Magyarország, 1931. december (38. évfolyam, 274-297. szám)

1931-12-01 / 274. szám

1931. december 1. kedd Újra ultimó Újra ultimó, újra elseje, újra gondok. De melyik nap nem az! Ak­kor van ma a gazdának, a ke­reskedőnek, az iparosnak, a vállal­kozónak gondtalan hétköznapja. Ki az, aki ma idegesség nélkül tudja felbontani reggeli postáját! Aki nem aggódva megy a telefon­hoz, ha hívják? Mindenfelé esedé­kességek, mindenfelé mindenféle lejáratok. Hogy ezáltal meny­nyit veszít az emberek munka­­készsége és munkaképessége, az az öröm, amivel ha a munkát végzik, egyúttal pluszt jelent erőben és eredményben, azt talán nem is kell külön magyarázni. Ma már alig van ember, aki ráér arra, ha,ad­ósak a mesterségével foglalkozzék. Mindenki egyszemélyben adós és hitelező, kamattételek röpködnek a levegőben, prolongációk, felszó­lító levelek, sürgetések, halasztá­sok. Mi ennek az oka? Csak egy: a termelés hanyatlása. Innen ered minden a hitelválságtól az állásta­­lanságig, a leépített termelésből lett a leépített hitel, a leépített eg­zisztenciák, ez az a bizonyos archi­medesi pont és pontosan ez a pont az, amihez nem akarnak hozzá­nyúlni. (Vagy nem tudnak?) Itt vagyunk már nem tudjuk mióta, várjuk a termelés megszervezését, a munka elindítását, a magán­­gazdaság fölpezsdítését, messzia­­nikus várakozással várjuk a köz­­gazdasági programot. Ehelyett kapunk rendeleteket és leépítése­ket, gyakran egészen ötletszerűen. Váratlan kis bonbonokat. Minden­nap izgatott gyanakvással nézzük meg a lapot, mi jutott eszébe a 33-asnak, mit tervelt ki a 6-os, mi­csoda új intézkedések jönnek, a mai napra milyen örömökkel aján­dékoznak meg minket, mára mi­csoda rendszabállyal kényeztetnek el. Dolgozik a bürokratikus fantá­zia kiapadhatatlan bőséggel és villanó ötletszerűséggel, ahelyett hogy — a leépítő helyébe — jön­ne az építő fantázia, az alkotó kép­zelem, egy koncepció, amely nem­csak leépíteni és elvenni tud, ha­nem adni és termelni is, a takaré­kossági expedíció helyett a bőmar­­kú termelés. Előre menni, előre jutni. De hogyan jussunk előre, ha egy sikeres lépést eddig nem láttunk a magángazdaság föllendítése érde­kében. A leghosszabb út is lépé­sekből tevődik össze, aki célhoz akar érni, annak a legkevesebb, hogy valamikor el is induljon. Mért nem indulunk? A jóakarat nem hiányzik sem belőlünk, sem ■r— feltételezzük —­ a kormányból, amely éppen olyan szívesen indí­tana el minket, mint amilyen szí­vesen indulnánk mi. Hát akkor? Hol a hiba? Nem elég a tudás? Utat a tehetségnek, utat a képes­ségnek, utat a tudásnak. Különben beleveszünk ebbe a mai gazdasági neuraszténiába, elmerülünk együtt a világválsággal és attól függetle­nül is. Utat a gazdasági tehetség­nek, aki megmutatja nekünk, aki vezetni fog minket, aki kiszabadít a mai rostokolásból és feloldja ezt a szikkadt terméketlenséget, ami­nek köznapi neve: gazdasági hely­zet 1031-ben. Harisny­a e­­s­tt tiszta selyem, azsúr-nyilas P fisz calgönAl CK®* 11­., Kristóf tér 2 MAGYARORSZÁG___________________________3 Bármilyen felforgató törekvéssel szemben biztosítani fogjuk az ország nyugalmát jelentette ki ma a belügyminiszter a 33- as bizottságban Megszavazták a kerületi főkapitányságok és egyes főszolgabírói járások megszüntetéséről szóló rendelteket (A Magyarország tudósítójától.) A 33-as országos bizottság ma délelőtt S­chandl Károly elnöklésével ülést tar­­­lott, amelyen a kormány részéről vi­téz Keresztes-Fischer Ferenc belügy­miniszter vett részt. Napirend előtt Wolff Károly az utóbbi napokban elterjedt mécshírek­­kel kapcsolatosan szólalt fel és rámu­tatott arra, hogy az eddig kiadott szűkszavú hivatalos kommünikék nem teljesen alkalmasak a felizgatott kis­­vélemény hangulatának megnyugtatá­sára. Az egész közvéleményben, kaszi­nókban, sajtóban, társaságokban a legkülönbözőbb hírek vannak elter­jedve. Kérte a belügyminisztert, tá­jékoztassa az országos bizottságot, mi az alapja az elterjedt híresztelések­nek? Keresztes-Fischer belügyminiszter válaszában elsősorban megnyugtatta a bizottságot az irányban, hogy további személyi redukciók lesznek szükségesek, bármilyen fájdalmas le­gyen is ez, h­a kényszerhelyzetben meg kell tenni. De van két területe az Oi­tfer Imre Szterényi Józsefeuró állami szolgálatnak, amelynél nagyon óvatosaknak kell lennünk, nehogy nagyobb érdekeket veszélyeztessünk, mint amennyi pénzügyi eredményt azzal elérhetünk. Ilyen az igazságszolgáltatás és a rend­őrség, csendőrség. Az utóbbiak személyzeti létszámát, különösen a mai súlyos gazdasági és szociális viszonyok között lehetetlen csökkenteni, a személyi és vagyon­biztonság megóvása érdekében. Ugyancsak óva intene a rendőrség és csendőrség tényleges végrehajtó személyzetének fizetéscsökkentésétől, mert ennek a személyzetnek a meg­­nyugtatása legfontosabb érdekünk. keresztes­ Fischer Ferenc Wolff Károly a közbiztonsági szervek a közrendet, az ország és a főváros nyugalmát és békéjét minden körülmények között biztosítani tudják és fogják is a jövőben is bármi fel­forgató törekvéssel szemben. A rendőrség részéről most leleple­zett és a közvéleményben hisztériás rémhírekkel kísért mozgalom semmi körülmények között sem olyan jelen­tőségű, amely alkalmas lehetne bár­mily nyugtalanság kiváltására. A­­nyomozás teljes és végleges befejezé­se érdekében — amely hihetőleg már holnapig­­ megtörténik — az egész ügyet még nem tárhatja, a közvéle­mény elé, de már most nyíltan kije­lenti, hogy a leleplezett mozgalom kizárólag úgynevezett desperációkból, legna­gyobbrészt az 1920-as években már szerepet játszott kétes elemekből alakult társaság fantasztikus ter­veiből áll, amely mögött komoly politikum nincs. Az ügyben szereplő egyének között sem a társadalom, sem a politikai élet egyetlen komoly tényezője nem szerepel. A nyomozás eddigi során felmerült látszólagos politikai színe­zete a mozgalomnak annyira fan­tasztikus és gyerekes, hogy komolyan nem vehető és minden valószínűség szerint közönséges bűncselekmények leplezésére kí­vánt volna csak szolgálni. Mihelyt a nyomozás teljes befejezést nyer, teljes őszinteséggel fogja a köz­véleményt tájékoztatni erről a jelen­téktelen súlyú mozgalomról, amelyet csak az ideges közvélemény hiszté­riája növelt: minden komoly ok nél­kül ,szenzációvá. Szterényi József báró kijelen­tette, hogy a belügyminiszter nyilat­kozata teljes megnyugvással tölti el és alkalmas arra, hogy a közönséget is tökéletesen megnyugtassa. Tökéle­tesen alkalmas lesz a közönség meg­nyugtatására a belügyminiszternek az a kijelentése, hogy a dologban sze­replőket maga is desperációknak mi­nősíti. Kívánatosnak tartaná, hogy a külföldet is haladéktalanul fel­világosítsák az ügy komolytalan voltáról Semmi sem lehetne végzetesebb az ország szempontjából, mintha külföl­dön hitelre találhatnának olyan rossz­akaratú híresztelések, amelyeknek terjesztésére bizonyos, Magyarország­gal szemben mindig ellenséges kül­földi sajtóapparátus állandóan haj­landónak mutatkozott. Felveti a kér­dést, nem volna-e helyes a külálla­­moknak itteni követségeik útján ren­delkezésére bocsátani sajtójuk számá­ra a valódi hivatalos adatokat. Keresztes-Fischer belügyminiszter újabb válaszában hangoztatta, hogy a lapok számára már nyilatkozatot tett és az a Szterényi József báró ál­tal említett cél elérésére teljesen al­kalmas lesz. A hadikölcsönsegélyek Teleszky János napirend előtti fel­szólalásában felemlítette, hogy érte­sülése szerint a népjóléti minisztérium még nem utalta ki az e hónapban esedékes hadi kölcsönsegély­eket. Kérte a kormányt, intézkedjék, hogy az e célra szükséges összeg a nép­jóléti minisztérium rendelkezésére álljon. Schandl Károly elnök kijelentette, a­ felszólalást, az illetékes miniszterek tudomására hozza. Megszűnnek a vidéki kerületi főkapitányságok Temesváry Imre előadó ismerteti a rendőrség szervezeti változásairól szóló rendelettervezetet, amely szerint a jövő évtől kezdve Budapest szék­hellyel szervezik meg a vidéki főkapi­tányságot, amelynek élén a budapesti főkapitány fog állunk A vidéki kerületi kapitányságok vezetésével a belügyminiszter az ed­digi kerületi kapitányságok szék­helyén működő rendőrkapitányságok vezetőit bízza meg. A legénység más szolgálatra osztandó be, a tisztviselők törvényszerű elbánás alá vonandók. (Rendelkezési állományba helyezés, nyugdíjazás stb.) Az átszervezéssel a kincstár 200.000 pengőt takarít meg. (Irffy Imre örül, hogy a racionalizá­lás és intézményleépítés munkája végre megindul. Nem tartaná helyes­nek, ha ezzel a munkával azért vár­nának, hogy az egész leépítés egyidő­­ben az egész állami adminisztrációval egyszerre történjék. Ezt csak lépésről­­lépésre lehet elérni. Kéri a leépítések­nél az igazságos szelekció elvét foko­zottabban érvényesíteni. Szterényi József báró elfogadja a javaslatot, mint az adminisztráció egyszerűsítésére vonatkozó részlet­­intézkedést, de kifejezést óhajt adni bizonyos­ aggályának a rendőrségi és "sendőrségi s­odr­ást tekintetében. Ha az állami és közhatósági életben * Nem apasztják a rendőr­­személyzetet Keresztes-Fischer Ferenc belügy­miniszter a felszólalásokra adott vá­laszában kijelentete, hogy a remdőrszemélyzet apasztásáról szó sem lehet és a közbiztonságra háruló nagy fel­adatok miatt a létszám fentartásáért fog harcolni a jövőben is. A főkapi­tányságok megszüntetéséből azonban a fogalmazói létszám bizonyos reduk­ciója fog bekövetkezni, amely termé­szetesen a közbiztonsági szolgálat ér­dekét nem érinti. A Central­isztikus megoldással a központi miniszteriális hatóságok bi­zonyos kisebb jelentőségű­ ügykörök alól tehermentesülést nyernek azál­tal, hogy­ ezek az ügykörök a másod­fokú rendőrhatóság hatáskörébe fog­nak kerülni.­­ A bizottság ezek után a rendeletet úgy általánosságban, mint részletei­ben elfogadta. Főszolgabírói já­rások és szolgabírói kirendeltségek megszüntetése Ezután áttértek az egyes főszolga­bírói járások és szolgabírói kiren­deltségek megszüntetéséről, valamint a járásorvosi feladatkör ellátásának rendezéséről szóló kormányrendelet­­tervezet tárgyalására. Ter­esváry Imre előadó ismertette a rendelettervezetet, amely szerint 1932 május 1 -ével a következő fő­szolgabírói járások és szolganétos kirendeltségek szűnnének meg: 1. Bihar vármegyében a kom­ádi Fejfájásnál, ideges, esti sós és köszvényes fájdalmak esetén ki­válóan beváltak a Togal tabletták. Kérdezze meg orvosát! Ára: P 1.10.

Next