Magyarság, 1921. szeptember (2. évfolyam, 194-217. szám)

1921-09-15 / 204. szám

1921 szeptember 15. csütörtök lenes akciója Írta: Boross László (József) Akkor, amikor Ausztria Nyugatmagyarország átvételének zavartalan elintézését akarta biztosítani, a cseh kormánnyal Hallstattban bizonyos politikai és katonai egyezményt kötött, amelynek abban a pillanatban kellett volna életbe lépnie és hatását éreztetnie, amikor az átcsatolásra ítélt vidék népe fegyverrel szegült ellene az osztrák csendőrségnek. Csehország azonban mindezideig nem avatkozhatott be, — más kérdés, minő okból utasította el a főhatalmak tanácsa a csehek harcias készségét, — annyi bizonyos, hogy ma Ausztria és az osztrák kormány mindenek felett Olaszországban látja reménységét, amely az antant tagjai közül leghatározottabban és legnyomatékosabban foglalt állást az osztrák kívánságok mellett. Csakugyan Olaszország sürgetésére határozta el a Magyarországhoz küldött ama jegyzéknek szigorítását, mely a legújabb nyugatmagyarországi eseményekért felelőssé tesz bennünket. Az olasz fellépés nagyon furcsa, mert mit érhet el mást, mint amit a magyar kormány úgyis adni akar? Tudjuk, hogy az olasz közvélemény, mely nem magyarellenes, nem követelheti az erélyes fellépést. Az a feltevés se lehet indokolt, hogy Nyugatmagyarország a Habsburgrestauráció részörője lehetne. Vagy félti-e Olaszország ama szerződések szentségét, melyeknek egyike — a st.-germaini — végre körülbelül egyesítette Olaszországot, és azt hiszi-e Toretto, hogy ezen egyesítést legjobban a szerződések szentsége biztosítja ? Ezt már csak azért se hihetjük, mert hisz annak, kinek elég hatalma van hozzá, könnyű a kierőszakolt szerződések szentségét kifogásolnia. Elhihetnők-e, hogy Olaszország tulajdonképpen a kisántánt akcióját akarta megelőzni a magyar engedékenység presszionálásával ? Vagy az olasz fellépés éppen a kisántánt óhajára történt-e, hogy Ausztriát a kisántánt visszavonulásáért megvigasztalja? Tehát csupán tüntetés volna ez? Bár Olaszországot az oktalan gesztikulálás komikus veszélyébe ugratták bele, amikor odadobták neki Nyugatmagyarország már nem izlő diplomáciai falatját és rábírták őt, hogy szorgoskodjék vele. De nem vadulhat-e meg Olaszország e véleményben? •Bizonyos jelek arra vallanak, hogy a feltevés Ausztria vigasztalásáról helytálló és hogy Nyugatmagyarország ügyét már az egész ántánt oktalan tehernek érzi, melytől szabadulni áldás volna. Lehet, hogy az ántánt némely tagja ezt a "szabadulást leginkább a végleges átadástól reméli, de bizonyos, hogy az ántánt több tagja kockázatosnak tartja ezt, indoktalannak tartja egy ilyen bűn elkövetését, mely az antánt háborús véráldozatának értelme ellen is bűn, és fél a nemezisétől. Az eddigi hiedelmek Nyugatmagyarország részéről nem kötik le már Csehországot se. Benes nemrégen közvetítésre ajánlkozott a felsősziléziai kérdésben, s ő ilyet nem szokott tenni, amikor nem befejezett a siker. Ezzel kapcsolatban neki a következő terve van: Németország bizonyos francia engedményekértnyilvánosan kötelezné magát, hogy az osztrák csatlakozást minden körülmények között visszautasítja. Ha Lengyelország ebben a keretben nem elégíthető ki a felsőszilésiai döntéssel, akkor Csehország őt a tescheni határon kárpótolja. A kisántáni Ausztria különállásának szóbanforgó biztosítása által meg fog szilárdulni, párhuzamosan javulni Csehország viszonya Lengyel-, valamint Németországgal. A Briand-kormány nem is tud más kivezető utat a felsősziléziai afférból, mint a Loucheur-Rathenau-egyezmény ilyen kontinentális kiszélesítését, mely különben is hivatott az ő hatalmának gyarapítására és, — mint több jelből látszik, már a megvalósulás stádiumában van. Egyelőre Anglia is megnyerhetőnek látszik a Benes-féle tervezet számára, mert ezzel azt a hatást is lehet elérni, hogy ime! Anglia mégis csak győzött a felsősziléziai vitában. Olaszországra ezenkívül az osztrák különállás újabb biztosításával és a Habsburg-kérdés teljesebb rendezésével lehet hatni a Benesféle tervezet érdekében. Az Ausztriával végképpen összeolvadó kisántánt már fölöslegessé teszi a cseh-jugoszláv korridort. Csehország tehát erről is lemond a kisántántért, mellyel a fennmaradását a mai határai között és vezető szerepét biztosíthatónak véli. Sőt! Ebbe a kisántántba Magyarország is beléphet, bele is kell szorítani a »szabad forgalom« nevében. Ez a kisántánt aztán elnevezhető »dunai konföderációnak«, ha ezért az elnevezésért inkább lelkesednek a pestiek. Igaz, hogy a tótoknak, laknék most éppen úgy kell Csehországtól önálló vámterület, mint hajdan Magyarországnak Ausztriától, nehogy idegenbe kelljen a keresetalkalomért kivándoroltak, s rosszul fog esni, ha Magyarország is szentesíti az ő gazdasági elnyomottságukat. Hamarosan lesz alkalom, hogy foglalkozzunk Benes tervezetével. Ha más oka volt az olaszok fellépésének, mint a Benes-féle tervezettel kapcsolatos, ez kiderülhet Della Torrella bécsi látogatása kapcsán. De mit csináljunk mi, ha nekünk ilyen irányú javaslatokkal jönnek ? Mindenekelőtt tanakodnunk kell a tót vezérekkel, kik a hol szükségleteket és eszmeáramlatokat jobban áttekinthetik. Ezzel nem is fogjuk kompromittálni őket, mert mi az ő értesítéseikből másmilyen következtetéseket vonhatunk le. A teendőket illetőleg a következő körülmények is megfontolandók: amíg a világháborút kihevertük, sem ártanak a forgalom bizonyos megkönnyítései. (Csak aligha lesz helyes, a mai valutáris viszonyok között a nem-zetközi forgalomban a financiális elszámolás az ósdi módon, hanem ehelyett lehetőleg rekompenzációs elszámolás.) Fontos a rövid határidő. Egyébként a normális érintkezésben könnyebb megismernünk a barátainkat és automatikusan is kimúlnak, feloszlanak a természetellenes alakulatok. ! Budapest, II. évf. 204.(2180) század lUjMjgABSAfir Előfizetési árak: Egész évre 440 korona Negyedévre 110 korona Félévre 220 korona Egy hóra... 40 korona Eaves szám ára 2 korona Felelős szerkesztő: Milotay István Szerkesztőség: VII. kerület, Miksa-utca 8. szám*: Telefon: József 68-90, József 68-91. — Kiadóhivatal* ‘ VII. kér isrét, Miksa utca 8. Telefon: József 68—92* Megjelenik hétfő kivételével mindennap, \ ! A kisgazdapárt Mzahnol szavazott Miclanli Szálló Istvánnak A HHamtvettsmtgl sMiniszter bynatkozata a SíivMen eäigcseiifeisr®l - RQblnek az értekezleten Nagyatádi Siqtié átélte állott — A Magyarság tudósítójától — A kisgazdapárt ma este házi ünnepséget rendezett Nagyatádi Szabó István földmivelésügyi miniszter tiszteletére és osztatlan bizalmát nyilvánította a párt vezére iránt. Olyan időben, olyan alkalommal tették ezt, amikor az lett volna a párt feladata, hogy tisztázza azokat a visszaéléseket, amelyek a kiviteli engedélyek körül történtek -s amikor a vizsgálat folyamán húsz embert tartóztattak le, köztük a földmivelésügyi miniszter titkárát és vajét. Sem az a párthatározat, sem Nagyatádi Szabó István beszéde, amelyben egyébként részletesen feltárta a gabona- és állatkiviteli ügy részleteit, de egy szót sem ejtett a vizsgálat súlyos, adatairól, nem elégítheti ki a közvéleményt, amely sürgetve követeli a vádak tisztázását. A többi szónok is igyekezett mellékvágányra terelni az ügyet. Kormányzati sérelmekről, a vizsgálat folyamán, pártot ért sérelmekről, a feltűnő gyors vizsgálatiról beszéltek, holott a feltűnő gyors vizsgálatot senkinek sincs oka kifogásolni, mert hiszen nemcsak a gazdapártnak, hanem az országnak is érdeke, hogy ilyen főbenjáró dologban a bűnösöket mielőbb illetékes fórumok elé juttassák. A mai párthatározattal ez az odiózus ügy természetesen nincsen lezárva és ebben a dologban továbbra is szükség van arra, hogy a sajtót, amelyet az értekezlet folyamán oly sokszor támadtak, a jövőben is ráirányítsa éles reflektorát ezekre a visszaélésekre, melyeket egyszerűen eltüntetni semmi módon sem lehet. Kiviteli engedélyek a Kisgazdapárt értekeztetése Ma este nyolc órakor tartotta meg a kisgazdapárt nagy érdeklődéssel kísért értekezletét, amelyen a kiviteli engedélyek ügye került szóba. Az értekezleten, amely az éjféli órákig tartott, a párt tagjai közül mintegy 60 képviselő és több főispán jelent meg. A vezető emberek közül Gaál Gaszton, Bottluc József, Rubincr Gyula, Mayer János és Ferdinandy Gyula vettek részt az értekezleten. Az ülés megnyitása előtt a képviselők a pártkör társalgójában gyülekeztek. Meglehetősen puskaporos volt a hangulat, élénk szidalmak hangzottak el a kereszténypárt ellen, mert a kiviteli ügyek botrányát az ő politikai manőverüknek tartják. Az értekezlet előtt az intéző-bizottság tartott ülést, amelyen mintegy huszan vettek részt. Az intéző-bizottság megszövegezte az értekezlet elé terjesztendő határozati javaslatot, amelyben kifejezésre juttatják, hogy a kisgazdapárt a közéleti erkölcs alapján állva, mély megbotránkozással ítéli el a történt visszaéléseket, azok részeseivel minden közösséget megtagad és a maga részéről sürgeti a legszélesebb körű vizsgálatot a soivitali engedélyekkel űzött bűntényekre vonatkozólag. Az intézőbizottság ülésén Rubiner Gyula a lapokban közzétett nyilatkozatával kapcsolatban kijelentette, hogy nyilatkozatát a lapok félreértették, mert ő teljes bizalommal és szeretettel viseltetik a földmivelésügyi miniszter iránt. Nyolc óra előtt érkezett meg a pártkörbe néhány hívétel kísérve Nagyatádi Szabó István földmivelésügyi miniszter, akit, a párt tagjai a társalgóban félkörben sorakozva fogadtak és meleg ovációban részesítettek. Szalánczy József képviselő elkiáltotta magát: — Életünket és vérünket Nagyatádi Szabó Istvánért! — Éljen a pártvezér, •— felelt rá a gyülekezet. — Le a Habsburg-pártiakkal! — folytatták tovább Nagyatádi emberei. Jamjer szerint senki sesi akarni szépíteni a visszaéléseket Ezután a képviselők bevonultak a tanácskozóterembe, ahol megkezdődött az értekezlet. Mayer János elnök nyitotta meg a tanácskozást rövid beszéddel, amelyben utalt arra, hogy azokat a visszaéléseket, amelyeket a párt cégére alatt követtek el, nem akarja senki sem szépíteni. Azonban nem haladhat el szótlanul a párt a napisajtó közleményei mellett, amelyek úgy tüntetik fel a kiviteli ügyet, mintha soha ilyen visszaélés még nem történt volna és célzatosan úgy állítják be a dolgot, mintha a kisgazdapárt volna hibás azért, hogy az ellátatlanok gabonáját kivitték. A vizsgálat ki fogja majd deríteni, hogy nem a földmivelésügyi miniszter és a kisgazdapárt követelte a liszt- és gabona kivitelét, hanem pénzügyi okokból, hogy az ország helyzetén is segítsenek, történt a gabonakivitel. Azt is a szemünkre vetik az újságok, — mondta Mayer, — hogy nem foglalkoztunk eléggé a drágaság kérdésével és a tisztviselők helyzetével. Ez valótlanság, mert mi súlyos éjszakákat töltöttünk el azért, hogy a drágaságot előidéző helyzeten enyhítsünk. Ezután utalt Mayer arra a súlyos helyzetre, amelybe a párt került és egységre hívdi fel a .