Vasárnap, 1926. április-július
1926-04-04
2. oldal II. Rákóczi Ferenc Pár év óta megelevenült fölöttünk a Csaba-útja, úgy, mint nagy veszedelmek idejére meg volt ígérve. Harmadéve megjelent a száz éve született Petőfi szelleme, azután Madách, majd utána még hosszú sora a végveszedelemben segítségünkre siető halhatatlan szellemeknek ... és végül most megjelent maga a seregek fejedelme, az ország nagyságos vezérlő-fejedelme, II. Rákóczi Ferenc. A bujdosók szívének két századtól fogva vezérlő fejedelme ő, aki először gyűjtötte a százféle viszálytól széthasogatott ország magyarjait egy táborba, egyazon zászló alá, egy szívvel egy célért: a szabad egész Magyarországért. Aki azóta is vezére maradt a szabadságukat vesztett, elnyomott és reménykedő magyaroknak, így a Csaba-utcán most először megjelent Petőfinek is, kinek eme fölesküvő szavai szerint: Hazánk szentje, szabadság vezére, Sötét éjben fényes csillagunk. Oh, Rákóczi, kinek emlékére Lángolunk és sírva fakadunk. Ma még elesettebb, aláhorgasztottabb a fejünk, annál inkább szükségünk van rá, hogy felemeljük és fölnézzünk Rákóczi küldetéses alakjára és az ő sorsának tanulságára. Rákóczi e földön a legnagyobbat áldozta a mi szabadságunk kivívására, az ország területének egynegyedét kitevő ingatlanokban, várakat és kastélyokat, boldog családi életet, szép hitvest, gyermekeket, családja utolsó sarjadékait, az otthont száműzetésre cserélte: mindezt sohase bánta meg és sohase tartotta a szent ügyért túlságos áldozatnak. És a nemzet, amely annyi vért, életet, utolsó vagyont és utolsó nyugalmat áldozott az ő harcában, s amely harcokért keserves vereséget szenvedett, sohase gondolt rá szemrehányással, soha máskép, mint áldva, és többre tartotta mindig a leggyőzelmesebb háborúk vezéreinél is. Rákóczi fejedelmek sarja, szépapja és nagyapja, első és második Rákóczi György, édesapját, I. Rákóczi Ferencet már pár hónapos korában elvesztette, édesanyja, Zrinyi Ilona, a vértanú Zrínyi Péternek leánya, Munkács hős védelmezője, csupa nagyszerű ős, de mind közül legmagasabbra tündökölt az ő neve. A megszállott Felvidék minden vára és városa őriz meg tőle egy-egy emléket, bár egy régi tölgyet, mely alatt valamikor a monda szerint egyszer megpihent, vagy egy bútordarabot, melyet egyszer érintett. Legdrágább emlékeit azonban a Kassai Dóm őrzi, ahol neki és bujdosó társainak koporsóját helyezte el nagyszerű gyászünnepen a nemzet. A sírok fölött csak halkszavú gyásszal áldozhattak most, születésének negyedévezredes fordulójakor a felvidéki magyarok. A többi Rákóczi-várakban és városokban még csöndesebb volt a magyarok emlékezése. Ideát a csonkaországban ez alkalomra alakult meg a II. Rákóczi Ferenc Szövetség, amely a fővárosi Vigadóban nagyszerű emlékünnepet rendezett a fejedelem tiszteletére. De szerteszét a csonka hazában mindenütt, egyesületekben, iskolákban és templomokban ünnepelték a nagyszerű nemzeti hőst, akinek példája ma is nevel és arra int, hogy a magyar szabadságügy fölszabadító küzdelmére félre kell tenni a múltnak minden sérelmi politikáját s csak a külső ellenség felé mutató vezéri kardhegy legyen az irányunk. A fejedelem sírja Rodostóban, mielőtt hamvait hazaszállították. A rodostói ház, amelyben Rákóczi Ferenc lakott. IfflMSOLKSAG 1928. április 4., vasárnap.