Magyarság, 1920. december (1. évfolyam, 1-14. szám)

1920-12-15 / 1. szám

4 Lenin - Románia kapuja előtt . A bécsi ukrán sajtóiroda lembergi jelentése szerint Románia megszüntette a gabonaszállítóit Lengyelország számára s elzárta a határt minden kivitel elől. Lengyel újságok továbbá azt a bírt közüik Ukrajnából, hogy az orosz szov­jet és Románia között hamarosan há­borúra kerül majd a sor Besszarábia bir­toka miatt. Ha ezekhez a hírekhez hozzávesszük még a bukaresti szená­tusban minap történt bombamerényle­tet, amelynek áldozatai közül Radu Demeter nagyváradi püspöké? Greceanu igazságügyminiszter életüket vesztették, — előttünk van Európa és a Balkán pillanatnyi helyzetképe, Wrangel tábor­nok megsemmisítő veresége után. A vörös vihar elvonult nyugatról, ahol a lengyel nemzet hősi önfeláldozással állította oda testét villámhárítónak és most a déli szemhatáron kavarogtatja sötét fellegeit, ott, ahová már olyan régóta készülődik s ahol a levegő most épen a legtöbb elektromosságtól feszül, hogy újabb hatalmas villámlások csat­tanjanak ki belőle. Románia mostanáig megható ravasz­sággal vonta ki magát abból a tiszte­letreméltó buzgóságból, amellyel nagy barátja, Franciaország a vörös rémtől meg akarta szabadítani a civilizációt és hadserege, amely mostanáig arról volt nevezetes, hogy a világháborúban egyetlen csatát sem nyert, ellenben igen büszkén játszotta a fosztogató­­rendőr szerepét . Magyarországon, igen simulékonyan illeszkedett ezúttal a bukaresti politikusok gondolkozásá­hoz s a maga részéről szintén óvatosan kerülte a bolsevista hadsereggel való nyílt találkozást. Megállapítható valóság, hogy Francia­­ország a bolsevizmus ellen való óriási küzdésében mostanáig semmi hasznát nem látta Romániának. A helyzet azon­ban most más s amint a bukaresti merényletből is láthatjuk, a vörös előre­nyomulás hirtelen szinte testi ügyévé vált Romániának. A bukaresti hírszol­gálat, amely ilyen esetekben szapora bőbeszédűségével igyekezett magára vonni a figyelmet, most épen titkolód­­­zásával árulja el, hogy a szenátusi po­kolgép , Racovszki István orosz nép­biztos előre leadott névjegye volt, azé a Racovszkié, aki, mint a román szo­ciáldemokrata párt üldözött vezére, végigbolyongta a világot s végül mint Lenin jobbkeze fogadalmat tett, hogy börtönbüntetéseiért­­ bolsevizmussal fizet Romániának. A román excesszus nem dolgozik pokolgéppel s ahogyan Catarcu bombáját Hajdudorogon orosz kéz irányította, a bukaresti bomba is csattanó kirobbanása annak az agitá­­ciós folyamatnak, amelyet a szovjet élelmiszer-ügynökei épen a lengyel offenziva idejében Galacban és Brailá­­ban végeztek. A szovjet, úgy látszik, ki akarja hasz­nálni azt a helyzetet, amely most a Balkánon alakult. Lengyelországnak pi­henésre és új erőre van szüksége s így kétségkívül meg fogja kötni a békét Trockiékkal, akiknek viszont szintén érdekük, hogy a lengyel frontot kikap­csolják gondjukból. Lengyelország te­hát most viszonozhatja azt az őszinte­séget, amellyel a májusi orosz offen­zíva idején Románia támogatta. Budienni vörös csapatai Szebasztopol­­tól körülbelül Baltáig erősen tartják a besszarábiai frontot s a kiliai Duna-ág­­ felől nyílt útjük van Románia felé is,­­ ha megfelelő flottával rendelkeznek.­­ Emellett hatalmukban tartják a doni szénbányákat s a Fekete tenger egész ír­idékét Georgiáig, amelynek erős keresztény érzésű népei csak nemrég hajtották igájukba a bolsevisták. A Kaukázus felöl Enver basa és Musztafa Kemal várja az alkalmat, hogy a szov­jettel kötött paktum alapján újabb erővel kezdje meg a harcot Török­ország felszabadításáért Görögország elkergette Venzeloszt, Románia egyik készséges barátját s most önmagával van elfoglalva, hogy nemzeti életét az antant- rideg imperialista céljainak ten­geréből megmentse. Az antant katonai ereje is meglehetősen szétforgácsoló­­dik­ a Balkánon. Emellett számít a szovjet az orosz nacionalizmusra is, amely Besszarábia elvesztésébe nem tud belenyugodni. Az ukrán paraszt épp úgy lángol Besszarábia visszahódí­­tásának gondolatáért, mint az éhező bolseviki terrorista, aki a Dnyeszter és Pruth termékeny steppéin jól akar lakni, vagy a besszarábiai román, aki a bukaresti katonai uralom kegyetlensé­gét immár elviselhetetlennek érzi. A tél sem olyan hosszú és hideg Besszará­­biában, mint a Volga felső folyásán, a Krimben és a tengerparton pedig enyhe, így készül most újabb rohamra Le­nin, hogy Európát dél felől fenyegesse meg. Ugyanekkor pedig Romániát még belső válságok is megremegtetik. A nyáron Csicserin békét kínált Ro­mániának, de a román kormány akkor nem fogadta el. Most Bukarest kezdte meg a közeledést és ő ajánlja föl a békét Moszkvának. Kérdés azonban, vájjon Leninék most hajlandók lesz­nek-e olyan engedékenységre, mint májusban és Besszarábiát, amelyre olyan nagy szükségük van, kiengedik a körmük közül. Mindenesetre érdekes taktikázásra lehetünk elkészülve, amely a román politikát mindig jellemezte. Nem tudjuk, hogy a román határon ebben a pillanatban milyen mértékben vált akut jellegűvé a helyzet, de azzal tisztában kell lennünk, hogy a Balkánon olyan események érlelődnek kérlelhe­tetlen törvényszerűséggel, amelyek megérdemlik, hogy nyitott szemmel figyeljük fejlődésüket, híján a közlekedést néhány vonalon meg kellett szüntetni. A többi útvonalakat árammal ellátó telepeken még ideig-óráig van szén, de ha az éjjel újabb szállít­mányt nem kapunk, könnyen meglehet, hogy a holnapi délelőtt folyamán a többi vonalon is megakad a személyszállítás. A városi villamosvasutak ma még za­vartalanul bonyolították le a forgalmat. MAGYARSÁG 1920 december 15, szerek­ A budapesti szén­­válság Ripka Ferenc nyilatkozata Az osztrák határon legutóbb kétszáz­negyven kocsi szén jön át hozzánk s ez­zel kapcsolatban olyan hírek terjedtek el, mintha e szénküldeménnyel jóidőre el lennének látva közüzemeink. Megkérdez­tük Sipka Ferencet, a gázgyár vezér­igazgatóját, aki erre vonatkozóan így nyilatkozott nekünk: — Kár ebből a szemmennyiségből olyan nagy kázust csinálni, mert a budapesti üzemeknek ez a kétszáznegyven kocsi legföljebb, ha két napi szükségletét fedezi. Senki tehát azt ne higgye, hogy most már nyugodtan alhotunk, mert el vagyunk látva. Ahhoz a nagy szükséglethez ké­pest, amely itt a közüzemek részéről a szénszükségletek tekintetében felmerül, olyan nevetségesen kis mennyiség ez, hogy beszélni sem érdemes róla. — Nem­ értem, ki fújja fel ezeket a dolgokat. Hiszen csak a három főüzem­­nek, a­­gáz-, víz- és elektromosüzemnek, még a mai lecsökkentett üzemük mellett is, száznegyven kocsi­szénre van szüksé­gük. S ha ebbe beleszámítjuk a Közúti Vasutat is, akkor ez a legutóbbi külde­mény legföljebb ha egy napra elégséges. Holnap megáll a villamos? Ma délután a villamosvasút néhány vo­nalon rövid időre­­ megszüntette a közle­kedést, mert még mindig nem érkezett elegendő szene. Az­ egyesített villamos­vasút igazgatóságnál Pák Sándor dr. műszaki főtanácsos a következő felvilágo­sítást adta nekünk: — A közú­ti vonalakhoz a Pálffy­ téri telep szolgáltatja az áramot. Ezen a te­lepen a szén teljesen elfogyott s így áram H­ÍREK — (A Magyarság.) Mikor lapunk első számát országgá bocsátjuk, tartozó kötelességünk néhány szóval megmon­danunk: miért vágtunk útnak, miféle szellem hevíti sorainkat, micsoda célra függesztjük téveszthetetlen és hivő tekintetünket ? A Magyarság címe meg­mondja: a magyarságnak dolgozunk, a magyarságért dolgozunk, e szónak fizikai és szellemi értelmében egyaránt. Az összeomlott Magyarországnak mindenét elvehették, el is vették, de egyet el nem vehetnek tőle a földnek minden hatalmasságai sem: azt a magyar lelket, azt a nemzetegyéni sajátosságot, amely gyászos-dicsőséges történelmünket ala­kította, felsőbbrendü művelődésünket megteremtette, nagyjaink lángelméjét kinyújtotta s minden gyászban, válság­ban, kudarcban és sikerben tisztelné, erőssé és életképessé tette a magyar­ságot. Erre a szellemre fogunk vi­gyázni, ennek vagyunk megszállottjai, ezt fogjuk hirdetni és követelni a poli­tikában épp­úgy, mint a gazdasági, a társadalmi, a tudományos és a művé­szeti élet minden kérdésében. A mi magyarságunk nem a vitézkedé­­ses, szavaló magyarság, hanem a Zrínyi Miklósok és Széchenyi Istvánok férfias, alkotó és javító magyarsága, amely az igazi europacizmusba kapcsolja bele az igazi magyar érdekeket, a magyar fajiság szerves életszükségleteit. A Magyarság ezt a munkát, ezt a küz­delmes szerepet vállalta magára azzal a hittel, hogy a megzilált nemzet leg­jobbjainak lelkéből markolja igéit, s a becsület, a tehetség és szókimondás kisugárzásával magáévá fogja hódítani mindazokat, akik a régi határok közé egy új tisztult és törhetetlen magyar nemzedéket akarnak teremteni. A Magyarság válogatott erőkkel, a publicisztika és a hírszolgálat tökéle­tes eszközeivel dolgozik eszményei megvalósításán. A Milotay István dr. vezetése alatt álló lap szerkesztését Hegedűs Gyula végzi. Állandó belső munkatársaink Berkes Imre segéd­­szerkesztő, Lendvai István, Kádár Le­hel, Komáromi János, a politikai rovat­ban Pethő Sándor dr., Szirma­y Ödön dr. és Papp Jenő dolgoznak. A lap hírro­vatáról Miklós Jenő gondoskodik. Köz­gazdasági rovatunkat Serényi Gusztáv vezeti, a külügyi rovatot Széki Andor, tudományos életünk eseményeiről Lam­brecht Kálmán dr. számol be, színházi, zenei és képzőművészeti kultúránkat Kern Aurél, Molnár Imre dr. és Dömötör István kísérik kritikai figyelemmel. Sportrovatunk vezetője Kiss Géza. Hír­szolgálatunk teljességéről egész gárda gondoskodik, köztük Móricz Pál, Zelo­­vits Dezső, Borbély Andor, Mayer Ala­jos és Kosz Gyula. A Magyarság kiadó­hivatali vezetését Schramm Ede vállalta. Külső munkatársaink között a magyar politikai és közgazdasági élet, szépiro­dalom, művészet és tudomány legki­válóbb képviselői szerepelnek. Az első napon, amikor a Magyarság nyilvánosság elé lép, kérő szóval forr­ásunk a magyar újságolvasó közönség színe-javához. Küzdelmünkben csak­ a magyarság rokonérzésével, támogatásá­val, biztatásával és hatékony részvételé­vel vihetjük győzelem , eszméink lobo­ghat. Ez a harc nem a mi egyéni har­cunk, a siker vagy balsiker nem a mi egyéni érvényesülésünk vagy kudar­cunk, hanem a történelmi Magyaror­szág sorsa. Ennek a Magyarország nevében, e felelősségnek jegyében­­ lrtjuk fel a magyar közönséget,­­ előfizetéseivel támogasson minket magyarság talpraállításában, megsz­­ezésében és a szebb jövendő kik­désében. A Magyarság előfizetési ára : egy­­ napra 25 kor., negyedévre 70 kor., 1 évre 140 kor., egész évre 280 kor.. Amennyiben az előfizetési díjat m most megkapjuk, december 31-ig o­talanul küldjük lapunkat.­­ (Cholnoky Jenő budapesti kat­yrája.) Nemcsak tudományos köreinkbe, de a nagyközönség széles rétegeiben­­ feltűnést keltett, hogy a budapesti tudo­mányegyetem bölcsészeti kara a Czirbus Géza halálával megürült földrajzi tan­széket nem kívánta azonnal betölteni hanem helyettesítésével Ballagi Aladárt, a historikust bízta meg. Most azután a bölcsészeti kar a leghelyesebb módon ol­dotta meg a kínos kérdést. A december 10-iki kari ülés elhatározta, hogy az üre­sedésben levő tanszékre Cholnoky Jenőt, a kolozsvári egyetem világhírű geográfu­sát hívja meg. Cholnoky meghivatása nem annyira a meghívottra, mint inkább a bu­­dapesti egyetemre nézve jelent nagy nye­reséget. Alapvető tudományos kutatásai, pompás tolla, ragyogó előadási modora úgy a szakemberek, mint a nagyközönség körében hírt, nevet és tekintélyt szerez­tak nevének. Belsőázsiai expedíciója a homokmozgás törvényeinek megismerésé­hez vezették, évtizedes kutatásai a Bala­ton körül a hazai röghöz hozták közelebb. Széleskörű ismeretei alapján szerencsésen íveli át a Hunfalvy János képviselte an­­tropo-geográfiai és az idősebb Lőczy által , kitaposott geomorfologiai iskola két vég­letét.­­ (A Beniczky- és Mesko-affér ka­tonai becsületügyi bíróság előtt.) Beniczky Ödön és Mesko Zoltán ismeretes afférjá­ban Beniczky segédei: Pallavicini György őrgróf és Sigray Antal. Mesko segédei: Héjj Imre és Czeglédy Endre a mai nap folyamán tárgyaltak és minthogy az affér mindkét szereplőj­e katonatiszt, abban ál­lapodtak meg, hogy az ügy elintézését a katonai becsületügyi­ bíróságra bízzák. — (Házasság.) Gönczöl Imre alezredes ma vezette oltárhoz a fasori református templomban Enyedy Ilonkát. — (Kiadják Széchenyi összes munkáit.) A magyar történetírás és a legújabb kor politikai irodalma terén jelentős esemény a közeli napokban megalakuló Széchenyi­ Könyvtár R.-T. Az új vállalat megalakí­tásának eszméjét Klebelsberg Ernő gróf, a Történelmi Társulat elnöke vetette föl eredetileg azzal a céllal, hogy Széchenyi Istvánnak a bécsi titkos levéltárból a kö­zelmúltban napvilágra került Irodalmi hagyatékát adja ki könyvalakban. Zie­­linszky Szilárd műegyetemi tanár azon­ban megbővítette a tervet azzal a nagyon időszerű gondolattal, hogy Széchenyi ösz­­szes műveit rendezzék újra sajtó alá. Ilyen formában ölt most már testet a terv. A részvénytőke túlnyomó részét a Történelmi Társulat jegyzi Klebelsberg Kunó gróf gyűjtőakciója eredményeként. Jelentékeny összegű részvényjegyzést biz­­­tosított Zselinszky Szilárd akciója a ma­gyar mérnöki kar körében; képviselve vannak Széchenyi István egyenes leszár­mazottai is az alapítók sorában. A rész­vénytársaság alakuló közgyűlése ki fogja mondani, hogy a részvénytársaság telje­sen altruisztikus alapon áll, osztalékot nem fizet és a nyereséget a további könyvkiadványokra fordítja. A Széchenyi­ Könyvtár első két kötete a jövő év már­ciusában jelenik meg és Széchenyi István döblingi naplóját, valamint feleségével, Seilern Crescencével váltott leveleit tar­talmazza. A további kötetek Széchenyi műveinek kritikai kiadásait, valamint a nagy reformátor hivatalos működésének aktaszerű anyagát, rendeleteit, utasításait, közgazdasági és politikai jegyzeteit hoz­zák. A Blick­et tartalmazó kötet például a Rückblicket is közölni fogja, amely még történetírósok is m­ig ismernek.­­ (Ausztria román lisztet kapó Bécsbe megérkezett a Dunán az­­ román lisztszállítm­ány, összesen 12 ötven vagon nullás lisztnek kell érkezz A hátralévő mennyiség most van vas után Magyarországon keresztül.

Next