Magyarország, 1925. március (32. évfolyam, 49-73. szám)

1925-03-01 / 49. szám

■Budapest, 1925. március 1. vasárnap MAG­YAR­ORSZÁG „A német egység hrek Kürtól Bécsiig gyászolják Ebert elnök halálát" ScMssoliiti mslf az ®!$§k @npl*©f aki részvétét Nyolc napig nem mulatság német leidén Berlin, február 28. (A Magyarország külön tudósítójától.E­bert Frigyes birodalmi elnök ma délelőtt 10­ra 15 perckor csendesen elszenderült anélkül h­ogy eszméletét visszanyerte volna. A haldokló ágyánál a birodalmi elnök felesége, gyermekei, veje, Jenitzke dr­ és Meissner dr. államtitkár tartózkodtak. Ebert elnököt már évek hosszú sora óta epekőbántalmak kínozták és régi szívbaja is mindinkább rosszabodott, amihez lényegesen hozzájárultak az utóbbi évek izgalmas esemé­nyei és az elnök személye ellen irányuló táma­dások- Egy-két nappal ezelőtt vakbélgyulladás tünetei mutatkoztak rajta, úgy­hogy Bier, hí­res berlini sebésztanár megoperálta az elnö­köt. A tegnapi nap folyamán már úgy látszott, hogy az elnök erős szervezete leküzdi a "közben beállott has­hártyagyulladást, de az éjjel folya­mán oly erős rosszabbodás állott be a beteg állapotában, hogy ma reggel az orvosok kon­zíliumot hívtak össze és megállapították, hogy a­ hashártyagyulladás hirtelen továbbfejlődött Az elnök ereje gyorsan hanyatlott és már a konzílium alatt beállott az agónia. A beteg rö­videsen kiszenvedett. Wyc­cstapos országos gyász Berlin, február 28. (A Magyarország külön tudósítójától,) Lu­ther kancellár minisztertanácsot hívott össze, amelyen megbeszélik az országos gyász elren­delését és a temetéssel kapcsolatos szertartáso­kat. Az elnök halála egészen váratlanul érte a kormányt és a törvényekben nincs semmiféle idevágó intézkedés. Az országos gyász előreláthatólag nyolc napig fog tartani is ezt a minisztertanács után már ma kihirde­tik. Nyolc napig­ zárva maradnak a színházak, hangversenytermek és ■mulatóhelyek. A kor­mány ki fogja jelölni a köztársaság első elnö­kének sírhelyét is. Déltájban már a magánhá­­zók is fekete zászlódíszt öltöttek. Wirth volt kancellár nekrológgá Berlin, február 28. (A Magyarország külön tudósítójától.) Wirth ■olt birodalmi kancellár meleghangú nekrológ­ban méltatja a német köztársaság első elnöké­nek érdemeit. Leírja, hogy milyen nagy lelke­sedéssel ülték meg a múlt vasárnap Magde­­burgban a fekete piros-arany birodalmi lobogó ünnepét. Tízezer német hazafi sorakozott a zászlók alá és szent fogadalmat tett, hogy meg­­védelmezi az államformát, amely minden német polgárnak alkotmányos menedéke lett, mióta sikerült az általános politikai zűrzavarból ki­bontakozni. És akkor jött a szomorú lxír Ebert birodalmi elnök súlyos megbetegedéséről. A német egység és a német összetartozás hívei Kölntől egész Bécsig gyászolnak a birodalom első elnökének ravatala mellett, de megfogadják, hogy emlékét híven megőrzik és az ő szellemében össze fognak fogni a német egység megteremtésére. Mussolini részvét® Róma, február 28. (A Magyarország külön tudósítójától.) Dél­előtt, 10 órakor érkezett ide az első hír, hogy Ebert birodalmi elnök állapota aggasztóra for­dult. Mussolini nyomban tudakozódott a né­met nagykövetségen és kérte, hogy sűrűn érte­sítsék a birodalmi elnök hogylétéről. Egy órá­val később megjött a hivatalos jelentés, hogy a német birodalmi elnök meghalt, Mussolini volt az első, aki a német nagykö­vetségen részvétét fejezte ki. A nagykövetségi palotában kitett ívre m­ár délig az olasz politikai élet legkiválóbb képvi­selői aláírták nevüket. Ebert temetése napján Rómában ünneplés gyászistentisztelet lesz. Eöer£ él©8e és pályafutása Ebert Frigyes német birodalmi emlök 1871 feb­ruár 4-én született Heidelbergben. Apja egyszerű szabómester volt, aki a gyermeket a népiskola el­végzése után nyergeshez, adta be inasnak. Tanuló évei befejezés­ után vándorbotot ragadott az ifjú és bebarangolta Németország túlnyomó részét. Han­noverben letelepedett és hamarosan átvette az ak­kor alakulóban lévő Nyergesszövetség pénztárának irodavezetőségét. A következő években Kasselben, Braunschweigben, Elberfeld-Baimenben tevékeny­kedett. ISO 1-ben kezdődött politikai pályafutása. A szociáldemokrata pártba,ütő szolgálatába lépett. Szerkesztője lett a Bremer Bürgerzeitung-nak, 1900- ban pedig a brémai szociáldemokraták párttitkárrá választották meg. Nemsokára bekerült a városi adó- és pénzügyi bizottságba. 1905 szeptemberében a jénai pártelnökség tagja lett és különösen a pártalkot­mány kiépítésében s a pártélet átszervezésében tűnt ki. Amikor 1913-ban Bebel meghalt, Ebert lett egyhangúlag pártelnöke és egyben tagja a nemzetközi szocialista irodának, a­­melynek székhelye Brüsszelben volt.. 1912-ben az elberfeld-barmoui választókerület választotta meg képviselőjévé. A háború kitörésekor Scheidemannal együtt a kormány mellé állott. 1916-ban Scheideman­­nal tagja lett a szocialista pártfrak­ció elnökségének és 1918-ba­n átvette Fehrenbachtól a birodalmi gyű­lés főbizottságának vezetését. Ettől kezd­ve részt vett mindazokban a bizottságokban, amelyek a háborús s semleges országok szocialistáiból alakult és ame­lyek a béke kérdésével foglalkoztak. 1917-ben vezető embere volt a Stockholmban ülésező nemzetközi szo­cialista békekonferenciának. A forradalom kitörése­kor az államkancellár titkára lett A nemzetgyűlés 1919 februárjában 379 szavazattal 277 szavazat ellenében a birodalom elnökévé emelte. A szélső baloldal nem szavazott, a jobboldal pedig Posadov­sky grófra adta le szavazatát. 1919 július 5-én ralif­ikálta a békét. 1919 augusztus 21-iki esküjé­ben, amelyet Weimarban tett, kijelentette, hogy­­programja a szabadság és a béke megvalósítását .­­ A kamférfiúi képességeiről különös tanúságot tett a porosz és bajor állam közt kitört konfliktus alkalmái­­­val. Amikor elnöki mandátuma lejárt és az elnök­­választással járó küzdelmek válságot idézhettek volna­­ elő a német politikában, 1922-ben a német parlament­ koalíciós pártjai egyértelműkig elhatározták, hogy Ebert birodalmi elnök megbízását 1920-ig meg fogják hosszabbítani. Ebert élete utolsó napjáig is nagy energiával és körültekintéssel végezte súlyos teendőit. A nemrégi­ben lefolyt német választások után is, bár eltolódá­sok támadtak a német parlament erőviszonyaiban, Ebert elnök pozíciója teljesen szilárd volt. Az utóbbi időben két botrány­per hullámai felcsap­tak egészen az elnök személyéig. A széllső­jobboldali­ pártok ugyanis minden eszközt megragadtak, hogy­ Ebert elnök pozícióját megingassák. Emlékezetes a magdeburgi sajtóper, amelyet Ebert indított a fajvédők ellen és amelynek során­­­a bíróság Ebertet kellemetlenül érintő ítéletet hozott. A bíróság az ítélet indokolásában kimondta, hogy Ebert birodalmi elnök a forradalom idejében vezetője és támogatója volt a munkciógyári munká­sok sztrájkmozgalmának. Ebért, az ítélet indokolása ellen fellebbezést jelentett be. Legutóbb a Barmat­­üggyel kapcsolatban adott sok szóbeszédre alkalmat Ebért neve, mivel a felelőtlenül terjesztett hírek szerint ő szerezte meg Július Barmatnak a beutazási és a letelepedési engedélyeket. A nyomozás során ugyan kiderült, hogy a Bájná­­-ügyből csak a kommunisták és a fajvédők akartak po­litikai fegyvereket kovácsolni Ebert ellen, mindamellett a botrányper meglehetősen megviselte Ebert idegállapotát. A német szociáldemokráciát nagy veszteség éri. Ebert halálával, aki a szociáldemokrácia l­­egmar­kánsabb alakjai mellé sorakozhat. } Kristálypalack írta: KARINTHY FRIGYES — Ott arra a hegyre, -- mondotta az ifjú, mosolyogva és nyugodtan behunyt szemekkel, — oda megyek, nem érti ! Magas ? Ó, hogyne, tudom. Az utat is ismerem, már jártak rajta, néhányan, kevesen. A legtöbb visszafordult, néhányan megrekedtek — mondják, az erdőben csontvázak hevernek. Nem értem, hogy tör­ténhetett. De a tetejéről gyönyörű kilátás nyí­lik... tudja, magasról, messze — azt leírni akarom ! Addig akár ki se nyissam a szemem — csak odalent. És miért is ne ? Egy kis séta az egész, napestig bejárható. Nincs benne semmi emberfölötti, csak akarni kell. Többen leírták a terepet, koreográfusok , lerajzolták a kanyargós szerpentin-utat. Semmi az egész. Csak akarni kell, elhatározni, hogy ezen az úton megyek, — az út egyenes, már ez is látható, — nincs rajta semmi akadály. Szinte érthetetlen, hogy mégis olyan kevesen jutottak fel eddig — sőt, úgy látszik, a legtete­jén még senki se volt, csak a közelében talán kettő, vagy csak egy — az beszélte el, milyen közelről, sőt olyasfélére is célzott, hogy holmi doboz, vagy kristálytartó van ott, világító, kék folyadékkal telve, azt már nem tudta megmondani, mi lehet az, csak annyit, hogy valami csodálatos lehet, mert elég volt messzi­ről megpillantani és csaknem elájult, valami szédítő és képtelen boldogságtól. Addig akár ki se nyissam a szemem. — rá­érek odaf­önt, ahonnan egyszerre látni min­dent, amit idelent csak kü­lön-külön, részletek­ben figyelhetek. De ki kellett nyitnia már az elején, mert a szétterülő hegyláb cserjéi között sokféle apró ösvény bujdokolt s nem lehetett tudni, melyik az igazi, egy vonalba vezető. S amikor kinyi­totta, más ifjakat is látott, keresgélni, a kö­zelben. Gyanakodva nézte őket, de aztán ki­derült, hogy egy járatban vannak vele: a leg­többnek kezében térkép volt, útmutató, azt né­zegették. Voltak köztük vaksiak, egészen bele­dugták orrukat a könyvbe, mások úgy bele­­melegedtek a térkép tanulmányozásába, hogy leültek hozzá, könyökükre támasztott fejjel. Egész csomókban ültek ezek és voltak köztük vének, szakállasok, akik már rég elfelejtet­ték, mire való a térkép, mire kellett annak­idején — ezek egymással veszekedtek, hogy melyik térkép különb gyártmány, szebb munka, értékesebb mű ! Sokan voltak és kénytelen volt darabig velük tartani. Néhánnyal összebarátkozott kö­zölök. A gyengébbet segítette — az erősebbe belekapszkodott, mindkettőbe kifáradt kicsit és leölt pihenni. Most újból elmosolyodott, mert hiszen nyilvánvaló, hogy azok összetévesztették az utat az út céljával. Azoknak, akiket támogatni próbált, el is mondotta gyanúját —­ jót nevet­tek rajta, volt, aki hasát fogta nevettében, le, kellett, hogy üljön az út szélére. Leült ezekkel és sokáig bolondoztak. Virágok nyíltak a bo­kor alatt, ingerlő illatuk idecsapott. Valaki, hegedűt vett elő, a harangvirág csilingelését próbálta utánozni. Harsogó nevetés volt a ju­talom, a társaság tapsolt, koccintottak. Később még egyszer, nyugtalanság fogta el. Ez akkor volt, mikor a kristálypalack szét­olvadt a kezében. Mert mulatozás közben elő­fordult, hogy útitársainak megemlítette a kék folyadékot: az ösvény porába le is rajzolta az edény alakját, ahogy ő elgondolta: egyszer ki is faragta nekik, valami átlátszó és kemény anyagból és sokáig mutogatta,­­ egyszer az­tán csurogni kezdett a palack és kisiklott a te­nyeréből és eltűnt, kiderült, hogy az az anyag jég volt, dermedt pára, semmi. Ekkor nagyon elkomolyodott, felugrott és otthagyta a nevet­tében pukkadozó társaságot és előresietett. Most hát erre, mondotta magában eltökél­ten. Fütyörészni kezdett örömében, mert ugyan­­akor még egyszer kisütött a Nap a hegy mö­gött: lent volt már az ég alján a Nap, de még volt annyi ereje, hogy áttörje a felhők csíkos szövevényét. És beragyogta az utat: tisztán látszott, ahogy kanyarodik a magasba. De a kanyarodónál valami barlangféle odú volt, száját cserjék takarták el, langyos le­vegő csapott kifelé. És ebből a­ barlangból egy" gúnyos, kötekedő, de ingerlő hang süvített ki váratlanul. — Hé! Ki fü­työrész itt" És utána­ vihogás. Az ifjú abbahagyta a fütyörészést, cso­dálkozva hegyezte fülét. Aztán vállat vont és odébb akart állni. És akkor újra hallotta éle­sen, viháncolva, de most már mintha,­többen kiáltották volna, asszony! hangok. — Hé! Fütyüljön csak még eg­yzser! Na­gyon szép volt! Bravó! És vihogott köröskörül a bokor, a szikkadt, szörcsösző föld, az erdő. Vörös szemek parazsa gyulladt ki emitt és amott mögötte, jobbról és balról, — de mikor odafordult, eltűnt, kialudt. — A ,kristálypalackos úr! —­ süvített egy rikácsoló hang és utána a hörgő röhögés vi­hara támadt: rengett bele a hegyoldal, mint egy nevettében fuldokló asztmás tüdő. — Hát nem ismeritek? Dacosan megállt. Aztán ő is felnevette magát.­­" 3 A Balaton Kormánybiztosa a mai balatoni értekezletről A balatoni fürdőegyesületek kiküldöttei ma délelőtt a földművelésügyi minisztériumban Spur István balatoni kormánybiztos elnöklésé­vel értekezletet tartottak a balatoni szövetség­gel való szoros együttműködés céljából. Az ér­tekezlet után Spur István a következőket mon­dotta a Magyarország munkatársának: — Az értekezlet célja az volt, hogy a fürdő-egye­sületeket belekapcsoljuk a Balatoni Szövetségbe. Ezt már több ülésen tárgyaltuk és ma meghoztuk a ha­­tározatot, hogy az összes fürdősport-egyesületek, ha­józási vállalatok együtt dolgoznak a Balatoni Szö­vetségben együttesen, és erre a Balatoni Szövetség keretén belül egy bizottságot alakítanak.­­ Beszéltünk ezután a nemzetközi játékkaszinó tervéről is. A kormány hivatása elbírálni, hogy le­hetséges-e ennek létesítése, vagy sem.

Next