Magyarság, 1922. december (3. évfolyam, 274-297. szám)
1922-12-07 / 279. szám
ni 1922 december 7. csütörtök Ura 10 korona Budapest, III. évf. 279. (587) szám Előfizetési árak : Szerkesztőség I VII. kerület, Miksa-utea 8. utak negyedévrekora.100 korona Felelős SZerkeSZtő : MILOTAY ISTVÁN Ausztriában hétköznap és vasárnap 1000 osztr. kor. Megjelenik hétfő kivételével mindennap. Parlamenti tájszótár A második nemzetgyűlés ellenzékén és kormánypártján szinte világrajövetelének első percétől fogva a koravénség a testi és szellemi erő rejtelmes elapadásának, a letargiának és az életuntságnak képe tükröződik. Nagy elvi, világnézeti, vagy éppen alapvető kormányzati kérdések nem igen hozzák ki sodrukból, vagyis inkább flegmájukból a képviselő urakat, akik szörnyen unhatják egymást és a mesterségüket. Kormánypárt és ellenzék versenyez egymással abban, hogy melyik tudja istenibb közönynyel szemlélni a földi dolgok sorsát s ennek a nyomorult kis csonka országnak vergődését, az ezerfelé szakadt társadalom iszonyú birkózását a gond és az ínség fekete rémeivel. Magyarország, — ha még egyáltalában lélegzik és rángatódzik, — akkor nem képviseletében és parlamentjében él, hanem kormányzatának ideáltalan, szürke és unalmas cselekedeteiben, erőszakos ravaszságaiban és szánalmas baklövéseiben. A magyar politikai társadalom, ha még nem száradt ki teljesen belőle az élet idegrostja, legfeljebb csak egy erejével bír a sülyedő nemzedékeknek: az undorral, hogy elforduljon mindattól, amit a politika kulcsnyelvén közügynek neveznek. Se terv, se akció, se cél, se irány, se remény, se bánat, se megrendülés, se fölgerjedés, se mélység, se magasság, csak úgy evickélünk tovább abban a hínáros állóvízben, ami ma a magyar napi politika. Mindig csak hétköznap, de nem a dolgos, szürke hétköznap, hanem a szürkület és a kimerültség robotos napja, azoknak az óráknak reménytelen sorozata, amelyet a régi latin nyelv labornak, a munka szenvedésének s az ünnep reménytelen várásának nevezett. Ilyen a magyar parlament minden ülésnapja s ha néha mégis feltápászkodunk egy pillanatra ebből a fanyar vagy keserű kábulatból, akkor csak a személyes kérdések delejessége rázza meg egy kicsit ezt a szörnyű impossibility, mint Gályám villanyárama a békacombot. Ilyenkor még viharra emlékeztető forgószelek kergetőznek, sőt olykor különös istennyilak csapkodják át az unalom kietlen sivatagát, felborzolódik egy pillanatra ebben a kis pohár vízben mindazoknak az indulatoknak, szenvedelmeknek, dühöknek és keserűségeknek hullámtaraja, amely az embereket és a pártokat fűti egymás ellen, amely egy csapásra leüti a parlamenti ildomosság fedelét a gőzzel telített Papin-fazékról. De ismételjük, dőreség volna azt hinni, mintha ezek a zivatarok, ezek az égdörgések és villámlások az elvi, eszmei vagy világnézeti felhőkből csapódnának le. Nem. Ilyen magasságra nem bírnak szárnyalni azok a paprikás indulatok, amelyek öt-tíz percig annyi szilajsággal tombolnak a nyugalomnak és az imalomnak ebben a békavizében. És minő nyelven nyilatkozzanak, minő szókincset formáltak maguknak ezek a keserű dühök, amelyek az emberek lelkét égetik s amelyek akkora sebességgel rohannak egymásra, hogy szelével el lehetne hajtani a szegény magyar vitorlást egy derültebb és szebb révbe is. Ez a nyelv a vásárcsarnoki kofák és a kültelki jasszok idiómájából válogatja össze a maga diszvirágait. Strici ! — mondják egy fiatal képviselő felé. Börtöntöltelék! — lövi ki tegzéből az ellenjelző nyílvesszőjét némi célzás után az érintett képviselő úr. Miből öltözködik az ön felesége? — érdeklődik egy tapintatos kiváncsi a jobbmező közepéből egy szocialista képviselő felé. És az öné ? — volt a nem kevésbé gyöngéd ellenkérdés. Azután a fergeteg közepette feláll a jobboldalon egy képviselő s nyílt hazaárulási vádat röpít a radikális ellenzék vezére mellének. A vád súlyos, akit telitalálatban ér, mindörökre befejezte politikai karrierjét. Bizonyítékot és parlamenti bizottságot feleli a megrágalmazott, mire a vádló pardont mond és bevallja, hogy tévedett. Ismét más kép. Az egyik képviselő azzal támadja meg baloldali kollégáját, aki mellesleg most radikális, pacifista, csaknem forradalmár és mindenesetre nem ellensége a zsidóságnak, hogy huszonhat zsidót megöletett. Ezt — mondja a képviselő úr — bizonyítani is tudja. Erre a megtámadott, a humor cukros vizébe mártja a gyilkossági vádat s egyben arra kéri a nemzetgyűlést, hogy küldjön ki bizottságot a vádló képviselő elmeállapotának megvizsgálására. S mindezek tetejébe az elnök, mint egy kedélyes családapa, arra inti a vásott gyerekeket, hogy jobban gazdálkodjanak az ország idejével, amelyből ezek a finom személyi enyelgések három órát raboltak el. A demokrácia nyelve-e ez, vagy talán kultúrfölényünk szókincséből veszik-e ezt a szalonstílust a képviselő urak? Tanakodjék rajta, akinek ideje futja rá. Nekünk csak egy szerény megjegyzésünk volna és ez az, hogy az állás kötelez. Bármekkorát hanyatlott is a magyar parlament színvonala, odáig talán mégse jutottunk, hogy az unalom óráit jazz-band díí űzzük el és hogy a hintáslegények és az utcafiuk érintkezési modorában társalogjanak egymással azok az urak, akik az immunitás pajzsa mögött parittyázzák egymásra díszes invektíváikat. És ha serdületlen egyének, akik nem tudják kiszámítani szavuk horderejét, hitvány kis magánügyeikből ilyen parlamenti szenzációkat dagasztanak, amelynekilyen virágnyelve van, akkor szegény Klebelsberg hiába vigyáz a kulturfölényre s Bethlen hiába használja a diplomácia magas iskolájának kenetes nyelvét. Akkor mi magunk állítottunk ki bizonyítványt arról, hogy csak voltunk Európában s hogy a Balkánnak nincs oka többé szégyenkeznie mellettünk. Mert ha politikailag talán még nem is, de a parlamenti ízlés, a politikai közmorál dolgában máris nyakig benne vagyunk a kisántántban. Viharos összegzések a keresztény- szocialisták és a szociáldemokraták között Vita a salgótarjáni bányászsztrájkról - Állandósul a személyes* kevés a nemzetgyűlésen — !A Magyarság tudósítójától — A nemzetgyűlés szerdai ülésén megkezdte a közadók kezeléséről szóló törvényjavaslat vitáját, amelynek során Gaál Gaszton mondott hosszabb beszédet. Élesen bírálta különösen az adóellenőrzés rendszerét s a tisztviselőkérdés sürgős megoldását követelte. A javaslathoz Saly Endre és Györki Imre szóltak még hozzá s több módosítást Indítványoztak, Kállay Tibor pénzügyminiszter, válaszolva az elhangzott felszólalásokra, megígérte, hogy a módosítást ajánló határozati javaslatokat a legmesszebbmenően figyelembe fogja venni. Az interpellációk során Szabó József felszólalásából izgalmas vita fejlődött ki a salgótarjáni bányászsztrájkról. Ságya János interpellációja közben egymást érték a viharos jelenetek, agyűlölködő személyeskedés heves kirobbanásai, asoyba, hogy az elnöknek végül is figyelmeztetnie kellett a képviselőket, hogy a választópolgárok komoly munkára küldték őket az ország hálába. A nemzetgyülés szerdai ülését féltizenegy órakor Szcitovszky Béla elnök nyitotta meg. Rasovszky Iván belügyminiszter a közrend fokozottabb biztosításáról szóló javaslatát, Walkó Lajos kereskedelmi miniszter pedig a Budapesti Egyesített Villamos Vasutak jogviszonyainak rendezéséről, valamint a kivételes intézkedések hatályvesztése következtében az ipar és kereskedelem körében szükségessé vált rendezésekről szóló törvényjavaslatát terjesztette be. Ezután a tisztességtelen versenytől és a szeszadóira vonatkozó egyes rendelkezések módosításáról szóló törvényjavaslatokat harmadszori olvasásban elfogadták. Napirend szerint a közadók kezeléséről szóló javaslat általános vitája következett, amelynek során elsőnek Ganl Gaszton beszélt. A javaslatot elfogadta, mert arra szükség van, azonban az adóellenőrzéssel kapcsolatban éles támadást intéz a tisztviselők ellen. Követelte a haszontalan és munkátlan tisztviselők elbocsátását, hogy a többieket úgy lehessen fizetni, hogy borravalóra ne szoruljanak. Györki Imre az új kezelési törvényt kifogásolta, mert egyes személyek sok zaklatásnak lehetnek kitéve. Elítélte a személyes motozás rendszerét. A javaslatot nem fogadta el. Saly Endre örült, hogy Gaál Gaszton mondta el azt, amit ő akart elmondani. A javaslatot nem fogadta el. A pénzügyminiszter az adókezelésről és a tisztviselői kérdésről Kállay Tibor pénzügyminiszter a jövedelmi adótörvények novelláris módosításáról beszélt, tíz a javaslat nem nyitás, mert a kifogásolt rendelkezések egy része benn van a most érvényben lévő törvényben is. Az adminisztráció egyszerűsítése a legfontosabb szempont s már eddig is szép eredményeket értek el, különösen a földadó befizetésénél, ahol az első negyedévben az adó nyolcvan százalékát fizették be. Az egész adórendszer megváltoznék, ha arra az adózási módra térnének át, amelyet Gaál Gaszton javasolt. A mostani tisztviselőlétszámot vajmi nehezen lehet csökkenteni, viszont a legkisebb fizetésemelés is az államra nézet óriási terhet jelent. Nem szeret — úgymond — a mindenáron való modernizálást és nekünk se módunk, se pénzfiuk nincsen arra, hogy kísérletezzünk. Kérte a javaslat általánosságban való elfogadását. Az elnök ezután napirendi indítványt tett. A Ház csütörtökön tíz órakor tartja legközelebbi ülését. A Keresztényszocialisták és a médig demokratái harca A napirend megállapításával a Ház áttért az interpellációkra. Szabó József azzal vádolta a szociáldemokratákat, hogy Salgótarjánban politikai okból rendeztek sztrájkot, noha ennek a sztrájknak gazdasági színezetet adtak. A szociáldemokraták a három pótműszak egyikét akarták eltöröltetni és miután ez nem sikerült, még egy negyediket rendeltek el, mert az ebből befolyt fizetést a szociáldemokrata szakszervezetnek utalják majd át. A mnkássági sztrájk alkalmával elveszített nyolcvanmillió munkabért, az állam pedig sokezer vagon szenet. Nincs kifogása az ellen, hogy bányászotthont építsenek a munkások filléreiből Budapesten, csak azt kifogásolja, hogy az erre szolgáló pénzt hivatalosan vonják le. Szabó József: Nem érti, hogy agitálhatnak most egyesek a negyedik pimaszokért, amikor néhány héttel ezelőtt ellene beszéltek. Ez az akció nagyon jól esik a szocialista szakszervezeteknek, mert körülbelül százmilliót kapnának. Podmaniczky Endre báró: Ki gazdagodik meg ebből ? Szabó József: A munkások tiltakoznak ez ellen a levonás ellen és kérik a pánzügyminisztert, hogy a már levont munkabéreket adják vissza. Majd benyújtotta interpellációját és kérdi, hogy az önkényes levonást összeegyeztethetőnek tartja-e a pénzügyminiszter az egyéni szabadság elvével ? - rendezte a salgótarjáni sztrájkot . Peyer Károly személyes megtámadtatás címén kért szót. Visszautasította Szabó képviselőnek azt a vádját, mintha ő provokálta volna a salgótarjáni sztrájkok Tatabányán a vasárnapi pótműszak létesítésével az első vasárnap 160, a második vasárnap 246 vagonnal termeltek több szenet. Minden egyes munkásnak joga van a munkabérét olyan célra fordítani, amilyenre akarja. Szabó József a Ház engedélyét kérte, hogy egy kissé eltérjen a személyes kérdéstől. Az elmúlt ülések egyikén Beyer beígérte, hogy őt el fogja intézni, ugyanolyan joggal jelenti be, hogy most ő kívánja Peyert elintézni. A bányamunkások szövetségében volt egy titkár s mivel ennek a titkárnak erős összeköttetései voltak a szakszervezetben, Peyer féltette tőle befolyását. Huszonhat évi szolgálat után minden felmondás nélkül elbocsátotta és sikkasztás címén eljárást indíttatott ellene. Ez a titkár, mikor a vádlottak padján volt, vallomást tett működéséről. A vallomást felolvassa. Szeder Ferenc: Hozza ide az ítéletet. Szabó József: Az ítélet felmentő volt. A titkár az angol bányamunkások szövetsége részéről küldött ötszáz font felküldését sürgette a központnál. Peyer Károly ezt a pénzt egyben a bányászszövetség bútoraira fordította, de ugyanakkor saját céljára is vásárolt a szövetség pénzén bútorokat. A titkár feljelentést tett a rendőrségen Peyer ellen orgazdaság miatt, de ezt az igazságügyminiszter politikai okokból megszüntette. Rassay Károly: Ki volt akkor az igazságügyminiszter ? Szabó József: Azt hiszem, hogy a képviselő úr államtitkársága alatt történt. Rassay Károly: Ez nem áll. " Szabó József: Katta Gyula titkárt a könyvszakértők vallomása alapján felmentették. Szerinte Peyer Károlynak nincs jog a kritikája, aki előbb fellázította a bányászmunkásokat, hogy később beléjük lövessen. Majd egy jegyzőkönyvet olvasott főlapnak bizonyítására, hogy 1919- es Peyer Károly szólította fel általános rablásra a salgótarjániakat. (Viharos felháborodás a jobboldalon.) A jegyzőkönyv aláírói ezt hajlandók ,aktivel is megerősíteni. "