Magyarság, 1924. április (5. évfolyam, 76-83. szám)

1924-04-01 / 76. szám

4 MAGYARSÁG 1924 április 1. kedv és a „holnap“ a rádiótelefóniában I. Jimáról — A Magyarság tudósítóitól — A rádiótelefónia, amelyet a magyar közönség, leszámítva néhány szerencsés, külföldön járt embert, csak újságcikkekből ismer, ma még inkább, mint azelőtt, az általános érdeklődés és beszélgetés tárgya — odakünn. Nagy népszerűségét elsősorban annak köszönheti, hogy ez a sport (mert a legtöbb ember számára az) fáradság nélkül az élvezetek egész sorozatában részesíti hódolóját akár otthonában, akár erdőn, hegyen-völgyön való barangolás közben. A világszerte működő rádióállomások programjából kiki azt választja ki magának, amit óhajt és *-t aminek felvételére készüléke képesíti. Ez a válogatás nem is olyan könnyű dolog, hasonlít ahhoz, amikor egy igen sokfogásos, pazar lakomához ül le az ember s nem tudja, melyik ételből menynyit, egyék, mert hát mindegyik a szája íze szerint van elkészítve. Nálunk talán még kedvtelés számba menne egy ilyen »hullámhalászás«, de a nyugati államokban már régen megszűnt az lenni, ott már a színházzal, felolvasással, újsággal egyenlőrangú tényezőnek ismerik el: kultur szükségletté vált. írók, tudósok, művészek soha nem álmodott tömegű hallgatóság számára nyitnak utat eszméikhez s a zenének, ennek az igazi esperantónak egy-egy slágere egyszerre hozza rezgésbe a hegyi kunyhó lakójának és a palotádnak szivét. A IX. szimfónia, vagy Casals gyönyörű csellójátéka a Mont-Blancon, vagy a Csendes-óceán végtelenjén! Éppen csak a taps, az ünneplés marad el, de ez a kultúra szempontjából lényegtelen. Mindez nem álom többé, hanem valóság .• Anglia, Franciaország, Egyesült Államok, Olaszország, Svájc, az északi és déli államok amatőrjeinek. A fokföldi rádióborát, bármily messze essék is az európai kultúrától, könnyen belekapcsolódhatik egy 6—6 elektroncsövés készülékkel s legközelebb Grönlandon is megépítik az első (időjelző) rádióállomást. Akkor, amikor nálunk még az egyetlen szikratávíró, a ma is fennálló csepeli állomás képviselte a magyar rádiótechnikát, háborító ellenfeleink a nyugati fronton rádiótechnikai fölényük gyümölcseit szedegették. A szomszédos lövészárkok lakói rádiótelefónikus utón beszélgettek egymással s amikor nálunk még plakátokon vagy külön kiadásban közölték a központi hatalmak egy-egy harci sikerét. Newyorkban a nyílt utcán, a járda felett függő tölcséres kagylók messzehallható hangon kürtülték világgá mindazt, amit nálunk a cenzúra törölt. Rádiókörül a nagyvilágban — boxmatch és rádiótelefónia Akár a históriai, akár a fejlődéstechnikai szempontot tekintsük, az Unióé kell legyen az elsőség: innen indult hódító útjára a modern rádiótelefónia varázsvesszeje , az elektroncső (katódcső, audionlámpa, erősítő). Egyidőben született az elektromos izzólámpával (Edison), míg végre Lee de Forest kezében azzá lett, ami ma: háromelektródos (háromvezetős) igen erősen ritkított izzólámpa. Ott már 1907-ben, 17 évvel ezelőtt a felfogó készülékben elektroncsövet használnak! Ekkor indul meg az amatőrködés legizgatóbb formája, a felfogó készülékhez tartozó részek, az önindukciós tekercsek, kondenzátorok és lámpák különböző kapcsolási módjainak kitalálása. Armstrong, az Egyesült Államok egyik rádiózsenije, mint főiskolai hallgató, 22 éves korában rájön egy rendkívül fontos kapcsolási elvre: a reakció-elvre, amellyel a felfogó készüléket egyúttal jeladóvá, lehet, változtatni. Egy másik kapcsolási mód segítségével felfogta a német lövészárkok titkos jelzéseit. A rádiótelefónia, ha lassan is, mind népszerűbb lett a dollár hazájában. Akkoriban, közvetlen a háború után a rádiótelefónia a laboratóriumokon belül kereste sikereit, s fejlődésében egy nem éppen nagyszámú, de lelkes amatőr sereg támogatta. A pittsburgi állomás alkalmi hangversenyeinek 1921-ben még kevés hallgatója akadt,jóllehet ott bárki felszerelhetett s szerelhet ma is magának akár felfogó, akár jeladó állomást. Végre egy amerikai cég, a fékjeiről nálunk is ismert Westinghouse Company, kéréseivén a »tempót, érdekes újításra szánta el magát. 1921 végén volt a Dempsey— Carpentier ökölverseny, melyet óriási érdeklődés előzött meg, a lapok hetekkel előbb egyébről sem irtak, mint a boxmatch eshetőségeiről. Az említett társaság a verseny színhelyéhez, New-verseyhez közel, Newarkban (mindkettő Newyork tőszomszédságában) titokban jeladó állomást létesített s onnan a verseny lefolyásábak minden fázisát pontosan leközölte. Még ugyanabban a percben, ezernyi ezer amatőr révén ismeretessé vált az eredmény az egész Unióban. Ez a fogás, melyet a Wireless World, a legelterjedtebb amerikai rádió újság az utóbbi évek legügyesebb reklámjának keresztelt el, a testedző sportok híveivel egycsapásra sokmilliós táborrá dagasztotta az amatőrök seregét. A Broadcasting (olv. brodkaszting)-ról beszélt ezután mindenki. Ezt a szót, amely magyarul szemeszórást, széjjelhintést jelent s amely magvető munkájának jellemzésére éppen oly jól illik, mint az antennából kisugárzó, kiszórt elektromoshullámokra, használja mi, minden angol nyelvű ember, ha rádiótlefóniáról beszél, sőt, úgy látszik, lassanként más nyelvek szókincsét is gyarapítani fogja. Ma csupán a farmokon 40 000 rádióállomás van, melyeket 200 állami jeladó lát el agriogramokkal, azaz a vetésállapotról és a várható időjárásról szóló jelentésekkel. Vendéglő, kávéház, cukrászbolt: mind egy-egy rádióállomás. A boltos üzletében hallgatja meg a börzejelentéseket vagy az árveréseket, amit nálunk a legdrágább készülék használata mellett is hiába kísérelne meg. A jóléten kívül a mindent, kockára tevő, nagy akaraterővel és áldozatkészséggel ■ párosult vállalkozószellem teremtette meg a világon egyedülálló amerikai rádióipart. Mikrofonjaik és tölcséres kagylóik ma a legjobbak. Kitűnően értenek ahhoz, hogy a tudomány eredményeit rendszeres munkával gyakorlati alakba öltöztessék. Ma egyszerű, keretes antennával, szobájukban végigélvezhetik az úgynevezett transoceda-koncerteket: valamennyi angol és francia hangversenyállomás az Egyesült Államok keleti részén jól hallható. Az Uniónak jelenleg 100 hangversenyállomása van, s mindezt csendben, a látszólag egzisztenciájukban súlyosan érintett felek különösebb protestálásai nélkül ütötték nyélbe, mert a praktikus amerikai a businessen kívül azt is észrevette, hogy a sport nemcsak szórakozást nyújt, hanem ezer meg ezer embernek (a protestálóknak is) kenyeret ad s az elektrotechnikai iparnak uj virágzási korszakot fog hozni. Broadcasting — a kirakatok előtt Az óceánon innen Angliáé a vezetőszerep. Itt is vagy félmillió rádióbarát hódol az uj sportnak, de már kötöttebb formában: előbb a legközelebbi postahivatalnál kell egy bejelentőlapot kitölteni, 10 shillinget lefizetni s megvan az engedély a British Broadcasting Companytól (B. B. C.), amely a hangversenyeket rendezi és engedélyezi. Az angol amatőr ott vásárolhatja készülékét, ahol akarja, olyat, amilyet akar, vagy pedig maga állítja össze. Ennél mi sem könnyebb: rádiókönyv bővenvan s Londonban minden negyedik-ötödik üzleti broadcasting-cikkek árusításával foglalkozik. A kirakatok előtt egy-egy csoport diák vagy munkás vitatkozik a kiállított készülékek, alkatrészek jóságáról s a kapcsolási módokban csodálatos szakértelmet árulnak el. Az amerikai, angol és francia ifjúság a labdarugó sport iránti érdeklődésnél nem kisebbel esett neki az uj sportnak s ebben hathatósan támogatja őket a reális tárgyaik oktatásában nyilvánuló elv, kevés elmélet, sok gyakorlat. Angliában 6 nagy hangversenyállomás van, továbbá az egész országra kiterjedő hálózat az időjárási jelentések felvételére és továbbítására rádiótelefonikus uton. ,,Météo régionale" A gazdatársadalomnak a rádiótelefóniába való beleillesztése francia gondolat volt. Az Eiffel toronyállomást, amely még közvetlenül a háború előtt a torony legtetején , húzódott meg egy szerény kamrácskájában s egész antennaberendezését az az egy szél lelógó drót képezte, 1921 óta hosszú, ötszálas drótháló köti össze a földdel, közbül, a földbe sülyesztve van a munkaterem, a jeladó és a felfogó. Innen indul ki a tervszerű francia gazdasági programnak legfontosabb eleme: a nunétée regionale!, amely a körzeeteken osztott Franciaország fsazdaközönségét, még az Isten háta mögött is, naponta háromszor látja el időjárásra, felhőzetre, szélirányra, várható csapadékra és maximális (minimális) nappali meg éjjeli hőmérsékletre vonatkozó közlésekkel. Ennél tökéletesebb szervezet nincs a világon, valóban irigylésre méltó. A rádiósport híre 10 frank lefizetése ellenében majdnem teljesen szabad kezet kap. A német sógor lábra verve a körutat. Olaszországon, Svájcon, a Skandináv államokon át, mindenütt a szabadság jegyében folytatva, eljutunk Németországba. Mindenütt csendes, de annál elkeseredettebb amatőrök (Funkliebhaberek), akikből a rádióhatóság említése nem nagyon hízelgő kritikát vált ki. Ennek oka a »Telegraphen Technischer Reichsamt«, amelynek gúzsbakötő intézkedései ellen protestálnak. A szegény németnek csak meghatározott típusú, leplombált, tehát nem változtatható és a kísérletezést eleve kizáró készüléket szabad vásárolnia; elromlott alkatrészeket csak bélyegzővel ellátottra kicserélni (engedély!) és mindennek a tetejébe 60 aranymárkát, azaz 15 dollárnyi illetéket iell fizetnie. A rendelet ellen vétőknek börtön- és fegyházbüntetést ígérnek!! A németek érthető felháborodását a szomszédok gúnyolódása kísérgeti és még a svájci németek is úgy vélekednek, hogy ez az intézkedés nagyon hasonlít ahhoz, amelyet idestova 100 esztendeje egy német kormányzat rendelt el, atyailag óhajtván gondoskodni emberről és állatról egyaránt s ennélfogva bölcsen elrendelte, hogy »a vasútvonalak mentén embermagasságu deszkakerítések lázattassanak, nehogy a vonat járása alkalmával ember avagy állat a kerekek alá sodortassék . Szinte természetes, hogy ennek a »német szabadságnak az a következménye, hogy sehol annyi hullámtolvaja nincs, mint náluk. Más országokban is akadnak olyanok, akik az illeték lefizetésétől húzódoznak. Az ilyenek a kalózkodás szerepére vállalkoznak és sikerrel, mert a rajtaütéstől ment marad mindenki, aki hallgatni tud. Hisszük és reméljük, hogy ha nálunk is lesz már rádióláz, ilyen vagy akárcsak ehhez hasonló, középkori szellemű rendeletek nem fogják megkötni amatőrjeink s főleg ambiciózus, de szerény tanyagi eszközökkel rendelkező ifjúságunk kezét. A felfogó állomás vásárlásában vagy készítésében szabad kezet kérünk, a jeladóállomás maradjon az engedélyre, és tudáshoz kötött kísérletezők részére fenntartva. A cseh állapotok alig jobbak a németnél, de Ausztriában okultak a német példán s most bámulatos tevékenységet fejtenek ki, vagy ötven cég gyárt rádiócikkeket. Egy bécsi, nem hivatalos Broadcasting-állomás hetenként kétszer tart valóban művészi nívójú előadást. * Zárt ajtók mögött — akusztikai próbán Amikor a fejkagylóban vagy a bansi* tölcsérben egy koncert hangjai felcsendülnek, eszünkbe sem jut arra gondolni, hogy amíg ez az előadás ennyire, megérett, addig ki tudja hányszor, egy jól párnázott ajtajú, szőnyegekkel kitapétázott, szinte légmentesen elzárt kis teremben, izgatottan dirigálta egy rendező az énekeseket egyik helyről a másikra, vagy csoportosította a zenészeket ezen az akusztikai próbán, amíg végre a maga. részéről elég művészinek találta, a jeladó antennája részére. S mindez a jeladó mikrofonja miatt, amely ha jó, végtelenül kényes, érzékeny készülék és nem is reagál minden énekhangra vagy hangszerre egyformán. Az akusztikai próba arra való, hogy egyrészt zárt teremben, másrészt egy vele elektromosan kapcsolatos másik teremben, (előbbiben a rendező és a dirigens, itt két fejkagylóg ir: egy zenész s egy technikus) ellenőrizzék az ének és a hangszerek hatását, nehogy egyik vagy másik hang, vagy hangszer a másik rovására túlerősen kerüljön a mikrofon útján, egy több elektromos csőből álló hangerősítő közvetítésével az antennnába s onnan az előfizetőkhöz, meg az ingyenközönséghez, a hullámtolvajokhoz. A terem közepén állványra szerelve látunk egy lemezalakú készüléket, olyat, mint egy lapos dob: ez a mikrofon. Előtte egy sajátságos mintázatú szőnyeg terül el: számozott négyzetek vannnak ráfestve. Egy ilyen, kijelölt négyzetre lép elő a művész, amikor rajta van a sor, arccal Mikrofon őfelsége felé fordulva. A zenekar is más elhelyezést kap, mint a hangversenyteremben, aszerint, hogy melyik hangszerre hogyan reflektál a mikrofon. Ma már a rádiótelefóniában is beszélhetünk rendezői szerepkörről, akárcsak a színházi életben. ,,Jhitor*Radios" A helyhez kötött jeladó állomást újabban a helyről-helyre vándorló, autókra szerelt állomás váltja fel. Ilyen autóütegje van a Je sais tout francia lapnak (inkább reklámul, mint a hirdetett kultúrcélra). A missziónak Autos-Radios a neve s szerte az országban előadásokat tartat a rádiótelefóniáról és annak történetéről. A négy autóból kettő a jeladóhoz tartozik (a katódcsövek elhelyezésére), egy másik a légantenna póznáját tartja, motorja pedig a jeladóhoz szükséges energiát szolgáltatja. Rádióújságok — rádiórovatok Van már belőlük egy szép könyvtárra való, egész világon vagy 60 rádióújság, pedig minden valamirevaló külföldi napilapnak van állandó rádiórovata s az első lapon a rádióállomások aznapi programját hozzák. Az Egyesült Államokban 12, Angliában, Franciaországban 6—6 van, Németországnak is van 8 rádió újságja, ha ezek csak idegen lapokból ollózott« cikkekben közölhetnek olyasmit, ami a készülékek házi előállítására vonatkozik, egyébként ezért is büntetés járna. Hovatovább azért mégis mindig meszszebb-messzebb jutnak a »megkerülésben«, mert a hatóság is belátja a rendelet céltalan voltát s nem bolygatja őket. Orbán Gyula í®Já| ilpfl l?a| lH|’ilM |l 111 | Élelmiszer — Cukorka — — Háztartás — Könyv — Papír — Kötösáru — Női konfekció — Illatszer nt. *at 3«. GummHeték - i.a*da - K®53?.^Gyermekkocsi -- Szőnyeg —. * Buffet — Fényképész