Magyarság, 1921. december (2. évfolyam, 270-294. szám)

1921-12-01 / 270. szám

1921 december 1, csütörtök MAGYARSÁG H­ÍREK sniüÄir a ligeflrcn. dnno tfoiiiinl W2I A néprajzi múzeum ott van kínt, a Városligetben, a viharvert düledező Ipar­­csarnokban. Ilyenkor, télvíz idején, fakó csönd borai a ligetre, a múzeumot, a népélet emlékeinek ezt a kincsesházát, ahol még együtt látni, mint egy színes ■«&not a bábom előtti békés, boldog Magyarországot, legalábbis annak sokféle népét, amint tarka ruháikban, a nyugalmas vasárnap délutánok ünnepi hangulatával forradoznak az üvegszekrények mélyén, már alig látogatja valaki. Azért mindennap akad vendég, Budapest m mostani nagy idegenforgalmának hullámai eljutnak az Iparcsarnok falához is; amerikai tudós, angol újságíró, olasz diplomata, francia katona, hollandiai kereskedő, ha Magyar­­országra jön, elsősorban az ország népe iránt érdeklődik s­ érdeklődésének tárgyát a néprajzi múzeumban, mintegy dióhéj­ban, bőségesen tanulmányozhatja. Az integer Magyarországot sirató honfitársak soraiból azonban, sajnos, nem látni senkit Azaz, hogy mégis! A nagy üvegtárlók között most is ott ődöng valaki és sorba nézi a kimúló pásztorélet ősi szerszá­mait, a kígyófonású karikásokat, a sallan­­gos nyergeket, a furfangos békalakatokat. Magyar Kázmér bátyánk ő, Nagykörös követe, akinek magának is van egy ta­karos kis múzeuma gödöllői kúriájában s aki a »Magyar paraszt« című munkájában örök emléket állított a dolgos és takaré­kos nagykőrösi népnek. (Alkalmasint ebbeli érdemének elismeréséül kiál­totta neki egy kisgazda-képviselő­társa a Ház egyik minapi ülésén, hogy »büdös neki a paraszt!«) A néprajzi múzeum személyzete már úgy tekinti Kázmér bátyánkat, mint közéje tartozó tudós munkatársat. Sokszor és szívesen megy­­ a pusztuló régi magyar népélet megmentett emlékei közé s a szaktudósok hálás érdeklődéssel hallgat­ják eredeti megfigyelésekkel, gazdag visszaemlékezésekkel teljes zamatos köz­léseit. A Magyar Néprajzi Társaság is igyekezett honorálni a néprajz terén ki­fejtett érdemes munkásságát akkor, ami­kor választmányába meghívta. Szóval Kázmér bátyánk ott jár-kel a szekrények útvesztőjében és néma beszédet folytat néhai való nagyérdemű Herman Ottónk­­»beszélő szerszám­­aival. De nini! Nyílik a múzeum kapuja s egy remekbe készült »irhásé subát hoznak be eladásra. A suba nem mindennapi darab, formája könnyed, szabása kecses, bőre puha, szőre selymes fürtökben omlik alá és a hímzés ott, a »subatányér«-okon (vájlak!), meg a »vócz«-okon (szegélyek!) dús rajzú, disz­krét színezésű magyar ornamentika, egy romlatlan ízlésű magyar­­ szücs játékos fantáziájának virágoskertje! Ha ránéz az ember, eszébe jut vadvirágos tavaszi me­zőkön és ropogós téli havakon eltöltött szép gyermekkora és pillanatra feledi ennek a mostani szürke világnak min­den nyomorúságát. Olyan ez a suba, hogy fölvehetné a király is, mikor kisgazdahívei közé megy látogatóba J­ack ruhát látott már­ életében Káz­­mér bátyánk, de ilyent még ő sem; a múzeum tisztviselői is hamar megálla­pítják, hogy bár ruha van elegendő a gyűjteményben, de ilyen szép és ép még nincsen. A gazdája szaporán elmondja, hogy a Nagykunságból hozta, hogy azért adja el, mert az ilyen cifraság kiment már a divatból, hogy eljutott a Kunságba is a híre, hogy egy amerikánus szedi az efféle holmit, hogy a városból ide utasították, hogy a suba ára tizennyolcezer korona és abból nem engedhet egy vasat sem, mert ennyiért lehet kapni egy »bárkabát«-ot a Teleki-téren. Az amerikánus ugyan nincsen már itt, de az is igaz, hogy kár volna ezt a szép jószágot innen akárhová kiengedni! Meg kellene szerezni a múzeum számára! Nézetik csak! Hamarosan előkerülnek a számadáskönyvek, de a direktor ur őméltósága szomorúan állapítja meg, hogy a subára nincsen »fedezet«; az állami szubvenció majdnem rámegy tintára, tollra, papirosra, patkányok, egerek, mo­lyok és egyéb ártalmasságok irtására. — Ejnye ! Ejnye! Mit kellene tenni ? Ha még valami flamand piktora volna, vagy valami bécsi porcek­án, amiért az aukció­kon manapság százezreket dobálnak ki, arra talán akadna egy mecénás a város­ban, aki megvásárolná s azután odaadná a múzeumnak. De egy suba! Amelyik bambaképü, hosszufürtü, egyenesszarvu juh képében ott legelgetett valahol a Hortobágyon, áruig egyrészt pörkölt alak­jában bográcsra, másrészt bőr alakjában szűcs kezére nem került, hogy az mint irhás subát adja tovább a kényesebb és pénzesebb gazdatársadalomnak. Pénz tehát nincsen, de szerencsére ott van Kázmér bátyánk, aki műveit és ma­gyar lelke egész gyönyörűségével nézi a remek jószágot. Nézi, nézi, megmarkol­­gatja, megforgatja, kiteríti, magára veszi, megrázza, járkál benne, tempósan, mint a subavásárban szokás. Azután elő­veszi jegyzőkönyvét, kitép belőle egy lapot, ráír valami címet: estére oda kell vinni a subát ! A hely, ahová este a ritka suba kerül, a nemzetgyűlés néhány tagjának egyik kedves, úri tanyája. A házigazda, Hu­szár Elemér (ak­i azóta kivált a disz­­szidensek közül s belépett a keresztény pártba), ott vannak a párt korifeusai: Gyo­mor­­y György, Fáy Gyula stb. Az egysé­ges pártról folyik a szó. De megérkezik a suba és a hímzett virágok üde falusi levegőt visznek a politika nyomott levegőjébe. Simogatják, becézgetik, for­gatják a magyar népművészet remekmű­vét. — Czettler Jenő úgy véli, hogy a suba olyan szép, hogy az csat­­ászsuba lehet, mire letorkollják a régi igével: L­is­­kun kényes nagykun fényes, jász el­meket, — azután kevés tanakodás és a suba meg van véve, mint a magyar nem­zetgyűlés disszidens-csoportbeli képviselői­nek ajándéka a Magyar Nemzeti Muzeum Néprajzi osztálya részére. Eddig a történet! A néprajzi muzeum lelkes vezetősége most reménykedve várja: mikor és kinek jóvoltából lesz megint a ligetben c­subavásár. Madarassy László - (Halálosvégű gázrobbanás Budán.)Ma este a Horthy Miklós­ út 8. számú ház HI. emeletének első számú lakásában, Ara­nyosi György hivatalnoknál nagyarányú gázrobbanás történt, mely emberáldozatot követelt. A gázóra a hideg következtében ugyanis befagyott és felmondta a szolgá­latot. Aranyosi egy Baross­ utcai gáz­vállalkozót kért­­fel az óra kijavítására. A vállalkozó Faváti Mihály 18 éves gázszerelőt küldte fel egy inassal. A szerelő állítólag oxigénnel kezdte fuvarni a csöveket és a robbanás emiatt történt. A robbanás olyan erejű volt, hogy egy falat kidöntött, amely maga alá temette a szerelét. Favutit sú­lyos sérülésekkel a Békus-kórházba szál­lították, ahol az éj folyamán meghalt A robbanás következtében tűz is keletke­zett, de mire a tűzoltóság kiért, már el is oltották. A rendőrség megindította a vizsgálatot. — (Ghillány Imre báró a miniszter­elnöknél.) Ghllány Imre báró ma meg­jelent a miniszterelnöknél. Ghillányt az uj Bethlen-kabinet földmivelésü­gyi minisz­tereként emlegetik. — (Quirináli követünk átadta megbízó­levelét.) Rómából jelentik : Az olasz ki­rály fogadta Nemes grófot, Magyarország quirináli követét, aki bemutatta megbízó­levelét.­­ (A királyi pár Funchalban.) A Times ma érkezett száma részletes tudó­sítást közöl arról, hogyan érkezett Károly király Funchalba, Madeira szigetére. A király és a királyné november 19-én ér­keztek meg a Cardiff cirkálón, amelyet a kikötőből 10 órakor pillantottak meg. A cirkáló pont 10 óra 30 perckor kötött ki, szakadó esőben­ Nagyszámú ünneplő kö­zönség várta a királyi párt Funchal pol­gármestere, aki egyúttal a rendőrség feje is, lépett elsőül a cirkálóra az angol konzul, alkonzul és a kikötő parancsnoka kíséretében. Azonnal átadták­ a királynak azt a táviratot, amely Svájcból jelentett jó híreket gyermekeiről. Hunyady gróf és felesége a polgármesterrel együtt kí­sérték a királyi párt a partra, ahol pont 3 órakor léptek szárazföldre zuhogó eső­ben. Kocsin hajtattak a Víctoria-villába, s ott megelégedésüket fejezték ki a fo­gadtatás rendezéséért Másnap reggel a funchali székesegyházban ünnepi nagy­­misét celebráltak. A Victoria-villa, a Reid Palace Hotel dependanceja, Funchal egyik nyugati szik­­láján épült. Szép kert veszi körül a vil­lát, ahonnan gyönyörű kilátás tárul a néző szemei elé a tenger és a sziget hegyvidéke felé. A villa kényelmesen épült, tágas verandák veszik körül, amel­­lyek közül a déli oldalon levők a nyílt tengerre, az északiak a hegyekre néznek. Köröskörül termaszos kert veszi körül a villát, s a kertben rengeteg rózsa, kana, begonia, liliom, bougainvilla, poinsettla és hibiszkus virágzik. A villa kiszolgálá­sáról a Reid-száló igazgatósága gondos­kodik.­­ (Ködös idő.) A hőmérő a legutóbbi huszonnégy órában egy-két fokkal a fagy­pont fölé emelkedett. Ma reggelre azon­ban ismét a fagypont alá sülyedt. Derült, részben ködös, száraz és hideg idő várható.­­­­ (A Kúria helybenhagyta Kerekes Mihály nemzetgyűlési képviselő fogház­büntetését.) Megírtuk, hogy a miskolci büntetőtörvényszék Kerekes Mihály nem­zetgyűlési képviselőt kortesbeszédeiben elkövetett izgatás büntette miatt tishavi börtönre ítélte. A debreceni ku­ ítélőtábla ezt a büntetést háromhavi fogházra szál­lította le. A vádlott és védője , Vázsonyi Vilmos dr. semmiségi panaszt nyújtottak be. Ennek folytán ma tárgyalta a Kúria a bűnügyet Szlavek Ferenc kúriai bíró előadásában. Ez alkalommal Vázsonyi Vilmos dr., akinek igazságügyminiszter­sége óta ez volt az első nyilvános védői szereplése, nagyobb védőbeszédet mon­dott. A korm­aügyészhelyettes válasza után a bíróság kihirdette határozatát, mely szerint a Kúria a bejelentett sem­miségi panaszokat elutasította. Ezzel Ke­rekes háromhónapi fogházbüntetése jog­erőssé vált.­­ (Landru bunpore.) Versailletból je­lentik.­ Az esküdtek Lan­dru-t bűnösnek mondták ki a terhére rótt hamisításban és lopásban. A bíróság már a kiszabandó büntetésről tárgyalt NAPIREND December t csíllwíoh \ Nap kél 7 ó. 26 p., nyugszik 16 ó. 12 p.! Hold kél 8 ó. 37 p. nyugszik IS ó. 13 p. ( Rém. kat. Élig., prot­esza. Előadások!: Matematikai és Fizikai társulat ülé- f­sén Gáti Béla előad az Amerika és­­ Európa közti telefonkábelről. (Eöt­­­vös-féle fizikai intézet tanterme, És­­j E­s­terházy-u. 5.) 18 ó. Haraszti Emil dr. előadása a Nemzeti­­ Zenede szabad iskolájában A zenekar­­ fejlődése (Semmelweis­s-u. 12.) 18 ó. | Kiállítások: Bante-kiáylitás a Nemzeti Múzeum­ dísztermében (Mehmed szultán-ut 14.)­­ 9-V.14. | Könyvtárak: | Akadémiai könyvtár (Akadémia-u. 2.) J 9-13. 15-19. Egyetemi könyvtár (Ferenciek-tere 5.) J 9—­19.­­ Fővári­si könyvtár (Gróf Károlyi-utca 8.) J 9-19. A­­ Kereskedelmi Múzeum közgazdasági­­ könyvtára (Akadémia-u. 3.) 9—14. a Nemzeti Múzeum Széchenyi-könyvtára * (Mehmed szultán-ut 14.) 9—15. muzeumok:­­ Akadémiai Goethe-ssoba (Akadémia-­ utca 2.) 10-12. i Iparművészeti Múzeum (Üllői-út 83.) 1 9- 13. f Mezőgazdasági Múzeum (Városliget,­­ Vajdahunyad vára.) 10—13. „­­ Nemzeti Muzeum Ásvány—Őslénytár 5 (Mehmed szultán-ut 14.) 9—13. i Nemzeti Muzeum Növénytár (Aka-­ démia-u. 2.) 9—13. ? Szépművészeti Múzeum (Aréna-út 4.1.)­­ Régi képtár, plasztika és szobrok 10-13 I Tans­zer-Museum (Andrássy-út 69. és 10— is. *­­ Társadalmi Múzeum (Eötvös-u. A) 1 10—13. —­­Marci bácsi nem tud megélni.! Marci bácsi szegény ember. Nagyon sze­gény! Nincs, csak huszonhat holdja itt valahol Pest környékén, ezen az isten­verte homokon. Abból is hat hold a termő szőlő, de biz az idén csak hatvanhárom hektót termett. És ezt is harminchatért pocsékolta el, mert addig beszólt neki a pesti ügynök, míg odaadta. Pedig most biztosan megkapná érte a negyvenet! Érthető tehát, hogy Marci, bácsi nagy­* elkeseredett hangulatban kopogtatott 6* ma a kora hajnali órákban hozzám* mondván, hogy nagy bajnak okából za­varta meg — kedves egészségemre ráfe­jék — az éjszakai nyugodalmamat. — Nagy baj van, uram, agyonsujt ben­nünket a vagyonváltság! Nem tudunk mi már megélni, ha csak az államnak ke­­ressünk! Nekiülünk a számolásnak, előszedjük a törvényt és kikalkuláljuk, hogy Marci bácsi tizenegyezernégyszáz korona va­gyonváltságot köteles fizetni december 7-ig. Marci bácsi búnak ereszti a fejét. — Nem tudok én már megélni, nem tudok, sehogyse tudok! — De, nézze, Marci bácsi, ha én nea­gyon kikutatom otthon az almáriumát csak találok benne husz darab ezrest! Vagy nem? Marci bácsi nagy szemeket mereszt, Az mert tudja, hogy nem vagyok finánc, őszinte vallomást tesz. — Hát ami azt illeti, annyi csak akad. De miből élek meg, ha odaadom?! Miből húzom ki a telet? — Miből húzza ki ? Hát csak van még négy mázsa búzája eladó? Marci bácsi sokáig töpreng, míg végre erre is őszinte választ ad. * — Hát négy mázsa, az csak volna. — No látja! Eladja a négy mázsa ba­­zát és még fele is marad a váltságnak. — Eladom! ? Már hogy adhatnám el, —­ szörnyüködött Maréi bácsi, — mikor olyan drága a korpa! Tizennégy korona kilója. És mivel erre igazán nem tudtam, mit felelni, az öreg véglegesen és diadalma­­san állapította meg, hogy: — Nem tudok én már megélni ebben az országban! — (Adakozás.) A leszerelt nyugati ma­gyarországi fölkelők javára: Borús Fe­renc m.-mérnök (Budapest) 100 koronát, B. L. dr. (Dunaföldvár) 50 koronát. — A Tanítónők Otthonának: M. M. tanítónő (Szentlőrinckáté) 100 koronát adományo­zott. — (Kiskereskedők a polgármesternél.) Sipőcz Jenő dr. polgármestert ma délelőtt Buddy Dezső bizottsági tag vezetésével fölkeresték a Haller-téri kiskereskedők. Elpanaszolták a polgármesternek, hogy egyesek pénzzel és protekcióval érdem­telen helyet, szereznek maguknak a Haller­­téren ,és kiszorítják onnan a keresztény kisiparosokat. A polgármester megígérte­­hogy megvizsgálja a kérdést és igazságot szolgáltat. — (Neubauer Gyula dr. sajtópere) Az Úfj Nemzedék tavaly január 8-iki szá­­­mában Neubauer Gyula dr. »­Ki akart kormánybiztos lenni« cím alatt azt irta Be­­reghy Kornél árvaszéki ülnökről, hogy a proletárdiktatúra alatt elűzte Melly Béla árvaszéki ülnököt és helyét Engel Zsig­­mond közgyámmal töltötte be. A büntető­­törvényszéken Nagy Béla dr. tanácsa­dja tárgyalta Neubauer rágalmazási ügyét, aki kijelentette, hogy bizonyítani kívánja a cikkében foglaltakat. Kérte Beniczky Ödön, Karafiáth Jenő és Milotay látván tanúként való kihallgatását. A bíróság ma kihallgatta Zoltán Jenő dr. árvaszéki ülnököt, majd Melly Béla mondta el el­­nöki székből való távozásának történetét. Kihallgatták még Kovács Jenő dr. árva­­széki elnököt is. A bíróság a tárgyalást 30 napra elnapolta a bejelentett tanuk kihallgatása céljából.­­ ( Az angol misszió gyerm­ekfoglal­­koztatója.) A The British Save The Club drea Fund’s Work-Rooms gyermekfoglal­koztatóinak kiállítása (Főrendiház, Ország­­ház­ tér 10. XVII. sz. kapu, II.­ emelet) vasárnap, hétfőn és kedden 1196-ig te­kinthető meg. Csipkék, kosárnemű, játék­szerek igen jutányos árban kerülnek el­adásra. A kiállítás védnökségét Hohler britt meghatalmazott miniszter, Hohenlohe herceg, Domaille kapitány és Redding­ Biberegg báró vállalták. Az érdekes ki­állítást szombaton délután 4 órakor e°y csésze tea mellett mutatják be a sajtó képviselőinek. 5’

Next