Magyarság, 1923. március (4. évfolyam, 48-73. szám)
1923-03-22 / 66. szám
_2_ Dümbösék és wolffék tanácskozásai Az egységes párt úgynevezett Gömbös■frakciójának, továbbá az Ernst Huszár pártnak a fajvédelmi politika elveit valló tagjai a tegnapi parlamenti vereség óta több ízben tanácskozásra gyűltek össze. A tanácskozások résztvevői: Gömbng Gyula, Wolff Károly, Eckhardt Tibor, Csilleri András, Fáy Gyula, Ulain Ferenc, Horánszky Dezső, Bodó János, Zsilinszky Endre és még egy-két képviselő, értesülésünk szerint, mozgalmuk folytatásának eszközeit vitatták meg. A tanácskozásokkal kapcsolatban, amelyek részint a parlamentben, részint Gömlös Gyula lakásán folytak le, politikai körökben a lekülönfélébb kombinációk merültek fel s olyan hírek is kerültek forgalomba, hogy Gömbösék még erőszakos lépésektől sem riadnának vissza céljaik elérése érdekében. Liberális-radikális körökben suttogtak arról is, hogy az intranzigensek szervezetei minden eshetőségre készen állnak s a fővárosi szervezetek megerősítésére a vidéki szervezetek bevonásával megtörténtek volna a szükséges intézkedések. Komoly politikai körökben ezeknek a merész kombinációknak nem tulajdonítszunk nagyobb jelentőséget s a Gömbösök és Wetflék között folyamatban levő tanácskozásokat úgy magyarázzák, hogy azoknak egy intranzigens keresztény politikai párt megalakítása lehet csak a célja, amennyiben sor kerülne arra, hogy a kormánypárt fajvédelmi csoportjának tagjai a tegnapi parlamenti vereség konzekvenciáit levonják. . Az intranzigensek tulajdonképpeni céljairól és a legközelebbi jövőben követendő magatartásáról bizonyosat tudni még nem lehet, mivel a legnagyobb ínértékben bizalmas tanácskozásokról semmi pozitívum nem szivárgott ki. Csupán sejteni lehet egyes intranzigens képviselők nyilatkozataiból a célokat. Ilyen nyilatkozat például az, amelyet Eckhardt Tibor tett ma a Házban több kereszténypárti képviselő és újságíró előtt s amelyről rendkívül sok szó esett az ellenzéki pártok körében. Eckhardt azt mondotta, hogy a kormány tegnap nagy győzelmet aratott, azonban, ha még egyszer ilyen győzelemben lesz része, akkor nemcsak a kormány, hanem a párt is vele bukik. Ezer korona fejemen díjat kapnak a képviselők Szeilovszky Béla, a nemzetgyűlés elnöke ma pártközi konferenciát hívott egybe, amely előtt ismertette a nemzetgyűlés gazdasági bizottságának a képviselők fizetésrendezésére vonatkozó javaslatát. Mint annak idején megírtuk, a gazdasági bizottság azt javasolta, hogy a képviselők ezer korona jelenléti díjat kapjanak. A pártközi értekezlet a javaslatot azzal a hozzáadással fogadta el, hogy a jelenléti díj csak akkor illesse meg a képviselőket, ha azok részt vesznek annak a bizottságnak a tanácskozásain is, amelynek tagjai. A nemzetgyűlés bizonyátaulról A nemzetgyűlés elsőszámú bírálóbizottsága ma tárgyalta Iklódi-Szabó János és Bogyár János képviselők mandátuma ellen beadott panaszokat s azokat alaki okokból eltlasitotta. ülést tartott ma a halm aditeráni bírálóbizottság ie, melynek elnöke a Zakkay János mandátuma ellen beadott panasz tárgyalásának eredményeképpen kihirdette a bizottság határozatát. A bizottság úgy határozott, hogy a panasz ügyesen elrendeli a vizsgálatot és vizsgálóbiztosul Usetty Ferenc képviselőt küldötte fel. Tárgyalta a bizottság az Urbán Péter mandátuma ellen beadott panaszt is, amelyet alaki szempontból elutasított. A mentelmi bizottság is ülést tartott ma . Vrézdy Győző, Dénes István, Lakó Imre, Beyer Károly, Rainprecht Antal, Szakács Andor, Szilágyi Lajos és Vanczák János mentelmi ügyeinek letárgyalta után Lakó Imre, Szilágyi Lajos, Rainprecht Antal és Vanczák János mentelmi jogának felfüggesztését hozta javaslatba. Esgfike bonyodalma Írta: Hamvas József (Utánnyomás tilos) Kemény, erős férfin volt Andorásy Péter. Konok, szívós ősök fajtája. Daliás lovagkorról álmodott az idő, mmikor megszületett. Élt is szilajul, vakmerően, amig a fehérórai szőke leányt meg nem látta. Három hónap alatt elvette feleségül. Ebben a megrakott fészekben tollasodon Esztike, egy álmélkodó csoda, aki nagy fekete szemeivel csak egyre pásztázta maga körül a világot, de ritkán szólt, annál többet mosolygott. Pedig jött rá súrolókefével" az élet, hogy ezt a mosolygást letörölje. Először a keserű német nevelőnővel súrolta. Gáncsot vetett ugrándozó lépésénél,, lepréselte egyszerű, természetes szavát, mint a világot tudós gyűjtemény számára. Esztike mosolyogva húzta ki lábát a gáncsból és továbbugrált. Mondanivalóját nem mondta ezután hangosan az embereknek, hanem befelé magának. Apjának töretlen természete élt így benne tovább, megfinomítva szép szőke anyjának lágy mélységével. Aztán bekerült oda, ahol a tömeg számára gyúrják az embereket: az iskolába. Itt már nem vesződik az emberekkel egyenként az élet, hanem egyszerre dob a fazékba negyvenötven kis lelket. Együtt kell kiadniok annyit, amennyire tizenöt év múlva szüksége lesz az általános fogyasztásnak. Esztike úgy ült az iskolában, mint a kis madár a korhadt fa csorbult csomóján. Csak azt tudta, hogy mindig visszabújhat a fészkébe, ha rossz idő van idekéat. Látványosság volt neki az egész, olyan, mint a nagyoknak a színház. Nagyon komolyan lehetett venni, ami történt, de valahogyan mégis érzi az ember, hogy semmi köze hozzá. Eljött hazulról, "egészen más világból, mint az, ami előtte játszik és hazamegy megint, anélkül, hogy belenyúlt volna a színpadi élet az ő sorsába. Esztikéből csinos, okos leány lett, de a lelkéhez nem engedettközel semmit abból, amit hivatalosan akartak ráilleszteni. Apja, apja megértették és ő is sejtette őket, aminthogy rokonhangra visszazendül a hangvilla is, pedig annak még szive sincs. Esztikének pedig volt meleg, nagyon meleg szive, úgy tudott szeretni, hogy a könnye is kicsordult tőle. Andorásyék fészke az emberek erdejében elég magasan készült. A sok szürke madár, mely reggeltől estig lótfut a maga kis eledele után, mind sokkal mélyebben fészkelt. Idefönt kevesebben" laktak és akik velük egy magasságban éltek, azok voltak nekik az emberek. Ez a családi büszkeség úgy fogta körül Esztikét, mint valami" nehéz szürke köpönyeg. Kisugárzott a szeme alóla a mezőn tutkározó paraszt gyerekekre és szeretett volna velük szaladni. Később a nóták fogták meg a szivét és ha az arató legény énekét hallotta, látta vagy elképzelte a pirosarcú parasztleányt, akihez az ének szólott. Tudta, hogy virágot tűz a legény kalapja mellé és amikor a legény fölcsapja a Pörge kalapot, összevillan szeme a leányéval. Esztike lelkét nagy meleg szabadság fűtötte, aminek csapongó lobogása sehogysem illett ismerőseinek szürke pillérei közé. Ha elszólta magát egy, egy természetes szólással, egymást megértő botránkozással tekintettek össze a négik. Ha megbosszantották, bizony néha erősebben tette be az ajtót. Be kell vallani, hogy egyszer, mikor kilovagoltak nagy társasággal és rosszul volt meghozva lován, a heveder, a jégen kopogó rézangyalát emlegette a kocsisnak. A család higgadt elemei kimondták, hogy Esztike neveletlen. Andorásy Péter elsőben nevette az ítéletet. Amikor másodszor hallotta, komolyan félrefordult, de amikor egyre a fülébe mormogták, gondolkozóba esett. Pedig a Aeörecsék Márton fia kezdett odaszokni a házhoz. Nyilvánvaló, hogy az Esztikét akarja magával vinni. Kinek lenne ez ellen kifogása, mikor a Weöreösék falban és földben egyformán álltak az Andorásyékkal? Talán még Esztinek se támadt kifogása ellene, mert a Márton szép sudár legény volt, parasztosan barna, csillogószemű és a hangja olyan meleg, mély, hogy megzúg az ember szive, ha egyedül "hallgatja. De Mártonnak is kezdték a fülébe szitálni az Esztike Ítéletét. Elébb rázta magáról a ráhullott bogáncsot egy ideig, de aztán csak megragadt rajta és föltette magában hogy neveli Esztikét. Esztike megijedt az első leckeórán és begubózott Márton előtt, hogy a szegény filj minél tökéletesebbé akarta tenni a leányt, annál messzebbre hajtotta az a hideg szél, ami kettejük között feltámadt. Mikor erre ráeszmélt a legény, már akkor akármit mondhatott, nem lett abból kedves beszéd. Esztike előtt csúnya ideges lett, akit nem is akart megismerni. Bizony fölbomlott a dolog és a nénik ítélőszéke diadalt ünnepelt. A szülök most határozták el, hogy mégis csak tenni kell valamit Esztikével. Ijedtükben a családi tanács határozatát fogadták el. Be kell adni Esztikét valami finom nevelőintézetbe. Elég későn! Többen tudták a címét annak a drezdai leányiskolának, ahol belegyúrják az előkelőség formáiba a fejlődő természetességet. Szomorú nap volt az, mikor elindultak Esztikével, aki csodálkozó örömmel utazott nagy városokon, füstölgő ipartelepeken, ragyogó mezőkön keresztül és mikor az Elbagőzös kikötött a szász fővárosban, úgy érezte, mintha ezt mind neki építették volna ide, az ő gyönyörűségére és lelkében ezeket a szépségeket mind haza fogja vinni. Mégis csak jó fiú az a Márton! Nélküle sohase jutott volna ide. Az intézetben, a nevelőipar szolgálatában, egész sereg munkásszemélyzet dolgozott. Rossz fizetéssel, de annál nagyobb kedvetlenséggel. Ezek a fáradt kezek ugyan el nem fogják az Esztik könnyű madárlelkét . A sok irodalomtörténet, művelt nyelvek, illemtani elmélkedés, társadalomtudomány, mind egy szürke sivatag lett Esztike előtt, melyen túl ott ragyogott valami ismeretlen jájék, ahová el kell mennie. Pedig az a szép ismeretlenség igen nagyon hasonlított a szülőföldjéhez. Festeni is tanult és ezen a réven ismerkedett meg az öreg festő profeszszor fiával, akinek sárga hosszú haja és bátortalan szürke szeme volt. A fiatal művészt láthatólag elkábította a csinos növendék és amennyire az intézeti fegyelem megengedte, többet segített neki, mint amennyiért megfizették. Esztikének sajátságosan új eset volt a sóhajos művész és igen tudott rajta csodálkozni. A festőnek ez nagyobb boldogság volt, mint amennyit el bírt volna viselni és mikor Esztike érdeklődni kezdett a műterem iránt, lázas alakkal ígérte, hogy holnap délután megmutatja neki, ha Esztike ki tud szökni, ahogy megbeszélték. Mert Esz MAGYARSÁG 1623 március 22. csütörtök Sürgős interpelláció az egyetemek bezárása ügyében A liberális pártszövetség ma este értekezletet tartott, amelyen elhatározta, hogy az egyetemek bezárását s általában az egyetemeken és főiskolákon uralkodó állapotokat szóvá teszi a Házban. Értesülésünk szerint a pártszövetség valamelyik tagja már holnap sürgős interpellációra kér engedélyt ebben az ügyben. Tizenöt interpelláció A nemzetgyűlés ülése — A Magyarság tudósítójától -A tegnapi eseményteljes ülés után ma nyugodt hangulatban folytatta a Ház tanácskozásait. Napirenden a mezőgazdasági munkaviszonyok közigazgatási szabályozásáról szóló törvényjavaslat szerepelt-A napirend kimerítése után a bejegyzett interpellációk elmondására került sor. A hangulat az interpellációk tárgyalása alatt is nyugodt maradt. A mai ülést tizenegy órakor nyitotta meg Szcitovszky Béla elnök s felolvastatta az összeférhetetlenségi zsűri ítéletét Mayer János ügyében. Az elnöki előterjesztések után Walkó Lajos kereskedelmi miniszter benyújtotta jelentését a statisztikai hivatal munkarendjéről, a közutakról és vámokról szóló törvényjavaslat ideiglenes módosításáról, a villamos vasutak jogviszonyairól és az ingatlanstatisztikáról. Ezután a Ház folytatta a mezőgazdasági munkav viszonyok közigazgatási szabályozásáról szóló törvényjavaslat általános vitáját. Temesváry Imre a javaslat mellett szólalt fel. Csík József hosszabban fejtegette, hogy a javaslat nem szül megnyugvást, bár haladást jelent a múlthoz képest. A javaslatot nem szavazta meg. Perlaky György elfogadta a javaslatot. Drózdy Győző főleg stiláris szempontból kifogásolta a javaslatot. Beszélt a szolgabírói kar túlkapásairól is a földreform körül. A javaslatot nem fogadta el Csontos Imre a javaslat mellett, Szakács Andor pedig ellene szólott, majd az elnök napirendi indítványt tett, mely szerint a írás csütörtökön tartja legközelebbi ülését. Az interpelláción Rövid szünet után a nemzetgyűlés áttért az interpellációkra. Reisinger Ferenc a zalaegerszegi internálótábor ügyét tette szóvá s azt fejtegette, hogy a belügyminiszter a képviselők minapi zalaegerszegi látogatásával kapcsolatosan elhangzott interpellációkra adott válaszában mellékvágányra terelte a dolgot, mert a szociáldemokrata pártnak az a célja, hogy a nemzetgyűlésen dőljön el, vájjon van-e szükség az internálótábor fenntartására. Hosszabban polemizált Ehn Kálmánnal az internáltak élelmezéséről elhangzott felszólalásával is. Az interpelláció alatt több ízben személyeskedő szóváltás támadt a szocialista képviselők és Bogya János között, mire az elnök több szocialista képviselőt rendreutasított a használt sértő kifejezésekért. Éhn Kálmán személyes kérdésben kijelentette, hogy Beisinger interpellációjára vissza fog még térni, mihelyst az internálótábor élelmezésére vonatkozó adatok ismét rendelkezésére fognak állni. Fábián Béla a honvédelmi miniszterhez intézett interpellációt az Oroszországban túszok gyanánt visszatartott hadifoglyok fogságban töltött idejének beszámítása tárgyában. Beliska Sándor honvédelmi miniszter válaszában a legmesszebbmenő támogatását helyezte kilátásba az Oroszországból hazakerült túszoknak s kijelentette, hogy amennyiben a fogságban töltött időt csak 1918 ig számították volna hadiévekként, akkor ezt méltányossági szempontból a törvényen kereteken belül revideálni kell. A túszok között azonban különbséget kell tenni, mert nem mindegy, hogy valaki a Péter- Pál-erőd gyilkos kazamatáiban sínylődött-e vagy csupán rendőri felügyeleti alatt sétált az utcán. Egyéni elbírálásra volna szükség s a kérdés tulajdonképpen a pénzügyminiszterhez tartozik. A miniszter válaszát a Ház tudomásul vette. Rupert Rezső állandó zaj közben egyes személyek doktori címének megvonása ügyében intézett interpellációt a kultuszminiszterhez. Eseteket sorolt fel annak bizonyítására, hogy a múltban is eltiltottak bűncselekmények miatt egyeseket az orvosi gyakorlat folytatásától, de doktori címüktől nem fosztották meg mert ehhez az egyetemi tanácsnak nincs joga. Kiss Menyhért két interpellációt terjesztett elő. Az elsőt a kultuszminiszterhez intézte, alának figyelmét felhívta az iparművészeti iskola nyomorúságos helyzetére. Az iskola még tanárait sem tudja rendesen fizetni , ezért sürgős kötelessége a kormánynak a nagyfontosságú kultúrintézmény megfelelő támogatása. Második interpellációjában a lakáshavatal visszás intézkedéseit tette szóvá : erélyes és gyors beavatkozást követelt a népjóléti minisztertől. Kétly Anna a drágaság ügyében interpellált. Statisztikai adatokat olvasott fel a december óta megdöbbentően növekvő drágaságról , szóvá tette a munkáskizárásokat is, melyek nagyban fokozzák a nyomorúságot. Jó munkaadók úgy viselkednek a munkásokkal szemben, mintha legyőzött sereggel állanának szemben. Kifogásolta a kivitel foltozását, melyben a drágaság egyik főokát látja. Sürgős intézkedést kért a földmivelésügyi és a közélelmezési minisztertől. Kiss Menyhért ugyancsak a vasmunkások kizárása ügyében interpellált s kifogásolta, hogy bár négy hét telt el a munkások kizárása óta, a kormány mosr semmit sem tett a helyzet orvoslására. Azt kérdezte a kereskedelmi minisztertől, hogy hajlandó-e odahatni, hogy a kizárt munkások minél előbb felvehessék a munkát. Hébert Ede szóvátette, hogy február 10-én nem szűnt meg a gyorsított eljárás, holott a tavalyi indemnitási törvény értelmében meg kellett volna szűnnie. Daruváry Géza igazságügyminiszter válaszában kijelentette, hogy a mai viszonyok között békebeli törvényekkel kor-