Magyarság, 1927. augusztus (8. évfolyam, 173-196. szám)
1927-08-02 / 173. szám
1927 augusztus 2. kedd utioransac Súlyos bonyodalmak sok romantikával, szerelemmel és házassággal a Szemerevagyon körül Izgalmas és mindenfelé nagy érdeklődést keltő szerelmi regény ért véget vasárnap az abaújtorna megyei Abaújkéren. A hatalmas Szemere-vagyon jelenlegi ura, Szemere Miklós egész nagy gazdagságának egyedüli örököse, a huszonegyéves Szemere István házasságot kötött Halmos Irénnel és ezzel olyan bonyolult családi harcoknak és vitáknak vetett véget, amelyek már hosszú idő óta izgalomban tartják az egész Szemere-családot és előkelő, nagy rokonságát. Szemere István meglehetősen váratlanul jutott Szemere Miklós vagyonához. Szemere Miklós unokaöccsével, Szemere Gáspár elsőszülött fiával egész életében mindössze egyszer találkozott és ezért nagy meglepetéssel vette tudomásul mindenki, hogy végrendeletében őt, Szemere Istvánt tette meg általános örökösévé. A fiatal joghallgató így az egyik legnagyobb magyarországi vagyon urává lett, a reá jutott értékeket ötszázmilliárdra becsülik. A hagyaték átvétele után Szemere István egy darabig Halléban folytatott tanulmányokat az ottani gazdasági főiskolán, majd hazajött Magyarországra és Miskolcon beiratkozott a jogakadémiára. Miskolcon megismerkedett Halmos Károly abaújkéri nagybirtokos Irénke nevű leányával, akinek feltűnő szépségét az egész környéken ismerik. Szemere István hamarosan beleszeretett a leányba és elhatározta, hogy feleségül veszi. Tervét családja meglehetősen erős ellenkezéssel fogadta és megpróbálták őt erről a házasságról lebeszélni. Szemere Istvánt azonban, akinek cseh területen is van egy ezerhatszázholdas birtoka és ennek a tulajdonának révén csehszlovák állampolgár, most nemrégiben a cseh törvények értelmében nagykárúsították és ezzel módot nyert arra, hogy tervét édesanyjának beleegyezése nélkül megvalósítsa. Időközben ismételt kérésekkel sikerült édesanyját is megnyernie, özvegy Szemere Gáspárné beleegyezett abba, hogy fia feleségül vegye Halmos Irénkét, akit egyébként ő maga is teljes mértékben rokonszenvesnek talált. Közben azonban az ügynek újabb komplikációi támadtak. Halmos Károly ugyanis erős érdeklődést tanúsított jövendőbeli vejének vagyoni ügyei iránt. Hamarosan rávette Szemere Istvánt arra, hogy vonja meg a képviseleti megbízást ügyvédjétől, Darkovich István budapesti ügyvédtől, aki, állítólag, több olyan tranzakciót bonyolított le az ő részére, amelyekre nem adott megbízást. Ugyanekkor Halmos Károly egy meghatalmazást kapott Szemere Istvántól, a fiatal joghallgató vagyonának kezelésére és mindenféle ügyeinek intézésére. Halmos Károly rábeszélésére létrejött egy házassági szerződés is Szemere István és Halmos Irén között, amelyben Szemere István igen terhes kikötéseket vállalt el. Amint édesanyja, özvegy Szemere Gáspárné erről tudomást szerzett, a legélesebben tiltakozott Halmos Károly fellépése ellen. Kijelentette, hogy fiát nem engedi Halmos Károly pénzügyi gyámkodása alá kerülni, és nem nyugszik bele abba, hogy fia kiadja a kezéből vagyonának irányítását és kezelését. özvegy Szemere Gáspárné tiltakozásának kevés foganata lett. Szemere István az abaújkéri kastélyban tartózkodott, ahol senki sem érintkezhetett vele. Szemere Gáspárné nővére, Putty Sándorné, férjével együtt egy ízben leutazott Abaújkérre, hogy Szemere Istvánt a hazatérésre rábírják, itt azonban csak éjjel, meglehetősen kalandos körülmények között találkozhattak vele. Kérésükre ekkor Szemere István visszavonta a Halmos Károlynak adott meghatalmazást és megígérte, hogy visszatér Budapestre, másnap azonban meggondolta magát és továbbra is ottmaradt az abaújkéri kastélyban. özvegy Szemere Gáspárné ebből arra következtetett, hogy fia, Halmos Károly, szuggesztív befolyása alatt áll, az abaújkéri kastélyban valósággal mint foglyot őrzik és befolyásolják szabad elhatározásában. Ezért fiának idegorvosi megvizsgálását kívánta és leküldte az abaújkéri kastélyba Hajós Lajos dr. egyetemi magántanár idegorvost. Hajós Lajos dr. meg is vizsgálta Szemere Istvánt ,és megállapította, hogy a fiatalember nem mutat szellemi defektust és semmiképpen sem lehet kétségbe vonni akarati szabadságát és beszámíthatóságát. Véleménye szerint állapota nem adhat alapot esetleges gyámság alá helyezésre vonatkozó kérelemnek. Ugyanekkor Szemere István, aki már megunta a sok izgalmat és vitát, kijelentette, hogy véglegesen tisztázni akarja helyzetét és mindenféle anyagi ügyeit ezentúl ő maga óhajtja intézni egyúttal elhatározták az abaújkéri kastélyban azt is, hogy a további viták és ellentétek megelőzése végett sürgősen megtartják az esküvőt Szemere István és Halmos Irénke között. Ilyen körülmények között állott az oltár elé szombaton a hatalmas Szemere-vagyon ura, Szemere István, Halmos Irénkével Abaújkéren. Szombaton a polgári esküvőt tartották meg, amelynél a tanuk az abaújkéri járás főszolgabirája, Boross Dezső dr. és Bárczay Gábor dr. földbirtokos voltak Vasárnap azután megtartották az egyházi esküvőt is. Az esküvő után Szemere István újabb meghatalmazást állított ki, amelynek értelmében vagyonának kezelésével és ügyeinek intézésével Eckhardt Tibor dr. volt nemzetgyűlési képviselőt bízta meg, ezután ifjú feleségével együtt autóra ült és elutazott nászútra. A nászutazást a fiatal pár hoszszabb időre tervezi, néhány hónapig akarnak távol maradni az országtól és remélik, hogy mire hazatérnek, addigra elülnek az izgalmak és csendben és nyugalomban kezdhetik meg itthon házaséletüket. A magyar ég horizontján feltűnt a hajnak Az olasz sajtó teljes erejével támogatja a Rothermere-akciót Rómából jelentik. A római Impero „Középeurópa mozaikja“ címmel, G. B. szignummal, hosszabb cikkben foglalkozik Rothermere lord akciójával. A lap megállapítja, hogy Rothermere kijelentései csodálkozásra adhatnak okot, de nem merülhetnek közönyösségbe, mert ha analizáljuk ezeket a kijelentéseket, arra a meggyőződésre kell jutni, hogy Rothermere lord érvelése határozott és megcáfolhatatlan. Csehországban, a határ mentén lévő zárt magyar nyelvterületen, 911.000 magyar, 82.000 német és 121.000 rutén él 395.000 tóttal szemben. A román határ mentén lévő zárt nyelvterületen 551.000 magyar és 36.000 német él 350.000 románnal szemben, amihez hozzászámítható a Székelyföld a régi magyar határtól egész Marosvásárhelyig, amelyen 514.000 magyar és 12.000 német él 124.000 románnal szemben, valamint a Székelyföldtől a határmenti zárt nyelvterületig terjedő korridor 372.000 magyarral és 178.000 némettel. A szerb határ mentén 264.000 magyar, 60.000 német és 50.000 más nemzetiségű él 79.000 jugoszlávval szemben. A magyar sajtót — írja a lap — egészen áthatotta a békeszerződés revíziójának eszméje. Benes 1918-ban a Matinban írt cikkében azért javasolta Szlovákia katonai megszállását, hogy Európát a bolsevizmustól megmentsék. De ha hibákat követtek is el a múltban. Magyarország ma a legrendezettebb és legnyugodtabb államok közé tartozik. A magyarok országa — fejezi be a cikkíró cikkét — nemzeti és kulturális egységet jelent. Ezt nem állíthatjuk a kisántánt országairól, amelyek szorító gyűrűje meg akarja fojtani a magyar nemzetet. A magyar kérdés, ha nem is az ajtón, de az ablakon át belépett bizonyos hivatalos irodákba. A végleges rendezés és annak a tévedésnek a kiküszöbölése, amelyet a trianoni béke tájékozatlan alkotói követtek el, útban van. Magyarország tudja, hogy ez a revízió nem huszonnégy óra alattkövetkezhetik be. Ez nem is fontos. Magyarország érdeke az, hogy az ég horizontján feltűnjék a hajnal, amelynek első sugara Olaszországból jött: Olaszország értékes, felbecsülhetetlen barátsága. A lap magyarázó térképet is közöl, amely a nemzetiségi viszonyokat tünteti fel. A csehek szeretnék, ha a »kellemetlen« Rothermere-akciónak vége volna idestova egy hete, hogy Rothermere lord elszámolásra szólította fel Benest a Felvidéken jogtalanul elkobzott magyar birtokokról. A cseh külügyminiszter mindmáig nem találta meg egykor oly nagy és magas hangját, egy ma érkezett prágai jelentés mégis tudni véli, hogy Benes válasza „rövid és elutasító“ lesz. A cseh kormány ezek szerint nem kívánkozik a napfényre, ahová Rothermere lord első cikkében is invitálta. Úgylátszik, Benes tudja legjobban, hogy mennyi vaj van a fején. Régóta készülő válaszáról az alábbi prágai távirat ad hírt: Svehla miniszterelnök lapja, a Vecser, „megbízható helyről“ arról értesül, hogy Benes külügyminiszternek Rothermere lord legutóbi levelére adandó válasza rendkívül rövid és elutasító lesz. A lap Csehország belügyeibe való illetéktelen beavatkozással vádolja Rothermere lordot s azt hiszi, hogy Benes válaszával „ez az egész kellemetlen ügy egyszers mindenkorra lezárul.“ A cseh sajtóiroda meghamisította a Times cikkét Prágából jelentik. A Prager Tagblatt legutóbbi számában érdekes kommentárokat fűz a Times múltkori cikkéhez, amelynek teljes szövege Prágában csupán most vált közismertté s amelyet a cseh hivatalos sajtóiroda első jelentése alapján a prágai lapok teljesen hamisan adtak vissza. A cseh sajtóiroda jelentése azt a látszatot keltette, hogy a Times cikke kifejezetten Rothermere lord ellen irányult. A Prager Tagblatt ezzel szemben megállapítja, hogy Rothermere lord neve a cikkben egyáltalán nem szerepel s hogy a cikk kifejezetten az utódállamok ellen irányul, így elsősorban Csehország ellen, amelynek a Times azt veti szemére, hogy még mindig nem tudott megegyezni a magyarokkal. A cseh sajtóiroda egyszerűen kihagyta a Times cikkének azt a passzusát is, amelyben a Times az utódállamok militarizmusáról ir, mondván, hogy ez a militarizmus egyáltalában nem alkalmas az illető államok hitelképességének növelésére. A Prager Tagblatt súlyosan kifogásolja, hogy a Times eredeti cikkét egyetlenegy cseh lap sem hozta , hogy még az ellenzéki sajtó sem találta érdemesnek, hogy olvasóit felvilágosítsa a Times valódi álláspontjáról. Érthető, hogy a szenvedélyes cseh soviniszták az igazságot mindenáron titkolni akarják és azt hiszik, hogy nyugodtan elhallgathatják az egész Rothermere-ügyet. Az ellenzéki pártokat azonban semmi sem hátráltathatja abban, hogy sajtójukban híven adják vissza azokat a panaszokat, amelyeket a Times Csehország ellen emelt. Mussolini és Bethlen megegyeztek a békerevízió kérdésében? Zágrábból jelentik: A Novosti beavatott helyről arról értesül, hogy a kisántant szilárdan el van tökélve arra, hogy a trianoni békeszerződés ügyét semmiféle nemzetközi fórum előtt nem engedi vitába bocsátani. Am a következőket írja: „A magyar revizionista mozgalom mindeneinél jobban bizonyítja, hogy Magyarország még mindig veszélyezteti Középeurópa békéjét. Magyarország és az utódállamok között normális viszonyról mindaddig szó sem lehet, amíg Magyarsszág nem mond le veszélyes aspirációiról. A kisántánt szükség esetén a népszövetség legközelebbi ülésén isteszi ezt az ügyet. Ha Angliában tényleg megalakulna a parlamenti vizsgáló- e a jobb gággép bizottság annak megállapítására, hogyan egyeztethető össze a trianoni szerződés az utódállamoknak Magyarországgal szemben tanúsított magatartásával, úgy Anglia veszélyes precedenst teremtene. Tekintet nélkül arra, hogy milyen határozatot hozna ez a vizsgálóbizottság, már a bizottság megalakulásának ténye egyet jelentene azzal, hogy megindult a hivatalos vita a békeszerződések revíziója ügyében, ami pedig beláthatatlan következményekkel járna. Németország ezen az alapon a versaillesi békeszerződés revízióját és valamennyi gyarmatának visszaadását követelhetné." A lap végül megemlíti, hogy belgrádi politikai körökben azt gyanítják, hogy a magyar aktivitás Bethlen és Mussolini megállapodására vezethető vissza, s nem tartja kizártnak, hogy Mussolini ebben a titkos szerződésben ígéretet tett Bethlen miniszterüknek arra vonatkozóan, hogy Magyarország visszakapja az utódállamok által elszakított területeket. Rothermere lord üdvözlése A Kanadai Magyar Újság olvasói és a brit területen élő magyarok nevében levelet intézett Rothermere lordhoz, amelyben a trianoni béke megváltoztatása ás Nagymagyarország visszaállítása érdekében kifejtett akciója alkalmából a lordnak legmelegebb üdvözletét fejezi ki. A kanadai magyarok biztosítják a lordot, hogy az angol birodalomhoz tartozó új hazájuk tiszteletében nemes akciója megerősíti őket és sohasem felejtik el, hogy a legnagyobb szükség idején a leghatalmasabb és leggazdagabb ország sietett segítségére annak az országnak, ahol a kivándorolt magyarok bölcsője ringott. A pesti izraelita hitközség képviselőtestülete vasárnap közgyűlést tartott, amely kimondotta, hogy csatlakozik a békerevíziós mozgalomhoz. Határozatba ment az is, hogy a Rothermere lordot táviratilag üdvözlik. Hol legyen a Rothermere vonal? Mélyen tisztelt Főszerkesztő Úr! Egyik tisztelt előfizetőtársam az egyelőre elfogadható Rothermere-vonalat úgy rajzolta föl, hogy a Székelyföld magyar lakosságát nem vette figyelembe. Ezt az etnográfiai tévedést ajánlanám úgy korrigálni, hogy a természetes határ a Maros maradna Marosludasig, innen a Rothermere-vonal délkeletre hatolnék Segesvár, Bárót felé, innen délnek fordulna s ketté szelné Brassó vármegyét. Kiváló tisztelettel: Forgách Béláné, okleveles tanítónő Igen tisztelt Szerkesztőség! A nemes lord felfogását nem osztom teljesen, mert tisztán néprajzi alapon nem lehet a vonalat meghúzni. A székelységet és a németeket nem hagyhatjuk ki, az összekötőterületet lehetőleg szűkre hagytam, pedig abban tekintélyes magyar, német és a magyar állameszméhez hűen ragaszkodó nemzetiségek együttvéve többségben vannak. Krassószörény és Hunyad megye szinmagyar megye volt, a török hódoltság pusztította el az őslakosságot. Torontál és Temes megyében lakó szerbek csak vendégek, ezen a területen jogtalanság nem történik velük. Russzinkrajna területén szavazzon a nép, de csak azok, akik 1918 november 1-je előtt is ott laktak. Lehetetlen, hogy a népszavazás ne a magyarokhoz való csatlakozást eredményezné. A Szepesség külön kérdés, az ott levő túlnyomóan magyar és német lakosságú városok határai felnyúlnak a Magas Tátra gerincéig, a lengyel határig, én tehát ugyancsak a Poprád folyó keleti partján fekvő városokat és ide vettem, mert szívük úgyis ide vonta őket. Stratégiai vonalakra pedig inkább nekünk lenne szükségünk, ezer esztendő óta nem akartunk szomszédterületet meghódítani. A horvátok maguk jelentkeztek védelemért nálunk, amit tudtunk is nekik nyújtani. Tehát inkább nekünk kellenek új vonalak. Legalább Lengyelországot velünk összekötő egy vasúti vonal lenne jó. Harmincötéves tisztviselői szolgálatom alatt az ország minden részében töltöttem hosszú időket Felvidéki származású vagyok és Máramarosból menekültem. Nyíregyháza, 1927 julius 28. Szerkesztő Úr tisztelő hive: Maurer Károly, a MTE egyesület vidéki osztály ügyvezető alelnöke.