Magyarország, 1925. március (32. évfolyam, 49-73. szám)
1925-03-01 / 49. szám
■Budapest, 1925. március 1. vasárnap MAGYARORSZÁG „A német egység hrek Kürtól Bécsiig gyászolják Ebert elnök halálát" ScMssoliiti mslf az ®!$§k @npl*©f aki részvétét Nyolc napig nem mulatság német leidén Berlin, február 28. (A Magyarország külön tudósítójától.Ebert Frigyes birodalmi elnök ma délelőtt 10ra 15 perckor csendesen elszenderült anélkül hogy eszméletét visszanyerte volna. A haldokló ágyánál a birodalmi elnök felesége, gyermekei, veje, Jenitzke dr és Meissner dr. államtitkár tartózkodtak. Ebert elnököt már évek hosszú sora óta epekőbántalmak kínozták és régi szívbaja is mindinkább rosszabodott, amihez lényegesen hozzájárultak az utóbbi évek izgalmas eseményei és az elnök személye ellen irányuló támadások- Egy-két nappal ezelőtt vakbélgyulladás tünetei mutatkoztak rajta, úgyhogy Bier, híres berlini sebésztanár megoperálta az elnököt. A tegnapi nap folyamán már úgy látszott, hogy az elnök erős szervezete leküzdi a "közben beállott hashártyagyulladást, de az éjjel folyamán oly erős rosszabbodás állott be a beteg állapotában, hogy ma reggel az orvosok konzíliumot hívtak össze és megállapították, hogy a hashártyagyulladás hirtelen továbbfejlődött Az elnök ereje gyorsan hanyatlott és már a konzílium alatt beállott az agónia. A beteg rövidesen kiszenvedett. Wyccstapos országos gyász Berlin, február 28. (A Magyarország külön tudósítójától,) Luther kancellár minisztertanácsot hívott össze, amelyen megbeszélik az országos gyász elrendelését és a temetéssel kapcsolatos szertartásokat. Az elnök halála egészen váratlanul érte a kormányt és a törvényekben nincs semmiféle idevágó intézkedés. Az országos gyász előreláthatólag nyolc napig fog tartani is ezt a minisztertanács után már ma kihirdetik. Nyolc napig zárva maradnak a színházak, hangversenytermek és ■mulatóhelyek. A kormány ki fogja jelölni a köztársaság első elnökének sírhelyét is. Déltájban már a magánházók is fekete zászlódíszt öltöttek. Wirth volt kancellár nekrológgá Berlin, február 28. (A Magyarország külön tudósítójától.) Wirth ■olt birodalmi kancellár meleghangú nekrológban méltatja a német köztársaság első elnökének érdemeit. Leírja, hogy milyen nagy lelkesedéssel ülték meg a múlt vasárnap Magdeburgban a fekete piros-arany birodalmi lobogó ünnepét. Tízezer német hazafi sorakozott a zászlók alá és szent fogadalmat tett, hogy megvédelmezi az államformát, amely minden német polgárnak alkotmányos menedéke lett, mióta sikerült az általános politikai zűrzavarból kibontakozni. És akkor jött a szomorú lxír Ebert birodalmi elnök súlyos megbetegedéséről. A német egység és a német összetartozás hívei Kölntől egész Bécsig gyászolnak a birodalom első elnökének ravatala mellett, de megfogadják, hogy emlékét híven megőrzik és az ő szellemében össze fognak fogni a német egység megteremtésére. Mussolini részvét® Róma, február 28. (A Magyarország külön tudósítójától.) Délelőtt, 10 órakor érkezett ide az első hír, hogy Ebert birodalmi elnök állapota aggasztóra fordult. Mussolini nyomban tudakozódott a német nagykövetségen és kérte, hogy sűrűn értesítsék a birodalmi elnök hogylétéről. Egy órával később megjött a hivatalos jelentés, hogy a német birodalmi elnök meghalt, Mussolini volt az első, aki a német nagykövetségen részvétét fejezte ki. A nagykövetségi palotában kitett ívre már délig az olasz politikai élet legkiválóbb képviselői aláírták nevüket. Ebert temetése napján Rómában ünneplés gyászistentisztelet lesz. Eöer£ él©8e és pályafutása Ebert Frigyes német birodalmi emlök 1871 február 4-én született Heidelbergben. Apja egyszerű szabómester volt, aki a gyermeket a népiskola elvégzése után nyergeshez, adta be inasnak. Tanuló évei befejezés után vándorbotot ragadott az ifjú és bebarangolta Németország túlnyomó részét. Hannoverben letelepedett és hamarosan átvette az akkor alakulóban lévő Nyergesszövetség pénztárának irodavezetőségét. A következő években Kasselben, Braunschweigben, Elberfeld-Baimenben tevékenykedett. ISO 1-ben kezdődött politikai pályafutása. A szociáldemokrata pártba,ütő szolgálatába lépett. Szerkesztője lett a Bremer Bürgerzeitung-nak, 1900- ban pedig a brémai szociáldemokraták párttitkárrá választották meg. Nemsokára bekerült a városi adó- és pénzügyi bizottságba. 1905 szeptemberében a jénai pártelnökség tagja lett és különösen a pártalkotmány kiépítésében s a pártélet átszervezésében tűnt ki. Amikor 1913-ban Bebel meghalt, Ebert lett egyhangúlag pártelnöke és egyben tagja a nemzetközi szocialista irodának, amelynek székhelye Brüsszelben volt.. 1912-ben az elberfeld-barmoui választókerület választotta meg képviselőjévé. A háború kitörésekor Scheidemannal együtt a kormány mellé állott. 1916-ban Scheidemannal tagja lett a szocialista pártfrakció elnökségének és 1918-ban átvette Fehrenbachtól a birodalmi gyűlés főbizottságának vezetését. Ettől kezdve részt vett mindazokban a bizottságokban, amelyek a háborús s semleges országok szocialistáiból alakult és amelyek a béke kérdésével foglalkoztak. 1917-ben vezető embere volt a Stockholmban ülésező nemzetközi szocialista békekonferenciának. A forradalom kitörésekor az államkancellár titkára lett A nemzetgyűlés 1919 februárjában 379 szavazattal 277 szavazat ellenében a birodalom elnökévé emelte. A szélső baloldal nem szavazott, a jobboldal pedig Posadovsky grófra adta le szavazatát. 1919 július 5-én ralifikálta a békét. 1919 augusztus 21-iki esküjében, amelyet Weimarban tett, kijelentette, hogyprogramja a szabadság és a béke megvalósítását . A kamférfiúi képességeiről különös tanúságot tett a porosz és bajor állam közt kitört konfliktus alkalmáival. Amikor elnöki mandátuma lejárt és az elnökválasztással járó küzdelmek válságot idézhettek volna elő a német politikában, 1922-ben a német parlament koalíciós pártjai egyértelműkig elhatározták, hogy Ebert birodalmi elnök megbízását 1920-ig meg fogják hosszabbítani. Ebert élete utolsó napjáig is nagy energiával és körültekintéssel végezte súlyos teendőit. A nemrégiben lefolyt német választások után is, bár eltolódások támadtak a német parlament erőviszonyaiban, Ebert elnök pozíciója teljesen szilárd volt. Az utóbbi időben két botrányper hullámai felcsaptak egészen az elnök személyéig. A széllsőjobboldali pártok ugyanis minden eszközt megragadtak, hogy Ebert elnök pozícióját megingassák. Emlékezetes a magdeburgi sajtóper, amelyet Ebert indított a fajvédők ellen és amelynek sorána bíróság Ebertet kellemetlenül érintő ítéletet hozott. A bíróság az ítélet indokolásában kimondta, hogy Ebert birodalmi elnök a forradalom idejében vezetője és támogatója volt a munkciógyári munkások sztrájkmozgalmának. Ebért, az ítélet indokolása ellen fellebbezést jelentett be. Legutóbb a Barmatüggyel kapcsolatban adott sok szóbeszédre alkalmat Ebért neve, mivel a felelőtlenül terjesztett hírek szerint ő szerezte meg Július Barmatnak a beutazási és a letelepedési engedélyeket. A nyomozás során ugyan kiderült, hogy a Bájná-ügyből csak a kommunisták és a fajvédők akartak politikai fegyvereket kovácsolni Ebert ellen, mindamellett a botrányper meglehetősen megviselte Ebert idegállapotát. A német szociáldemokráciát nagy veszteség éri. Ebert halálával, aki a szociáldemokrácia legmarkánsabb alakjai mellé sorakozhat. } Kristálypalack írta: KARINTHY FRIGYES — Ott arra a hegyre, -- mondotta az ifjú, mosolyogva és nyugodtan behunyt szemekkel, — oda megyek, nem érti ! Magas ? Ó, hogyne, tudom. Az utat is ismerem, már jártak rajta, néhányan, kevesen. A legtöbb visszafordult, néhányan megrekedtek — mondják, az erdőben csontvázak hevernek. Nem értem, hogy történhetett. De a tetejéről gyönyörű kilátás nyílik... tudja, magasról, messze — azt leírni akarom ! Addig akár ki se nyissam a szemem — csak odalent. És miért is ne ? Egy kis séta az egész, napestig bejárható. Nincs benne semmi emberfölötti, csak akarni kell. Többen leírták a terepet, koreográfusok , lerajzolták a kanyargós szerpentin-utat. Semmi az egész. Csak akarni kell, elhatározni, hogy ezen az úton megyek, — az út egyenes, már ez is látható, — nincs rajta semmi akadály. Szinte érthetetlen, hogy mégis olyan kevesen jutottak fel eddig — sőt, úgy látszik, a legtetején még senki se volt, csak a közelében talán kettő, vagy csak egy — az beszélte el, milyen közelről, sőt olyasfélére is célzott, hogy holmi doboz, vagy kristálytartó van ott, világító, kék folyadékkal telve, azt már nem tudta megmondani, mi lehet az, csak annyit, hogy valami csodálatos lehet, mert elég volt messziről megpillantani és csaknem elájult, valami szédítő és képtelen boldogságtól. Addig akár ki se nyissam a szemem. — ráérek odafönt, ahonnan egyszerre látni mindent, amit idelent csak külön-külön, részletekben figyelhetek. De ki kellett nyitnia már az elején, mert a szétterülő hegyláb cserjéi között sokféle apró ösvény bujdokolt s nem lehetett tudni, melyik az igazi, egy vonalba vezető. S amikor kinyitotta, más ifjakat is látott, keresgélni, a közelben. Gyanakodva nézte őket, de aztán kiderült, hogy egy járatban vannak vele: a legtöbbnek kezében térkép volt, útmutató, azt nézegették. Voltak köztük vaksiak, egészen beledugták orrukat a könyvbe, mások úgy belemelegedtek a térkép tanulmányozásába, hogy leültek hozzá, könyökükre támasztott fejjel. Egész csomókban ültek ezek és voltak köztük vének, szakállasok, akik már rég elfelejtették, mire való a térkép, mire kellett annakidején — ezek egymással veszekedtek, hogy melyik térkép különb gyártmány, szebb munka, értékesebb mű ! Sokan voltak és kénytelen volt darabig velük tartani. Néhánnyal összebarátkozott közölök. A gyengébbet segítette — az erősebbe belekapszkodott, mindkettőbe kifáradt kicsit és leölt pihenni. Most újból elmosolyodott, mert hiszen nyilvánvaló, hogy azok összetévesztették az utat az út céljával. Azoknak, akiket támogatni próbált, el is mondotta gyanúját — jót nevettek rajta, volt, aki hasát fogta nevettében, le, kellett, hogy üljön az út szélére. Leült ezekkel és sokáig bolondoztak. Virágok nyíltak a bokor alatt, ingerlő illatuk idecsapott. Valaki, hegedűt vett elő, a harangvirág csilingelését próbálta utánozni. Harsogó nevetés volt a jutalom, a társaság tapsolt, koccintottak. Később még egyszer, nyugtalanság fogta el. Ez akkor volt, mikor a kristálypalack szétolvadt a kezében. Mert mulatozás közben előfordult, hogy útitársainak megemlítette a kék folyadékot: az ösvény porába le is rajzolta az edény alakját, ahogy ő elgondolta: egyszer ki is faragta nekik, valami átlátszó és kemény anyagból és sokáig mutogatta, egyszer aztán csurogni kezdett a palack és kisiklott a tenyeréből és eltűnt, kiderült, hogy az az anyag jég volt, dermedt pára, semmi. Ekkor nagyon elkomolyodott, felugrott és otthagyta a nevettében pukkadozó társaságot és előresietett. Most hát erre, mondotta magában eltökélten. Fütyörészni kezdett örömében, mert ugyanakor még egyszer kisütött a Nap a hegy mögött: lent volt már az ég alján a Nap, de még volt annyi ereje, hogy áttörje a felhők csíkos szövevényét. És beragyogta az utat: tisztán látszott, ahogy kanyarodik a magasba. De a kanyarodónál valami barlangféle odú volt, száját cserjék takarták el, langyos levegő csapott kifelé. És ebből a barlangból egy" gúnyos, kötekedő, de ingerlő hang süvített ki váratlanul. — Hé! Ki fütyörész itt" És utána vihogás. Az ifjú abbahagyta a fütyörészést, csodálkozva hegyezte fülét. Aztán vállat vont és odébb akart állni. És akkor újra hallotta élesen, viháncolva, de most már mintha,többen kiáltották volna, asszony! hangok. — Hé! Fütyüljön csak még egyzser! Nagyon szép volt! Bravó! És vihogott köröskörül a bokor, a szikkadt, szörcsösző föld, az erdő. Vörös szemek parazsa gyulladt ki emitt és amott mögötte, jobbról és balról, — de mikor odafordult, eltűnt, kialudt. — A ,kristálypalackos úr! — süvített egy rikácsoló hang és utána a hörgő röhögés vihara támadt: rengett bele a hegyoldal, mint egy nevettében fuldokló asztmás tüdő. — Hát nem ismeritek? Dacosan megállt. Aztán ő is felnevette magát." 3 A Balaton Kormánybiztosa a mai balatoni értekezletről A balatoni fürdőegyesületek kiküldöttei ma délelőtt a földművelésügyi minisztériumban Spur István balatoni kormánybiztos elnöklésével értekezletet tartottak a balatoni szövetséggel való szoros együttműködés céljából. Az értekezlet után Spur István a következőket mondotta a Magyarország munkatársának: — Az értekezlet célja az volt, hogy a fürdő-egyesületeket belekapcsoljuk a Balatoni Szövetségbe. Ezt már több ülésen tárgyaltuk és ma meghoztuk a határozatot, hogy az összes fürdősport-egyesületek, hajózási vállalatok együtt dolgoznak a Balatoni Szövetségben együttesen, és erre a Balatoni Szövetség keretén belül egy bizottságot alakítanak. Beszéltünk ezután a nemzetközi játékkaszinó tervéről is. A kormány hivatása elbírálni, hogy lehetséges-e ennek létesítése, vagy sem.