Magyarország, 1935. március (42. évfolyam, 50-74. szám)
1935-03-01 / 50. szám
1935. március 1. péntek MAGYARORSZÁG HÁT EZ A „REFORMNEMZEDÉK“? Írta: vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre Valóban pihent ész kellett hozzá, hogy kitalálódjék ez a legújabb keletű jelszó: »reformnemzedék«. A magyar história röviden reformkorszaknak nevezi az ezeréves hosszú útnak egyik legragyogóbb szakaszát, amely örök dicsősége marad a magyar nemességnek: 1825-től 1848-ig. Széchenyi indítja, Kossuth tetőzi be. Széchenyi István örökké aktuális marad, de Kossuth Lajos ma különösen aktuális, mert meggyorsított ütemű belső átalakulásra és új külpolitikára sürget az idő. Csodálatosképpen azonban az a csoport, — mert hiszen annál nem több — amely magát nemzedéknek, sőt reformnemzedéknek nevezte ki, vajmi keveset törődik a kossuthi aktualitásokkal, viszont Széchenyiből az a hamis olajnyomat él a lelkében, amivé éppen az elmúlt 15 esztendő torzította a legnagyobb magyart, kisikkasztván belőle a tüzet, a lángészt, a forrongást, a titáni tépelődést és önmarcangolást, az egész nagy magyar szellemi forradalmat. Az ő Széchenyijük semmiben sem hasonlít ahhoz a kárbunkulus-szemű nagy lázadóhoz, akit az Ameling-féle arcképről, vagy a Hitelből, vagy a »Blick«-ből ismerünk, hanem annál jobban hasonlít egy közepes német professzorhoz, valami száraz, esernyős erkölcsprédikátorhoz és Beschwichtigungshofrat-hoz. Ha már Széchenyit választják politikai eszményképükül, legalább az igazi Széchenyit választanák és abból is akár a fiatal, akár a szabadságharc utáni, Széchenyit, csak ne azt, akit visszavonulásra és fontolva haladásra szorított Kossuth démoni lángelméje és káprázatos üteme. Mert ugyan hol van ma egy ilyen Kossuth, akivel szemben annyira hangsúlyozni kellene a széchenyies fontolva haladást? A »reformnemzedék« vezérszónoka a keddi nagygyűlésen így fejezte be beszédét: »Azt az új magyar életet akarjuk, amelyet Széchenyi generációja akart. A most következő időkben dől el, lesz-e új élet vagy marad minden a régiben. Ezért a harcot hirdetjük a titkos választójogért, a magyar népért, a jobb jövőért, a szeform-Magyarországért!« Nos, ma semmiféle nemzedék, még a legmaradibb sem hirdetheti józanul és jogosan, hogy azt a Magyarországot akarja, amit Széchenyi István. Hiszen azóta száz esztendő múlt el s aki Széchenyi nyomdokain ma csak ennyit tud mondani, hogy titkos választójog, új élet, jobb jövő és Reform Magyarország, az bizony keveset tanult a legnagyobb magyartól. Igaz, hogy ez a vezérszónok még »nemzeti munkaállamot«, »keresztény magyar országlást« és »országrendezést« is hirdetett. Iszonyatos dolog ez az örökös képekben való beszéd. Ez az üres és homályos dagály, amelynek minden mondata és minden gondolatfűzése, egész fogalmazása oly mérhetetlenül idegen a magyar politikai gondolkozás évezredes hagyományú világa számára. Úgy hangzik mindez az Aranybullán, a Hármaskönyvön, Zrínyi Miklóson, Rákóczi Ferencen, Széchenyin, Kossuthon és Deákon finomult magyar fül számára, mint az eszperantó annak aki nem érti: valami, mérhetetlenül ellaposított olaszt érez ki az ember az eszperantóból és valami gyötrelmesen elkendőzött, magyarba torzított hitlerizmust ezekből a zavaros reformszólamokból. Elképesztő és egyben megrendítő annak a szuggesztiónak beteg hatása, amely az új német politikai gondolkodás zűrzavarából, megfoghatatlan általánosságaiból és miszticizmusából árad e szomorú magyar reformnemzedék egyensúlyát vesztett lelkivilágába-Próbálom kihámozni, hogy mi is volna hát, ha megvalósulna az a bizonyos nemzeti munkaállam. Miféle intézményes változások teremtenék meg? De egyetlenegy konkrétumot nem tudok kihalászni a tiszta közhelyek és a képzavarok e zuhatagából. Birtokreformot akarnak? Nem, csak »birtokpolitikát«. Demokratikus választójogot akarnak? Nem, csak »titkos és becsületes” választói jogot Várjon mit szólt volna negyven esztendővel ezelőtt Szilágyi Dezső, vagy később Andrássy Gyula, vagy akár Tisza István, vagy Vázsonyi Vilmos, ha valaki úgy jellemezte volna a maga választójogi elgondolását, hogy az »becsületes«? És ezzel az »új nacionalizmussal akarják nemcsak eltemetni, de fel is váltani a liberalizmust és a szociáldemokráciát? Amelyek közül mindegyiknek világos és széles szellemi horizontja van és konkrét, megfogható tartalma s mindkettő mögött hatalmas szellemi és politikai teljesítmények? Persze, hogy fel kellene váltani mind a kettőt frissebb és korszerűbb eszmevilággal, hiszen valóban nem rögződhetünk meg a XIX. században. De ahhoz bizony fel kell kötni peploszt, ahhoz valóban új gondolati rendszer kell, amely ugyanakkor benne gyökeredzik a nagy néptömegek, nálunk elsősorban a parasztság lelkében és életérdekeiben s amely valóban újat tud hozzáadni a hanyatló szociáldemokrácia és a vuló liberalizmus teljesítményeihez. Miért olyan zavaros és olyan megfoghatatlan ez az egész reformmegmozdulás? Nemcsak azért, mert rajta a legrosszabb minta sugallatának bélyege: a hitlerizmusé. Hanem azért is, mert nincs történelmi alapvetése. Mindjárt máskép hangzanék egy általánosságban mozgó programadás is, ha legalább az alapokat látná tisztán és világosan az ember. A magyar alkotmány nemzeti önkormányzata, nem a meglévő, hanem ama lehetséges alkotmányé, amivé fejleszteni kellett volna a mi felemás és beteg parmentarizmusunkat: igen, ez volna alap, erős és biztos alap, amire rengeteg egészséges reform emeleteit lehetne felhúzni, akár felhőkarcoló magasságig. Reformpolitikát, amely azért nem kalandozhat fantasztikumokba és idegen rejtelmességbe, mert “az ezeréves alkotmány alapkövei rengeteget megbíznak és a magyar alkotmány szelleme megadja a józan kereteket is, amelyeken túl nem csaphatnak az átalakulás hullámai. A szélsőségek egyetlen és igazán biztos ellenszere szerintem: alkotmányosság és demokrácia, amely a magyar nép józan, hűvös eszén szűri át a reformgondolatokat és terveket s a magyarság természetes racionalizmusát érvényesíti balga agyrémekkel szemben. Szélsőségek és romboló forradalmak felülkerekedésétől csak annak nincs félnivalója Magyarországon, aki a magyar népet emeli végre valahára — 1038 évvel a honfoglalás után — a maga egészében a »nemzet« fölséges rangjára. De jaj annak a »reformnemzedék«nek, amely éppen ott radikáliskodik és reformerkedik, ahol csak szorosan ragaszkodni kellene az ezeréves alapokhoz és őstörvényekhez. S amely úgy akar modern magyar parlamentarizmust, hogy keresi a magyar Hitlert, ugyanakkor pedig nem mer belevágni az átalakulás nagy és döntő kérdéseibe. Nem mer általános választójogot hirdetni a titkosság mellett és nem mer birtokreformot mondani a telepítés megalapozására és megvalósítására. Nemcsak hogy elejti a magyar dunavölgyi külpolitika változhatatlan törvényeit, melyek egyforma erővel törekednek minden keleti és nyugati túlnyomó erejű imperializmus elhárítására a Dunavölgyéből, hanem egyáltalában úgy akar itt reformpolitikát, hogy a magyar külpolitika kérdéseire egyetlen szót sem veszteget. És jaj annak a »reformnemzedék«-nek, amely nem látja, hogy a magyar kultúrpolitika megreformálását a magyar szellemi önállóság, a dunavölgyi szellemi elsőbbség újjáalapozásán és az ősi latin hagyományokhoz s a latin népekkel való minél elevenebb szellemi összekapcsolódáshoz való visszatérésen kell kezdeni, hogy kibontakozhassunk a német világ nyomasztó és elviselhetetlen szellemi és politikai rabságából. Senki se fizethet többet a gázért, mint eddig! Csak ilyen tarifareformot lehet elfogadni Az új tarifatervezet kulisszatitkai (A Magyarország tudósítójától.) A Pesti Napló ma reggeli száma nyilvánosságra hozta a Gázművek régen várt tarifareformját, amely sokkal egyszerűbb, mint az elektromosműveké. Az alapelv ugyanaz. Ezentúl a Gázműveknél is alapdíjat kell fizetni, de már az egyszobás lakásoktól kezdve, nem úgy, mint az Elektromosműveknél, ahol az alapdíj fizetése csak a háromszobás lakásoknál kezdődik. Tulajdonképpen nem is alapdíjat állapítanak meg, hanem úgynevezett tőfogyasztást, amely után magasabb egységárat kell fizetni. Az egyszobás háztartás tőfogyasztása 10 köbméter, a kétszobásé 20 és így emelkedik felfelé. Ahány lakószoba van, annyiszor 10 köbméter a tőfogyasztás. A tőfogyasztás eladási ára köbméterenként 30 fillér, a további eladási ár köbméterenként 10 fillér. Eddig egységes volt a tarifa, mégpedig köbméterenként 20 fillér. Miért akarják bevezetni Budapesten a blokktarifát? A Gázművek tarifareformjáról nem is egy, hanem két könyvet adtak ki. Az első összefoglalja az összes tarifarendszereket. 88 külföldi gázműhöz fordult felvilágosításért a gázgyár, 30 gázmű tarifáját fel is dolgozták. A Gázművek a különféle tarifarendszereket hat csoportba osztották. Van egységes gázár, alapdíjas, lépcsős, szakaszos, Vegyes és blokktarifa. Megmondják őszintén, hogy minden tarifának vannak előnyei és hátrányai. Azért választották Budapesten a blokktarifát, mert szerintük ez a legelőnyösebbnek látszik és a több fogyasztásra ösztökéli a közönséget. . A Budapesten bevezetésre kerülő tarifáról azt mondja az előterjesztés, hogy egyéni tarifának lehetne nevezni és a célja az, hogy egyes fogyasztók, illetve fogyasztócsoportok egyéni szükségletéhez alkalmazkodjék. A blokktarifának két része van. Az első a fogyasztónál várható tőmennyiségre megállapított magasabb egységár, mert ezzel számolják el az állandó költségeket és a másik a többletfogyasztási ár, amely lényegesen kisebb az eredeti árnál. A blokkokba való osztás ideálisan úgy volna végrehajtható, ha minden háztartást a benne élő személyek száma szerint vennének figyelembe, ez azonban a nagyobb számú fogyasztónál kivihetetlen, mert egyes háztartások személyzeti változásának ellenőrzése nagy akadályokba ütközik. A hőfogyasztás a gázhasználat alsó határát jelenti. Ha valaki ennél is kevesebbet akar fogyasztani, úgy a Gázművek szerint tulajdonképpen nem érdemes részére a gázvezetéket bevezetni. Elárulja a jelentés azt is, hogy a blokktarifákat eddig Európában nem alkalmazták. Amerikában nagy sikere volt. Németországban már úgy döntötök, hogy a blokktarifát ez egész birodalomban bevezetik. Néhány év óta a legtöbb európai állam kezd rátérni erre a rendszerre. »gc=g=g==a=^^ A szenvedő, beteg nőket reggel éhgyomorra egy kis pohár természetes Ferenc József keserűvíz 2—3 óra alatt könnyű, lágy bélkiürüléshez segíti és ezáltal igen sok esetben rendkívül jótékony hatással van a beteg szervekre. A női betegségekre vonatkozó tudományos irodalom több nagynevű alapvetője írja műveiben, hogy a Ferenc József vízzel elért kitűnő eredményekről saját kísérletei útján is alkalma volt meggyőződést szerezni. I . A mai fogyasztás mellett csak az egyszobás lakásoknál van olcsóbbodás Minden attól függ, hogy a tőfogyasztást magasan vagy alacsonyan állapítja-e meg a gázművek? A statisztikai adatokból az derül ki, hogy a gázművek nem túlságos előzékeny a közönséggel szemben. Nézzünk csak egy-két példát: Az egyszobás lakó átlagban fizetett eddig 24.5 köbméter után havonta 4.90 pengőt. Az rfj rendszer szerint fizetne 10 köbméter után 3 pengőt. 14.5 köbméter után 10 fillérjével 1.45 pengőt, tehát összesen 4.45-öt. A megtakarítás tehát 45 fillér, vagyis körülbelül 10%. Eddig rendben van, de a kétszobás lakó fizetett eddig 385 köbméter átlagos fogyasztásnál az eddigi tarifa szerint 7.70 pengőt, most fizet 6 pengő tőfogyasztást és 18.5 köbméter után 10 filléres egységárt, vagyis 1.85 pengőt, tehát fizet 7 85 pengőt. Itt a város nyer 15 fillért, ha a fogyasztó a mai menynyiséget fogyasztja. A háromszobás lakásnál az átlagos fogyasztás 57,6 volt. Ezért eddig fizetett 11.52 pengőt, ezentúl fizet tőte- 3