Magyarország, 1936. június (43. évfolyam, 126-147. szám)

1936-06-06 / 129. szám

1936 június - szombat MAGYARORSZÁG KÉTFÉLE HÖLGY, KÉTFÉLE FÜRDŐDIVAT A STRANDON Divattudósítónk jelenti: A hölgy ezúttal sötétkék pongyolát vi­selt fehér pöttyökkel és krémsajtot evett szalámis kenyérrel. A pongyola alatt ró­zsaszín imprime short villódzott, meg a hófehér bőr, melyet vastag olaj réteg fe­dett. Tudniillik a hölgy napozott, villája erkélyén. — Nyár van, — mondotta, — az ember­nek ilyenkor megnövekszik az étvágya, kívánja a levegőt, tehát nyilvánvaló, hogy ma ilyen nyári ruhaalkalmatosságokról fogunk beszélgetni. — Tehát a strand. Tudja, kétféle asszony­­van. Az egyik azért jár a strandra, mert szereti a vizet, levegőt, napot; a másik azért, mert szereti mutogatni remek alak­ját és isteni fürdőruháját. Természetesen, ezek szerint a szempontok szerint alakult a nyári fürdőruha-divat is. A„fürdő“ fürdőtrikó «— A vizet, napot szerető asszony egysze­rű gyapjú fürdőruhát hord, mely épúgy szereti az édes- és tengervizet, mint a gazdája. Az ilyenfajta fürdőtrikó sima, egyszerű vonalú, diszkrét színű. Igen erős, rendkívül jó gyapjúból készült, nem tágul és nem fakul, a szem sem szalad le róla. Ez a klasszikus fürdőtrikó. — A fürdőruha legyen testhezálló. Nem elegendő, hogy a hölgy tudja a testének megfelelő­­ számot, hanem azt is figye­lembe kell vennie, hogy karcsú-e, vagy molett; tökéletesen az alakjához kell for­málni a ruhát. Éppen ezért legjobb a kézzel, mérték után kötött fürdőtrikó. Az embernek ugyanis úgy kell mozognia ben­ne,­ mintha az a második bőre volna. Szép a monogram a fürdőruhán, még a »klasszikus« fürdőruhát sem tudja elron­tani.­­— A fürdőruha szabásában már az évek óta kialakult gyakorlat hódít. A ház telje­sen szabadon van, a nadrágocska egészen rövid. Idén népszerű lesz a kachart, mel­leket takaró felsőrész és rövidke, kis nad­rág. Nagyon szép ez, ha valakinek nagyon szép az alakja. — Fürdőköpeny? — Nagyon fontos, óriásit fejlődött az utolsó években. Kezdetben csak egy célja volt a fürdőköpenynek: szárítani a testet. A hölgy m­a törülközőbe törli vizes testét vagy fürdőlepedőbe, majd felveszi a für­dőköpenyt. A köpenyt, amelynek bolerója van, esetleg kép vagy rövidke kabát. Az anyag, amelyből készül, lehet bármi: im­­primé, vászon, frotir, gyapjú. Van ujjat­lan fü­rdőkabát, vagy hatalmas ujjú, mely­nek ujja egészen más anyagból készült, mint maga a kabát. Igen divatos az arab humuszokat utánzó fürdő­képp. Az idei nyár divatos fürdőruhái, az első kötött felsőrész monogrammal, csíkos, kötött short, sötétkék kötött koleróval. A középső a. ^klasszikus* fürdőruha. Jobbszélen napozó trikó, kis nadrág, hozzákapcsolt melltartóval A fürdőtrikó nem sül le ■—"A színek? ■— igen, ez mindig súlyos kérdés volt. Azt tudja, hogy most már csak egészen kiváló anyagból készítenek fürdőruhát, tehát ez nem okoz gondot. A színekkel azonban baj van. A hölgynek ugyanis figyelembe kell vennie, hogy a napon le­barnul. Tehát a bőre színéhez illő színű fürdőruha nem lesz mindig olyan árnya­latú, mint például az estélyi ruhájáé. — Ezenkívül az alakját is figyelembe kell vennie. Nem ajánlom például molett hölgyeknek a fehér és világos árnyalatú fürdőruhát. — Az anyagok. Általánosságban gyapjú. Készültek azonban egészen­ különleges anyagok, pél­dául vízálló, erős selyem trikók, amelyek rendkívül hamar száradnak, tehát igen praktikusak. — Újdonságok? A hölgy újabb krémsajt-tömeget kent a barna rozskenyérre és halkan folytatta. — Újdonságok? Például a celofán szá­lakkal átszőtt gyapjú fürdőruha. Az ember úgy érzi magát benne, mintha cirkuszban volna, úgy csillog, vibrál minden, mint a manézs. Csak élénk és feltűnő színekben készül, nem ajánlom szeriőt napozóknak. Amiben nem lehet fürdeni — Aztán egész sereg fürdőruha-újdonsá­got láttam, melyet mindenhez lehet hor­dani, csak fürdéshez nem. Hűenek a hím­zett, horgolt, nyomtatott, fodros, pl­esszí­ro­­zott fürdőruhák. Láttam nagymintás, egé­szen könnyű anyagból készült fürdőruhá­kat, egészen imprime-szerű megoldásokat. A HANGSZÓRÓ MELLŐL Egy Liszt-tanítvány és a művészbéke Göllerich Gizella — boldog asszony — mennyivel többet tud Lisztről, mennyivel közelebbről érzi még ma is a halhatatlan Mestert, mint mi, akik nem láthattuk Őt s nem oldód­hattunk fel teljesen abban a muzsi­kában, amelynek csodálatraméltó sa­játosságai olyan hősi feladatot jelen­tenek minden mai interpretálójának. Göllerich Gizella még érezhette haján annak a kéznek simogatását, amely borzongatni ,és bűvölni tudott. A Liszt-tanítvány beszélt most mesteré­ről hivatottan ,­ büszkén: a tanítvány, ak­i ott volt és útmutatást kapott egész életére. Ebben a szemkápráz­tató reflektorfényben indult az útja s a fény ma is hófehéren ragyog előt­te az alkonyatba kanyarodó úton ... Amit Göllerich a »Concerto pathé­­tique«-ben mondott, azt Liszt ajkával mondta. Vallott, gyötrődött, kínozta magát, emelkedett volt és szelíden szerény, ünnepélyes és szent alázatba görnyedt. Ezek a hangok — ha oly­kor elfulladtak is a hatalmas feladat megoldásának boldog erőfeszítésében — az igazi Liszt arcot mutatták meg előttünk. Dohnányi Ernő vezényelte, Gölle­rich Gizella kitűnő produkcióját — ezúttal először a Hangversenyzenekar élén. Mondanunk sem kell: elsőran­gúan. Az a körülmény, hogy a fiata­lok brilliáns zenekarát a Filharmónia elnöke dirigálta, egyik gyönyörű megnyilvánulása a régóta áhítozott műv­észbékének. Nemesveretű tolmá­csolásban hangzott el az Egmont nyitány is és Haydn »Üstdob-SZimfó­­niá«-ja, könnyed eleganciát csillog­tatva maga körül. (C-) Él a short! — Új találmány a Pareo. Szövetből ké­szült fürdőruhához ugyanabból az anyag­ból készült fürdőköpeny. A Pareo műte­remben született és a déli országok für­­dőző hölgyeinek divatjából alakult ki. Térdig érő, könnyű, bő, kombinált fürdő­ruha, melyet nem fürdőhöz, hanem napo­zásra, strandra hordanak. Az eredeti Pareo egy szál, bővirágos szövet, melyet a testre tekerve hordtak. — A short életben marad. Könnyű se­lyemblúzt, vagy rövid trikót, esetleg mell­­tartószerűen kötött selyemkendőt horda­nak hozzá. Ez minden mára, de most eszem, mert éhes vagyok. És élvezettel beleharapott az omlós va­nília-kiflibe, mely habos volt és könnyű, mint a felhők, melyek a domb mögül bo­rultak az égre. (b. i.) Női miniszterek Harcét Prévost írja a­­Paris Lob­bán: »Vannak olyan minisztériumok, amelyek már » férfi-minisztériumoknak«­ ’ vannak rendelve. Ilyen például a hadügyi, a ten­gerészeti minisztérium és kétségkívül a belügyi is. De ami a többi, tárcát­­ illeti, máris olyan női kormánylistát lehetne ké­ ’­szíteni, amelynek semmi tekintetben nem­ kellene szégyenkeznie a­ régebbi kor-­­­mánylistákkal szemben ... Különben is a rutin minden ellenállása hiábavaló lesz s a jövő kedvezően fogja eldönteni a női miniszterek problémáját.« 9 C­I XX. INSORLO&/ Háború és emberség Pouderoux francia tábornok a Vendreili­­ ben népcsalásnak nevezi azt az irányzatot, amely "emberségessé" akarja tenni a há­borút. u Tudjuk, milyen az a sötét őrület,­ — írja — amely, ha egyszer kirobban, ma­ga táplálja, magát és szítja dühét; tudjuk, milyen ragályos, tudjuk, hogyan terjed. S hogy megóvjuk tőle az embereket,, mindig csak azt fogjuk hirdetni, hogy ezután a háború még gyalázatosabb, még kíméletle­nebb és halálosabb lesz, mint eddig volt.« A betörőipar válsága Alfréd Polgár írja a Prager Tageblatt­ban: »Néhány nappal ezelőtt Bécsben be­törtek egy festő műtermébe... Ebből op­timisták talán arra következtetnek, hogy milyen jól megy a festőknek, ha már tol­vajok is látogatást tesznek náluk... De inkább azt a következtetést vonhatjuk le, hogy milyen rosszul mehet a betörőknek, ha már festőknél próbálnak szerencsét. Olyan ez, mintha éhes farkasok vegetáriá­nusokká válnának és a fák kérgét kezde­nék rágni. Valóban, az ilyen kísérlet a tol-, vasipar vigasztalan helyzetére mutat. És, ha nem jön jobb konjunktúra, még meg­érjük azt is, hogy a tolvajok az, írókra' is ráfanyalodnak. De az írók nyugodtan néz­nek szembe ezzel a lehetőséggel. A mai körülmények közt egy modern szabad író­hoz való betörés csak úgy mehet végbe, hogy a betörők, ha még nem kérgesedett meg egészen a szívük, otthagynak valamit a maguk zsebéből SS A magános nagyvárosi ember Paul Valéry írja: »A világvárosok civili­zált embere megint a magános primitív ember állapotában él, mert a szociális gé­pezet lehetővé teszi számára, hogy megfe­ledkezzék a közösség szükségességéről. El­tűnik belőle a többiekkel való együvétar­­tozás érzése, amit régebben feltétlenül fel­keltett volna a szükség.". w í5£ ­ Egy kínai hirdetés ju Li úr, akit kisgyerek korában egy leánnyal eljegyeztek a szülei, most mint felnőtt, férfi megállapította, hogy szülein­­ek választása nem felel meg szíve haj­­lam­ainak. Ezért az eljegyzését, felbontja. Minthogy azonban menyasszonyának cí­mét nem ismeri, ez úton közli elhatárro­zását.a

Next