Magyarság, 1925. augusztus (6. évfolyam, 171-194. szám)

1925-08-01 / 171. szám

4 Már jelentkezik a nagy dinnyebőség a dumaparti piacon­ ­ — A Magyarság tudósítójától — A gyümölcs vasúti tarifájának mér­séklése a szakemberek szerint aránylag csak igen csekély mértékben fogja be­folyásolni a hazai piac gyümlölcsárait, vagyis más szóval: az olcsóbb vasúti szállítási lehetőség a rendkívül nagy feleslegek elhelyezését nem fogja lehe­tővé tenni, mert hiszen nagyon sokszor megállapított tény az, hogy a gyümölcs­­kivitelünk legtöbb ak­adálya a megfelelő kereskedelmi szerződések hiánya és en­nek következtében a régi piacaink el­vesztése. Ezeken a hajókon pedig az idén most már aligha tudnék segíteni, miután az idő meglehetősen előhaladott. Különösen a dinnyetermelőket fogja érzékenyen sújtani a nagy termés foly­tán bekövetkező katasztrofális helyzet. A dinnye tudvalévően minden esztendő­ben a legolcsóbb tömeggyümölcsök közé tartozik és még a tavalyi nem túlságo­san nagy termés mellett is rengeteget ráfizettek a hazai dinnyetermelők, mert a kivitel nehézségei már akkor is jelent­keztek, másrészről pedig a hazai piac képtelen volt az idedobott nagy készle­teket felvenni. A dinnyetermelők az idén annál in­kább félnek a katasztrófától, mert köz­tudomás szerint a csonkaország dinnye­termelése az idén meg fogja haladni a tavalyinak a kétszeresét, sőt egyes szak­értők becslése szerint helyenként mint­egy háromszorosa is lesz a dinnyetermés a tavalyinak. Tavaly óta az exportlehe­tőség szempontjából nagymértékben romlott a helyzet, amit főleg az idézett elő, hogy Lengyelország lehetetlenül nagy vámot vetett ki a magyar gyü­mölcsre, köztük a dinnyére is. Legjobb dinnyepiacunkat, Lengyelországot tehát az idén aligha tudjuk megközelíteni. Legközelebbi gyümölcspiacunk pedig, Bécs, nem kedvelője a görögdinnyének. Ausztria tehát a dinnyekivitel szempont­jából nem jöhet számításba. Maradná­nak tehát Németország és a körülöttünk lévő úgynevezett »utódállamok«, melyek azonban szintén dinnyetermelők is így bevitelre adig szorulnak. A budapesti piacon máris mutatkoz­ni."­ a dinnyebőség előjelei, pedig még nincs is itt a tulajdonképpeni szezon. A dunaparti nagypiac hetek óta bősége­sen el van látva korai érésű nemesített sárgadinnyével és ma már 6000 koro­náért is adták kilóját, de volt iOOO koro­nás ár is. A termelők és gyümülcske­­reskedők szerint ez a mostani ár még a nyers termelési költségeket is alig fedezi, holott a mostani stádiumban na­gyobb primőrárakat kellene kapni a ne­­mesfalu sárgadinnye után. Néhány nap­nal ezelőtt a görögdinnye is megjelent a Dunasoron és az ára majdnem minden átmenet nélkül egyszerre 6000 koronáig­­nett le. Később azután 1000 koronáért is lehetett kapni, de még így sem volt nagy kelendősége, mert a többi gyü­mölcsárakhoz képest a közönség a dinnyét még mindig megfizethetetlenül drágának találja és egyszerűen nem vá­sárolja. Ma is hoztak több szekér görög­dinnyét a dunaparti nagy idénypiacra, de bizony a vásárló közönség alig vett róla tudomást. Ez természetesen érthető akkor, amikor tudjuk, hogy 2000—3000 koronás almával, körtével és szilvával van elárasztva a piac és a közönség nagyobb tömege inkább adja a pénzét ezekért az aránylag kiadósabb és élvez­hetőbb gyümölcsökért, mint a nagy víztartalommal rendelkező dinnyéért. — A vége mégis csak az lesz — pana­szolta nekünk ma reggel a dunaparti piacon egyik dinnyetermelő, hogy dinnyetermésünk javát nem hozzuk be­­ a budapesti piacra, hanem letetetjük a disznókkal. Mert, elképzelhetetlennek tartom­, hogy a mai nagy termelési és szállítási költségek mellett néhány száz koronáért oda vesztegessük a dinnye kilo­­gramját. Akár vasúton, akár tengelyen hozom be a görögdinnyét, a szállítás költsége kilónkint benne van legalább 400—500 koronába. Hol van még azután az egyéb költség, a forgalmi adó és a ke­reskedő­, szállító, viszonteladó haszna? A kivitelre szánt dinnye 30—35 százalékos vasúti tarifa leszálítása a gyakorlatban alig jelent valamit azon egyszerű oknál fogva, mert jóformán nincs hová szál­lítani a rengeteg dinnyefeleslegünket. Tavaly is sok panasz volt a dinnyekivi­tel körül, de szerencsének tarthatnánk, ha az idén legalább is ilyen mennyiség­ben tudnánk exportálni. Valami sok re­ménységünk nincsen, de legalább a ta­valyi arányokat el kellene valahogyan érnünk, hogy a termelő nagy munkája és fáradtsága ne essen teljesen hiába. tam^tammmsmaeumtBaanesmaemBimms MAGYARSÁG A német császári csalási Amerikától várné a békeszerződés revízióját Newyork, július hó (A Magyarság tudósító­jától) A Newyork Times-ban egy fiatal amerikai hölgy Miss Cushman köz­zéteszi a doorni számkivetésben élő német császári családdal folytatott kétesztendős levelezését. Az ame­rikai hölgy nem tagadja, hogy a »háborús császár«, a farmerkedő német trónörökös, aki ősi birtokán gazdálkodik és Hermina excsászár­­né nagyon rokonszenves emberek s különösen, a német trónörököst ma­gasztalja, aki ráolvasta apjára a háború folyamán elkövetett hibáit. Miss Cushman a háború előtt, 1913-ban utazott Bostonból Német­országba, hogy ott zenei tanulmá­nyokat folytasson. Befolyásos ba­rátai besegítették a német u­dvar­­hoz, megismerkedett a császárral, a trónörökössel és számos német elő­kelőséggel. Még a háború kitörése után is Berlinben maradt, egészen addig, míg Amerika be nem avatko­zott a háborúba. Az Egyesült Államok akcióba lé­péséről Vilmos császár 1923 decem­ber 15-én a következő megjegyzése­ket írta amerikai­­ ismerősének, a most közzétett levél szerint: Kedves Miss Cushman! Sok kö­szönet szíves leveléért és a Doornba elküldött újságszemelvényekért. Az elnöknek (Wilson) az a gondolata, melyről ön írt, hogy­ Amerika a né­met császári család detronizálása gondolatával ment bele a háborúba, holdkóros eszme. Ki adta volna a kongresszusnak, az elnöknek azt a hatalmat, hogy egy barátságos ide­gen állammal felbontsa az akkori jóviszonyt s ráerőszakoljon egy új államformát s megingassa egy or­szág ötszázéves uralkodóházát. Egy ilyen gondolat, bárhol is merült fel, kihívja az elmeszakértők hiva­talos közbelépését. Wilson St.­Louisban megmondta, hogy nem politikai, hanem kereske­delmi tényezők voltak okozói a há­ború keletkezésének. Az volt a jel­szó, hogy meg kell szabadulni a ke­reskedelmi konkurrenstől. Nevetsé­ges gondolat elképzelni, hogy a Ho­hen­zollernek háborút kezdtek volna Amerikával, hogy felforgassák konstitucióját, elkergessék elnökét és kongresszusát, s monarchikus ál­lamformát erőszakoljanak az Egye­sült Államokra. Mikor Washington Amerika függetlenségéért harcolt, ki segítette? Nagy Frigyes: Ki vitt bele fegyelmet, katonai akcióképes­séget a szabadságvivő csapatokba? Steuben, a nagy porosz tiszt. Ki is­merte el legelőbb az amerikai kor­mányzatot? Frigyes, a nagy Hohen­­zollern. Ki kezdte el az első keres­kedelmi összeköttetést Amerikával? Nagy Frigyes. Ez a história!­íme, ezt tették a Hohenzollernek Ameri­káért És Wilson, s az ő követői? S hogyan hálálja meg Amerika, s hogyan fizeti tartozását vissza! A tizennégy pontot először úgy tün­tették fel, mint az ellentétek méltá­nyos áthidalását, aztán elejtették az aztán jött Versailles! Szégyen Amerikára — mondja a császár. — »Amerika becsülete bemocskolva«. Most már Amerika erkölcsi köteles­sége feladni a varseillesi békekö­tést s visszatérni a tizennégy pont­hoz, úgy amint azokat először akar­ták. A német trónörökös azt írta rö­videsen azután, hogy apja­­ levelét elküldte Cushmannak, hogy tökéle­tesen egyetért apjával, akinek na­gyon nehéz a helyzete, mivel Hol­landiában kell maradnia. »Mindad­dig, amíg a versaillesi béke megáll, a császár kiadatása egyik pontja a békének«. Apám elvesztette a játszmáját. Én óvtam őt ezerszer, hogy izolálva lesz, ha Angliával, vagy Orosz­országgal nem keres megegyezést, de ő nem hitte, hogy a világháború mint egy »végzet«,­­ felmerülhet, melyben őt elseprik. Én tiszt vol­tam, engedelmeskednem kellett a parancsnak, holott láttam a bekö­vetkező összeomlást. Nekem húsz év alatt nagyon sokat kellett nyernem. Elképzelheti — folytatja a trón­örökös , hogy milyen boldogság nekem ismét otthon lenni. Nagyon nyugodtan élünk az ősi kastélyban. Én keményen dolgozom és gazdál­kodom. Egyetlen bajunk a rendkí­vüli nagy adóteher. 1924-ben írott levelében a német trónörökös bejelenti azt az óhaját Miss Cuchmannak, hogy az ame­rikai kormány beleegyezésé­vel sze­retne látogatást tenni Amerikában, persze, ez csak terv. Egy másik levélben írja (a múlt év derekán), hogy amerikai utazá­sát az antantsajtó valószínűleg úgy fogná fel, mint monarchista propa­gandát. De elérkezik az ideje, egye­lőre örömére szolgál hallani, hogy az amerikai nép rájött arra, hogy milyen »rossz oldalon« harcolt. A német trónörökös leveleiben a háború utáni francia politikát e szóval jellemzi: »őrület«, »Francia­­ország veszett kutya«. Az a baj, — írja a trónörökös — hogy Anglia el van foglalva a sa­ját gyarmati és munkásügyeivel s nem ülhet Franciaország körmére. Amerika sokat tehetne értünk, ha nyomást gyakorolna Franciaország­ra, hogy fizesse meg tartozásait. Amerika pénzügyi körei, megtehet­nék, hogy a frank a zéróval lenne egyenlő. Most nem az a kérdés, hogy» Né­metország köztársaság vagy m­onar­­chia lesz-e, de egész Németországnak össze kell tartania. Ha Amerika nem segíti meg Németországot s nem téríti észre a franciákat, Európa a pokol tornácára kerül. A társadalmi segítés sokat len­dített Németországon, amerikai jó­tékonyság enyhített egy kissé a nyomorúságon, de a szenvedés oly nagy, hogy ez csak egy csöpp a tengerben. A német nép dolgozni akar, de nem lesz a franciák rab­szolgája. Ha nem veszik revízió alá az »őrült« versaillesi békét, a viszonyok egyre rosszabbodni fog­nak és újabb ezreket taszítanak nyomorúságba. Miss Cushman a békekötés óta két izben járt Doornban és Wierin­gen. A német császári családról közölt leírásai mozaikszerűek. Vil­mos császárról azt írja, hogy szí­­vósan egészséges és kitűnően bele­élte magát öt mostohagyermekei­nek apai szerepébe. Sokat dolgozik, állandóan jegyzeteket készít, figyeli az otthoni és a külföldi politikát. Leveleit rendszerint kék ceruzával írja. A német trónörökös egy »ki­ábrándult« középkori férfi benyo­mását kelti. Hermina excsászárné legutóbbi 1925 május 13-ától kelt sürgönyében közölte amerikai ba­rátnőjével, hogy reuma kínozza s néhány hétre el kell hagynia a császárt, de ezenkívül a doorni klíma mindkettőjüknek borzalmas. A császári család a legolcsóbb levél­papirost használja levelezéseire, a trónörökös vonalazott papiroson is, amilyet az iskolákban vesznek a tanulók. 1925 augusztus 1- szombat A Times a német császárt, felesé­gét s a trónörököst legújabb fény­­képfelvételekben mutatja be és ké­peket közöl a c­oorni kastélyról, továbbá a trónörökös oelsi birto­­káról. • ■ Szirmay Ödön. Az angol Miig segít- e a bányáknál! A már-már veszedelmes sztrájkká fa­juló angol bányakrízisben váratlan for­dulat történt. Tegnap már egészen reménytelennek tekintették a bányász­­válságot, minthogy a bányatulajdono­sok kimondották, hogy nem tudnak hozzájárulni a kizárások elhalasztásá­hoz, a munkásság pedig minden előké­születet megtett a legélesebb sztrájkra. A vasutas szakszervezetek hivatalosan bejelentették, hogy ma éjszaka tizenkét óra után egyetlen vagon szenet sem kapcsolnak a vonatokhoz, minden úton lévő szenes vagont kikapcsolnak és vakvágányra tolnak. Baldwin miniszterelnök a tegnapi nap folyamán külön megbeszélést folytatott a bányatulajdonosok, a bányászok, va­lamint a vasutasok képviselőivel. A tanácskozások után a kormány tagjait rendkívüli minisztertanácsra hívta egybe, hogy a helyzetet megvitassák. Minthogy az összes megelőző tárgyalá­sok és megbeszélések eredménytelenül végződtek, Baldwin miniszterelnök teg­nap késő este a minisztertanács után még egyszer összehívta a bányatulaj­donosok és a bányamunkások képvise­lőit és az egybegyűltek előtt azt a vá­ratlan kijelentést tette, hogy az angol kormány hajlandó a szempárnak jövő lovászig államsegélyt folyósítani. Egy­idejűleg új vizsgálóbizottságot küldenek ki, amely a kormány közreműködésével behatóan megvizsgálja a bányatormáléa javításának minden eshetőségét. Baldwin egyidejűleg felkérte a bánya­­tulajdonosokat, hogy a bérszerződések felmondását két hétre vonják vissza. A tárgyalásokat ezen az alapon foly­tatták tovább ma délelőtt. A bányászok képviselői máris hozzájárultak ahhoz, hogy a miniszterelnök részéről javasolt vizsgálatban résztvegyenek. A bányatulajdonosok két hétre felfüggesztették a megállapodások felmondását Londonból jelentik hivatalosan. A­ bányatulajdonosok Baldwin miniszter­­elnök tegnapi közvetítő javaslata értel­mében tizennégy napra felfüggesztették az eddigi megállapodás felmondását, hogy a közbeeső időben a kormány ideiglenes pénzügyi segélyének hovafor­­dítása ügyében megtarthassák a szüksé­ges megbeszéléseket. Előfizetőinket és olvasóinkat kérjük, minden nekünk szánt küldeményt a követ­kezőképen címezzenek : M1 Magyarság szerkesztőségének /vagy kiadóhivatalának/ Budapest 741 Postafiók 1 9

Next