Magyarság, 1921. január (2. évfolyam, 1-24. szám)

1921-01-16 / 12. szám

2 kát. A polgárság mindezek ellenére bízik Schober rendőrfőnökben és hiszi, hogy nem­ sikerül rendet terapíténi, azai nem valószínű. Pénteken délután kommunista néporók vonultak végig Bécsen, de néhány betört ablakon kívüll más rendellenesség­ a fel­vonulás alkalmával nem igen történt. Az osztrák vasutasok még nem szün­tették be a munkát, de már amerikáznak. A bécsi vonatok állandóan nagy késéssel érkeznek a brucki állomásra. Hl­mMIM felé Verweis és teicistausok AiMSrásig. si€mti«j€ Körül — A Magyarság tudósítójától — A Mgysf közéletnek a parlamenti, szünet alatt elcsendesült vizét váratlanul felborzolták azok a találgatások és kom­binációk, amelyek Andrássy Gyula gróf­nak tervbe vett akciója körül gomolyog­nak. Szinte kortörténeten jelentőségű és­­ mai partviszonyokra, tipikusan jellemző ,s visszahatásnak az a sokfélesége és ele­vensége, amelyet ez a mozgalom a külön­böző párta és különböző világnézetű poli­tikai tényezőkben felkavart. Egyes sza­badelvű­ orgánumok meglepődve rejtel­m­es és gúnyos célzásokat engednek meg maguknak ama — szerintük — sajátsá­gos frigyre, amely a liberalizmussal »ter­helt* Andrássy és a »szélső« keresztény párttör­e­det között a tövődik. Egyes, úgy­nevezett keresztény és nemzeti újságok, amelyek, mögött viharvert forradalmi faint szerénykedik, viszont nem győznek csodálkozni azon, miként lehetséges kö­zös nevezőre hozni olyan mélyen és e­­­gyenlíthetetlenül ellentétes politikai egyéniségeket, mint Sándor, Pál és Szmre­­csányi. Egy harmadik helyről m­ég ép­pen azt tartják különösnek, csaknem erkölcstelennek, hogy Andrássy ismét — mint ők tudni vélik — szövetségre lép a hatalom megszerzése céljából a szélső,­­jobboldali destrukcióval, mint ahogy a múltban — e felfogás szerint — nem utálta szövetkezni és egy táborban har­colni a baloldali felforgalm­at, amely vé­gül is csapást csapásra halmozott az or­szágban, mindezekre a kifogásokra és támadá­sokra az új pártalakulás egyik vezető­­férfiától a következő információt kaptak: — Andrássy valóban liberális politikus volt még a közelmúltban is, mint ahogy az volt Magyarországnál minden jelenté­kenyebb államférfit Szilágyi Dezsőtől, Tisza Istvánig Az októberi és a márciusi dupla forr­ad­alom azonban olyan keserves tanulságokat élményeket nyújtott a magyar társadalomnak, amelyeknek vita és ügyelmeztető szózata nélkül senki sem mehet el múltjának és felfogásának reví­ziója nélkül. Itt egy Andrássy is átesett múltbeli irá­nyának rezideilásán, s hogy nem tegnap­iról mára esett át rajta, annak bizonyíté­­kául idézhetném a zsidókérdésről írt ta­nulmányát az Új Magyar Szemle júliusi kötetében, ahol, magára és politikájára nézve levonta a fiókra"a következménye­ket, amelyek az Újságok által oly külön­böző módon, értelmezett mozgalom meg­indulásánál irányították Nem tudom, hogy Andrássy mikor és mily formában lép ki elszigeteltségéből, csak annyi bizonyos,­­ hogyha cselekvő politikára szánja el ma­gát, akkor Min fog elzárkózni a forra­dalmi tamilságok gyakorlati érvényesíté­sétől. És tennészetesen legkevésbé sem jelenti a Budaváry-féle alapra való helyez­kedést , ellenkezőleg jelentené azt a józan, reális politikát, amely a szélsőségek le­­tompítása által gyakorlati és guvernemen­­tális irányba óhajtaná terelni a nemzet­gyűlés és a kormányzat működését. — Andrássy sohasem tartozott a ha­talom makacs­­kárói közé, a múltban sem, most sem. Iii most kilépne a nyil­vánosság elé fe keresztény irányú pártot alakítana, tenné azért, hogy a szélső illuzionisták kirekesztésével megmentse ennek az irányzatnak egészséges magját és hitelét, nehogy Az erők szabadabb bontakozása és mérkőzése esetében le­járjon és döntő vereséget szenvedjen az a politika, amely vagy lesz reálpolitika, vagy nem lesz semmiféle sem. Egy vámügyes képviselőtől, akinek a szervezés és programalkotás körül döntő szerepe volt, a következő felvilágosítást adta nekünk: — Andrássy teljesen­ visszavonult éle­tet élt, a politikára semmi aktív befolyást nem kívánt gyakorolni és csak­ közvetlen környezetének közléseiből szerzett az új párt tudomást arról, hogy lelkében is a keresztény politika alapján áll és legfel­jebb annak túlzásait ítéli el. Érthető örö­met keltett, mikor fesztelen eszmecsere során megállapíthatták azt, hogy András­, sőt eddig csupán szerénysége tartotta vissza attól, hogy a keresztény politikára cselekvően hasson. Szinte megnyugtatóséig hallottuk tőle azt­­a nyilatkozatot, hogy a háború és a forradalmak mérlegelték benne azt is­ a megismerést, hogy a­ közélet­ben a liberalizmus elfajzott és azért azt tovább folytatni oktalanság. Ő maga ezért teljesen megértette és helyeselte, hogy a politikának határozottan a keresztény vi­lágnézet alapján kell állania. Nem tar­totta felfogásával egyezőnek, hogy az úgyis túlzásokra hajló első fellángoláso­­kat a maga­ csatlakozásával még heve­sebbé tegye. De most, mikor látja, hogy az erők felszabadulása következtében min­den­ oldalról feltullannak­ a nemzeti poli­tika ellenségei, aktik a keresztény kurzus bikáéit hirdetik, kötelességnek tartja so­rompóba­­ állni és nyíltan megmondani, hogy a keresztény világnézetű politika bukása ma egyértelmű volna Magyaror­szág katasztrófájával­—­ A leglehetetlenebb találgatás, amely azt kürtöti világgá, hogy a legitimitás köpönyege alatt Sanner Pállal keressük az érintkezést. Erről egyetlen szó sem esett. — Programunk kifejezetten hangsú­lyozza a keresztény erkölcs uralom­ra­­hivatottságát, a keresztény világnézet győzelmének szükséges voltát, de tilta­kozik minden forradalmi­ ízű túlkapás el­len, jöjjön az, akár egyesek, akár hivatalos színezetű társaságok vagy­ csoportok részé­ről. Az alkotmányre­vízió dolgában a leg­érdekesebb pontja a programnak, hogy törölni akar az alkotmányból minden olyan rendelkezést, amelynek alapján bárki is az Ausztriával való közösség felállítását kísérelné meg. A királykérdés megoldását csak akkor kívánjuk elővenni, ha a kül­politikai viszonyok javulásával az ellensé­ges külföld­i nem avatkozhat be . Magyar­­ország belügyei­l. A m­éregkeverő Emlékezem, — mondta­ a fehér­­kötényes méregkeverő —emlékezem az első forró éjtszakára, mikor Ho­siannah­ hercegnő megjelent. Valami délamerikai szigetről való kreol ke­resztény nő volt, de különös kékes fényű, ébenfaszini hajából, bőrének ■villamossággal teli pórusaiból, dele­jes fényű sötét­ szeméből, lágy és tü­zes ajkából, vadállatban fehér és gyöngyalatú fogsorából Amerika ősi titokzatossága sugárzott. Én mint fiatal, vegyész voltam akkor Parisban. A tudós Becquerel előadásait hallgattam. Minden jö­vedelmem az volt, amit apám pon­tosan minden hónapban küldött Kis­­kunlacházáról. Ést , a becsületesen, verejtekesen szerzett pénz akkor az én kezemen keresztül minden éjjel az ördög mar­kába jutott. Az Excentrikusok Klub­jában (Club des Escentriques) ját­­szottam, hol nyertem, hol vesztettem, de minden­­éjjszaka ott ültem hajna­lig az Amerikai Barban-Csodálatos társaság hullámzott körülöttem. Paris - salakja vegyült el ott Európa hercegeivel és Amerika milliárdosaival. Ha egy kis szeren­csém van, vagy valamivel több eszem van, K­árai egyre megy, — ma ta­lán valamelyik koronás fő vagy acél­­király legbizalmasabb embere volnék. Az eszemet azonban elvette Ho­siannah hercegnő. Hosiannah, a kreml táncosnő Pé­ter orosz nagyhercegnek volt a párt­­fogoltja. A nagyherceg nem volt Pártában, ázsiai őserdőkben bölé­nyekre vadászott és Hosiannah két egyiptomi óriás társaságában járt a barba. Ott volt minden éjjel. A két asszonyosképű, cérnahangú muzul­mán úgy vigyázott a táncosnőre, mint a mesebéli Sárkányok Azt hiszem­, Hossannah hercegnő olyan gonosz volt, mint az ősi ame­rikai démonok Gyönyörűsége telt benne, hogy szemének fekete gyé­mántját rávesse a gyanútlan fér­fiakra és a pillantására!­öljön Élt ott hóditón, vakítón, mint valami azték bálvány. Rém lehetett hozzá közeledni. Az én lelkem olyan ár­tatlan volt akkor, mint a kiskunsági fehér cipó... Gyermek nem lehetett­­ tisztább. És a hercegnő fekete, rontó,, pillantása leszaladt a szivem legbel­­­sejébe. Ragyogott, elkápráztatott,­ megőrjített, mint azoknak a szibé­riai drágaköveknek a fénye, amik az hercegnőn csillogtak. A szibériai, bányák, akkor még az orosz herce­geknek Vétette]» a kincseiket- \ - ?. / Hogyan lehetne r­egszólitani a hercegnőt? Hogyan lehetne meg­fogni a kezét, ezt a csodálatos bo­­rostyánszínű apróságot, amely a szig­­emet láthatatlanul markolászta ? Az egyetlen ember, akit a hercegnő egyáltalán megszólításával tüntetett ki, a »box-keeper* volt. Ravasz, sá­­tánképű fickó, aki a különböző színű pálinkákat oly ügyesen keverte, mintha a boszorkány­ szombaton ta­nulta volna. Megismerkedtem, sőt szoros barátságot kötöttem mister Tompkins-szel, a méregkeverővel Csodálatos tudomány volt az, amire tanított. Tudomány, mint a vegyészet, de valamivel több, valami­vel rejtelmesebb és démonibb Min­den szesznek megvan a maga szel­leme. Minden színes palackban egy démon van megfogva­ Ezeket a szel­lemeket összeegyeztetni, kibékíteni egymással, hogy még gonoszabbal, még alattomosabban ragadják el az­­embert a­ kéj egészen új tájékai felé. ,éc- a. -bar-keeper- tudománya. . . Tompkins'’me­stert megtanitott arra.­­.h­ogy azt alszint zöld­­mérgét hogyan­­lehet ártatlan,-tejizü, .de annál ve­­szedelmesebb­ itallá varázsolni. Megr tanított rá, ,hogy. azzal az .izzó vas­sal, amit flip-dog..'-nak neveznek, hogyan kell melegíteni a különböző »flip «­-eket. Hogyan kell a szeszt fa­­­­gyasztani, és jéggé aszalt pálinkás­­gyümölcsökből olyan csendéletet te­­reni térd, amely ha elolvad az ember, szájában, tüzes lávaként ömlik­­éh­ ereiben. Meg tanított arra, hogyan kell a különféle szinti és fajsúlyú pálinkákat úgy egymásra önteni , hogy ne keveredjenek, hanem réte­­getén egyárásra rakódjanak és az üvegpoh­­ Mán keresztül tarka szí­nekben tündököljenek, mint a kakas­­farka (cock-tail). Rövid idő alatt és vegyészeti ismereteim segítségével a neérágkeverést szinte nagyobb töké­­letességre vittem, mint Tompkins mester. Egy nap Tompkins beteget jelen­tett és én félig tréfából, félig komo­lyan magamra öltöttem fehér köté­nyét. Tudtam, hogy eljön Hossannah hercegnő és szóba fog állni velem, mint­­bar­ keeperre, t­e mit csinálok az egyiptomiakkal, akik mint vallá­sos mohamedánok csak vizet isznak? Azoknak vizet fogok adni. ..vizet, amelynek a szaga és ize víz, de­ a hatása gyilkosabb, mint a’ legvadabb szóét. Ezt a­ titkot ’ is : Tömpkinstől tanultam. Ha majd az ., óriások ,le­­részegszenek, szabadon ■ beszélhetek a hercegnővel." Ha bevallo­a neki örült szerelmemet­, lehetetlen, hogy­­ellent­­álljon. Kissé bíztam az italban is, amelyet a hercegnőnek, sajátkezűleg fogok felszolgálni. Ó, enge­m lesz még ma Hossannah hercegnő! Csak'-maga a cél lebegett élete MAGYARSAG 1921 január 16, vasárnap min.wjf jian.--3v*Bi-.rzxixac>XBrj-xiri!iiSX?zstima telek f m­iniszterelnök­ a nyugfit, saacsjarországi hardférffi Vas vár­megyéből harmincáig­ küldött­ség érkezett Budapestre. A küldöttséget ma déli tizenkét órakor fogadta Teleki­­Pál gróf miniszterelnök. A küldöttség ne­vében Lvvvalter Ferdinand kisgazda el­­mondotta, hogy a legújabb hírek Vas vár­megye közönségét nagyon felizgatták és az elszakításra ítélt területek lakossága megbízta őket, a küldöttség tagjait, hogy adják tudtára, a magyar kormánynak az a legszilárdabb ragaszkodásukat a magyar hazához, amelytől ők elszakadni nem akarnak,­nem is fognak soha. Teleki Pál gróf miniszterelnök kijelen­tette, hogy az antant jegyzéke nem el­­csatolási parancs, hanem az esetleges át­csatolás módozatát állapította meg. Az­után biztosította a küldöttséget arról, hogy Magyarország önszántából egy talpa­latnyi földről sem mond le. A béke­szerződést kísérő levél szerint a határ­­kiigazító bizottságoknak jelentékeny jog­körük van, amely szerint nagyobb terüle­teket is visszacsatolhatnak és minden igaz­ságtalanságot megreparálhatnak. Már­pe­dig Magyarország elcsatolása a legnagyobb igazságtalanság. A miniszterelnök ezután Renner és Mayr kancellár állításait cá­folta meg. Rámutat arra, hogy Nyugat­­magyarország népe a legszélesebbként választójog alapján országis, hazafias képviselőket küldött a magyar parla­mentbe. Ausztriával sok elintézendő ügyünk van a nyugatmagyarországi kérdéseken kívül is. Ezeket együtt kell elintézni a megértés szellemében. Tekits György a vas megyei horvátok nevében kijelenti, hogy ők tántoríthatott lapot ragaszkodnak a magyar hazához. Martin­­ Jenő dr. felhívta a miniszter­­elnök ügyelmet arra, hogy Nyugatma­­gyarország népe tiltakozik a holnapi szo­­borleleplezés ellen. Nyugatmagyarország nem fog elszakadni, az ő gyászoló szob­rára nincs szükség. Tilély Pál gróf‘mínisztereteóh” válaszú­­ban kijelentette, hogy ő oltja ezt az ál­­laspontot .A szobor­ügy nem kor­­mány intéz­kedés, molgást társaságok csinálják, a kor­mány hivattalosan nem is képviselteti­ mag­­át az aktusnál. Sztoretikszssz­es szám­ai­ra Szmrecsányi György né­mzetgyűlési kép­­viselő szerdán Zalaegerszegen beszámolót, tartott és megokolta a kormányzópártból való kilépését. A nagyszámban egybegyűjtt Vasasztóközösség nagy lelkesedéssel haji­­gátta a­ beszámólót és végül Loroncz Jó­­zsefnek, a zalaegerszegi kisgazdák vese­­lőjének, indítványára Szmrecsányinak egyhangúan bizalmat szavazott és a­ kor­mánypártból való kilépését helyeselte. Sti­f­aci’ta Plantit megértési tervei A Szociális Misszió­ Társulat miskolci szervezete ünnepi és közgyűlést tartott, amelyen­ felszólalt Schlachta Margit nem­­letgyüiié®­ képviselő is. Beszédében fog­­l­­alkozott a nők politikai hivatásával. A gazdasági haladás a nőt kiemelte a csa­ládból , éppen úgy küzd a megélhetésért, mint a férfi Ezen az alapon tehát egy­forma jogok illetik meg a nőt is. ssienc fxacíiy! tórvítEjjjínasio) ■ A belügyiyinarZtóriumban új törvényja­­vaslatokon dolgoznak-­­legközelebb a nem­­zetgyűlés elé kerülnek az újonnan átdol­gozott községi, vármegyei és városi ön­­kormányzati képviseletek szervezéséről, továbbá av közgazdasági bíráskodás decen­tralizálásáról, az államrendőrség szerve­­zeteiről szóló törvényjavaslatok. Ferdi­­nándy Gyula belügyminiszter a nyári ülésszakon akarja beterjeszteni az Ország­­­gyűlési választójog, a választási eljárás, a választókab­­letek beosztása, a törvény­hozói hatalom szervezete és hatáskör» című törvényjavaslatokat MEfler racfiní» ©eUiFíStOis!! targyai Linier Béla, a Károlyi-kormány »had­­ügyminiszter«*© ■ még mindig . Baranya, autonómiáját tárgyalja a szerbekkel­­ Egy pécsi jelentés szerbü­­l Hoffmann Ottó/ Schwarcz Gábor és egy bányamunkás tár­saságába® kihallgatásra jelentkezett Dras­kovics szerb belügyminiszternél és állító­lag meg is egyezett vele Baranya önkor­mányzatára vonatkozóan Ezzel szemben Pécs törvényhatósága tizenkét tagú kül­döttséget menesztett Belgrádba, amelyet Visnya Ernő takarékpénztári igazgató­ vezetett. A küldöttség totokzott az auto-­­nómia ellen és kérte a megszállott törm­e­lők siáróios kiürítését. JHfa.mlsfogo.kat § ^ s Sí Mrilliánst | "gM f Ékszert ||^| || IP Latinát | §|| | $Gyöngyöt | éli || ^«na&SHSBSaBQISaBBSBBBBSaXSES. 5

Next