Magyarság, 1927. március (8. évfolyam, 48-73. szám)
1927-03-01 / 48. szám
4 Leteszem a ház asztalára... Országos érdekesség volt negyedszázaddal ezelőtt, amikor Visontai Soma képviselő némely gyári szubvenciók ügyében interpellálván, szavainak mellékletéül kihúzott a zsebéből egy csomagolópapirosba göngyölített pár cipőt s nemcsak képletesen, hanem szószerit is letette a Ház asztalára. Az akkori magyar kereskedelmi miniszter felszisszent, mintha a Ház asztalán meztelenkedő cipő rögtön a tyúkszemére nyomintott volna, az ellenzék harsogott, a kormánypárt kényelmetlen, feszengett, a cipő ott állt a Ház közepén a maga vaskos megcáfolhatatlanságában, igazán izgalmas jelenet volt. Hát erre a jelenetre hatalmasan rálicitált a szerb ellenzék, amikor most egy véresre vert meztelen embert tett le a Ház asztalára, aki ott helyben és nyomban kétszer egymásután elájult. . .. Szó sincs róla, a szerb ellenzék evvel átvette a rekordbeli vezetést az eddig veretlen magyar ellenzéktől. A hír hallatára, bevalljuk, magunk is némi restelkedéssel gondoltunk a szenzációrekord elvesztésére . . • De nem addig van az! A mai magyar ellenzék, bár számra csekély, de energiában törhetetlen és leleményben felülmúlhatatlan, hír szerint nem nyugszik bele az ideiglenes túlszárnyaltatásba s biztos értesülésünk szerint készen áll, hogy a legközelebbi napokban új, minden eddigit felülmúló kiállítási cikkekkel tegye szemléletessé élvezetes alkotmányjogi fejtegetéseit s egyszersmind visszaszerezze a parlamenti szenzációk terén átmenetileg elvesztett vezérszerepét. Talán nem követünk el túlságos indiszkréciót, amikor előre jelezzük a műsorra máris kitűzött s néhány főpróba után szintehozható új szenzációkat. 1. Egy kisgazdaképviselőnk interpellálni fog a Tisza mentén járványosan fellépett száj- és körömfájásról, szavai értelmezésére le fog tenni a Ház asztalára egy száj- és körömfájás ökröt. Ez aztán döfi. És olyan marha egy ökör lesz, hogy a kormányt minden illem és tartózkodás nélkül döfi, így aztán nem is fogja a kormány kinevezni. 2. Egy szélsőjobb honatyánk leleplező szónoklatot fog tartani egy új, most szervezkedő csatorna forradalomtól. Szavai megvilágítására le fog leplezni a Ház asztalán egy csatornát a benne nyüzsgő patkányokkal. A leleplezésre a patkányok természetesenszét fognak rebbenni, természetesen főleg szélsőbal irányban. De némely értelmesebb patkányok mégis csak a jobboldalon fognak elhelyezkedést találni. _ ' ' ' 3. Az épitkezési korrupciók jellemzésére egy honatya le fog tenni a Ház asztalára egy államsegéllyel épült hatemeletes házat alagsoraival együtt. A hatemeletes épületmonstrum egyetlen leheletre kártyavárként fog sjeszeomlani, némely honatyáknak is a fejére. Ne méltóztassanak aggódni: egyik se fogja megütni magát. . 4. A kormány az adózási közviszonyok enyhültének bizonyítékául a Ház asztalára fogja helyezni a sorsukkal és adózási enyhülettel megelégedett polgárokat, akik végül is megtalálták jogos érdekeik kielégülését. Aki a Ház asztalán mégse fog látni egy szál polgárt se, az ő megfigyelését ne mondja el senkinek. Vagy azt hiszi tán, nincs másnak is szeme ? áfófanémjefo VASBÚTOR Az Ady~család contra Márfyné harc Ady Lajos nyilatkozata ez A következő levél közlésére kértek föl bennünket: Mélyen tisztelt Szerkesztő Ur ! kegyeskedjék helyet adni b. lapjában alábbi uraimnak: Ady Endre „özvegye“, Márffy Ödönné, végre elcsattantotta a revolvert, melyet már Ady-életrajzom írásakor reámszegzett, azzal a barátságos figyelmeztetéssel: ha az életrajz nem lesz vele szemben kíméletes, a revolver elsül s le fog teríteni. Amint már akkor is tudtam, most ki is derült, hogy a golyó nem acélból való, hanem csak afféle fagyot pukkanó vaktöltés, némi paprikában neghempergetve, ami persze nem teszi még a golyót halálossá, legfeljebb kellemetlenné, mindaz, ami nyilatkozatában igazság, nem is dolog: magam megírtam évekkel ezelőtt az Ady-életrajz kapcsán. Való igaz: akartam előbbjutni, akartam főigazgató lenni ,hiszen csak Márffy Ödönné olyan naiv, hogy azt hiszi: akaratuk ellenére léptetik elle a tisztviselőket) s ebben a törekvésemben az Ady Endre testvéri keze valóban még akkor is segített rajtam,mikor ez a kéz már rég ki volt hülve. Kénytelen vagyok azonban — szégyenkezve bár — azt is megmondani, hogy ez az én akarásom nem volt éppen vakmerő és beteges ambicio. Hiszen akkor már másodízben választott meg Nagymagyarország tanársága az Orsz. Középisk. Tanáregyesületi Közlöny szerkesztőjévé, s tankönyveimet a középiskolák egész sora használta. Nincs okom tagadni azt sem, aminthogy nem szégyenkezem azon sem, ha 1918 november 5-én, tehát a forradalom hatodik napján, egy kis szilágysági falu távoli elzártságában, az őszirózsás forradalmat a magyar öncélúság és függetlenség megvalósítójának láttam. Sok tízezer jóhiszemű és jószándékú magyar emberrel együtt csalódhattam én is ebben a naiv hitemben s a Károlyi Mihály köztársaságában. Hiszen november első napjaiban mit jelentett falun tartózkodó magyar ember számára a forradalom? A budapesti „összlapok“ ujjongó, egymást túllicitáló cikkeit, melyek bejelentették a magyar „aranykor“ elközelgését. Egyébiránt, ha a magyar összeomlás s a proletárdiktatúra úgy viharzott át valaki felett, hogy számára tanulságokat nem hozott, az illetőnek vagy elmeállapotát vagy magyarságát kell végzetesen gyöngének tartani. A hosszú nyilatkozatban csak ennyi és ez is csak igy az igazság. Amiket azonban Márffy Ödönné a kétségtelen igazságokhoz hozzákölt, azok már-már pathologikus elferdítések. November 15-én értesültünk Érmindszenten szegény Endre testvérem súlyos betegségéről — ez időtájban egész családunk szintén spanyolban feküdt , tehát a november 5-én és 7-én kelt levél nem íródhatott azzal a „gonosz kegyetlenséggel , hop egy súlyos beteg embert gyötörjek vele. (Márffy Ödönnének különben pechje van a revolver-fojtásnak gondosan eltett levelekkel : nincs bennük egyetlen olyan sor sem, mely erőszakos, követelő és szeretetlen volna). Fölgyógyulva, már november 23-án testvérem betegágyánál voltam, aki boldogan tervezgette előttem: ha sikerül Debrecenbe jutnom, akként szerezzek lakást hogy egy szobája neki is legyen benne, mert „a Veres Pálné utcai lakás melegséget“ nem lehet már tovább tárnia...“ . . . . Egyébként a közöttünk levő testvéri szeretet — restellem, de a sunyi vadak miatt kénytelen vagyok testvéremnek hozzám itt s részben már publikált leveleire hivatkozni minden időben olyan volt, hogy nem tartották rováson az egymásnak tett szolgálatokat, szívességeket, s még a beteg testvér sem érezhette zaklatásnak, ha egyetlen öccse kero szóval fordul hozzá. Nem is érezte annak: novemberben ír, január elején is fölragyogó szemekkel, lelkesedve beszélt velem arról, hogy milyen jó lesz, ha majd Debrecenben telünk el „Édes“-ésekel, tehát annyi idő után újból családi körben, fog élni. Hogy boldog volt-e az Ady házassága, vagy sem ? — ezt a kérdést nem lehet hírlapi nyilatkozatban, de facsimiles mellékletekkel teli díszművekben sem eldönteni. Miskolci előadásomban nem foglalkoztam ezzel a problémával, csak — egyéb vitás kérdések során — ezt is megemlítettem. Amit az Ady Endre házasságára vonatkozóan, ezidőszerint, megirhatónak ítéltem, mindazt, megfelelő dokumentumok közlése mellett, az Adyéletrajzban elmondottam. E kérdésben egyelre nincs több szavam. — Végül meg két dologban kell megkorrigálnom Márffy Ödönnét. Az egyik a Swarser-szanatórium ostoba és gonosz pletykája. Ezt a vádat először Bölöni György — hol Bukarestben, hol Parisban emigrált jeles hazánkfia — vetette föl pár évvel ezelőtt egyik erdélyi újságban. Tőle vette át most Márffyné. Bölöni még ugy költötte a mesét hogy a dolog hármunk (Endre testvérem, Bölöni és az én) jelenlétemben történt 1918 november elején. Már akkor kimutattam, hogy , Bölöni november 10-én a Body-ScLVW immer Róza társaságában Svájcba utazott el, honnan csak 1919 májusában tért vissza (hogy falhozállítással fenyegesse meg a renitens újságírókat), én pedig csak november 22-én éjjel érkeztem föl Pestre. A dolog tehát nem stimmel! Mendacem oportet memorem esse! — figyelmeztettem Bölönit egy erdélyi lapban, aki erre elhallgatott, mert hiszen a latint együtt tanultuk annak idején Zilahon. Márffy Ödönné azonban nem tud latinul s igy gyanútlanul másodszor melegíti föl a már először is élvezhetetlen, kozmás ételt. A felmelegítés az ő privát passziója: a tálalásért azonban bíróság előtt fogom számadásra vonni. A másik megkorrigálandó dolog: az Endre testvérem halálát tudató sürgöny dolga. Tisztelet adassák Pfeiffer dr. koronatanúnak, azonban tanúskodására nincsen szükség: a közönségesen s küldönc nélkül feladott s ezért huszonnégy órával megkésett sürgöny a kezemben van. Annak idején az újabban felvetődött vitás Ady-kérdésekkel foglalkozó könyvemben —sok érdekes dokumentum mellett — ezt is hasonmásban fogom közzétenni, amikor aztán kiderül, hogy még csak ebben sincs igaza. Márffy ödönnének. Van egy állítása azonban, melyet nem szükséges cáfolgatnom. Az, hogy „kíméletes szempontjai voltak Ady Endre öreg szülei felé“, úgy látszik, ezt a „kíméletet“ honorálja szegény öreg Ady Lőrincné, ott, az elszakított Érmindszenten, amikor naponta zokogó imádságaiba foglalja az ő kedves menyének a nevét... Nyilván oka van reá. _ Hálásan köszöni a Szerkesztő Urnák szívességét ' igaz tisztelő hive Ady Lajos la minőségű jk ágykészieUJSUIg Ug,„„ kézi hímzett I Asztalnemű, törülkösfi gyűri (Iron VILCSEK V, Kecskeméti'«, jj|[haidekker I Flnmel-nt 3 ÜRÖt-Ut 48 S V I n . 59 A vasárnapi munkaszünet miatt botrányba fulladt a mészárosok közgyűlése Vasárnap délelőtt a mészárosok közgyűlésre gyűltek össze a régi képviselőház Főherceg Sándor utcai épületében. Az elnöki széket Varga József ipartestületi elnök foglalta el, akinek megnyitója után Bittner János kormányfőtanácsos, a Kereskedelmi és Iparkamara és a Hentes ipartestület alelnöke szólalt fel. Bejelentette, hogy információja szerint a fővárosnál már folyamatban van a húsfogyasztási adó reformja, továbbá, hogy Borvendég tanácsnok a községi élelmiszerüzemet is azok közé az üzemek közé sorolta, amelyek megszüntetendők. Végh Gyula ipartestületi jegyző terjesztette elő az évi jelentést, majd a pénztári jelentést, valamint az évi költségvetéselőirányzatot, melyeket a közgyűlés egyhangúlag magáévá tett. Elhatározták ezután, hogy az ipartestület tulajdonában lévő ipartelepet 6000 pengő évi bérért bérbeadják, majd a Húsiparosok Sportklubjának támogatására ezer pengőt szavaztak meg. Lengyel Lajos és társai indítványára a közgyűlés elhatározta, hogy tiltakozik a központi vásárcsarnok igazgatóságának a szabályokat be nem tartó rendelkezései ellen, amelyekkel a vásárcsarnoki fülkék bérletét nem nyilvános pályázat alapján, hanem átírás formájában adja ki. Goldner Béla és társai javaslatára a közgyűlés felterjesztéssel fog élni a tanácshoz, hogy a vágóhídon a hűtőfülkék felemelt díjait újra szállítsák le. Leszlauer Gyula indítványára az ipartestület tagjai egyöntetűen beléptek a megalakított húsiparosok egyesületébe. Majd ünnepelték a harminc év óta a jegyzői tisztet ellátó Vég Gyula ipertestületi jegyzőt. Prohászka József és 84 társa adott be ezután indítványt a vasárnapi húsárusítás mostani tilalmának felfüggesztése érdekében. Az indítvány benyújtását olyan zaj követte, hogy az elnök hiába rázta a csengőt, nem tudott rendet teremteni. Ilyen körülmények között az iparhatósági biztos utasítására kihirdette az elnök, hogy jövő vasárnap,, azaz március 6-án, délelőtt 10 órakor rendkívüli közgyűlést tartanak, amelynek egyetlen tárgya a vasárnapi munkaszünet felfüggesztésének kérdése lesz. 1927 március 1. kedd Csöndes a kaszárnya... Őrmester úr szépen szál a kaszárnyában, Kacskaringók keletkeznek a szájában. Ám közbejő káromkodást tiltó ordré, Kéket-zöldet játsz az öreg zupás-portré. Valahová áldás száll a kaszárnyából, Őrmester ur lelke kihal a szájából. Türtőztetné, tartóztatná, mindhiába. Egy tapással kevesebb lesz ezután a kaszárnyába. ..