Magyarság, 1925. február (6. évfolyam, 26-48. szám)
1925-02-15 / 37. szám
1925 február 15. vasárnap MAGYARSÁG A TNDOMIW HilfelBOl X nudreufikus transzformátor uij fejezetet mű met a gőzgép történetében vgy magyar mérnök szenzációs találmánya Avilágháborút nyomon követő négyesatetáiős szénkrízis fokozott mértékben terelte a technikusok figyelmét a tüzelőezetek gazdaságosabb felhasználására. Az okszerű energiagazdálkodás elve ma már világmozgalommá nőtt, amely — bárminő szomorúan jellemző, de valós tény — sokkal jobban foglalkoztatja a ma, még kimerületesen szénkinccsel és hatalmas vizierőkkel rendelkező angol, amerikai és német népek közvéleményét, mint a saját magunkét, holott köztudomású, hogy az úgyszólván minden vízierejétől megfosztott Csonkamagyarország alig két, emberöltőn elégséges barr a szén kincsével az iparilag kihasználható természet erők tekintetében a népek koldusai közé került. Az energiagazdálkodás kérdésének e fokozott méltatása nem csupán a hozzáfűződő elsőrangú gazdasági érdekben, hanem éppen a világháborúban szerzett azon politikai megismerésben leli magyarázatát, hogy minden ország katonai teljesítőképessége, és ennek kapcsán politikai hatalma végső elemezésben annak iparilag értékesíthető energiakészletétől, függ, amiért is a korszerű gondolkodás mi már: új energiaforrásokfeltárását, és... meglevőkkel való gazdálkodást oly kérdésnek tekinti, amely az ország politikai függetlenségével egyenrangú. Ha a világháborút nyomon követő, forradalmi mozgalom valahol maradandóit alkotott, úgy a technikai gondolkodás e valóban vértelen, de céltudatos forradalma annál maradandóbb eredményű lesz, tehetetlen csodálat nélkül említenünk elsősorban azt a tényt, hogy a gőzerőtelepek energia gazdaságosság tekintetében a világháborút követő hat évv alatt többet fejlődtek, mint a világháborút megelőző másfél évszázad alatt (Watt (1770) óta. Amíg a világháború előtti gőzturbinák és dugattyús gőzgépek kezdő nyomása 14—30légkörnyomást csak kivételesen haladta túl, ma 80 sőt 100 atmoszférás gőzzel dolgozó villamos erőközpontokról tudunk; amíg a gőzerő thermikus hatásfokát a világháborúig 14%-ig sikerült emelni, azóta ez a szám több mint megkétszereződött! •Ez azt jelenti,, hogy míg a világháború előtt egy lóerő termelésére a legjobb esetben, is 1—2 kg barnaszenet kellett eltüzelnünk, mai eszközökkel ez a szükséglet 10 kg-ig csökkenthető. Ugyanez a gyors fejlődési tendencia mutatkozik a gáz- és nyersolajmotorok szerkesztési terén is, amelyek pedig már az előző évtizedben is lényegesen felülmúlták a gőzüzemű erőgépeket thermikus hatásfok tekintetében, így a Diesel-motor, amely az elsődleges u. n. kompresszoros megoldási formájában 33%-os thermituis hatásfok mellett egy lóerő erőtermelésére 190 gr nyersolajat fogyasztott, mai egyszerű kompres- szor nélküli formájában 165 gr fogyasztást ér el 38% hatásfokkal és azzal a nevezetes előnnyel, hogy a legnehezebben Ülő, barnaszénlepárlásból nyert kátrányolajok eltüzelésére is alkalmas. Vegyük ehhez még,, hogy a németek a nagy kotogázmotorok hűtővizéből termelt gőzzel még gőzturbinákat is járatnak, amivel a hőkihasználás eddig ismert 40%-ot meghaladó maximumát érték el. E fejlődési iram mellett feltűnő, hogy az XIX század technikai csodája, a pluszt kötő gőzlokomotiv nem akar tudomástvenni az idők átalakító hatásáról és lé■gyében ma is ugyanazon gépszerkezettani elgondolásban, amellyel száz év előtt Stephenson lángelméje testet adott neki, még a legmodernebb túlhevítés megoldásában sem lépi túl a 8%-os thermikus hatásfokot. Ez a körülmény bizony már régóta számos javaslat és kísérlet szülőoka volt, amelyek azonban mind a legutóbbi időkig eredménytelenek maradtak. A gőzlokomotiv e sajátságos konzervativizmusának, illetve a reformok sikertelenségének végső oka abban rejlik, hogy az eddig ismert hőgépek között csak a dugattyús gőzgép alkalmas a sebesség nagymértékű változtatására, illetve nagy terjeedés melletti indításra. Ezért nem olyan egyszerű dolog alegmodernebb hőgépeinket, aminő a gőzturbina, a Diesel-, esetleg szivógázmotor, a nagy vasúti vontatás szolgálatába állítani, mert e nagygazdaságosságú gépek egyetemesen jellemző sajátsága hogy terheléssel vagy egyáltalán nem, vagy csak rossz hatásfokkal tudunk indítani (gőzturbina) és kedvező gazdaságosságukat csak bizonyos állandó fordulati szám mellett érik el. Köztudomású pl., hogy az explóziós motor is csak azáltal vált alkalmassá az automobilizmus számára, hogy sikerült olyan váltószekrény konstruálni, amellyel a motor és gépkocsi tengelye közé különböző áttételű fogaskerékpárokat, u. n. sebességfokozatokat iktathatunk, amelyek végeredményben azt célozzák, hogy a motor fordulatszámát lehetőleg állandóan tartsuk, noha a járómű sebességét a szükséglet szerint változtatni kívánjuk is. Ami már most ily egyszerű eszközökkel lehetségesnek bizonyult az automobilizmus terén, teljesen csődöt mond a nagyvasút-vontatásnál, mert 500—1000 tonna terhelésű vonatok sebességváltoztatása 2—3000 lóerőt teljesítő motortengelyről fogaskerekek ki- és bekapcsolásával gépszerkezettanilag kivihetetlennek bizonyul. Azonban az e téren mutatkozó nehézségeken, úgy látszik, más eszközök felhasználásával mégis diadalmaskodni fog a céltudatos munka és kitartás. Legújabban sikerült ugyanis folyadéknyomással működő olyan közlőműveket szerkeszteni, amelyek a fogaskerékszekrényt helyettesítik és a mechanikus munkát korlátlan teljesítményig oly módon alakítják át, hogy az állandó sebességgel futó motortengely és a járóműtengely között tetszőlegesen változtatható sebességáttételt létesítenek. E törekvés rendkívüli energiagazdasági jelentőségét igazolja az a tény, hogy az ezidei seddini (Németország) vasúttechnikai kiállításon nem kevesebb, mint három »Diesel-lokomotív volt kiállítva, ámenél a Diesel-motor tengelye és a lokomotív hajtókeréktengelye közé változtatható áttételű folyadékközlőmű van iktatva. Kettő ezek közül Lentz-közlőművel működik, amellyel a sebesség csak lépcsőzetesen változtatható. A munkatranszformációk korszerű fontossága mellett műszaki meglepetésszámba megy haznákfiai, literáti Vágó Pál gépészmérnök háromesztendős szakadatlan munkája után a kir. József Műegyetem mezőgazdasági gépkísérleti állomásán elkészült és teljes sikerrel bemutatott hydraulikus transzformátora, amely az összes eddig ismert hydraulikus közlőmüvekkel szemben azzal a nevezetes előnnyel bír, hogy a közlőmü önműködően keresi ki a vontatáshoz szükséges áttétet. Másszóval: minél nagyobb a közlőmü által hajtott tengely ellenállása, annál nagyobb a közlőmü áttétele és annál hatalmasabb a tengelyre átvitt indító nyomaték. A Vágóközlőmü ez érdekes sajátosságában beavatottak forradalmi jelentőségű tényt látnak nemcsak a vasútvontatás, hanem az automobilizmus, gépszántás és bizonyos mértékben a szerszámgépek hajtása terén A Vágóközlőmű t. i. maga azautomatikus soffere, amely a kocsi sebességét változó emelkedés és pályaellenállás mellett önműködően úgy választja, hogy a járómű sebessége a rendelkezésre álló motorikus erő teljes kihasználásával a legnagyobb legyen. Viszont a szerszámgép hajtásánál az »automatikus Taylor« most a munkagép sebességét, önműködően úgy választja, hogy a munkaidő az elméletileg lehetséges legrövidebb legyen. Érdekes és megemlítésre méltó tény, hogy a feltaláló e kedvező sajátságokat a folyadékok rugalmas összenyomhatóságának tudatos felhasználásával érte el és ezzel, a gyakorlatban alig alkalmazott fizikai tüneménnyel a folyadékok üsszenyomhatatlanságának dogmmiát a gyakorlat számára is végleg megdöntötte. E nagysüvőjű technikai alkotásmegvalósításáért különös hála illeti Becsey Antal áldozatkészségét és Szabó Gusztáv dr. műegyetemi tanár éleslátását, aki a találmány alapvető gondolatainak jelentőségét kellő időben felismerte és a gépkísérleti állomás tudományos berendezését készséggel állította a találmány, kísérleti vizsgálatának szolgálatába. Prémes állatok tenyésztése. Századunk elején új állattenyésztési ág indult fejlődésnek a prémek fokozott kereslet folytán. A vadon élő prémes állatok ugyanis annyira meggyérültek, hogy egyrészt a keresletet vadászat útján már nem lehetett fedezni, másrészt számítani kellett egyes különösem indözött fajok teljes kipusztulásával. Küllönösen az ezüstróka prém örvendett szépségénél és jóságánál fogva igen nagy keresletnek, úgy hogy már a múlt század végén kísérleteztek egyes amerikai prémkereskedők a tenyésztéseivel. Az első amerikai ezüstrókaprém- tenyésztő telep felállítása után néhány évre csodálatos hírek járták be a világot annak jövedelmezőségéről, úgyhogy egymásután új telepek épültek, új részvénytársaságok alakultak. Három testvér szerencsés vállalkozása 25.000 dollár nyereséget hozott egy évben, egy roássik részvénytársaság négyévi üzleti nyeresége 40.000 dollárt tett ki. 1914—15 között valóságos ezüstrókatenyésztési láz ütött ki Amerikában, amelynek csak a világháború vetett véget. Még vége se volt a világháborúnak (1917) a németek, felismerve :az ezüstreka prémtenyésztés nagy gazdasági jelentőségét, elkezdtek kísérletezni, s ma már hat év eredményeiknek gazdag tapasztalataival bírnak. Norvégia, Finnország, Anglia, Svájc mindannyian követték a példát, legújabban Csehország, sőt Olaszország is kísérletezik az ezüstróka, tenyésztésével. A magyarországi prémpiac értékes prémvételi képessége még gyenge, de még ma is elég erős ahhoz, hogy egykét telep évi termelését kikészíthesse. Exportlehetőségekkel is számolnunk kell, hiszen arra, hogy a valódi nemes prémek valután® értekkel bírnak, épen a világháború tanított meg bennünket. Az ezüstróka az északamerikai közönséges vörös rókának fekete ezüstösfehér szőrökkel behintett ezinváltozate, amely ott vadon is él. Megbújható törzsekből beszerzett tenyészállatok utódai mind , ilyen ezüstös színűek. Ugyanennek a rókafajnak színváltozata szolgáltatja a valódi fekete rókaprémet is. Állatunk, bár eredeti hazájában inkább a magas északon él, azért előfordul, bárritkábban, a melegebb vidékeken is. Azeddigi tenyésztési kísérletek azonban ,azt bizonyítják hogy jól tenyészthető melegebb vidékeken is és értékes prémnyeré® szempontjából egyedüli kivánalom csak az, hogy a tenyésztés helyén az év bizonyos szakában állandó hó legyen. ’JSökyny ebben tenyészthető állatok a mosó,' medve, opposum és szkunk, csakhogy ezek tenyésztése nem annyira jövedelmező, mert prémjük jóval olcsóbb. Hazai állataink közül különös figyelmet érdemelnek a nyestek és rókák. Rókáinkból egészen bizonyosan kitenyészthető a vadászaink által jól ismert szenestálca; hazai rékáink u. m. aranyróka szerváltozata sem, megvelendő a tenyésztés szempontjából. Az ezüstrókák tenyésztése szakszerűen, és kellő képzettséggel vezetve, a leg-, jobban jövedelmező üzletágak egyike. A mai prémikereskedeleikben levő ezüstrókaprémek 90%-a tenyésztett állatok bundája. 1922 februárjában észaiamerikából 2375 drb. tenyésztett prém került; a londoni piacba és a nyers, bőr darab' jáért 5000 000 dollárt fizettek. Azuuarikai telepek évi átlagos haszna 30—80%. között váltakozik. Ha prémes állatot tenyésztünk, elsősorban olyan állatokat válasszunk tenyésztés céljaira, amelyeknek prémje a legértékesebb. Hgen az ezüttróka, amelynek tenyésztése azért is ajánlatosabb, mert a kaphatótenyészállatok ma már félig-meddig házi állatok, illetőleg olyanok, amelyek a fogságot jól bírják és miután generációkon át fogságban élnek, eléggé szelídek is. A berendezkedés azonban rendkívül költséges és a tenyészállatok is nagyon drágák. Semmiképpen sem észszerű a tenyésztést sok állattal kezdetni. Tenyésztés közben sok olyan akadály támadhat, amelyre könyvekben nem találunk jó tanácsot. A legjobb a tenyésztést néhány pár állattal megkezdeni és fokozatosan növelni az állományt, párhuzamosan a nevelés és ápolásban való ismereteink gyarapodásával. Fő szempontunk legyen, hogy a minőség, nem a mennyiség ,a fontos. hús tenyésztelepeken az állatok jelleme, egészsége, szaporodóképessége minál jobban tanulmányozhatók, mint nagy telepeken, ahol ez majdnem lehetetlenfl. Tenyészállatok általában még ősszel' .Szerzendők be azért, hogy azok új lakfil helyüket még a párzás előtt megszokják. Az időjárás szeptember végén már, elég hüvög ahhoz, hogy az állatok teldi tonsággal. szállíthatók legyenek. tonsággal. szállíthatók legyenek. Éhig, iGyula úr. ~ *..........^ Az első magyar csillagászati alvasnak. A trianoni katasztrófa megannyi értékünkön kívül elrabolta egyetlen csillagászati obszervatóriumunkat, a Konkoly- Thege Miklós alapította ógyallai csillagvizsgáló-állomást. Mintaszerűen megépített palotái, jóformán teljes könyvtára és műszereinek javarésze odaveszett a »hódítók« zsákmányául, és a magyar csillagászat, amely pedig fielt páter óta annyi magyar elmét foglalkoztatott, műszerek és obszervatórium nélkül nézett a pusztulás elé. Ezekben a nehéz időkben alakították meg a csillagászat magyar barátai a Stella csillagászati egyesületet, amely tudományos működésén kívül társadalmi úton segíti a Svábhegyen épülő új magyar obszervatóriumot. A kitűnően megszervezett egyesület működése első évében máris vaskos csillagászati almanachhal lép a magyar közönség elé. Tass Antal, a svábhegyi csillagvizsgáló igazgatója és Wodetzky József egyetemi tanárok,az almanak szerkesztői részletes csillagászati évkönyvet állítottak össze, amelynek sűrűn nyomott számoszlopait érdekes cikkek egész sora követi. Kövesligethy Radó az égitestek távolságának meghatározásáról, Mahler Ede az ókori babiloniak csillagászati működéséről, Wodetzky József a relativitás elméletének csillagászati jelentőségéről, Harkányi Béla a csillagok fejlődéséről, Steiner Lajos a csillagok pillogásáról, Pekár Dezső az Eötvös Lóránd torziós ingájával végzett gravitációs kutatásokról írtak érdekes tanulmányokat. Oltay Károly a nemzetközi geodéziai mérésekről tájékoztat, Tass Antal pedig a csillagképekről, csillagrendekről és csillagszámokról mond el érdekes tudnivalókat.. A Stella-egyesület büszke lehet első évkönyvére, a csillagok végtelen világáról szóló tudomány magyar barátai azonban csak akkor lehetnek büszkék társadalmi akciójukra, ha a svábhegyi csillagvizsgáló beszerezheti nagy,Heydeféle reflektorát, amelynek 65.000 aranymárkás terhét a pénzintézetek vállalták magukra. PÁRÁILAN KÖMTVSZEHXAC]« ! MOST 1ti LENT .MEG! W ÍK MgHDON ! leghatalmasabb és legszebb önéletrajzszem tenger* regénye a SHARK a rom kSwUl Vétsojr Leó művészi fordításában kapható minden könyvkereskedésben. Mincndol, j belű a Magyarság kiadóhivatala (Mikea u. 8) utjánj 23