Magyarország, 1924. július (31. évfolyam, 129-155. szám)

1924-07-01 / 129. szám

4 MAGYARORSZÁG Budapest, 1924. július 1. kedd " A tízéves aggastyán Jackie Coogan kinőtt a gyerekszerepekből. — Véget ér a karrierje ! — Elkeseredett üzleti harc az utolsó gyermekévekért. — Látogatás a mozivárosban a milliomos ifjúnál (A Magyarország tudósítójától.) A háború előtt a kis Bandi francia fiúcska volt, a mozi közönségének kedvence, aki személyesen is fellépett Budapesten egy szkeccsben és két magyar szót is megtanult. Az anyád! — ez volt az akkori divatos felkiáltás, amelyért viharosan megtapsolták a kis Bandit, amikor a darab folyamán többször emlegette. Bandinak annyira megtetszett ez a mondás, és az általa elért hatás, hogy európai körútján, sőt odahaza Párizsban is emlegette és sehogysem tudta megérteni, hogy a németek, belgák, franciák, meg a többi nációk nem méltatták figyelmükre , amikor ő öklével megfenyegette partnerét, vagy a közönségét és elkiáltotta magát: — Az anyád ! — Azóta Bandika már kamaszkorban levő fiú és bizonyára kinőtt a szerepeiből, mert kérészéletű művészi pályájának vége szakadt. Eltűnt a feledés homályában fidőst Jackie Coogan, ez az amerikai legényke, lépett Bandika örökébe és el lehet róla mondani, hogy felfedezőjével, Charly Chaplinnel együtt ők a világ kedvencei. Másfél évvel ezelőtt ismerkedett meg vele a magyar közönség, pedig akkor már négy év óta szerepelt Amerikában és a mozivászon pöttöm művésze immár tízesztendős, úgy hogy az ő karrierje is vége felé közeledik, mert eddig egyetlen gyermek-moziszínész se vált be felnőtt korában. Az érdekes, fiúcska természetesen Kaliforniában, filmországban lakik a Los Angele, közelében levő Hollywood filmvárosban, ahol a stockholmi Svsnska Dagbladet cifflű lap egyik munkatársnője meglátogatta. Erről a látogatásról a következőkben számol be lapjában. — Egy igazi kis gentleman-nel állok szemben — Írja — aki rámmereszti okos barna szemeit és azt kérdezi tőlem, igaz-e, hogy hazámban egész tiszaka süt a nap ? Milyen sokat lehet akkor ott Hímezni —teszi hozzá mingyárt. A film az istene, amit természetesen jobban szeret, mint a tanulást. Iskolába nem jár, hanem a tanítók fámát ér hozzá és nagyon szeret olvasni. Ami csak a kezeügyébe esik, mohónolvassa." Amikor Charlie Chaplin fölfedezte, — beszélik Jackie szülei —, mindössze négyesztendős volt. A szüleivel együtt játszott operettszínpadokon és főképpen ügyes táncával tűnt fel. Egy ilyen alkalommal látta meg Chaplin, aki véletlenül betévedt a színházba és aki rögtön felismerte a kis fickóban azt a megfelelő »egyéniséget«, akit ő kölyök« című mozidarabjához már régen keeresett. A film rendkívüli sikere után még nyolc mozidarabot játszott el Jackie Coogan, és ezek közül Quidának az »Egy kutya Floridriában« című regényéből készült mozidarab volt a legutolsó. — Nem erőlteti meg magát nagyon a fiúcska ? — kérdezte a hírlapírónő a szülőktől, Coogan úr és neje azonban egyhangúlag jelentették ki, hogy: — Szó sincs róla! Sőt ellenkezőleg annyira vigyázunk a mi drága gyermekünk egészségére, hogy a legkáprázatosabb ajánlatokat utasítjuk vissza, amelyek a vele való spekuláción alapszanak Szakadatlomul ostromolnak bennünket a vállalkozók, hogy foglalkoztassuk gyakrabban Jackiet, aki már kezd kinőni szerepeiből, tehát használjuk ki az utolsó időt business szempontjából, de mi nem állunk kötélnek. Esztendőnkint két film, nem több és naponta 4 óra filmezés ! A fődolog, hogy egészséges és boldog ember legyen, belőle! És ezek nem üres frázisok, mert a szomszédok is megerősítik azt, hogy Jackiet nem hagyják a szülei kiuzsorázni, hanem ésszerűen nevelik. Jackie különben is milliomos már — még pedig dollárokban. Jackie reggel 8 órakor kel föl és 7 12 órakor már Agybábujtatják. Moziba nem jár, csak elvétve szülei kíséretében és csakis olyan filmekhez, amelyeket szülei megcenzúráztak. Mint filmszínész rendkívül tanulékony és invenciózus. A rendező elmondja neki a jelenet tartalmát, megmagyarázza hogyan kell megjátszania, a többi azután már magától megy és sohasem kell javítani a játékán, mert Jackie bámulatos intencióval dolgozza ki szerepeit. Amilyen vidám, pajkos fickónak látszik is, Jackie alapjában véve nagyon érzékeny és könnyen elpityeredik. Amikor szomorú jelenetet játszik, igazi könynyek buggyannak ki a szeméből. Jackie sír, mert Jackienak szíve vont E Mi yigin jelelik meg i fenti lei ini-reiliszitíp Font®?, tanácskozásokról. Siepmann részvételével a Nemzeti Bankban (A Magyarország tudósítójától.) A Magyar Nemzeti Bank vezetőségre Popovics Sándor elnökletével, ma délelőtt nagyfontosságú tanácskozást tartott, melyen résztvet Mr. Siepmann, a népszövetségi főbiztosság által a Nemzeti Bankhoz delegált tanácsadó is. A tanácskozás szigorúan zárt ajtók mögött folyt le. Értesülésünk szerintazokat a rendkívül fontos rendszabályokat tárgyalták, amelyeket a valuta- és devizaforgalom terén óhajt életbe léptetni a Nemzeti Bank a devizarendelet által biztosított jogánál fogva. Letárgyalta azonkívül a bizalmas értekezlet a magángazdaságok szanálásával kapcsolatban azokat az égető kérdéseket, amelyeket a Nemzeti Bank legközelebbi főtanácsülése elé fog a vezetőség terjeszteni. A tanácskozás végeztével a Magyarország munkatársa kérdést intézett . . . Popovics Sándorhoz, a Nemzeti Bank elnökéhez, aki a következőket mondotta : — A tárgyaláson a Nemzeti Bank üzletmenetének főbb kérdéseit tárgyaltuk le. Ami a devizaügyrend kiadását illeti, erre nézve csak annyit mondhatok, hogy még néhány napig eltartanak az ügyrend elkészítésével kapcsolatos munkálatok, úgyhogy körülbelül e hét végégére várható az ügyrend, megjelenése. A tanácskozásról, annak bizalmas jellege miatt, egyelőre többet nem mondhatok.. . A kilencedik pont írta: Kreutzer Lipót A 48-as nagy, március híres tizenkét pontja közül ez volt a kilencedik pont: a trémzeti bank követelése, és hetvenhat esztendőnek kellett elmúlnia, amíg az álmok, a vágyódások, a harcok ködvilágából az élet valóságává lett a Magyar Nemzeti Bank. Sokszor megírták, sokszor elmondották már, hogy netrigyz képzeltük el Magyarország gazdasági és pénzügyi függetlenségét. Akik a gazdasági és pénzügyi életében független Magyarországért harcoltak egykoron, a régi, nagy, és boldog Magyarországot akartuk gazdasági berendezéseiben önállónak és függetltlennek ismerni. Ez a cikk, azonban nem kíván elborongás lepni a múltakon ; nem a pusztuláson akarunk elmerengeni, hanem a jövendőnek kívánjuk felépíteni az erősségeit.. Ennek a cikknek a keretében csak rövid viszszapillantást akarok vetni annak a bankharcnak, amely 1960-ban, 1909 ben folyt, a külön magyar bankért folytatott küzdelemnek a gazdasági fejezeteire. Ennek a küzdelemnek éppen a »Magyarország« hasábjain voltak a legfőbb harctere, itt vertük vissza azokat a támadásokat, amelyek a gazdasági argumentumok köntösébe burkolóztak, pedig a közös jegybank védelmezői akkor is már tudták, vagy legalább sejtették, azóta bizonyára sokszorosan meggyőződtek róla, hogy a külön magyar jegybank megteremtésének 1910-benban lettek volna gazdasági akadályai. Hová lettek, miképpen alakultak, miként törpültek el avagy semmisültek meg a gazdasági argumentumok, amelyeket az utolsó nagy bankharc idején a magyar nemzeti bank ellen mozgósítottak . A Benedikt-féle formula, amely az 1907-es vám- és kereskedelmi szövetség egyik »különleges határozmánya« volt és amely szerint Magyarország bizonyos hozzájárulásokat aranykoronában kellett volna hogy a gazdasági különválás esetén Ausztriának fizessen, mumus volt akkor is csupán és ma gazdaságtörténeti emlék, amely iránt már csak régiségbúvárok érdeklődnek. Hová lett a nagy gazdasági egységek elmélete, amelyet jóhiszemű és értékes gazdaságpolitikusok szegeztek szembe a külön magyar bank követelésével ? Megmondottuk akkor is, hogy mindenik állam a maga külön életét éli, ha nagy a területe, akkor nagy a gazdasági egysége, és ha kicsiny, akkor a sors kiszabta kis területén éli a maga külön életét. Azóta új államok keletkeztek Európában, mindeniknek megvan a maga külön gazdasági berendezése és nem látjuk sehol a törekvést a nagy gazdasági egységek felé. Azután ott volt nagyágyúként a magyar jegybank ellen az az argumentum, hogy Magyarországnak passzív a fizető mérlege. Akkor is szembehelyezkedtünk ezzel az elméletből és megmondottuk már akkor is, hogy a közgazdaság tudományában mind a kereskedelmi, mind a fizető mérleg problémájával nagy szemfényvesztés folyik. Ezen a területen alapos revízióra van szükség, a kereskedelmi mérleg alapját a külső kereskedelmi statisztika adatai teszik, holott jól tudjuk, hogy ezek az adatok nem lehetnek pontosak és ekképpen nem megbízhatók ; a fizetés mérlegének pedig egyik nevezetes alkotó része a számadataiban annyira ingadozó kereskedelmi mérlegnek az egyenlege. Akik a kereskedelmi és fizető mérleg problémájával foglalkoznak, nem tesznek különbséget a magán- és az állami gazdálkodás között. Már akkor, a nagy bankharc idején rámutattunk arra a helyzetre, hogy az országra nem származik fizetőkötelezettség, ha valamelyik pénzintézet a külföldön helyez el kamatozó papírokat; a kamatfizetés kötelezettsége itt a pénzintézeté (a háború után elkövetkező helyzet más megítélés alá tartozik), és a pénzintézet ebbeli kötelezettsége nem rontja az ország fizető mérlegét Ezzel a problémával nem lehet a mostani írás keretében foglalkoznom, de rá kellett mutatnom, mert a Magyar Nemzeti Bank megeremtése alkalmából megint szó esik a régi babonákról, a fizetés mérlegéről és a készfizető bankról. Csodálatos, hogy Georg Friedrich Knapp korszakos munkája óta, amelyben világosan benne van, hogy a készfizetési fikció, hogy készfizető jegybankok nincsenek, hogy nincsen is szükség a Jegybank teljes és tökéletes készfizetésére, hogy nincs reá szükség és el sem képzelhető, csak éppen annyi kell a »készfizetésből«, hogy a jegykibocsátó bank a harmadfedezeti vagy a 40 százalékos aranyfedezeti rendszer alapjára keverkedjék, mondom, csodálatos, hogy hiába bizonyítják ezt az igazságot Európa és Amerika jegybankjai, nálunk már megint, vagy még mindig a készfizetés szükségéről beszélnek. És beszélnek új valuta szükségéről is, holott egyelőre semmi szükség nincsen reá. örvendjünk az állomásnak, amelyhez elérkeztünk: akz aranyfedezetre berendezett Magyar Nemzeti Banknak, amely jelenti pénzünk értékének állandóságát, régi forgalomképességét, régi becsületét. E visszapillantásban az utolsó nagy bankharcra hadd említsem föl, hogy a közös jegybank védelmezői bécsi, de más külföldi lapokban is, cikkeket helyeztek el mi ellenünk, az ú. n. :a bankcsoport hétjén, így történt meg, hogy engem, is, aki a kolozsvári Kereskedelmi Akadémiának voltam tanára és aki... cikkekben és külön könyvben szálltam síkra a magyar jegybankért, valamely napon barátságtalanul aposztrofált Németország legnagyobb lapja, a Frankfurter Zeitung. E támadásokra büszk kor is, és amikor a nagy harcnak e kicsinyes fejezetére most ráborítjuk a feledés fátyolát, állapítsuk meg, hogy . . a gazdasági igazság az, utolsó nagy bankkarc idején a mi táborunkban volt, a külön magyar bankért küzdők hadsoraiban. . És e sorokból jegyezzük fel Holló Lajos és Justh Gyula nevét, ők nagy és nemes harcosai voltak a Magyar Nemzeti Bank ügyének, róluk kegyelettel és szeretettel illik megemlékeznünk most, amikor az eleven élet valóságává lett a 48-as nagy március tizenkét pontja közül: a kilencedik pont. A szerajevói gyilkosság évfordulóján a délszláv fasiszták ünnepelték a merénylőket és sírjukat megkoszorúzták Zágráb, június 30. – (A Magyarország külön tudósítójától) jnius 28-ikán, Ferenc Ferdinánd egykori trónörökös halála napján, amely a vidovdani alkotmány megszületésének előestéje,a*, ortodox templomban a fasiszták gyászistentiszteletet rendeztek a szerajevói merénylők emlékére. Az ünnepen megjelent, Hadzsis tábornok és a kormány képviseletében Pubicsevics Szvetozár miniszter, ott voltak a konzulok és a cseh szó-, külegyesületek küldöttségei. Az egyházi ünnep, befejeztével a délszláv fasiszták kimentek a temetőbe, koszorúkat tettek az elhúnyt merénylők sírjaira és hazafias beszédeket tartottak. A vidovdani alkotmányünnep alkalmából a középületek fel voltak lobogózva. Zágráb egyik főutcáján a postahivatal ormáról ismeretlen tettesek leszakították Jugoszlávia állami lobogóját. A tetteseket hajszolja a rendőrség. Meggyilkolták albán forradalmi hadsereg főparancsnokát Athén, június 30. (A Magyarország külön tudósítójának távirata.) Tromarat, az új albán kormány csapatainak főparancsnokát Ahmed bej Zogu volt miniszterelnök hívei megölték. Már el is temették Koricában. Nollet hadügyminiszter taí£aréí£osságbo3 meg akarta szüntetni a júliusi 4-iki fényes katonai szemlét Párizs, június 30. (A Magyarország külön tudósítójától.) A Malin közli,hogy Nollet tábornok hadügyminiszter a legutolsó minisztertanácson azt a javaslatot tette, hogy takarékosság céljából ezentúl ne tartsanak Longchampsban a nemzeti ünnepen nagy katonai díszszemlét, hanem kisebb méretűt a Place de la Concorde-on, a kormány tagjai azonban a javaslatot elvetették. A nagy parádé az idén is meglesi, sőt , fényesnek ígérkezik, mert nemcsak a Ruhrterületen és Rajna mentén álló megszálló csapatok egyes részei, hanem a gyarmatok védősorcsapattestei is jelen lesznek a szemlén.