Magyarság, 1927. december (8. évfolyam, 273-297. szám)
1927-12-01 / 273. szám
2_________________________________________________________________MlfiHRSlr. MBSBaHIFTTH HIIIIIIWIIIWIIIII1MH i I Un IOaeBa^g^^l^^mi^l^avJWMUlUUII 1927 december 1, csütörtök Orsenigo Cesare sikerének Nem igy történt. A szerény kifogások lassan-lassan heves ellenállássá váltak SerédiJusztiniánnal szemben s azzal is hatni próbáltak Rómában. A magyar kormány hovatovább egyre jobban ragaszkodott ama meggyőződéséhez, hogy az esztergomi érseki szék nem egyszerű katolikus belügy, hanem kiváltképpen magyar közjogi méltóság, amelynek betöltésénél a szentszéknek is fontolóra kell vennie a magyar kormány nézeteit és javaslatait. Megindultak tehát a diplomáciai tárgyalások, amelyeknek során először Glattfelder Gyula Csanádi püspököt, majd Rott Nándor veszprémi püspököt, végül Zichy Gyula gróf kalocsai érseket hozta javaslatba a magyar kormány. Gasparii bíboros nem óhajtott konfliktust a magyar kormánnyal s ezért inkább pihentette egy darabig ezt a kényes és nehéz politikai ügyet, semhogy olyan veszedelmeket idézzen fel, amelyek Rómában sem kívánatosak. tekintik Serédi kinevezését Az ügy pihentetése után hosszú heteken keresztül két párhuzamos diplomáciai munka folyt. Az egyik a magyar kormány erőfeszítése volt, hogy jelöltjei számára szerezze meg a Szentszék jóindulatát, a másik oldalon pedig a római Kúria arról iparkodott meggyőzni a magyar kormányt, hogy intencióit Serédi kinevezésével semmiféle mellőzés vagy sérelem nem éri. A két párhuzamos diplomáciai munka eredménytelen maradt, bár egy izben úgy látszott, hogy sikerül a megegyezés Zichy Gyula gróf kalocsai érsek személyében. A hercegprímási széket fel is ajánlották Zichy grófnak, a kalocsai érsek azonban kitért ezelől a kitüntető megbízatás elől. Erre újra előlről kezdődtek a tárgyalások, amelyek végül is a római Kuria győzelmét hozták meg Serédi Jusztinián kinevezésével. Ezt a kinevezést magyar egyházi körökben Orsenigo Cesare budapesti pápai nuncius sikerének tekintik. Az esztergomi érsek egyben , Csernoch János július végén bekövetkezett halálával hosszadalmas vita indult meg a magyar sajtóban arról, hogy betöltheti-e a szentszék a koronás magyar király beleegyezése nélkül a hercegprímási széket. Akkor Reiner János dr. egyetemi tanár a következő nyilatkozatot tette a Magyarság számára: — A kérdésnek azt a részét nem érintem, hogy ma a pápa nevezi ki a magyar érsekeket és magyar püspököket. Amikor a pápa legelőször nevezett ki püspököt azért, mert IV. Károly király nem gyakorolhatta a kinevezés jogát, akkor én a kormánynál és a sajtóban felléptem a magyar királyi javadalomadományozás érdekében. Később a legilletékesebb helyek egyikéről megnyugtattak, hogy a pápa kifejezetten a királyi jog sértetlenségének elismerésével eszközöl kinevezéseket, hogy az egyházi kormányzat zavartalansága biztosíttassék. — Ami már most az esztergomi érsekség s így a hercegprimási méltóság betöltését illeti, meg kell állapítanom, hogy a primási nem állami, nem világi, hanem egyházi méltóság. Ezt a méltóságot több pápa kapcsolta az esztergomi érsekséghez, illetőleg terjesztette ki hatáskörét, vagy újította meg a méltóságot. IX. Bonifác 1393-ban Kanizsai János esztergomi érseket a prímás és a született követség méltóságával ruházta fel. V. Miklós 1452-ben ezt a méltóságot minden esztergomi érsek részére biztosította, X. Leó pápa pedig ugyan Magyarország hercegprímása ezt megerősítette olyanképpen, hogy minden esztergomi érsek Magyarország prímása és a szentszék született követe. — Akit esztergomi érseknek kineveznek, az ezeknek a pápai rendelkezéseknek erejénél fogva Magyarországnak prímása. Egyúttal a világnak egyedüli prímása, akire nézve a pápai évkönyv, az Annuario Pontificio, külön kiemelte volt, hogy „Primate nel regno d'Ungaria". — A hercegi méltóságra nézve a következőket kell emlékezetbe hoznom. III. Károly 1713-ban Keresztély Ágost szász hercegnek, a prímásnak kérésére Magyarország prímásainak és a szentszék született követeinek, amely méltóságok velejárnak az esztergomi érsekiméltósággal, a birodalmi hercegséget adományozta. Erről az 1715. évi törvények is megemlékeznek, feljegyezvén, hogy minden jövendőbeli esztergomi érsek hercegséget nyer. Igaz ugyan, hogy az adományozási okmány akként szól, hogy azok lesznek hercegekké, akiket Magyarország királyai neveznek ki esztergomi érsekekké, azonban itt is a lényeg azon fekszik, hogy hercegek, akik törvényesen esztergomi érsekek. Mivel pedig az előrebocsátott értesüléseim szerint a pápa a magyar király kinevezési jogának épségben tartásával s annak csak helyettesítésében nevezne ki esztergomi érseket, a törvényes esztergomi érsek egyúttal Magyarország prímása, a szentszék született követe és birodalmi herceg is. A csücskös sziget írta: Kilián Zoltán I. Élt, leginkább Dunaföldvár és Budapest-Vásárcsarnok között, a hajón egy ■ derék, szép kofa, bizonyos Borrágó Pálné. Idénycikk-kereskedőnek is mondhatjuk, ha finomabbak akarunk lenni és kerüljük a dolgok igazi nevét. Érdemes tollhegyre venni Borrágó Pálné történetét, mert különös asszony volt. II. Borrágó Pálné harmadik osztályon járt, akkor is télben-nyárban fent a hajó tetején. Félt a vízbehalástól, mely alattomosan éri el a hajó mélyében levő utast, mikor a hajók egymásba szaladnak. Maróbbszájú kofák ráfogták, hogy a kapitányok tetszenek neki és azokat vigyázza odafent. Borrágó Pálné Borrágó Pált vigyázta pedig, aki felnyúl egyszer érte a Duna fenekéről. Kitűnő csemegéket hajigált Borrágó Pálné a Duna vizébe, drága falatokat a legkülönb pesti boltokból és beszélgetett halkan a kosarak közt, a vízbe lefelé A hajósok tudták szokását. Nem törődtek vele, a világ nemcsak az épeszűek kedvéért áll. Etesse a halakat a kofa, ha akarja. II. A kofa nem a halakat etette. Az urával vacsorázott, ama Borrágó Pállal, ki a Duna fenekén lakik, éjjel pedig mindig elkíséri feleségét Pesttől le egész Földvárig. Úszik a hajó mellett, a budai rész felől. Borrágó Pálné azonban nem mondta meg ezt soha senkinek. Nyugodt és kellemes beszélgetés esett itt mindig a hajón. Bort is öntött le az urának Borrágó Pálné, válogatott butéliás bort. Csak Adony meg Rácalmás között kellett megfogódznia Borrágó Pálnénak nagyon, ahol az a csücskös kis sziget nyomja oldalba a vizet hirtelen. Tüzes kereszt van itt a víz tetején, már messziről látszik és jóideig eltart még a fénye a csücskös sziget után. Itt lökte bele, a tüzes keresztnél, Borrágó Pálné éjjel a vizbe az urát. IV. Akkor is igy ment a hajó. Akkor is igy szenderegtek rajta apostagi, vecsei, földvári, ordasi, Krisztus urunk tudja még, hovavalósi kofák. Itt rántotta ki Borrágó Pál az egész pénzt Borrágó Pálné kebléből, hogy Almáson kiszáll és Pestre visszautazik. A másikhoz. Csak a a sorsot akarta megtaszítani Borrágó Pálné riadalmában, de az urát találta. Kalimpált Borrágó Pál kezelába, kapaszkodott volna, ha nem a marka tele volt pénzzel. Bizony kicsúszott teste a két kötélbak között a síkos-vizes vason, ott a hajó orrában. Belement a Dunába, mint az égettfejü gyújtószál. Könnyen, nesztelenül. Borrágó Pálné kihajolt utána a korláton és ezt mondta: — Jobb is ... Az a fölséges Úristen rendelte igyle. Borrágó Pál nem hagyott akkora fodrot az élet hátán maga után, mint a hajó a Duna tükrén. Ki járt volna utána? — Elhagyott! — ezt mondta Borrágó Pálné a földváriaknak és a földváriak belenyugodtak: — Rossz természete van! Elhagyja az hamar a mostanit is ... Igyekezett pedig jónak lenni most már szegény Borrágó Pál, ahol azonban megakadt, továbbtaszították, hogy ne az ottvaló község költségén kerüljön örök nyugovóra. Ellökték, mint ő az asszonyokat. Egyszer aztán megrekedt valahol egy töltés kövei között. Hűséges lett. Először életében. VI. Borrágó Pálné hamar találkozott az urával. Tisztán látta még Pesten, amikor beszállt. Ott ugyan villogtak a lámpák, zavarták a vizet az apró hajók és lármáztak a népek, nem értette szavát. Budafoknál azonban már megértette az asszony, hogy Borrágó Pál bűnbánatot fogadott. Ó, nem hagyja el többet, hűséges éjjeli útitárs lesz, Pesttől Földvárig mindig kitart a hajó mellett. Nem követelődzik, nem is mutatja a markában rekedt pénzt, mely miatt ide lebillent. Hogyan megy a kofaság? Bizony itt a meggy ideje, segítene is a rakodásban, de hévizesednek a kosarak s az nagy kár. Úgyis elég romlás esik az áruban ezidén! Ekkor mutatkozott először a csücskös szigetnél a kereszt. Szép, fényes keresztnek látszott, moziban tündökölnek így a keresztek azzal a fehér világossággal. Borrágó Pál eltűnt, míg ragyogott a kerereszt a Dunán. Aztán előjött megint, mintha semmi köze sem volna a csücskös szigethez, kereszthez, csak beszélgetett tovább rendes emberhez illőn Földvárig. Hű lett nagyon. VII. Erre a hűségre Borrágó Pálné igyekezett hűtlenkedni iránta, vonaton kezdett járni, messzire be a Dunától. Hasztalan csere volt, az ura nem tágított. Beült a vonatba, szembe vele, Kelenföldön kiszállt, hogy dolga van itt, estére azonban jön ám pontosan. Nyügösködött a vonatban, veszekedett, fojtogatott. Igen fojtogatott, a halál vize is kivert Borrágó Pálnén, annyira szorított a marka, noha bankó bélelte bőven. Megvolt utolsó leveléig a pénz. Vissza kellett térni a hajóhoz. Ott nem fojtogatott Borrágó Pál, nem tudta átütni a víz tükrét, csak úszott elnyultan a hajó oldalán. A hangja vált gyorsabbá, abban az ütemben beszélt, mint a kerék csapdosása. És a szemefénye lett igen erős. Honnan tudom mindezt? Borrágó Pálné mesélte nekem, a csendes, pénztelen útitársnak, ki a holdn figyeltem a hajó tetején és lelkemet rá küldtem a nagy síkságra kelet felé, hogy értsem és szeressem az embereket azon Borrágó Pálné ugrott hozzám a csücskös szigetnél, hogy fogjam erősen mert ma a kereszt kijön a vízből és ké karjával átöleli, leviszi. Nem engedtem. Sirt Borrágó Pálné, vonaglón zavarosan mutatta be Borrágó Pált nekem, az idegennek. A pozsonymegyei Deáki közi Serédi Jusztinián dr. 1884 április 24-én született a pozsonymegyei szinmagyar Deáki nagyközségben. Édesatyja érdemes cserepesmester volt, akit szolid, becsületes munkájáért különösen szívesen hívtak a szomszédos plébániák és templomok tető munkálatainak végzésére. Az istenfélő szülőknek kilenc gyermeke közül ő volt a legkisebb. A fiú istenadta tehetségét látván Gulyás Elek deáki bencés plébános, rábírta az édesatyját, hogy gimnáziumba adja. így került a kis Serédi György a pozsonyi gimnáziumba, melynek egyik legtehetségesebb tanítványa lett. Egyéni rátermettsége és községének hagyományai a Szent Benedek-rendbe, Pannohalmára vitték a VI. osztályt végzett tisztajeles tanulót. Egyik bátyja Marczell néven a bencés rend tagja volt, aki azonban fiatalon meghalt. Serédi György 1901 augusztus 6-án Pannohalmán öltözötte fel Szent Benedek ruháját. Ekkor nyerte a bencések közt kedvelt Jusztinián nevet. Próbaévét, valamint a gimnázium VII. és VIII. osztályát Pannonhalmán végezte. Vizsgáit, érettségijét a győri főgimnáziumban szerezte tiszta jeles eredménnyel. Középiskolai tanulóévei alatt többször kitűnt társai közül. Ismételten szerepelt a Zászlónk című ifjúsági folyóirat díjnyertesei között. Az érettségi után a számtani fizika szakot akarta választani, de főapátja, Fehér Ipoly, Rómába küldte teológusnak a bencés egyetemre. Itt végezte teológiai tanulmányait, de egyben itt vetette meg merész ívelésű pályájának alapját is. Nemcsak kiváló tudása, nagy nyelvtehetsége (hét nyelvet beszél) tette megbecsültté, hanem szeretetreméltó egyénisége is. Itt kedvelte meg Serédit P. Bastien Péter maredsousi (Belgium) bencés, híres egyházjogász, akinek nagy szerep jutott Serédi életének irányításában. A római bencés egyetemnek az a kiváltsága, hogy ha valaki összes teológiai vizsgálatait kitüntetéssel teszi le, tanulmányai befejeztével a doktori címet minden külön szigorlat nélkül megkapja. E kiváltságban részesült Serédi is, kit hazaérkezése után Kohl Medárd püspök Pannonhalmán szentelt áldozópappá. Az említett P. Bastien Péter elkérte Serédit Fehér Ipoly főapáttól az egyházjogot kodifikáló, pápai bizottság számára, melynek hamarosan konzultora tanácsosa lett. Az 1909. év júniusában Fehér Ipoly Pannonhalmára disponálta hitszónoknak és teológiai tanárnak, de az új főapát, Hajdú Tibor, egyik legelső intézkedésével 1910 februárjában visszahelyezte Rómába, megkezdett munkakörébe. Ettől fogva állandóan Rómában tartózkodott és csak a nyári szünidőt töltötte itthon. Az 1910. utáni évek egészen az egyházjogi munkálatokkal teltek el, majd a szentszék apostoli delegátusként Boszniába helyezte. Ettől kezdve az egyházjogi művek, szentszéki és zsinati döntések áttanulmányozásának, az új kánonjogi kódex nyersanyaga összegyűjtésének, a fölhasználásra kiválasztásának óriási munkáját egyedül Serédi végezte. Részt vett emellett az egyes kánonok végső szövegezésében, a szövegnek a forrásokkal való egybe égrői a hercegprímási székig vetését, az ellenőrző munkát, a hatalmas mis forrásainak megjelölését és a jegyzetekkel való ellátását Serédi újra csak egyedül végezte. Természetesen örökölte P. Bastien jogi tanszékét is a bencés egyetemen. E nagyarányú munka közben tört ki a világháború, mely Serédit Rómában találta. Mikor az olasz is az ellenségek közé sorakozott, Serédi már csak a Vatikán területén folytathatta munkáját Ekkor Gasparri bíboros atyai jóbarátként két éven át látta vendégéül, asztaltársául Serédit. Amikor 1918- ban az új Codexet átnyújtották a pápának, Serédi a spanyol kormány védelme alatt hazajött Panonhalmára. Még ki sem pihente ráradságát, midőn hívta a haza. Tábori lelkész lett s mint ilyen az Esztergom-kenyérmezői táborba nyert beosztást azzal a megbízatással, hogy az Oroszországból hazatért, zilált lelkű véreinket lelki egyensúlyba segítse. Itt érte a mindnyájunkat sújtó, szomorú összeomlás. Innen tért vissza a szomorú napok egyikén Pannonhalmára. Pannonhalmán lelke volt annak az ortodox irányzatnak, mely a rendet a súlyos időkben a nehéz kötelesség útján oly mintaszerűen vezette. Még a kommün alatt Szent Benedek magyar rendjét Rómában kellett képviselnie a bencés kongregációk gyűlésén. Ott érte Rómában Serédit a kommün összeomlása is. Midőn a rend újra főapátot választhatott, Serédi Jusztinián egyik nagyon komoly jelöltje volt. Serédi az itthon töltött legválságosabb idők gondjai közt is folytatta tudományos működését. Megírta a magyar Szent Benedekrend Statútumait. Gasparri bíbornok államtitkár újra Rómába kérte őt, hogy elkészítse az új Codex forrásainak 14 hatalmas kötetét „Codicis Juris Canonici Fontes“ címen. Ezt az óriási munkát csak mostanában fejezte be. Emellett a vatikáni magyar követségnek egyházjogi tanácsosa volt. Az apostoli szentszéknél a magyar egyházmegyéknek és rendjének ügyvivője lett. Rengeteg magánügyben is sokan fordultak hozzá. Mikor már hatalmas munkabírását teljesen lekötötte munkaköre, a pápa maga személyesen kérte fel őt a pápai levéltárosképző iskolán a római kúria jogtörténetének rendes tanárává. De nemcsak kérte, hanem méltányolta is, midőn az új Codex kihirdetését megörökítő hatalmas képen Serédi alakját is megfesttette, midőn a zsinati szent kongregáció konzultorává kinevezte. De egyébként is elhalmozta a figyelem és szeretet ezer jelével Serédit, kinek a pápához és államtitkárához bármikor szabad bejárása volt. Csernoch János hercegprímás Serédit, ha hazajött Magyarországba, vagy ha ő ment Rómába, mindig rögtön felkereste, illetőleg magához kérette s tanácsait irányadóknak, tekintette. A magyar kormány a kormányfőtanácsosi címmel rótta le elismerését Serédivel szemben. De akik lélek szerint ismerik, tudják, hogy Serédi Jusztinián dr. soha nem kereste a rangot és kitüntetést, mégis eljutott Magyarország hercegprímási székébe.