Magyarság, 1923. szeptember (4. évfolyam, 196-215. szám)
1923-09-01 / 196. szám
1923 szeptember 1. szombat MAGYARSÁG javaslat is. Új iskolatípust akar létesíteni: a reálgimnáziumot. A középiskolai reformot az őszi ülésszakra kénytelen halasztani. Beszéde végén arra kérte a Házat, hogy kultúrpolitikai kérdésekben értsen egyet, mert csak azzal biztosíthatjuk a magyar jövendőt, ha továbbra is megmaradunk Kelet-Európa legműveltebb népének. Bejelentette még, hogy a részletes tárgyalás során egészségi állapotára való tekintettel nem lehet jelen s helyette a kereskedelmi miniszter és Petry Pál államtitkár adják meg a felszólalóknak a szükséges felvilágosításokat. (Taps a kormánypárton.) Az állam föereje a népoktatás Csik József szólott ezután a javaslathoz. Hosszabban fejtegette, hogy egy államnak nem a katonaság, hanem a népoktatás a föereje s ezért ebbe a kérdésbe politikát nem lehet belevinni. A politikai rendszernek pedig mindenkori exponense a főispán, lelkiismeretlen dolog tehát ilyen politikai exponens kezére bízni a magyar kultúrát. A törvényjavaslat a tanítóságot a politikai ágensek színvonalára sülyeszti. A kultuszminiszternek azt a kijelentését, hogy csak az adminisztratív oktatási tisztviselők létszámát apasztják, megnyugvással vette tudomásul. Adatokat sorolt fel arra vonatkozóan, hogy Csonkamagyarországon egy iskolára átlag három tanító esik és egy tanítóra több mint ötvenhárom tanuló. Ilyen körülmények között nem lehet szakszerű az oktatás. Véleménye szerint inkább növelni kellene az oktatószemélyzet számát, nem pedig csökkenteni. Egyébként fontosnak tartja, hogy minden elbocsátott tisztviselő munkaalkalmat találjon, mert olyan kevesen vagyunk, hogy minden marokra és minden agyra föltétlen szükségünk van. A javaslatot nem fogadja el. Östör József sajnálatos operációnak mondotta a javaslatot, amelyet kíméletesen kell végrehajtani. Határozati javaslatot nyújtott be, amelyben a gyámügyi eljárás gyorsítását sürgette. A javaslatot elfogadta. Több szónok nem lévén, az elnök az általános vitát befejezettnek jelentette ki. A belügyminiszter a létszámapasztásról Rakovszky Iván belügyminiszter válaszolt ezután a vita során elhangzott felszólalásokra. A törvényjavaslat a nemzet életében és az ország közigazgatásában nagy horderővel bír. Nagyon szomorú feladatot teljesít a Ház, amikor a javaslatot törvényerőre emeli. Nemcsak az ország megcsonkítása, nemcsak a trianoni szerződés következményei teszik szükségessé a létszámapasztást, hanem elsősorban és főképpen az ország súlyos gazdasági és pénzügyi helyzete. A létszámcsökkentés mindenkire nézve csak fájdalmas lehet, de nem szabad pusztán a fájdalom érzésétől vezettetve hozzányúlni a kérdéshez. Szükséges a szomorú kötelesség elvégzése és gondolni kell arra, hogy már az ország területi épségének megcsonkítása előtt is szükség lett volna bizonyos számú létszámcsökkentésre. Senki sem tagadhatja, hogy ebben az országban olyan hivatalok voltak és vannak, amelyek fölöslegesek, amelyeket a háború hozott létre. Most, amikor lépésről-lépésre át kell térni a békegazdálkodásra, ezeket a hivatalokat meg kell szüntetni. Vannak olyan hivatalok is, amelyeknek meg kell maradniuk, bárműködési lehetőségük és hatáskörük veszített fontosságából. Ezeket a hivatalokat más hivatalokba kell olvasztani. A létszámapasztást nem lehet a trianoni békével közös nevezőre hozni: a két kérdés összefügg ugyan, de a törvényjavaslat nem jelent mást, mint adminisztratív pénzügyi rendszabályt. — A kinevezésem... — lángolt fel Vargában az öröm és kigyrót az arca, sugárzott, égett és valami végtelen gyönyört érzett a gondolatra, hogy most mindjárt visszamehet a főnökéhez és emelt fejjel vághat vissza a sértésekért, a megaláztatásért, mert ő most elmegy innen, itthagyja ezt az átkozott helyet, ezt a poklot, széttöri a láncot, amely bilincsbe verte s föloldva, szabad szárnyakkal repül a magasba, föl, föl és Lenke kisaszszony lesz még büszke arra, hogy egyszer egy túrt vele is táncolt... Forró ujjakkal tépte fel a borítékot. Tudatták, hogy az állást mással töltötték be. Lebukott a feje. És ebben a pillanatban önkéntelenül is az ő csöpp madárkájára gondolt, igen, ő is így összefagyva, megdermedve hullott le álmai küszöbe előtt, az ő sorsa se más, de ki emeli le hozzá jótékony kezét, hogy tenyerébe vegye, melengesse, hogy újra életre varázsolja :M5 ■' keményre fagyott, csalódott, ssávábe? — Mi az? — Semmi... — bólintott Varga— nem sikerült... Semmi... — Ne lássa... - mondta a kezelőtiszt és már nem haragudott. — Különben nem is olyan nagy baj, hogy ahol a Bajor—Strausz-féle aktát elrontotta ... Majd én megcsinálom... Úgyis az én dolgom ... III. Délben hazament, megebédelt, aztán kikönyökölt a nyitott ablakon. Zúgott a feje és csak bámult bele a levegőbe, amit a tavaszi nap verőfénye szúrt át és nem érzett semmit. Fá*itt volt, elgyötört... Odakünn a kerítésen veretek, csipogtak. Ezeket nézte. És háta mögött is felsírt a hang: — Csip... csipesirip... Az ő kis verebe volt. Leemelte a falról a kalitkát és odahelyezte az ablak párkányára. Aztán visszakönyökölt és figyelte a madarat, ahogy megrészegedve a tavaszi fénytől, kapkodta szürke csöpp fejét. Rángatta testét a szabadulás heves ösztöne, reszketett, emelte vézna Szárnyait, nekivágódott a kalitka drótfalának, pihegett, kifáradt, megpihent, aztán újra nekirontott, már feldúlva, megmámorosodva, kétségbeesett erőlködéssel a vágyban, hogy repüljön, repüljön szegény ... Varga a saját kifosztott, legázolt életére gondolt és egykedvűen nézte a lázas madarat, ahogy tollait felborzolva küzdött a rabságban. Nem, nem, ő nem tud ilyen kegyetlen lenni, az élet az más... nincs szíve, hogy ezt a kínlódást végignézze, igen, ki fogja nyitni a kalitka ajtaját, kiengedi, hadd repüljön, hadd repüljön, Istenem, mért ne repülne szegény! És kiengedte a madarat... Elborult tekintettel nézett utána, kereste, merre száll, merre viszi az útja? De nagyon elhomályosodott a szeme, nem látta a vérebet, pillái megnedvesedtek. Olaga se tudta, mit sirat meg, a verebet, amiért elszállt, vagy saját magát, amiért ittmaradt? Bejött Mari néni. Rögtön észrevette, hogy a kalitka üres, elegelégedetten mondta:- Na, csakhogy egyszer rám is hallgat a fiatalul... A vármegyék rendezése adminisztratív és pénzügyi intézkedés Rakovszky Iván belügyminiszter. A belügyminiszteri tárcát érdeklő részletkérdések közül legfontosabb a vármegyék egy részének összevonása, illetve megszüntetése. A kérdéshez szólott ellenzéki képviselőknek azt az érvelését, hogy a megcsonkított vármegyék közigazgatásának egyszerűsítésével a kormány a békeszerződés igazságosságát ismeri el, határozottan visszautasította. A létszámapasztási javaslat a vármegyék közigazgatásának egyszerűsítését célozza s csupán annyiban függ össze a békeszerződéssel, hogy az ország megcsonkítása a szerződés következménye volt A vármegyék rendezése kizárólag adminisztratív és pénzügyi intézkedés és Sem a külföld, sem Magyarország közvéleménye előtt nem jelentheti azt, hogy a kormány elismeri a trianoni béke igazságosságát. Nincs szó arról, hogy egyes vármegyéket végképp megszüntessenek, csupán egyes törvényhatóságok ideiglenes egységesítését hajtják végre. Az egyes vármegyék azonban éppen a tradíciók ápolása érdekében továbbra is megtartják elnevezésüket. Az ellenzéki szónokok közül sokan túlzottan ítélték meg a megyei székhelyek jelentőségét, pedig a gazdasági élet nem mindig követi a megyei életet. Megtörténhetik, hogy megyei székhelyen alig van gazdasági élet, ami a jó közlekedési viszonyokat, a piacot keresi, nem pedig az alispáni hivatalt. Az ellenzék részéről elhangzott azt a kívánságot, hogy az elbocsátandó tisztviselőket a törvényhatósági bizottságok válasszák ki, gyakorlatilag kivihetetlennek mondotta. Beszédét azzal "fejezte be, Szilágyi Lajos idézi a pénzügyminisztert A zárszó jogán szólásra hívott Szilágyi Lajos a házszabályokhoz szólva, kifogásolta, hogy a pénzügyminiszter a vita során benyújtott határozati javaslatokra nem nyilatkozott és nincs jelen az ülésen. Hiába illeti meg őt a zárszó joga, ha választ sem kapott határozati javaslatára, melyet a tisztviselők szeptemberi illetményeire vonatkozóan benyújtott. Kérte, hogy a tanácskozást függesszék fel addig, amíg a kormány a parlamentarizmus útjára nem tér. Rassay Károly: Akkor sokáig kell felfüggeszteni. Rakovszky Iván belügyminiszter: Megállapította, hogy a pénzügyminiszter betegsége miatt nem jelenhetett meg s nem reflektálhatott az elhangzott észrevételekre. A házszabályokban nincs olyan rendelkezés, amely szerint a vitát nem lehetne lezárni azért, mert az illetékes miniszter nem nyilatkozott. A pénzügyminiszter az első alkalmat meg fogja dagadni arra, hogy észrevételeit elmondja. Addig is azonban határoznia kell a Háznak. Hegymegi-Kiss Pál azt fejtegette, hogy feltétlenül szükség van arra, hogy a felelős miniszter nyilatkozzék a föltett kérdésben. Enélkül szavazni nem lehet. Szakács Andor szintén csatlakozott Szilágyi Lajos álláspontjához. Szilágyi Lajos a zárszó jogán szólva elmondotta, hogy a pénzügyminiszter kívánságára állt el a legutóbbi interpellációs napon attól, hogy interpellációját a tisztviselők szeptemberi fizetését illetően elmondja. Interpellációját beleszőtte a vita során elmondott beszédébe s elvárta volna, hogy a kormány valamelyik tagja nyilatkozzék a kérdésben. Illetlenségnek kell minősítenie, hogy ez nem történt meg. Arról van szó, hogy holnap reggel milyen fizetést kap kétszázezer közszolgálati alkalmazott. A pénzügyminiszternek ama nyilatkozata után, hogy a drágaság és a gazdasági viszonyok mindenkori alakulásához képest fogja a kormány megállapítani a közalkalmazottak fizetését, mindenki azt hitte, hogy nem Zűriekhez igazodik a fizetésrendezés, hanem a piaci árakat veszi figyelembe. Kiderült azonban, hogy a legutóbbi minisztertanács határozata ellentétben áll a pénzügyminiszter nyilatkozatával. Erre vonatkozóan szeretett volna miniszterül szakvéleményt hallani. A Ház ezután az általános vita során benyújtott határozati javaslatokat elvetette s a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadta. Napirendi vita Ezután az elnök napirendi indtványt tett, amely szerint a Ház kedden, szeptemberén tartja legközelebbi ülését, amelyen részleteiben tárgyalja a létszámcsökkentési javaslatot. Szakács Andor arra való hivatkozással, hogy a gazdasági év küszöbén tömegesen mondják fel a kishaszonbérleteket és a bérlők tízezrei veszítik el megélhetésüket, azt indítványozta, hogy a legközelebbi ülés napirendjének utolsó pontjául a mezőgazdasági kishaszonbérletek kérdésének tárgyalását tűzzék ki. Schandl Károly földmivelésügyi államtitkár a felszólalásra kijelentette, hogy a kishaszonbérletek ügyében a kormány már rendeletileg intézkedett s így az ügy sürgős tárgyalására szükség nincs. A többség az elnök napirendi indítványát fogadta el, mire az ülés néhány perccel fél négy óra előtt véget ért. hogy a javaslat fájdalmas műtét, a kormánynak azonban be kellett nyújtania és a nemzetgyűlésnek a jövő generáció érdekében kötelessége az elfogadás. (Taps a kormánypárton.) NAPIREND szepteszalisz 1. szombat ♦ Nap k«*l 55. 0*2 p., nyugszik 18 ó. 25 p. I X Hold kél 21. 25 p., nyugszik 10 ó. 53 p. $ Róm kat. és prot. Egyed. I Kiállítások: Hopp Ferenc-Muzeum (Andrássy- f J ut 103.) 10—13. Pest-Buda, grafikai kiálli- J I tása (Szépművészeti Muzeum) 9—13. — ♦ ♦ Könyvtárak: Fővárosi nyilvános könyvtár (Grófi Károlyi-U. o.) 9—fél 18. Erzsébet épakadémia f ♦ könyvtára (Till., Néraet-u. 40. I. em.) 17—20.2 ♦ Jihtp. Statisztikai Hivatal könyvtára 9—13. — A vítaeumok: Nemzeti Muzeum Ásványtár" ♦ Gruzeum-könyt 14.) 9—13. Iparművészeti ♦ Muzeum (üllői*Ut 87.) 9—13. Báth György ♦ Muzeum (Vilma királyné*ut) 9—13. Szépművé-zeti Muzeum Aréna-ut 41. Régi képtár ♦ 10—13. Aquincumi ásatások és Muzeum (Óbuda, Külső Szentendrei-ut). 8 pma hírei ceflicleis Daruváry itiserelfben Mrezíh Genme A Balatonföldvárról tegnap este viszszaérkezett Bethlen István gróf miniszterelnök a mai nap folyamán hosszasan tárgyalt Daruváry Géza külügyminiszterrel, valamint Rakovszky Iván belügyminiszterrel, akik részletesen tájékoztatták az utóbbi napok eseményeiről A miniszterekkel folytatott tanácskozás után Bethlen Castagneto olasz és Voulcet francia követtel tanácskozott. Este minisztertanács volt, amelyen a folyó ügyeken kívül megbeszélésre került a genfi út is. A miniszterelnököt, aki holnap délután két óra harminc perckor utazik el Budapestről Genfbe Daruváry Géza külügyminiszter kíséri. Kállai Tibor pénzügyminiszter elutazásának időpontja egyelőre bizonytalan, mert egészségi állapota még nem kfelégítő. A miniszterelnököt genfi tartózkodása idején Vass József népjóléti miniszter fogja helyettesíteni. ífisÉgítőttésíésere vizsgálja Jeltt. n».n5 szaMrto a szén&annok naRuríiaélét* Az elmúlt napokban beálltak a drágátok sorába a szénvállalatok is és a* Arvizsgálo Bizottsághoz terjedelmes beadványt intéztek, amelyben a szén árának új megállapítását kérték. A vállalatok által kért emelés oly horribilis, hogy ettől megriadt az Árvizsgáló Bizottság, de még jobban a kormány A kormány nagyon jól látja, hogy a szén árának felszökkenése magával ragad ismét mindent, villamost, lisztet ruhát és a lavinát semmiféle uzsorabírósággal nem lehet feltartóztatni. A kormány tehát az Árvizsgáló Bizottsággal egyetértésben elhatározta, hogy megbízható szakértő útján felülvizsgáltatja a szénvállalatok kalkulációját és a helyszínen, a szénbányákban megejtendő vizsgálat során győződik meg arról, hogy indokolt-e a szénárak terrvezett ugrásszerű emelése, úgy értesülünk, hogy Nagy Emil igazságügyminiszter egy fajvédő képviselőt akar fel, kinn ennek a munkának elvégzésére. Az igazságügyminiszter így biztosítékot akar arra, hogy az Árvizsgáló Bizottság megbízható szakértő véleményhez jut, viszont ha nagyon magas árakat állapítanának is meg, a fajvédők mégsem támadhatják a kormányt. Kérdéses azonban, hogy lesznek megelégedve ezzel a szakértővel az érdekelt vállalatok? a rendőrség kiegyezte Friedríchiel a **észvén®iia!iuBen A Nemzeti Sajtótudósító Iroda melenti: Friedrich István nemzetgyűlési képviselet tegnap este kézbesített megbízik, ma délelőttre a rendőrségre idézték azon a címen, hogy vallomásáa az igazságügyminiszternek A Reaad című napilap ellen indított ügyében van szükség. A kihallgatást végzet rond alon Wv°zonban. nem buzgólkodott azon, hogy A Reggel ugye tisztáztassék, hanem minden igyekezetét arra fontíttatta, hogy Friedrich Istvántól megtudja, hogy mely adatok állanak rendelkezésére a keresztény ellenzéki blokknak a részvényügyekben és hogy ezeket az adatokat milyen uton és kiktől szerezték meg. Friedrich István természetesen megtagadta a vallomást és tiltakozott az erre vonatkozó kérdések ellen A keresztény ellenzék körében élénken tárgyalták Friedrich kihallgatását és az a vemény alakult ki, hogy EZ ügyet szóvá kell tenni a nemzetgyűlésen. 1 HÓNAPRA 5000 K 3 HÓNAPRA 15.000 K KÉRJEN MUTATVÁNYSZÁMOT! A »MAGYARSÁG« ELŐFIZETÉSI ÁRA