Magyarság, 1927. március (8. évfolyam, 48-73. szám)
1927-03-01 / 48. szám
mas bosszút vettek. Ezeknek az eredményeknek következtében a kantoni csapatok bevonulását rokonszenvvel fogadták, különösen miután sokkal jobb felszerelésük jó benyomást tett. Megakadt a kantonnak ofenzívája Londonból jelentik. A késő esti órákban érkező jelentések szerint a kantoni tüzérség megkezdte a Sun-Kiang mellett épült védelmi állások bombázását. Sun-Kiang körül eddig Sun-Csuan-Fang csapatai tartották a frontot, amelyeknek fegyelme azonban az utóbbi napokban teljesen felbomlott, úgyhogy Csang- Csung-Caan tábornok a Sanghai körül operáló északi hadseregek fővezére, tegnap elrendelte a Sun-Kiang mellett álló csapatok leváltását. Sun-Kiang védelmét az újonnan érkező santungi csapatok veszik át. A kantoniak a sunkiangi védelmi vonalak bombázásával most a sanghaji csapatok leváltását akarják megakadályozni. A kantonnak offenzivája, egyébként, az egész vonalon megakadt s a front néhány szakaszában az északi csapatok ellentámadásba mentek át. Sanghaiban a hangulat megnyugodott és, egyelőre, nem tartanak a város elestétől, annál is inkább, minthogy Santung tartományból további csapattestek vannak útban a sun-kiangi front felé. Pekingi jelentések szerint magában Santung tartományban, ahonnan Csang-Csung- Csan tábornok csapatainak nagy részét elszállították, zavargások törtek ki. A tartomány északi részében a hatalom egy rablóbanda kezén van, amely sorra fosztogatja a városokat és egyre-másra szedi a túszokat, akiket csak magas váltságdíj fejében bocsát szabadon. A bandának most már több mint 2000 tagja van. Egy nagyobb csapat bandita tegnap megtámadott egy vonatot s fogságba vetette a vonat valamennyi külföldi utasát. Csang-Csung-Csan tábornok a parancsnoksága alatt álló fehérorosz lovasságot küldte a bandamozgalom elfojtására. Perselybiztosítás ÖnSe/hz ÖnfurtML 'tUMftenia 20 etr nuiUm freehtr pengőt: Phönix ÉLETBIZTOSÍTÓ TÁRSASÁG Magyarországi Igazgatóság BUDAPEST, V., Nádor ucca 9. A Noé bárkája írta: Palésthy Marcell A keserű arcú ember, aki nagyokat szokott hallgatni, meglepetésszerűen beleszólt az agglegény-kérdésről folyó társalgásba: __ Elfogultak vagytok ebben a dologban, mint valamennyi, akinek sikerült az élete. Én majd elmondom nektek, hogyan romlott el az enyém. A társaság figyelve fordult feléje. Ő hosszút sóhajtott és még hosszabbá húzott karcsú spricceres poharából és aztán beszélni kezdett: __ Én is ábrándoztam az édes otthonról, a családi élet szelíd örömeiről és boldog gondjairól, amelyeknek terhe nélkül olyan üres a lelkünk, mint egy koldus- tarisznya, de a sors szeszélyének úgy tetszett, hogy ezt a koldustarisznyát kösse a nyakamba... Ez a gonosz bábjátékos furcsa és kegyetlen mesterkedéseket tud, ha félszeg szerepet szánt nekünk. Az a tragikomédia, amelybe belerokkant az életem, így alakult ki: Én a frontról jöttem haza s bár körülöttem minden üszkös és reménytelen romhalmazban hevert, a harmincéves férfi háborús viharokban edzett, töretlen energiájával hittem, hogy e romokból majd csak összeeszkábálom valahogy a magam életének zsellérházát. Zsellérházát, __ mondom, __ mert az álompaloták kora lejárt. Valami viskóról, valami hajlékocskáról ábrándoztam, amelyben meghitten összebújva ővele, kivárjuk a vihar végét és aztán mégis élünk majd valahogy, ha majd újra lehet élni... Tapasztalatból tudtam, hogy a pergőtűz nem tart örökké, pedig, ha az ördögök verik a marsot, minden perc olyan hosszú, mint száz esztendő a pokolban. Minden elmúlik azonban egyszer. Minden, csak a mi szerelmünk nem. Efelől biztos voltam és míg körülöttünk az ujszinti és sallangosan szárnyaló jelszavak és sanda és sunyi cselekedetek vihara kavargóit, mi elbújtunk a szerelmünk rózsalugasába és a külső világ dolgaival szemben süketen és vakon, élveztük mátkaságunk gyönyöreit. Mint az erdők meghatóan önfeledt szerelmesei : a fajdok, akik nem hallják a vadász reccsenő lépteit s nem látják a közeli bokorból feléjük villanó puskacsövet, mikor kiujjong belőlük a szerelem nászindulója. Pedig a fekete vadász, a Sors, ott set■4 -tenkedett boldogságunk körül. Nem is a vadász volt, hanem gonosz vadorzó, aki , csapdát állított fel nekünk. A mátkaságunk ... , Milyen más volt ez is, mint a békebeli! Miliője nem a derűs családi otthon volt, amelyben a formákra ügyelő illendőség és a jövendőért aggódó, az ő fürkésző, elő■ segítő és építgető Szülői Szeretet nemzői ■ őrködnek a fiatalok fölött. Két árva lélek sodródott össze a vibar■ ban s együtt repült tovább, mint aki már mindig együvé tartozik, bárhová is ragadja őket közös sorsuk. Mindkettő lázas, mindkettő szomjas, mindkettő egyformán árva. Ő diáklány volt, akit az ördög-árok, melyet a trianoni véres eire szántott, kitil■ tett szülőföldjéről és hontalanná tett, pedig szülőhazája fővárosában élt__ idegeneknél. S az én életem is onnan indult el, ahonnan az övé. Földiek voltunk. Egye máshoz illők, mint egyalmának a két fele. lex Mihály utódai R.-T. : És ezt az almát kettéharapta aztán a sátán... Finom volt, kedves, de törékeny és riadozó. Mint azok általában, kik a fiatalságukat joggal megillető majálisok helyett a Hofert, a kenyérjegyet, a tejért ácsorgást, az örömtelenséget, az álomtolvajszorongást, a rokonért mondott könnyes könyörgést kapták ismeretlen nyárba vezető tavaszi ösvényükre útravalóul. Ó, hogyan tudott csókolni a kedves! Az örökös gyászt hordó, messzi édesanyját, a hadifogoly apját, az elesett bátyját, az ásvamenti otthoni kert orgonafürtjeit, az elsülyedt világ emlékeit, az álmok lovagját, a megszabadítót, az ő egész mindenségét csókolta, amikor tikkadt és remegő piros és forró ajka a szájamhoz tapadt. ... Künn lakott Óbuda végén. A Margit-kórház mögött, egy ódon kerti lakban, mely félreállt a többi ház sorától, mint aki emlékeinek csöndjét mentve, vagy talán életének szomorúságát rejtve, nem akar elvegyülni a lármás utcanép között. E háznak csak tejüvegmennyezetü s örökös félhomályban szomorkodó hallját ismertem és ez balsejtelmekkel töltött el. Ez örökös alkonyain csarnokra nyíló ajtók úgy sorakoztak egymás mellé, mint a vádlottak a bírói emelvény előtt. Vádlottak, akik konokul hallgatnak múltjuknak titkairól. Kik éltek, kik szenvedtek, kik sóhajtoztak, lihegtek, nyögtek, kik imádkoztak és átkozódtak, kik haltak meg e fekete kockák mögött? Mindig ez jutott eszembe, valahányszor idekisértem őt. Mikor a csengő fölsikoltására megnyílt az ajtó s az a fekete árnyék, aki fölnyitotta, eltűnt a homályban s én még egy percre egyedül maradtam vele, a zavaros titkaikat konokan őrzők e karéjában kaptam meg mindig a bucsucsókot, a fájdalmasan édest. E csók izének forró illatán át is a szivembe kúszott a nyirkos szorongás. Mosogató cselédlány nótázását, zongoraszó trillázó futamát, egy vidám kacajt, barátságos társalgás zenéjét sose bocsátották e homályos terembe a szomorú, fekete ajtók. A végzet lakik itt, a végzet! S mily nyomorultnak éreztem magamat, hogy nem tudtam még mindig kimenteni őt a balsejtelmek e komor lakából. Tudtam, hogy egy szörnyű kórságban, nyelvrákban szenvedő ezredes a ház gazdája. Egyszer hallottam is értelmetlenségében rémségesen bugyborékoló beszédét... Egy szomorú asszonnyal és egy reménytelen lányságú, rigolyás és panasszal teli vénkisasszony gyermekével élt itt a szerencsétlen sorsú ezredes, kinek harsány szavára egy regiment fordult sarkon és most nem érti meg beszédét a tulajdon hitvese. Ma már tudom, hogy ez a tudat népesítette be kísértetekkel a komor házat, de akkor még úgy éreztem, hogy e komor ház kövei között maga a végzet lakik. S úgy lehet, akkor volt igazam. Mert, ha nem ott lakott volna Ő, a drága, __ akkor nem következett volna be soha az a bizarr tragédia, amelyben életem elbukott. Óbudát nem ismertem. Az apró, zeg-zugos utcákon, a féltérdre ereszkedett apró házak között a villamoskocsi rohant velünk, valahányszor hazakisértem őt a baljóslatú kertilakba. A Császárfürdő vidéki, ablakszent épülete, az újlaki templom, egy rikító plakátokkal teliragasztott földszintes mozi, egy hepehupás tér, melyen pár viskó és félszer rogyadozott s végül a kolostorszerű WICTIBSIC 1927 március 1, kedd .A JPOINTEK 4. híres Mozgalom az egységes pártban Mayer János és a kisgazdák ellen Az egységes pártban megindult úgynevezett centrumpárti mozgolódásokkal kapcsolatban beszámoltunk már arról, hogy ennek a szervezkedésnek legfontosabb ténye a kisgazdauralom utolsó emlékeinek eltávolítása a kormányzatból és általában a politikai életből. A szervezkedés éle elsősorban kétségkívül Major János földművelésügyi miniszter ellen irányul tehát, aki a kisgazda-tradíciók őre a kormányban és az egyetlen összetartó erő a kormánypárti kisgazdáknak meglehetősen kisszámú csoportjában. A Falusi Kislakásépítő Szövetkezet ügye körül támadt zavaros hullámokat használták fel a mozgalom résztvevői tervük előmozdítására és, úgy látszik, hogy ez az ügy, amelynek elintézése és egész lefolyása nagy csodálkozást kelt a politikai világban, egyelőre valóban azzal az eredménnyel járt, hogy Mayer János földmívelésügyi miniszter meglehetősen elkedvetlenedett. A FAKSz ügyében nyilvánosan semmiféle újabb lépés nem történt a legutóbbi napokban. Az a rendelettervezet,, amely az egységes párt elé került és ott heves vitákat provokált, a hivatalos lapban eddig nem jelent meg, aminthogy más hivatalos intézkedés sem történt. Ismeretes azonban, hogy Tamásy József képviselőt a FAKSz igazgatósága megválasztotta ügyvezető alelnökévé, de ezt a választást Mayer János földmivelésügyi miniszter nem vette tudomásul. Mára Ráday Gedeon gróf, a FAKSz elnöke, és Tamásy József, mint ügyvezető alelnök, nyilatkozatot tettek közzé, amelyben azt mondják, hogy semmiféle olyan rendeletről nem tudnak, amit a kormány a FAKSz ügyében ki akarna adni, s ilyen rendeletre nincs is szükség, mert az ügy már elintézést nyert. Tamásy József úgy véli, hogy miután a FAKSz jogelődje a falusi kislakásépítő akció már formális megbízást kapott az akció lebonyolítására, újabb megbízásra, vagy kormányrendeletre semmiféle szükség nincs és a FAKSz, Ráday Gedeon gróf elnöksége és az ő ügyvezető alelnöksége mellett, nyomban megkezdheti a munkát. Minden jel arra mutat, hogy a hivatalos intéző körök is ezen a véleményen vannak és az ügyet ilyeformán hallgatólag elintézettnek tekintik. Ez az oka Mayer János földmivelésügyi miniszter elkedvetlenedésének. Mayer Jánosról még politikai ellenfelei is elismerik, hogy személyileg semmiféle kifogás nem érheti. Érdemének tudják be, hogy minden intézkedése előtt meghallgatta a leghivatottabb szakemberek véleményét és igyekezett mindig alapos munkát végezni. A FAKSz-ügyben a Tamásy-féle megoldással szemben tanúsított állásfoglalása általában szimpátiát keltett iránta. Azt a körülményt, hogy a földművelésügyi miniszternek a kislakás-ügyben nem sikerült álláspontját érvényesíteni, annak a mozgalomnak tudják be, amely az egységes párt és a kormány bizonyos tényezőiben már régóta megvan a kisgazda-frakcióval szemben s amely csak alkalomra várt, hogy antipátiáját éreztesse Mayer Jánossal és híveivel. § Scott dmuféio Rpl nem ínyenc-csemege, de nem is gyöte« *embe^en^en kiváló orvostanárok által elismert legjobb csukamájolaj, a gyermek ^ kék éltető eleme* Bottlik István bárónak nem ajánlották fel a földmivelésügyi tárcát Bottlik István báró országgyűlési képviselő a következő nyilatkozat közzétételét kéri: — Egyik hétfői reggeli lap azt írja, hogy a miniszterelnök úr felajánlotta nekem a földmivelésügyi tárcát. Megelégednék illetékes tényezők cáfolatával, ha a cikk nem állítaná, hogy ez ügyben Bethlen István gróf miniszterelnök úrtól levelet kaptam és hogy ezt a levelet többen olvasták. Itt konkrét állítás van, amelyet a lap informátora részéről tendenciózusnak kell minősítenem. Kijelentem tehát, hogy én a miniszterelnök úrtól semmiféle levelet nem kaptam és így azt még akkor sem olvashatnák, ha egyébként leveleimet másokkal közölni szoktam volna is. | Értesítés || Finom ruhák, selymek mosására fifi nékülözhetetlen szappanforgá- m esünk ismét mindenütt kapható ára dobozonként 70 fiug A pénzügyi bizottság hozzájárult a Wenckheimpalota megvételéhez A főváros mai pénzügyi bizottsági ülésén Csupor József dr. tanácsnok bejelentette, hogy a kislakások építésére szükséges telkek vételi ügyét elreferálta Walkó Lajos külügyminiszternek, aki jelenleg a pénzügyminiszter helyettese és arra kérte őt, hogy hasson oda, hogy a főváros kamatmentes kölcsönt kaphasson erre a célra a kormánytól. A miniszter közölte a tanácsnokkal, hogy a kormányban megvan a teljes jóindulat és reméli, hogy keddre már pozitív választ tud adni. Szerdán már a közgyűlés elé is terjesztik a városházán ezt a vételi ügyet, úgy, hogy csütörtökön megkezdhetik az építkezések földmunkáit. Gallina Frigyes főjegyző ismertette az énekli ctő-palota megvételi ügyét, 700.000 pengőjébe kerül ez a palota a fővárosnak. Wolff Károly figyelmeztette a tanácsot, nehogy fényűzően alakítsák át a palotát könyvtár céljaira. Bródy Ernő szintén hangsúlyozta, hogy ez a berendezés a mai szomorú pénzügyi viszonyok közt nem lehet olyan, ami majdnem ugyanannyiba kerül a fővárosnak, mint a vételár. Márpedig ilyen rossz hírek keringenek. Azt is beszél hogy a Széchenyi-fürdőnél huszonöt milliárd helyett hetvenöt milliárd korona a kiadás. Friedrich István erős aggodalmának adott kifejezést, mert szerinte a palota nem felel meg könyvtár céljainak, a palotát nyolc esztendeje árulják, kínálják, de senkivel sem tudták megvétetni. Fűtési berendezése egyenesen technikai abszurdum, labirintus az egész épület és csak úgy tud hozzájárulni az átalakítási költségekhez, hogy ha rendes költségvetést lát. Azt javasolta, hogy vegyék le az ügyet napirendről, mert előreláthatólag tíz-tizenkét milliárd koronára lesz szükség az átalakításoknál. Büchler József véleménye szerint a palota megvásárlása igen jó vétel volt, Lázár Ferenc dr. megszavazza ugyan a tételt, de kijelenti, hogy a palota nem alkalmas könyvtár céljaira. A kifogásokra Folkusházy Lajos elnöklő alpolgármester válaszolt. Szerinte, szakértők mondták ki egyhangúlag, hogy a palota alkalmas könyvtárnak, ami pedig az átalakításokat illeti, azokról még tanácskozhat a bizottság. Szavazásnál a bizottság tagjai szótöbbséggel elfogadták az előterjesztést. Ugyancsak elfogadta a bizottság a közkórházak múlt évi zárszámadásait, a fertőtlenítőintézet költségvetését, majd a Maglódi-úton építendő szeretetház ügye került napirendre és elhatározták, hogy húszmilliárddal kezdik meg az építkezést. A következő években ezt az összeget kiegészítik hatvanmilliárd koronára. Ennyibe kerül a szeretetház. Lipthay Lajos javaslata után a bizottság úgy döntött, hogy a költségeket megszavazza. Lázár Ferenc dr. állást foglalt az inségadó kulcsának nyolc százalékról tíz százalékra való emelése ellen, a bizottság azonban a tíz százalékos kulcsot fogadta el.