaszinóban sem voltam, — hogyan is lehettem volna, hiszen itt várom éli Magda telefonját ... de már el is érkezett az ideje, hogy telefonáljon ... Mi? — nyöszörgött, vergődött, tehetetlenül, mert újra fülében harsogott a báró dühöngése: — Én öltem meg Magdát! De még hogy! Elpusztítottam, mint egy kártékony fenevadat. — Nem igaz, álmodom — erőlködött szóhoz jutni Kálmán. De nem tudta a száját széjjelfeszíteni az akaratával. — Szeretnéd úgy-e, ha most hazudnék! —■ kiáltotta amaz mintha kitalálta volna a gondolatát. — Félsz, borzongsz, éjuldozol, úgye? Elhiszem, hogy félsz!... De ha láttad volna... különben egyre megy. Szerencsétlenség volt, gyilkosság volt, öngyilkosság volt, mindegy az egészen. Magda a klinikán haldoklik és ennek az egész szörnyűségnek te ,vagy az oka. Mert a golyót én röpítettem a házasságtörő asszony szivébe, de a gyilkos, Hedry Kálmán, te vagy! Az ügyész meg sem tudott moccani. — Álom ez, álom, nem lehet az, hogy a gyilkos idejöjjön leleplezni, bevádolni magát, ide, az államügyészhez, hozzám, hogy a megtorlás, a büntetés, a börtön, az akasztófa elé vigye a halottrablás és bérgyilkosság, a feleséggyilkos szörnyű vétkeit. Nem. Ez őrület, káprázat, hallucináció, nagyon felizgatott a félelem, az aggódás, az undor... Magda bizonyára telefonálni fog, vagy levelet ír ... Igen, levelet fog írni és megnyugtat ... Hej, ha én most beszélni, mozdulni tudnék, ha odarohanhatnék a Gotthard villába, vagy legalább is ki tudnám nyitni az ablakot ... Hej, hiszen mi más bűnöm van nekem, minthogy szeretem Magdát és szeretném az életemet vele becsületesen, nyíltan, boldog békességben megosztani ... A báró megint felelt a gondolataira. — Szerelem? Szeretitek egymást? Bizonyosan ezzel védekeztek. Ezzel védte magát Magda is, amikor ráfogtam a revolvert. Ügyész úr, maga szereti e* a feleségemet? Szerette mi? Így szokták mondani a bukott nők kitartottjai is. Az ügyész mereven bámult a földre. A szeme megakadt a szőnyeg jobb sarkában. Egy fényes, sárga, gyengén tüzelő tárgyacska vonzotta oda tekintetét. Mi ez? Magdának egy leejtett, itt felejtett ékszere. Ha ezt a báró észrevenné! Már észre is vette. A báró is odanézett, lehajolt és felemelte. — Ez a Magda tűje. Tavaly névnapjára vettem. Szándékosan pottyantotta a földre? Kis borravaló volt ez a szerelmi szolgálatokért? Vagy oly viharosan marcangolták egymást, hogy... nos, a gyilkosság? Igen. Hát tudd meg, hogy elégtételt vettem, igazságot szolgáltattam. Ügyész úr, most hajrá, nyomoztasson bátran, vezesse a vizsgálatot maga, jöjjön velem a klinikára, nézze meg a haldokló szere (13) 3