Magyarország, 1928. május (35. évfolyam, 99-122. szám)

1928-05-01 / 99. szám

­ Budapest, 1928. május 1. tdl. MAGYARORSZÁG Álljunk meg vagy induljunk el? Gépfegyverek érzik május elsején a tagságban Hun SéSSt _ "A képviselőháznak egyik ro­konszenves és tekintélyes tagja, aki sem a kormánypárthoz, sem az ellenzékhez nem tartozik, akit azonban ennek ellenére nem pártonkívülinek, hanem spártokonfelőlinek nevezünk. K­ Nagy Emil volt igazságügymi­niszter tegnapi beszámolójában felkiáltott: »Álljunk meg azon az úton, amelyen most vagyunk és ne menjünk tovább!« Ezt a felszólítást vegyes ér­zelmekkel­ fogadja a­ magyar közönség, mely szívesen egyet­ért ugyan Nagy Emillel annak a ténynek a megállapításában, hogy sok dologban csakugyan nem helyes úton járunk, de emellett nem szívesen nyug­szik bele abba, hogy »á­lljunk m­eg!« Magyarországon már túlsá­gosan nagy azoknak a­ dolgok­nak a száma, amelyek »álla­­nak«. Ahogy egyebet ne mond­junk, a malmok egy része áll s ezek között vannak, amelyek többé sohasem fognak megin­dulni. Egy virágzó magyar iparág betegvágyánál állunk és teljesen átérezzü­k, hogy itt az üzemnek megállása nagy bajt jelent. Áll az egész gazdasági­­élet. Ami nemcsak legfurcsább, hanem egyszersmind legszomo­rúbb tünet is: még a pénz is áll a bankokban. A nagyobbsza­­bású termelést senki még csak nem is tervezi s a nagyobb-­­ szabású forgalmat senki még csak nem is reméli. Álljunk meg tehát? Nem, h­­rre álljunk meg, mert az élet ma semminő megállást nem tűr. Mo­zognia kell mindennek, ami élni akar és nem meghalni. Haladni kell s a haladásnak­­nem lehet kiindulópontja­­és kezdete a megállás.­­ Az, hogy egy ország halad-e les merre halad, nem a kormány­fől függ, hanem az állam pol­gárainak akaratától. Az ország polgárain áll, hogy akaratukat a rendelkezésükre álló törvé­­­nyes szervek útján, testületeik­­b­en, a sajtóban, stb. kifejezés­re juttassák s ott, ahol a nép feljutott eddig, a kormányok mindig alkalmazkodtak a nép­­hez. Szomorú igazságot állapított meg Nagy Emil akkor is, ami­,­kor azt mondotta, hogy Magyar­­országon már alig akad valaki, aki ne függne a kormánytól. Ez igaz és ebben egy­­ igen nagy veszedelem rejlik úgy az or­szágrg, mint kormányára nézve. Mert a kormányra nézve csak ideig-óráig nagyszerű az olyan állapot, amelyben túlságosan sokan függnek tőle,­­ és min­dig várható az a pillanat, ami­kor a kormánytól való függés igen rossz üzletté válik a kor­mány szempontjából. Miért? Azért, mert senki sem olyan dőre, hogy ingyen lépjen bele egy függő viszonyba. Amikor mindenki függ a kormánytól, ez azt jelenti, hogy mindenkire kell költenie a kormánynak; a függő emberek közül ez egyik azért függ a kormánytól, mert hivatalt vagy valami kedvezést kapott (ami mind pénzbe kerül), a másik pedig azért függ a kor-Bécs, április 30. (A Magyarország bécsi szerkesz­tőségétől.) A letartóztatott kom­munisták már nincsenek a rendőr­ség őrizetében. Ma délelőtt az utol­sót, Székely Béla dr. volt magyar népbiztost is átszolgáltatták az országos törvényszékre, de a rend­őrség bűnügyi osztálya természete­sen tovább folytatja a nyomozást. A vizsgálatról ma további rész­letek szivárogtak a gyilván­os­ságra. Így tudódott ki, hogy Kun Béla a Bécsben élő magyar kom­munisták között támadt ellentétek elsimításán kívül azért jött Moszk­vából, hogy az elhunyt Landler Jenő helyett új vezetőt szemeljen ki a magyarországi kommunista r/­ozgalom vezetésére. Lukács György volt közoktatásügyi nép­biztosra esett a választása, aki a budapesti bolsevista uralom buká­sa óta Bécsben tartózkodik. A Neubaugasse 5. számú bérházban levő diroguistaüzlet irodájában el­kobozott iratok között erre nézve bizonyítékok van­nak. Nehéz eligazodni a kommunista akták szövevényében, mert e ben­ne szereplők kivétel nélkül álne­vekkel vannak megjelölve és a bűnügyi osztály embereinek való­sággal rejtvényeket kell megfejte­niük, amiben nagy segítségükre vannak a Budapestről érkezett bűnügyi rendőrtisztviselők. Sike­rült rájönni, hogy a moszkvai in­­ternacionálé propaganda-osztályá­nak Magyarországra irányuló ter­veit nem egyedül Kun Béla dol­gozta ki, hanem része volt ebben Alpár Gyulának is, aki tudvale­vőleg a magyarországi kommunis­ta uralom idején mint Kun Béla helyettese szerepelt. Alpár Gyula a magyar bolseviz­­mus bukása óta semmit sem halla­tott magáról, mert tevékenysége attól kezdve Moszkvához kötötte. Az elkobzott akták között többször fordul elő a Gyula név s abból a körülményből, hogy szó van az ira­tok között nézeteltérésekről, ame­lyek Kun Béla és Gyula között tá­madtak, a helyzettel tökéletesen ismerős budapesti bűnügyi rendőr­tisztviselők kétségét kizáróan meg­állapították, hogy csak Alpár Gyu­láról lehet szó. Arra is jelek vanak az akták között, hogy a nézeteltéré­seket a moszkvai központ döntő szóval intézte el és Kun Bélát a határozat végrehajtása céljából küldte Bécsbe. Meglehetős bizonyossággal áll a bécsi bűnügyi osztály tisztviselői előtt, hogy Kun Béla az idén elő­ször februárban volt Bécsben és már akkor Unter St. Veitban la­kott, de csak néhány napot töltött ott, majd elutazott, még pedig Ber­linbe. Távolléte akkor két hétre terjedt s bizonyos körülményekből azt következteti a rendőrség, hogy Berlinből Moszkvába utazott s on­nan körülbelül négy héttel ezelőtt tért vissza egyenesen Bécsbe. Az alatt albérleti szobája, amely­ mánytól, mert egy nagy hiva­tali apparátus, mely szintén igen sokba kerül, állandóan sakkban tartja. Egy kormány számára e világon az i a legdrá­gább és legkevésbé őszinte tá­mogatás, melyet a tőle minden­ben függő polgárok nyújtanak neki. A polgároknak vissza kell adni függetlenségüket és vissza nők bérét további két hónapra elő­re kifizette, üresen állott. Még egy érdekes megállapítása a bécsi bűnügyi osztálynak az, hogy a Lippay Zoltán név alatt le­tartóztatott magyar, kommunistá­nak ez az igazi neve. Állítólag vagyonos és tekintélyes családból származik, a magyarországi kom­munista uralom idején nagy szere­­pet játszott, írónak és újságírónak mondja magát, aki kommunista lapok számára dolgozott, minthogy pedig nagyon keveset kérésért. Bécs, április 30.­­ (A Magyarország bécsi, szerkesz- t­­őségétől.) A bécsi rendőrség kin­­ kell nekik adni a régebbi törvé­nyekben már biztosított összest szabadságjogokat, hogy szabad mozgásuk legyen és ne csald megállni tudjanak a lejtőn,­ ahogyan ezt Nagy Emil kívánja, és sürgeti, hanem egyszersmind tudjanak felfelé is haladni, mint ahogyan ezt mi kívánjuk és sür­getjük. Mert mozgás és haladás nélkül nincs jövő és nincs élet rá volt vitáiva a moszkvai se­gítségre. Lippay Zoltán, két hét óta­ az Alsergrundon egy penzióban lakott.­­ ...­­ A Budapestről kiküldött bűnügyi­ rendőrtisztviselők Sch­iveinitzer­ rendőrtanácsos vezetésével majd­nem az egész napot a bécsi rend-­­őrigazgatóságon töltik és közre­működnek az elkobzott akták tit­kainak megfejtésében és a vizsgá­­­lat további­­folytatásában, amelyet a bécsi bűnügyi osztály főnöke, Presser dr. udvari tanácsos irá­nyít. Ő volt az, aki Bécsbe kérette a magyar rendőrtisztviselőket, mint akik a kommunista mozgal­mak szövevényében jól kiismerik magukat és értékes útmutatások­kal szolgálhatnak a rendőrség ke­zére jutott kommunista iratok Béla ügyében lázasan folytatja a nyomozást. A lefoglalt akták tö­megében egy kézírásos magánleve- Puccstervek és a moszkvai kéz tervei kerülnek elé. Kun Béla írásaiból Titkos iratok rengetegéből most hámozzák ki a bécsi szervezkedés állását VVWVVWAAAAAVWVWVVVVSA ! ©©©©©0©©©©©©©©©©©©©©©®®©©©©©©©©©©©©©©©©©©®®®®®®®®®®®® lít

Next