Magyarország, 1937. március (44. évfolyam, 49-71. szám)
1937-03-06 / 53. szám
1937 március 6 magyarország Egy kutyafejes fagomb — Egy, kettő, három ... negyvennyolcötvenhárom, ötvennégy, ötvenöt... tovább nem bírta. Éppen egy kutyafejét ábrázoló faragott fagombra került volna a sor, mikor érezte, hogy nem képek többet lenyelni. Gyorsan az éjjeliszekrény fiókhoz szaladt, kirántotta onnan a negyven aszpirintablettát tartalmazó orvosságosdobozt és a két kiimespusztillát és viharos gyorsasággal lenyelte mindannyit. Vissza akart még menni az asztalhoz, hogy n „Nekem nem szabad férfiúval szóbaállnom...“ Most, 15 órával az izgalmas események után Potoczky Erzsébet kissé könnyes tekintettel néz rám, tiszteletemre egy ócska villamosjegyet tesz Arsene Lupin lapjai közé és beszélgetésbe bocsátkozik. Szép pi ÜZLET írta: Karinthy Frigyes Nem, nem jó kilátásokkal indult ez az üzleti tárgyalás, Schlangeduldigerrel. Tudtam, hogy a kezei közt vagyok, azt csinál velem, amit akar, hiszen tudja, hogy nem tehetek mást, nekem még ma meg kell kapnom legalább az előleget, különben odavész az a másik dolog, ahol nekem kell lekötnöm az iratokat, hogy a villanyfejlesztő átküldje a megrendelést a kilencvenkét vagon szájkosár ügyében, mielőtt az akácfák teljesen elvirulnak... hiszen tetszik érteni, ugyebár. • Teljesen ki voltam szolgáltatva, Schlangeduldiger kajánul figyelte vergődésemet, páholyban ült, birtokon belül, láthatta rajtam, hogy az elsőszülöttsági jogomat is eladnám egy tál lencséért. Még ugratott. — Nagyon sajnálom, kedves Gefühlhochmütig úr, — mondta, szándékosan és szemtelenül ezen a rövidített becenevemen szólítva — én teljesen meg tudom Önt érteni és még igazat is adok magának. Sőt, tudja mit, elismerem, hogy ez magának nem is üzlet és ha egy harmadik lennék, azt tanácsolnám magának: nézze, Gefühlhochmütig úr, ne kösse le ezt a dolgot, ezzel a Schlangeduldingerrel, mert becsapja magát. És ha ön ezt közölné velem, akkor is csak azt mondanám: kedves Gefühlhochmutig úr, lehet, hogy annak a harmadiknak igaza van, én mégse adok többet ezért a dologért háromezerkétszázötvenhárom és félnét. Éreztem, hogy el vagyok veszve. Kutyaszorítóba kerültem, ez a csirkefogó tudja, hogy nincs választásom, egy óra múlva indul a perui teherrepülő Pomázra és addig nekem át kell cedálnom a fiktív teveszállítmányt a lombardirozott monokkönyvezőgépek ellenében ... hiszen tudják, úgy-e. Ugyanekkor más nehézségnek eszméltem tudatára. Ez is kényszerszerűen jelentkezett. Azonnal vissza kell vonulnom, legalább öt percre, egy szigorúan magánjellegű, felhalaszthatatlan alkalmi ügylet lebonyolítására. Felugrottam. Kedves Schlangeduldiger úr, — mondottam— öt perc múlva itt leszek. Nagy csodálkozásomra meghökkenve nézett rám. — Öt perc múlva? — mondta vontatottan és a hangjából gyanakvást éreztem ki. De nem értettem a gyanút és ez volt a szerencsém, mert naivitásomban rögtön eloszlattam volna. — Hát kérem, ahogy gondolja, mondta hűvösen és megnézte az óráját*, de figyelmeztetem, hogy nekem negyedtizenkettőkor telefonálnom kell a kátránykeserítő művekhez és amennyiben nem kapom meg a felmentvényt, nagyon sajnálom, de nem érdekel tovább a dolog. — De szó sincs róla, kedves Schlangeduldiger úr, egész biztosan itt vagyok öt perc alatt. *— Kérem, kérem, ön azt teszi, amit jónak lát, — sietett megjegyezni. — Csak arra gondoltam, természetesen az ön érdekében, hogy talán mégis jobb volna előbb ezt a dolgot... az Ön érdekében ... ’ Szó sem lehetett részemről halogatásról. — Mingyárt jövök, — mondtam és az ajtó felé szaladtam. — Megálljon! — kiáltott utánam fenyegetően. Megálltam az ajtóban. Gyorsan, kivörösödve lihegte: '■ — Nagyon téved... Fölöslegesen fárad ... Herzbeklommen urat úgyse találja most otthon... — Herzbeklommen... ki az? — Jó, jó, ne komédiázzon ... Nem találja otthon, még telefonon se, az ilyenkor... különben is, úgy tudom, elutazott. És őt egyáltalán nem érdeklik mostanában ezek a galagonyaszárítások ... Ellenben, tudja mit, nekem is dolgom van, ne lopjuk az időt: hajlandó vagyok kilencezerhatszázötvenhetet adni — itt az írás meg a csekk, írja alá és alászolgája. Aláírtam, miután háromezerrel több volt legmerészebb álmaimnál, átvettem a csekket és rohantam magánjellegű ügyletem lebonyolítására. rospozsgásai*vá vál, nagy zöld Szemei és néhány szeplője: — Nagyon sok okom volt az életúntságra, — kezdi.— Persze szerelem? ... — Nekem néni kell a szerelén). Nincs is, aki engem szeressen. Tavaly menyasszony voltam, de a vőlegényem becsapta a neveld Szüleimet, kölcsönt kért tőlük, nem adta meg és azóta nekem nem szabad férfiúval szabadítanom. Még egy szót sem beszélhetek az ismerős fiatalemberekkel... De nem is kell békém. ..... ....httt „A MATRÓZGOMBOK VOLTAK A LEGRÉMESEBBEK...“ 55 gombot nyelt le egy elkeseredett kislány »Nyolcat ütött az órán, Arsene Lupin kalandjai, írta Maurice Leblanc, olvassa Potoczky Erzsébet, 17 éves öngyilkos leány, a Maglódi úti Horthy Miklóskórház harmadik emeletének 7-es kórtermében, a négyes számú ágyban. Ma délelőtt a vastag könyv háromnegyedrészét kiolvasta már. Tegnapelőtt este is 8 órakor kezdett hozzá, 5 perccel ii négy veszekedés után, ami nevelőanyja és közötte játszódott le. Félórán keresztül olvasta Arsene Lupin kalandjait, aztán a regény címéhez ponosak alkalmazkodva, amikor nyolcat ütött az óra, letette a »Nyolcat ütött az órát-, elővett egy kis kerek dobozt, kiszedett belőle száz darab ruhagombot és nyelni kezdte őket. Nem sokat válogatott, a legfurcsább sorrendben tűntek el szájában az aranyos matrózgombok, régimódi rozsdás domború nikkelgombok és a fekete fagombok. Ahogy nyelte a gombokat, úgy számolt magában: maradék gombokat lenyelte, de erre már nem jutott idő, mert belépett a szobába a nevelőanyja. Potoczky Erzsébet 17 éves háztartásbeli azonban olyan nyugodtan viselkedett, hogy a nevelőanyja nem vett észre semmit. 55 gomb, 40 aszpirin, két kinin Egész éjjel rosszul volt, de a szomszéd szobában alvó nevelőszülői erről nem tudtak. Reggel 7 órakor 55 gombbal, negyven aszpirinnel és két kininnel a gyomrában megindult a 42-es villamos felé, hogy Pestszentlőrincről bemenjen Pestre. A villamosmegállónál lett rosszul, ide hívták ki a mentőket is és itt kérdezte meg tőle a rendőr, amíg a mentőkre vártak, hogy mi történt vele tulajdonképpen. Amikor megmondta, hogy 55 gombot nyelt le, a rendőr szigorú arcot vágott és kijelentette, hogy a hatóságot félrevezetni bűncselekmény. Ettől aztán Potoczky Erzsébet nagyon megijedt és sírva bizonygatta, hogy igaz, amit mond, ő valóban lenyelt 55 gombot, ő igazán meg akar halni... Fánk volt ebédre .• Vasárnap délben fánk volt nálunk ebédre. Ahhoz lekvár kell és nevelőanyám kivett a spájzból egy üveg baracklekvárt. Kinyitotta az üveget és kivett belőle egy nagy kanál baracklekvárt. Aztán mással kezdett foglalkozni. Én odamentem az üveghez és a kisujjammal kivettem belőle egy kicsit. Tetszik tudni, saját termésű barack volt, én szedtem a fáról a kertben. A nevelőanyám meglátta és rettenetesen összeszidott. A Hétfőn nem is beszéltünk egymással. Kedden este későn mentem haza. Már hét óra is elmúlt, mire hazaértem. Én takarítani járok a rendőrségre minden reggel... Azért is szeretem olyan nagyon a detektívregényeket, minden reggel azt olvasom a villamosban ... Délire mindig otthon szoktam lenni már. Most azért nem mentem haza, mert a nyáron egyszer igen nagy szükségem volt pénzre és miután az a húsz pengő, amit egy hónapban keresek, nem lett volna elég arra a célra, amire nekem kellett, zálogba tettem az én gyönyörű arany nyakláncomat. Potóczky Erzsébet az aranylánc emlékein elpirul izgalmában: — El lehet képzelni, milyen szép lánc volt, ha 17 pengőt adtak rá a zálogházban. Ezt a zálogcédulát kellett meghosszabbítanom a városban, azért maradtam olyan sokáig. Pénzem nem volt és nem akartam, hogy odavesszen a láncom. Amikor hazaértem, a nevűőanyám nagyon összeszidott. Először azt hittem, ha elkezdem olvasni Arsen Lupin kalandjait, akkor elfelejtem a szidást. De nem tudtam elfelejteni. A gombokat még vasárnap délután összegyűjtöttem. Tetszik tudni* az én nevelőanyám — tulajdonképpen olyan ő, mintha az édesanyám lenne, mert kétéves korom óta nála lakom — varrónő volt valamikor, azért van neki az a sok gombja. Egy dobozban álltak, a szekrény aljában, és amikor a lekvár dolog történt, akkor én kivettem onnan a dobozból a gombokat. Gondoltam, ha mégegyszer veszekedni fog velem, akkor lenyelem őket. És aztán le is nyeltem ... a matrózgombok voltak a legrémesebbek... — mondja elgondolkozva, aztán elhallgat. Csendben nézzük egymást a 17 éves Potoczky Erzsébettel, aki most már csak azt szeretné tudni, hogy várjon nevelőszülei megtudták-e az ő történetét. Mert eddig még nem keresték fel a kórházban. Ready Lili tm Of OETKER » Jack Hylton és 34 tagú zenekara holnap délután érkezik Budapestre Ma este Lipcsében búcsúzik el Németországtól Jack Hylton és 34 tagú zenekara. Előadás után nyomban vonatra ülnek és holnap délután érkeznek Budapestre. A híres jazz-karmester négy éve nem járt Magyarországon.