Magyarország, 1934. április (41. évfolyam, 73-96. szám)

1934-04-01 / 73. szám

1934. április 1. vasárnap MAGYARORSZÁG HONNAN JÖHET A FELTÁMADÁS? Írta: vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre Csak onnan, ahol rejtett, elhasználatlan, friss erők szunnyadnak. És hol rejtőznek, hol szenderegnek, s hol álmodnak ilyen napvilágra kívánkozó új erők a mai magyar élet fojtott csöndje, fanyar hitetlensége, savanyú kiábrándultsága mögött? Csak a faluban. Párizs, legvárosibb városa a világnak, mérhetetlen szépségének, gazdagságának, hatalmának és dicsőségének tetőpontján sem feledkezett meg soha a francia faluról. Párizs csinálta a forradalmakat, de annak hasznát nem fölözte le, hanem mindjobban meghagyta és mind tökéletesebben biztosította a francia falvak számára. Franciaországban csak14% a falusi lakosság, nem is mind földművelők, míg a magyar lakosság 55%-a él vagy élne, ha tengődését annak lehetne mondani, a földből. Franciaországban mégis mindig a legeslegelső érdek a kisgazdáé és a háború óta eltelt másfél évtized során, mialatt a francia nagyipar szédületes arányokban bontakozott bele az új Európába, a francia politika, törvényhozás és kormányzat nemhogy megfeledkezett volna a föld műveléséről, hanem egyre hangsúlyosabban élezte ki Franciaországnak változhatatlan agrárius alapjellegét. Mit tettünk mi a háború óta a magyar föld népéért? Szétosztottunk néhány százezer hold földet, mindenütt a legrosszabbat, képtelenül apró parcellákban s csupán annyit változtattunk a magyarság legnagyszerűbb erőit sorvasztó csonkahatárok birtokmegoszlásán, hogy a kisbirtok 49%-át 52%-ra emeltük. Ugyanakkor engedtük elpusztulni vagy a pusztulás szakadéka szélére sodródni szerencsétlen kis- és törpebirtokos rétegeinket s a magyar föld milliós proletár seregét valójában mérhetetlenül megszaporítottuk. A magyar falvakon a réginek törpe töredékére töpörödött fogyasztás, élelmiszerekben csakúgy mint iparcikkekben s a falu elnyomorodásával mindjobban beteljesedett a magyar kis-, közép- és nagyipar sorsa is. Pedig nemcsak a többi dolgozó rétegek és foglalkozási ágak jobbléte függ a falusi törzsökös magyarság emberségesebb sorsától, teljesebb erőkifejtésétől, hanem az egész magyar nemzet szelleme is főként azért beteg, mert beteg a magyar falu. A magyarság legtisztább, legegyöntetűbb s magasabb történelmi mértékkel mérve legtehetségesebb falusi rétegei mindjobban kiesnek a magyar politikai, gazdasági és művelődési életből, Kun László idejére emlékeztető sorvadozásuk révén, ezért nincs egyöntetűség, egyensúly, biztos ösztöniség az egész magyar közéletben. A magyar falun keresztül beteg a magyar középosztály is. Ezért kell magyarázni, tölcsérrel töltögetni eltompult ösztönű középosztályunk lelkiismeretébe és öntudatába azokat a veszedelmeket is, melyek hol nyugatról, hol keletről — ma inkább nyugatról — fenyegetik a magyar élet, művelődés, nemzeti nagy hivatás és államiság egykor szárnyaló önállóságát és belső biztonságát, és azokat az új lehetőségeket is, melyek itt szikráznak szemeink előtt s egy nagyvonalú magyar piemonti politika húsvéti színfoltjait festegetik a Kárpátok falára. Milyen más volna itt az élet, ha az a sok erő, ami lázasan bujkál a magyar falvakban, mindaz a szín és szellemi gazdagság, amely napról-napra elvész a magyar parasztság csöndes pusztulásával, benne ragyoghatna egy kossuthi értelemben vett nemzeti egység új szabadságharcos sorakozójában. Milyen más volna itt az élet. folllárt c£,kMo[ Bányi wOll 161 I üzleteiben vásároljon! Többe tanács mindennél: rókát vegyen löllernél IV., Petőfi Sándor ucca 6. MNECTO -val festessen, hogy haját dauerolni lehessen Németeink és a magyar állameszme Kussbach Ferenc dr., a magyarországi németség vezére a pán germán részéről, a hitlerizmusról, Trianonról és a hazai németek politikai hitvallásáról A magyar egyetemi ifjúság a kereszt etten (A Magyarország tudósítójától.) Azok a magyar fájdalomtól és szociális aggodalomtól fűtött cikkek, amelyekben a dunántúli magyarság pusztulásával és az egyes helyeken riasztó erővel jelentkező nagynémet veszéllyel foglalkoztunk, országos viszhangot keltettek. A kérdések, amelyeket felvetettünk, utánunk a sajtóban és a közéletben sokfelé megismétlődtek; egyes egyéni válaszok is elhangzottak, de a kérdések maguk egyáltalán nem tisztázódtak és nem záródtak le. Nem is záródhattak le. A Magyarország sokkal mélyebben nyúlt hozzá a magyarságot fenyegető veszély lényegéhez, mint tette volna akkor, ha pusztán csak a Hitler-diktatúra miatt kezdett volna a hazai magyarság és németség viszonyával foglalkozni. A Magyarország írói mélyebb ösztönből és nem egyszerűen csak egy újkeletű politikai irány, a hitlerizmus visszahatásaképpen féltik és szeretik a magyarságot. Bizonyság erre a lap egész múltja. Bizonyság erre az a sok cikk, riport, tanulmány és szépirodalmi mű, amelyben írói már akkor rámutattak a ma izzó veszélyeire, amikor ez a probléma mások számára még egyszerűen nem létezett. Semmiféle válasszal nem záródhattak és nem záródhatnak le tehát számunkra ezek a kérdések. Igenis, számon fogjuk tartani a jövőben is mindazt a bajt és fenyegetést, amelyet belső, társadalmi és politikai okok állandósítottak és amelyeket a hirtelen mindenki számára láthatóvá nőtt né,amet veszély külön is megtetéz. Azonban a válaszok meghallgatása, a helyzet becsületes tisztázásának munkája, a vita épúgy hozzátartozik a számontartáshoz, mint a kérdések felvetése, a vádoló feljajdulás. A válasz csak egy szempontot világít meg, csak csak védőbeszéd és nem ítélet, — a nagy per tovább folyik, itt, e hasábokon és odakint az életben. Ezek leszögezése után készségesen megadjuk a szót Kussbach Ferenc dr.-nak, aki — mint Bleyer Jakab után a magyarországi németség »helytartója« — valóban hivatott rá, hogy a kiéleződött magyar-német viszonyt a másik oldal szempontjából mintegy hivatalosan megvilágítsa. Hogy fejtegetéseivel több ponton nem értünk egyet, azt szinte megemlíteni is fölöslegesnek tartjuk. Kussbach Ferenc dr. hozzánk eljuttatott védőirata itt következik: Válasz azoknak, akiket klét Az utóbbi napokban önkéntelenül felfigyelt a magyar közvélemény azon riadószerű támadásokra, amelyek az állítólagos pánaermán veszéllyel kapcsolatban a hazai németséget érintően megjelentek. E rohamszerű cikksorozatok hazafias kötelességet vélnek teljesíteni azáltal, hogy látszatjelenségek alapján jogos aggodalmat szeretnének kelteni olvasóközönségükben amiatt, hogy szerintük Hitler ante portás. A hazai németség, mint mindenkor a múltban is, most is megőrizte a hidegvérét, egyáltalában nem jött izgalomba és megnyugtató érzéssel állapította meg, hogy a fajmagyar köz- Zanzibár a legszebb mulató! Reggelig tánc 111., Jókai ucca 29 3 JOBB A RÁDIÓ TUNGSRAM RÁDIÓCSŐVEL 5®‹ Éso ha tört lelkű középosztályunkat úgy ragadná magával egy kossuthi értelemben való szellemi népfölkelés, mint ahogy a 48-as szabadságharcnak adott világraszóló lendületet és világbíró erőt a legtörténelmibb osztály, a magyar parasztság kiállása. És milyen más volna itt az élet, ha országunk mai piemonti küldetésének kiépítéséhez a jobbágyságból végképpen felszabaduló magyar föld népe odakínálná csalhatatlan történelmi ösztöneit, rettentő vállát, győzhetetlen idegeit és izmait! áldott állapotban levő nőtt, ifjú anyák és többgyermekes asszonyok az enyhe természetes Ferenc József keserűvíznek már mérsékelt adagokban való használata által is könnyű és híg ürülést, úgyszintén rendes gyomor- és bélműködést érnek el. A modern nőgyógyászat főképviselői a Ferenc József vizet igen sok esetben kipróbálták és azt kivétel nélkül gyorsan, megbízálhatóan és fájdalom nélkül hatónak találták. SOK * Jé8°l. ' j r«^pT* HA MEGTERHELTE A GYoMra'Y/ CSEPEGTESSEN Kockacukorra PIANA SCÍSBORSZESZT és SZOPOGASSA EL « Hányingere,emelyyese megszűnő^ görcsös tájdalmai enyhülnek..