Magyarság, 1927. augusztus (8. évfolyam, 173-196. szám)

1927-08-02 / 173. szám

1927 augusztus 2. kedd utioransac Súlyos bonyodalmak sok romantikával, szerelemmel és házassággal a Szemere­­vagyon körül Izgalmas és mindenfelé nagy érdeklődést keltő szerelmi regény ért véget vasárnap az abaújtorna megyei Abaújkéren. A hatalmas Szemere-vagyon jelenlegi ura, Szemere Mik­lós egész nagy gazdagságának egyedüli örö­köse, a huszonegyéves Szemere István házas­ságot kötött Halmos Irénnel és ezzel olyan bonyolult családi harcoknak és vitáknak vetett véget, amelyek már hosszú idő óta izgalomban tartják az egész Szemere-családot és előkelő, nagy rokonságát. Szemere István meglehetősen váratlanul jutott Szemere Miklós vagyonához. Szemere Miklós unokaöccsével, Szemere Gáspár első­­szülött fiával egész életében mindössze egy­szer találkozott és ezért nagy meglepetéssel vette tudomásul mindenki, hogy végrendele­tében őt, Szemere Istvánt tette meg általános örökösévé. A fiatal joghallgató így az egyik legnagyobb magyarországi vagyon urává lett, a reá jutott értékeket ötszázmilliárdra be­csülik. A hagyaték átvétele után Szemere István egy darabig Halléban folytatott tanulmányo­kat az ottani gazdasági főiskolán, majd haza­jött Magyarországra és Miskolcon beiratko­zott a jogakadémiára. Miskolcon megismer­kedett Halmos Károly abaújkéri nagy­­birtokos Irénke nevű leányával, akinek fel­tűnő szépségét az egész környéken ismerik. Szemere István hamarosan beleszeretett a leányba és elhatározta, hogy feleségül veszi. Tervét családja meglehetősen erős ellenkezés­sel fogadta és megpróbálták őt erről a házas­ságról lebeszélni. Szemere Istvánt azonban, akinek cseh területen is van egy ezerhatszáz­­holdas birtoka és ennek a tulajdonának ré­vén csehszlovák állampolgár, most nem­régi­ben a cseh törvények értelmében nagykárú­­sították és ezzel módot nyert arra, hogy ter­vét édesanyjának beleegyezése nélkül meg­valósítsa. Időközben ismételt kérésekkel si­került édesanyját is megnyernie, özvegy Szemere Gáspárné beleegyezett abba, hogy fia feleségül vegye Halmos Irénkét, akit egyébként ő maga is teljes mértékben rokon­szenvesnek talált. Közben azonban az ügynek újabb komplikációi támadtak. Halmos Ká­­roly ugyanis erős érdeklődést tanúsított jö­­vendőbeli vejének vagyoni ügyei iránt. Ha­marosan rávette Szemere Istvánt arra, hogy vonja meg a képviseleti megbízást ügyvédjé­től, Darkovich István budapesti ügyvédtől, aki, állítólag, több olyan tranzakciót bonyo­lított le az ő részére, amelyekre nem adott megbízást. Ugyanekkor Halmos Károly egy meghatalmazást kapott Szemere Istvántól, a fiatal joghallgató vagyonának kezelésére és mindenféle ügyeinek intézésére. Halmos Károly rábeszélésére létrejött egy házassági szerződés is Szemere István és Halmos Irén között, amelyben Szemere István igen terhes kikötéseket vállalt el. Amint édesanyja, öz­vegy Szemere Gáspárné erről tudomást szer­zett, a legélesebben tiltakozott Halmos Ká­roly fellépése ellen. Kijelentette, hogy fiát nem engedi Halmos Károly pénzügyi gyám­kodása alá kerülni, és nem nyugszik bele abba, hogy fia kiadja a kezéből vagyonának irányítását és kezelését. özvegy Szemere Gáspárné tiltakozásának kevés foganata lett. Szemere István az aba­újkéri kastélyban tartózkodott, ahol senki sem érintkezhetett vele. Szemere Gáspárné nővére, Putty Sándorné, férjével együtt egy ízben leutazott Abaújkérre, hogy Szemere Istvánt a hazatérésre rábírják, itt azonban csak éjjel, meglehetősen kalandos körülmé­nyek között találkozhattak vele. Kérésükre ekkor Szemere István visszavonta a Hal­mos Károlynak adott meghatalmazást és megígérte, hogy visszatér Budapestre, más­nap azonban meggondolta magát és továbbra is ottmaradt az abaújkéri kastélyban. özvegy Szemere Gáspárné ebből arra kö­vetkeztetett, hogy fia, Halmos Károly, szug­­gesztív befolyása alatt áll, az abaújkéri kas­télyban valósággal mint foglyot őrzik és be­folyásolják szabad elhatározásában. Ezért fiának idegorvosi megvizsgálását kívánta és leküldte az abaújkéri kastélyba Hajós Lajos dr. egyetemi magántanár idegorvost. Hajós Lajos dr. meg is vizsgálta Szemere Istvánt ,és megállapította, hogy a fiatalember nem mutat szellemi defektust és semmi­képpen sem lehet kétségbe vonni akarati szabadságát és beszámíthatóságát. Véle­ménye szerint állapota nem adhat alapot esetleges gyámság alá helyezésre vonatkozó kérelemnek. Ugyanekkor Szemere István, aki már megunta a sok izgalmat és vitát, kijelentette, hogy véglegesen tisztázni akarja helyzetét és mindenféle anyagi ügyeit ezen­túl ő maga óhajtja intézni egyúttal elhatá­rozták az abaújkéri kastélyban azt is, hogy a további viták és ellentétek megelőzése vé­gett sürgősen megtartják az esküvőt Sze­mere István és Halmos Irénke között. Ilyen körülmények között állott az oltár elé szombaton a hatalmas Szemere-vagyon ura, Szemere István, Halmos Irénkével Abaújkéren. Szombaton a polgári esküvőt tartották meg, amelynél a tanuk az abaúj­kéri járás főszolgabirája, Boross Dezső dr. és Bárczay Gábor dr. földbirtokos voltak Vasárnap azután megtartották az egyházi esküvőt is. Az esküvő után Szemere István újabb meghatalmazást állított ki, amelynek értelmében vagyonának kezelésével és ügyei­nek intézésével Eckhardt Tibor dr. volt nem­zetgyűlési képviselőt bízta meg, ezután ifjú feleségével együtt autóra ült és elutazott nászútra. A nászutazást a fiatal pár hosz­­szabb időre tervezi, néhány hónapig akar­nak távol maradni az országtól és remélik, hogy mire hazatérnek, addigra elülnek az izgalmak és csendben és nyugalomban kezd­hetik meg itthon házaséletüket. ­A magyar ég horizontján feltűnt a hajnak Az olasz sajtó teljes erejével támogatja a Rothermere-akciót Rómából jelentik. A római Impero „Kö­­zépeurópa mozaikja“ címmel, G. B. szig­­numm­al, hosszabb cikkben foglalkozik Rothermere lord akciójával. A lap megálla­pítja, hogy Rothermere kijelentései csodál­kozásra adhatnak okot, de nem merülhet­nek közönyösségbe, mert ha analizáljuk ezeket a kijelentéseket, arra a meggyőző­désre kell jutni, hogy Rothermere lord ér­velése határozott és megcáfolhatatlan. Csehországban, a határ mentén lévő zárt magyar nyelvterületen, 911.000 magyar, 82.000 német és 121.000 rutén él 395.000 tóttal szemben. A román határ mentén lévő zárt nyelvterületen 551.000 magyar és 36.000 német él 350.000 románnal szemben, amihez hozzászámítható a Székelyföld a régi magyar határtól egész Marosvásár­helyig, amelyen 514.000 magyar és 12.000 német él 124.000 románnal szemben, vala­mint a Székelyföldtől a határmenti zárt nyelvterületig terjedő korridor 372.000 ma­gyarral és 178.000 némettel. A szerb határ mentén 264.000 magyar, 60.000 német és 50.000 más nemzetiségű él 79.000 jugoszláv­­val szemben. A magyar sajtót — írja a lap — egészen áthatotta a békeszerződés revíziójának esz­méje. Benes 1918-ban a Matin­ban írt cikké­ben azért javasolta Szlovákia katonai meg­szállását, hogy Európát a bolsevizmustól megmentsék. De ha hibákat követtek is el a múltban. Magyarország ma a legrendezet­­tebb és legnyugodtabb államok közé tarto­zik. A magyarok országa — fejezi be a cikk­író cikkét — nemzeti és kulturális egységet jelent. Ezt nem állíthatjuk a kisántánt or­szágairól, amelyek szorító gyűrűje meg akarja fojtani a magyar nemzetet. A ma­gyar kérdés, ha nem is az ajtón, de az ab­lakon át belépett bizonyos hivatalos iro­dákba. A végleges rendezés és annak a té­vedésnek a kiküszöbölése, amelyet a tria­noni béke tájékozatlan alkotói követtek el, útban van. Magyarország tudja, hogy ez a revízió nem huszonnégy óra alatt­­következ­­hetik be. Ez nem is fontos. Magyarország érdeke az, hogy az ég horizontján feltűn­jék a hajnal, amelynek első sugara Olasz­országból jött: Olaszország értékes, fel­becsülhetetlen barátsága. A lap magyarázó térképet is közöl, amely a nemzetiségi viszonyokat tünteti fel. A csehek szeretnék, ha a »kellemetlen« Rothermere-akciónak vége volna idestova egy hete, hogy Rothermere lord elszámolásra szólította fel Benest a Felvidé­ken jogtalanul elkobzott magyar birtokok­ról. A cseh külügyminiszter mindmáig nem találta meg egykor oly nagy és magas hang­ját, egy ma érkezett prágai jelentés mégis tudni véli, hogy Benes válasza „rövid és el­utasító“ lesz. A cseh kormány ezek szerint nem kívánkozik a napfényr­e, ahová Rother­mere lord első cikkében is invitálta. Úgy­­látszik, Benes tudja legjobban, hogy mennyi vaj van a fején. Régóta készülő válaszáról az alábbi prágai távirat ad hírt: Svehla miniszterelnök lapja, a Vecser, „megbízható helyről“ arról értesül, hogy Benes külügyminiszternek Rothermere lord legutóbi levelére adandó válasza rendkívül rövid és elutasító lesz. A lap Csehország bel­­ügyeibe való illetéktelen beavatkozással vá­dolja Rothermere lordot s azt hiszi, hogy Benes válaszával „ez az egész kellemetlen ügy egyszers mindenkorra lezárul.“ A cseh sajtóiroda meghamisította a Times cikkét Prágából jelentik. A Prager Tagblatt leg­utóbbi számában érdekes kommentárokat fűz a Times múltkori cikkéhez, amelynek teljes szövege Prágában csupán most vált közis­mertté s amelyet a cseh hivatalos sajtóiroda első jelentése alapján a prágai lapok teljesen hamisan adtak vissza. A cseh sajtóiroda je­lentése azt a látszatot keltette, hogy a Times cikke kifejezetten Rothermere lord ellen irá­nyult. A Prager Tagblatt ezzel szemben meg­állapítja, hogy Rothermere lord neve a cikk­ben egyáltalán nem szerepel s hogy a cikk kifejezetten az utódállamok ellen irányul, így elsősorban Csehország ellen, amelynek a Times azt veti szemére, hogy még mindig nem tudott megegyezni a magyarokkal. A cseh sajtóiroda egyszerűen kihagyta a Times cikkének azt a passzusát is, amelyben a Times az utódállamok militarizmusáról ir, mondván, hogy ez a militarizmus egyáltalá­ban nem alkalmas az illető államok hitelké­pességének növelésére. A Prager Tagblatt súlyosan kifogásolja, hogy a Times eredeti cikkét egyetlen­egy cseh lap sem hozta , hogy még az ellenzéki sajtó sem találta érdemesnek, hogy olvasóit felvi­lágosítsa a Times valódi álláspontjáról. Ért­hető, hogy a szenvedélyes cseh soviniszták az igazságot mindenáron titkolni akarják és azt hiszik, hogy nyugodtan elhallgathatják az egész Rothermere-ügyet. Az ellenzéki pár­tokat azonban semmi sem hátráltathatja ab­ban, hogy sajtójukban híven adják vissza azokat a panaszokat, amelyeket a Times Csehország ellen emelt. Mussolini és Bethlen megegyeztek a békerevízió kérdésében? Zágrábból jelentik: A Novosti beavatott helyről arról értesül, hogy a kisántant szi­lárdan el van tökélve arra, hogy a trianoni békeszerződés ügyét semmiféle nemzetközi fórum előtt nem engedi vitába bocsátani. A­­m a következőket írja: „A magyar revizionista mozgalom mindene­inél jobban bizonyítja, hogy Magyarország még mindig veszélyezteti Középeurópa bé­kéjét. Magyarország és az utódállamok kö­zött normális viszonyról mindaddig szó sem leh­et, amíg Magyars­szág nem mond le ve­szélyes aspirációiról. A kisántánt szükség esetén a népszövetség legközelebbi ülésén is­­teszi ezt az ügyet. Ha Angliában tény­leg megalakulna a parlamenti vizsgáló- ­e a jobb gággép bizottság annak megállapítására, hogyan egyeztethető össze a trianoni szerződés az utódállamoknak Magyarországgal szemben tanúsított magatartásával, úgy Anglia veszé­lyes precedenst teremtene. Tekintet nélkül arra, hogy milyen határozatot hozna ez a vizsgálóbizottság, már a bizottság megala­kulásának ténye egyet jelentene azzal, hogy megindult a hivatalos vita a békeszerződések revíziója ügyében, ami pedig beláthatatlan következményekkel járna. Németország ezen az alapon a versaillesi békeszerződés reví­zióját és valamennyi gyarmatának vissza­adását követelhetné." A lap végül megemlíti, hogy belgrádi po­litikai körökben azt gyanítják, hogy a ma­gyar aktivitás Bethlen és Mussolini megálla­podására vezethető vissza, s nem tartja ki­zártnak, hogy Mussolini ebben a titkos szer­ződésben ígéretet tett Bethlen miniszter­üknek arra vonatkozóan, hogy Magyar­­ország visszakapja az utódállamok által el­szakított területeket. Rothermere lord üdvözlése A Kanadai Magyar Újság olvasói és a brit területen élő magyarok nevében levelet in­tézett Rothermere lordhoz, amelyben a tria­noni béke megváltoztatása ás Nagymagyar­­ország visszaállítása érdekében kifejtett ak­ciója alkalmából a lordnak legmelegebb üd­vözletét fejezi ki. A kanadai magyarok biz­tosítják a lordot, hogy az angol birodalom­hoz tartozó új hazájuk tiszteletében nemes akciója megerősíti őket és sohasem felejtik el, hogy a legnagyobb szükség idején a leg­hatalmasabb és leggazdagabb ország sietett segítségére annak az országnak, ahol a ki­vándorolt magyarok bölcsője ringott. A pesti izraelita hitközség képviselő­testülete vasárnap közgyűlést tartott, amely kimondotta, hogy csatlakozik a békerevíziós mozgalomhoz. Határozatba ment az is, hogy a Rothermere lordot táviratilag üdvözlik. Hol legyen a Rothermere vonal? Mélyen tisztelt Főszerkesztő Úr! Egyik tisztelt előfizetőtársam az egyelőre elfogadható Rothermere-v­onalat úgy raj­zolta föl, hogy a Székelyföld magyar lakos­ságát nem vette figyelembe. Ezt az etnográfiai tévedést ajánlanám úgy korrigálni, hogy a természetes határ a Maros maradna Maros­ludasig, innen a Rothermere-vonal dél­keletre hatolnék Segesvár, Bárót felé, innen délnek fordulna s ketté szelné Brassó vár­megyét. Kiváló tisztelettel: Forgách Béláné, okleveles tanítónő Igen tisztelt Szerkesztőség! A nemes lord felfogását nem osztom telje­sen, mert tisztán néprajzi alapon nem lehet a vonalat meghúzni. A székelységet és a németeket nem hagy­hatjuk ki, az összekötőterületet lehetőleg szűkre hagytam, pedig abban tekintélyes magyar, német és a magyar állameszméhez hűen ragaszkodó nemzetiségek együttvéve többségben vannak. Krassószörény és Hunyad megye szin­­magyar megye volt, a török hódoltság pusz­tította el az őslakosságot. Torontál és Temes megyében lakó szerbek csak vendégek, ezen a területen jogtalanság nem történik velük. Russzinkrajna területén szavazzon a nép, de csak azok, akik 1918 november 1-je előtt is ott laktak. Lehetetlen, hogy a népszavazás ne a magyarokhoz való csatlakozást eredmé­nyezné. A Szepesség külön kérdés, az ott levő túl­nyomóan magyar és német lakosságú váro­sok határai felnyúlnak a Magas Tátra gerin­céig, a lengyel határig, én tehát ugyancsak a Poprád folyó keleti partján fekvő városo­kat és ide vettem, mert szívük úgyis ide vonta őket. Stratégiai vonalakra pedig inkább nekünk lenne szükségünk, ezer esztendő óta nem akartunk szomszédterületet meghódítani. A horvátok maguk jelentkeztek védelemért ná­lunk, amit tudtunk is nekik nyújtani. Tehát inkább nekünk kellenek új vonalak. Legalább Lengyelországot velünk összekötő egy vasúti vonal lenne jó. Harmincötéves tisztviselői szolgálatom alatt az ország minden részében töltöttem hosszú időket Felvidéki származású vagyok és Máramarosból menekültem. Nyíregyháza, 1927 julius 28. Szerkesztő Úr tisztelő hive: Maurer Károly, a MTE egyesület vidéki­ osztály ügyvezető­ alelnöke.

Next