Magyarság, 1924. szeptember (5. évfolyam, 181-202. szám)

1924-09-27 / 202. szám

6 MAGYARSÁG 1924 szeptember 28. vasárnap I Haggar laib­ib­iclini tfarcomban — A Magyarság tudósítójától — A viharvert Mária Terdzio-kaszárnya oszlopos kapualjából, a már­vány­ból fa­ragott, széles jobboldali lépcsőkön ahogy az elsőeiaelütre felfutunk, a rideg, hi­deg, vaskos kaszárnyafalak között — a folyosókon, a boltíves, szörnyű nagy egykori legénységi szobákban, félhomá­lyos raktárzugolyokban tündéri Hamu pipökeként elrejtőzködve — találjuk az ifjú alapítású Magyar Királyi Hadtörté­nelmi Múzeumot. A kaszárnyafolyosó felső boltívéből bekarikázott rejtelmes lyuk­acskák vicsorognak emlékeztetőül az 1918. évi őszi fehérrózsás forrada­lomra, amikor itten a felbuj­logatott lá­zongó katonák tomboltak és lődöztek a falra, a levegőbe veszekedettül. Külö­nösnek tetszik, mégis felettébb jellemző a harcias múltjában évezreden át foly­ton megelevenedő magyarságra, ezt az ősi kamnamultat, ősi katooahi­gyomá­­nyokat, igazi magyar katonai v...utusain­kat felvarázsoló intézményt is tulajdon­képpen a forradalmi idők szülték a vi­lágháborúnak reánk oly végzetes lezaj­lása után. Budavárában a Bécsi-kapu­nál, az igus levéltára felső emeletén a lel­kes, buzgó magyar katona, olysói Ga­­bányi János honvédezredes vezetésével m­űködött, szorgoskodott a világháborús történeti adatok gyűjtésével és ren­dezésével a Magyar Királyi Had­történelmi Levéltár. Aggházy Kamill ifjú honvédszázadja, akit Ludovikás­­növendék korában személyesen külön dicséretére méltatott az öreg Ferenc József király, a rácok pedig Szerbia véres földjén, Kipanjónéi nyomo­rékká lettek, mint rokkant, ide volt beosztva. A szégyen, a siralom, az or­szágrontás, az összeomlás, a nemzeti ha­ladás a gyásznapjaiban — kevés jót, sze­gényes sikert ígérve — éppen a fanati­kus ifjú magyar katona, Aggházy veze­tésével és szerényen, de céltudatosan ta­­pogatódzó kezdeményezésére alapult meg, mint a Hadi Levéltárnak egyik al­csoportja, az első magyar országos had­történelmi Múzeum az 1918-ik esztendő forradalmi, őszirózsás novemberében. A budapesti 1-ső, nagyváradi 4-es honvéd­ gyalogezredeknek, a pesti 32-es házi gyalogezrednek már ekkor tekintélyes, értékes gyűjteményeik voltak, de a mindinkább elvadultan viharzó forrada­lomban fönnmaradásuk kétségessé vált, tehát megilletődötten kellett nézni az örvénylésben. — néhány gazdátlanná vált ezredzászlója, háborús emléktárgya, fegyverroncsa, képei, sárból felemelt iratkötegek körében és két mankóbot­ján — a sokszor könnytől elborult, égő­­szemű merész álmodozót. Ám, az erős magyar akarat és céltudatosság — a megértők támogatásával — valóra vál­totta a gyönyörű álmot, ha mindjárt kezdetleges állapotban, ha mindjárt ez­­időszerint nem éppen megfelelő elhelye­zésben­ áll és kínálja tanulságos kincs­­tömegeit az önállósult, első Magyar Ki­rályi Hadtörténelmi Múzeum, hogy fel­emeljen, bizakodó hitre, cselekvésre éb­resszen mindenkit. A Iraktörténelmi Múzeum megjelelésül A nagyszerűen bontakozó intézmény — állandóbb fedél alá jutva —, a Hadtörténelmi Levéltár gyám­kodása alól 1922. évi november 1-től felszabadult és önállósult. Aggházy Kamill nyugalmazott őrnagy, illetve al­ezredes mindmáig megmaradt az úgy­nevezett kiállítási csoport eggedetlen vezetőjének, ám az összintézmény élére, mint igazgató, magasrangú személyiség került. A haditeljesítményeiről ismert­­nevű Luchich Károly nyugalmazott al­­tengernagy lett a zsenge múzeum első igazgatója, majd 1924 elejétől pedig a legendás váradi 4-es honvédek (a bihari büszke, darutollas legények), s a ké­­­­­őbbi volt aszékely-ha­dostályú önfelál­dozó, egykori kiváló parancsnoka, szentkereszthegyi Kratochwill Károly nyugalmazott altábornagy lépett az in­tézmény fővezetőjévé. Az igéretes Kra­­tochwill, aki nemcsak egyik legvitézebb főkatonánk, hanem nagyműveltségű mű­­­vészlélek is, az intézmény helyes irány­ban való felvirágoztatására a leghatáso­sabb célkitűzéseket jelenti. A festőecset­nek, mint a bajtársak körétől a bámu­latos nyelvtudós Glock Tivadar, Fater­nos ezredesek, mesteri kezelője. A világ­háború forgatagában a szörnyű San Michele, San Gabrielt Monte Tomba őrlő kövei között, borostyánkoszorúzott ezredparancsnoki minőségében az egyik leggyönyörűbb, leggazdagabb ezred­­hadimúzeum, a váradi 4-es honvédek ez­redmúzeumának megteremtésével bi­zonyságot tett ez elmélyedő munkára való rátermettségéről. A tulajdonképpeni vezérkarhoz a nagy szaktudásokat játszva megszerző, ötle­tes és alapos Aggházy Kamill nyugal­mazott alezredes, a reggeltől-estig dol­gos hű titkár, a szintén rokkantállo­­mányú szelid Thurner Géza nyugalma­zott százados tartoznak, míg a hét főre csökkentett derék személyzet közül a pá­ratlan érem- és jelvénygyű­jtemény jeles rendezője, az ism­ert numizmatikus és családfa-kutató Daróczy Zoltán, az ezer­mester Szalay István (fest, farag, re­staurál, mintáz, önt, kovácsol), Hoch­walter Iván, a kiváló puskaműves, Holt­­ság Ferenc elsőrendű műasztalos, s az öreg Schaffer udvari fényképész, a bu­dapesti 1-es honvédek egykori népszerű fotográfusa említhetők. A múzeum veze­tőségének különben eredeti, bevált öt­lete, hogy az intézmény népszerűsítésére és a gyűjtés körülményes munkájának mennél szélesebb körben való végrehaj­tására a belföldön, mint a külső orszá­gokban levelezőtagokból gárdát szerve­zett. Csonkamag­yarországon már körül­belül 1000 ilyen katonája van a múzeum­nak, Ausztriában, Németországban, Bul­gáriában, Szerbiában, sőt Észt, Finnor­szágban is vannak ilyen fáradhatatla­nul gyűjtögető levelező tagok. De még tökéletesebbé kívánják fejleszteni ezt az életrevaló, öntudatos szervezetet. A lomha társadalom és a kötelesség­tudatra még nem eléggé felébredt ezred- és baj­társi szövetségek munkába állítására éppen f. hó 27-én szombaton délután megszervezték az „Országos Magyar Ha­­dimúzeum Egyesületet”. Az egyik ilyen vidéki levelezőtag, Farkas Sándor kis­karsai főjegyző (Bihar megye) szél, követendő példát mutat, jegyzői mellék­­jövedelme egy részét évről-évre felküldi a múzeumnak. A múzeum anyaga József főherceg összes világháborús gyűjteményét a múzeumnak adta. Felemelő a győzelmes olaszországi se­regvezér, Boroevics Szvetozár bécsi ere­detű özvegyének nemes példamutatása. Világtörténelmi hős férje majdnem ösz­­szes (egész szobát betöltő) hadiereklyéit, emléktárgyait (közöttük az íróasztalt, amelyen hadműveleti terveit kidolgozta, üvegbura alatt Károly királytól ajándék­­ozott, a királynak legsikerültebb, tá­bori egyenruhás szobrát­ a magyar Hadtörténelmi Múzeumnak adomá­nyozta. E már birtokba vett kincseken kívül azonban a még visszatartott erek­lyéit is a magyar hadimúzeumnak kö­tötte le teljesen önzetlenül Boroevicsné. A kezdet alapozói és lelkes gyűjtői kö­zött­­ áldozatkészségükkel és szeretet­teljes, állandó ajándékozásaikkal, érdek­lődésükkel kiemelten felemlítést érde­melnek. Szendrey János, a histórikus aki a szakba­ vágó kéziratait, könyvtára egy részét átadta, Szegfy huszárezre­des, Vadász Géza fogorvos, Sombory László rendőrkapitány, Stel­t Géza máv. tisztviselő, pávai Mátyás Sándor ezre­des (a 85-ik cs. és kir. gyalogezredre vo­natkozó emléktárgyakkal), Bogányi Ká­roly százados (Szeged), Kehi Rezső al­ezredes (Miskolc), Dakos Kálmán száza­dos, Dala Lajos nyugalmazott őrnagy (Szentgotthárd), Szmits Antal tábornok (nyomtatványok), Oláh József százados (Budapest), Weisz Ernő dr. ügyvéd (Bu­dapest), Lux Kálmán dr. műegyetemi tanár, Horváth Károly fővárosi bizott­sági tag (hatalmas érem- és jelvény­­gyűjtemény), Tóth-Kádár Vilmos ezre­des, a 24-ik vadászzászlóalj volt parancs­noka, aki elesett tisztjeinek véráztatott utolsó emléktárgyaiból adott megrendítő gyűjteményt. Az elmúlt csapattestek, sajnos, önálló gyűjteményekkel kevésbé vannak kép­viselve. A nagyváradi híres 4-es hon­védezred gyűjteménye az oláh megszál­lás alatt elpusztult. A m. kir. honvéd­­múltra, részben a világháborúra vonat­kozólag a leggazdagabb és számottevő gyűjteményt, amelynek megteremtésén revisnyei Reviczky László ezredes, ez­redparancsnok irányításával különösen Pröckl Elemér főhadnagy, az ezred mű­szaki századparancsnoka, Glósz száza­dos, ezredsegédtiszt és egész művész­gárda buzgólkodtak, a budapesti l-d honvédek (a tábori ezred és pótzászló­alj együtt) adták. A honvédgyalogezre­dek közül még a székesfehérvári 17., soproni 18-as honvédgyalogezredek ha­gyatékából szolgáltattak be nagyobb gyűjteményt és a szatmári 12-esek. A többi honvédgyalogezred, honvédhuszár­­ság és tüzérség nem mentett meg az utókornak semmit. A közös magyar A múzeum összegyűjtött és folyton szaporodó anyaga jórészt raktározva van, így például az ágyú, vonat, autó, stb., anyagot egy külső raktárban őrzik, de már vagy 15—20 nagyteremben a mo­hácsi­ vésztől az utabbi korig — a vil­ághá­­ború harcszínhelyeit véges-végig szüre­telve — megragadó, sokszor megrázó tárgyak érdekfeszítő sorozatai tárulnak elénk, amelyek nemcsak a laikust, a há­ború részeseit kötik le, hanem a szak­embereknek is gazdag ígéretül szolgál­nak, hogy itt a harcias múltú, harcias virtusú magyarságnak legbecsesebb tü­körképeit bontogatják ki és foglalják drága aranykeretekbe a magyar Had­történelmi Múzeum alapozón Vájjon ki tudta például eddig, hogy a vaskorona lovagrendnek ezüst érdempénz-jelvénye volt egykor altisztek részére s 1815-ben alapították. A »Pro virtute militara fel­iratú, meztelen lovagi-kard-jeles kerek érdempénzt a lovagrend jellegzetes kék­sárga szalagján viselték, a 13 kitüntetett altiszt között volt egy Bodó János nevű magyar is. Mecséry Dániel báró altábor­­nagynak szörnyűségesen összevagdalt koponyájáról (a Lőcsben őrizett eredeti koponyáért most folyik a harc) itt lá­tunk egy megrendítő gipszgyurmát a kidarabolt csonton az agyvelőig ható szörnyűséges vágásokkal. Ezt a rettene­tes magyar huszárt 1805-ben Wlm köze­lében francia lovasok kapták közre, a fejére kilenc szörnyű vágást kapott, más testrészeire még öt vágást, a jobb­karját is levágták,, ,s a rettenetes huszár mindennek dacára 1809-ben a dunán­túli nemesi felke­seregnek parancsnoka lett. 1823-ban hunyt el, de meghagyta, hogy fejét vágják le és őrizzék meg a koponyát a múzeumban... A 48-as idők­ről, Görgeyről, tenger az emlék. A ki­rály, a trónörökös, több főherceg emlék­tárgyait is látjuk. Palkovits altábor­nagy hagyatéka a mexikói magyar hu­szárt mutatja be. Szegfy huszárezredes hi somogyi pásztorvitéze, Vörös Péter honvéd Segesdről a dús pompázatú ökör­­szarvkü­rtöt már a világháború idején faragta jó IV-ik Károly királynak. A mohilevi orosz gyalogezred zene­karának roncsolt hangszerei várjon minő tusa után vetődtek ide? A Prze­­myslnél hadifogságba jutott szegedi, gyulai, lugosi, verseci honvédek bizony a hadifogság poklából visszahozták ez­­redzászlójuk sólyomfoszlányait. A kis 24-68 vadászhadapród Hoppál-úrunak, Happál Benő budai református pap fiá­nak az édesanyja Oláh Gyula orvosdok­tor Segíts magadon-füzetét útra valóul adta, s az oltalmazó füzetkét éppen a kis vitéz szive felett ütötte át a gyilkos olyó. Tóth-Kádár Vilmos ezredes a múzeumnak adta át e vérázott papirost... Már a Kolozsvári­ Szeszák rózsabokré­­tás, lehajtott fejű, nemes Erzsébet királynéja a királyibb múltba hívja vissza az embert. A szúrós tekintetű, 1914-től az 1918. évi őszi összeomlásig a harctereken rendületlenül kitartó Reviczky ezredest, a budapesti 1-es honvédeknek kemény magyar ezredesét Vaszary János mester festette meg ilyen életelevenen! Csak az ezred két ezüst diszkürtjét kellene megfújni ezredkürtös Lukács őrmesteréknek, az ezred hősi halott tisztjeiről, legény­ségéről, egyéb vitézeiről festett, raj­zolt képek alakjai a múzeum éjféli órá­jában — mind megelevenednének és Pepital Biapsis IÜÉÜ Diószegiipinisziszitaat­­*csis sk­er, — A Magyarság tudósítójától — A csongrádi bűnperben hozott fel­mentő ítélet az egész országban mély hatást keltett, különösen súlyosnak ta­lálták mindenütt a bíróság indokolásáé­nak azt a részét, amely a nyomozó ha­­tóságok eljárását megbélyegezte és le­szögezte, hogy a vallatások során a vádlottakat bántalmazták és véresre ver­ték. A belügyminisztériumnak természe­tesen szintén tudomást kellett vennie erről az ítéletről és a minisztériumban ma délelőtt nagy tanácskozásokat is tartottak, hogy mittévők legyenek. Egyes lapjelentések szerint Rukovszky Iván belügyminiszter mindenben azono­sította magát Diószeghy János minisz­teri tanácsossal, a nyomozás irányítójá­val és a tanácsost, az indokolással nem törődve, feltétlen bizalmáról biztosította. Más információk szerint Diószeghy a fegyelmi vizsgálat megindítását kérte önmaga ellen, amit a belügyminiszter el is rendelt azzal a hozzátétellel, hogy azt a legkíméletlenebbül kívánja lefoly­tatni. Kérdés most már, hogyan tudja Rakovszky Iván a kíméletlen szigort alkalmazni, ha ugyanakkor azonosította magát a vádlottal. Talán annyira fel­háborították Rakovszky Ivánt a szol­noki ítélet megállapításai, hogy kész a nyomozásért felelős összes hatósági té­nyezőkkel a legszigorúbban elbánni,­­­­fel egészen a belügyminiszterig ? A csongrádi ítélettel a külföldi libe­­rális sajtó is részletesen foglalkozik, más szóval a pesti liberális sajtó kül­földi barátain keresztül önti ki elkese­redését, amit itthon csak nehezen tehet meg, miután a tárgyalás egész ideje alatt a legnagyobb lelkesedéssel emlé­kezett meg az elnöklő bíróról Egyik­másik bécsi újság a legminősíthetetle­­nebb hangon merészeli kritizálni a ma­gyar bíróságot; remélhetőleg a kormány megteszi a szükséges intézkedéseket ezekkel a lapokkal és budapesti infor­mátoraikkal szemben is. Annyira még nem jutottunk, hogy a magyar bírósá­got bécsi és pesti sajtófigurák ilyen módon igyekezzenek befolyásolni és kompromittálná A bűnper felmentett szereplői ma visszautaztak Csongrádra, ahol roko­naik és barátaik a hét-nyolchónapos vizsgálati fogság után nagy szeretet­tel fogadták őket. A felmentő ítéletnek a politikában is erős visszhangja lesz, a fajvédők már a nemzetgyűlés első ülésén interpellációban fogják köve­telni Diószeghy János és társainak szi­gorú megbüntetését és liberális oldalról is támadni akarják a kormányt, hogy ennyi idő alatt nem tudta kinyomoz­­tatni a bűnösöket, valamint követelik az új nyomozás megindítását. Az Ébredő Magyarok Egyesületének központja ma a következő táviratot in­tézte Kákai Jánoshoz, a csongrádi éb­redők elnökéhez: Felkérem Baj társat, tolmácsolja fel­mentő ítélet alkalmából egész ébredő magyarság üdvözletét mindazoknak, kik méltatlan meghurcoltatást és em­bertelen bántalmazást szenvedtek. Dió­szeghy volt kommunista toborzóbizott­­sági elnök tudatlan és törvénytelen módszerei s a zsidó pénz minden erő­feszítése megdől eszméink erején. Fel a fejjel, előre! Eckhardt Tibor, országos elnök. gyalogezredek sorából főként a múltra, de a világháborús ezredteljesítményekre is ritkabecsü, érdekességű tárgyakat szolgáltatott be a budapesti volt cs. és kbr. 32-ik gyalogezred. E régi magyar ezrednek kincsei között a kiváló Szent­­pétery József pesti ezüstmivestől 1815- ben remekelt nagy, nehéz ezüstfejű ez­­reddobosi bot igazi műdarab, ugyan kétfejű sas, császári ember ékítik, de be­­léjemetszett feliratai édes magyar sza­vakkal bizonyítják, hogy az akkori Es­terházy herceg 32-ik számú magyar gyalogezredének vízaknái Papp András ezredes-kapitány kormányzása alatt ka­tonáskodó tisztjei — a francia hadjára­tok megvívása után — mindannyian szinmagyarok voltak... Még a 19-es győri, a 20-as esztergomi, 11-es kapos­vári, 67-es eperjesi, 76-os soproni, 80-es máramarosszigeti cs. és kir. gyalogezre­dek és a komáromi 5-ik (Radeczky), a soproni 9-es (Nádasdy), szombathelyi 11-es (bolgár Ferdinánd), szabadkai 8-as (Terstyánszky) cs. és kir. közös huszár­ezredek megmentett emlékeiben gyö­nyörködhetünk, s a lipótm­ezei had­apródiskola, a kőszegi alredliskola szol­gáltattak be szintén figyelemreméltóbb tömegű gyűjtést. Az Esterházy-herce­gektől is kerültek be avatagabb dolgok. Mű történelmileg becsesebb gyarapodás­ú, bécsi Beeres-Museum magyar anya­gának visszajutásával várható, sorakoznának újból a szintén ide a múzeumba került foszlányos ezred­­zászló és a sebezhetetlen hős ezredes körül... Ó, higgyetek, ó, bizzatok hát, minden tárgy és véres emlék azt hirdeti, hogy jön!... Már érik a magyar Feltáma­dás! Ad­­rien Pál

Next