Magyarság, 1928. február (9. évfolyam, 26-49. szám)
1928-02-01 / 26. szám
1928 február 1, szerda nmnBDBBDBBnBBBmmHB politikushoz, volt katonákhoz, szerkesztőségekhez, városi és községi hatóságokhoz, amelyekben felszólították őket, hogy minden adatot, amelyek egyes katonai személyekre irányulnak, hozzák a bizottság tudomására. Most már kiterjesztették a bizottság hatáskörét az alantas tisztekre, sőt a legénységi állományra is. Azt lehetett volna hinni, hogy az akkori atmoszférában, amidőn a demagógia által szított gyűlölet oly hatalmas hullámokat vetett, a panaszok százezrei futnak be a bizottsághoz, ennek azonban épp az ellenkezője történt. A legkörültekintőbb és legaprólékosabb nyomozás után sem sikerült a bizottságnak több mint 4 ú1 esetet konstruálni. És itt tartozunk az igazságnak annak megemlítésével, hogy a bizottság tagjai, amidőn működésük első időszaka után áttekintést nyerhettek a hozzájuk beérkezett anyag felett és megállapíthatták, hogy komoly, alpos panaszok nem merültek fel a hadvezetés és egyes katonai személyek ellen, a legnagyobb lelkiismeretességgel és tárgyilagossággal járt el s volt kellő bátorsága ahhoz, hogy az akkori áramlattal dacolni tudjon és igazságot szolgáltasson azoknak, akiket meghurcolni akartak. A bizottság, amelyet alkotói forradalmi törvényszéknek szántak, végeredményben egy a hadsereg tagjait igazoló bizottsággá alakult át, amely a lefolytatott vizsgálat után az agyonhajszolt tisztek számára majdnem minden egyes esetben elismerő, sőt dicsérő iratot állított ki. Mert a 484 eset közül is 325-öt, tehát majd kétharmadot, azonnal elimináltak, miután az illetők már nem voltak osztrák állampolgárok, hanem az utódállamok valamelyikéhez tartoztak. A vizsgálatot tehát 147 személy ellen folytatták le, de ezek között is mindössze negyven, tehát csupán kilenc százalék, voltak tisztek. A negyven esetet a büntetőeljárás lefolytatása végett áttették az ügyészséghez, de az ügyészség csupán nyolc esetben tudott vádat emelni, elítélésre pedig mindössze két esetben került a sor. Százalékban kifejezve: fél százalék. A bizottság munkája tehát nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a monarchiahadserege tisztikarának becsületét, amelyet a radikális demagógok annyiszor sárba tapostak, megmentse, a hadsereg tagjait rehabilitálja. De Ratzenhofer előadásából más érdekes dolgokat is megtudtunk, így például azt, hogy a bizottságnál följelentést tettek a hadvezetés, s a hadügyminisztérium ellen, hogy elmulaszolta a San-folyó menti stratégiai vasút kiépítését. Ha ez megtörtént volna, akkor Przemysl felszabadulása után könynyen megtörténhetett volna az élelmiszerek utánpótlása, s így elkerülhettük volna, hogy a monarchiának legfontosabb vára orosz kézre kerüljön. A bizottság ezt a panaszt teljesen jogosnak tartotta és beszerezte az erre vonatkozó aktákat. Ekkor azonban kiderült, hogy a hadvezetőség, illetve a vezérkar és a hadügyminisztérium a kilencvenes évek óta minden évben előterjesztést tett a vasút kiépítése ügyében, a kormányok azonban hozzájárulásukat mindig megtagadták. Amint látjuk, a bizottság nem végzett hiábavaló munkát, bár ha azt a célt, amelynek elérése miatt annak idején megalakították, nem érte el. " sem kihasználni. Mégis küzdöttem a szerencsével, pedig tudtam, hogy hiába erőszakoskodom. Küzdöttem s belepusztultam. Nem dolgoztam, nem igyekeztem, hogy rendes uton megéljek, esetleg meggazdagodjak. Mindennap hiába határoztam el, hogy lemondok erről az őrültségről s mindennap féltem attól, hogy hátha épp ma szalasztom el az alkalmat. Ha eszembe jutott, hogy ide vagy oda kellene elnézni, mert hátha és nem mentem el, szentül meg voltam győződve, hogy ott várt volna a szerencse. Akivel nem történt meg ilyesmi, az talán el sem hiszi. Hát, persze, az lett volna a legegyszerűbb, ha kiverem a fejemből az egész históriát és rendes útra térek, de én, én nem tudtam ezt megtenni s még ma is habozás nélkül mindent felteszek erre a kockára. Közben az ezres helyett milliósokat kerestem, aztán milliós kötegeket, valutával teli aktatáskákat, aztán megint ezreseket s úgy képzeletben megszámlálhatatlan milliókat találtam és költöttem el. S nem lesz ennek vége soha. Tegnapelőtt ott álltam éjjel a lokál előtt s lestem, hogy amikor az urak kiszállnak az autóból, nem ejtenek-e le egy nagy bankót, egy tárcát. A rendőr bevitt, pedig, ha még otthagy egy órát, biztosan találtam volna valamit. Jókedvű, könynyelmű emberek oly könnyen dugják a zsebük mellé a pénzt... De nem baj. Mindjárt kiszállunk, ugye, felügyelő úr? Talán itt szerencsésebb leszek, bár kevesebb az alkalom. Legfeljebb vásárkor lehet remélni valamit. Vagy az állomáson, ahol sietnek az emberek ... Annak, aki elveszti a pénzt, úgyis mindegy, hogy ki találja meg. Lopni nem tudnék soha, csak találni akarok még egyszer. Megérdemelném már egyszer, ugye?. A Vatikán ígéretet tett a cseh kormánynak a határmenti egyházmegyék kettéválasztására Prágából jelentik: Benes külügyminiszter január 29-én küldte el a Szentszéknek azt a jegyzéket, amelyben közli, hogy a cseh kormány január 20-án elfogadta a modus vivendi feltételeket. Egyidejűleg közzéteszik az egyezményt, amely hat pontból áll. Az első pontban a Vatikán ígéretet tett arra, hogy a cseh köztársaság egyik részét sem rendelik alá oly ordináriusnak, akinek székhelye a cseh állam határain kívül van. A Szentszék és a cseh kormány között megegyezés fog létrejönni az egyházmegyék határaira és beosztására nézve. Ebből a célból két egymástól független bizottságot fognak alakítani. A második pontban megállapítják, hogy az egyházi birtokok állami kényszerkezelése az egyezmény érvénybelépése pillanatában megszűnik. A harmadik szakasz kijelenti, hogy azok az apáca- és szerzetesrendek, amelyeknek rendházai cseh területen vannak, nem állhatnak külföldi rendfőnök fennhatósága alatt. Ezután következik az egyezménynek politikailag legfontosabb pontja, mely szerint a püspököknek cseh állampolgároknak kell lenniük és kinevezésük előtt a cseh kormány hozzájárulását kell kérni, a cseh kormánynak pedig joga van a jelöltet megfelelő indokolással visszautasítani, ha azt irredentista vagy szeparatista tevékenységgel, továbbá az alkotmány és az állam közrendje elleni tevékenységgel gyanúsítja. A kinevezés előtt a magas egyházi méltóságoknak le kell tenniök az esküt a köztársaság alkotmányára. Benes külügyminiszter kísérőlevele azzal a kijelentéssel végződik, hogy a kormány igyekezni fog az állam minden polgárának a zavartalan hit és szabad vallás gyakorlását biztosítani, továbbá a kormányt az egyezmények és a végrehajtásánál még esetleg elintézésre váró többi kérdés megoldásánál ugyanaz a szellem fogja áthatni. A jegyzékeknek a cseh kormány és a Szentszék között történt kicserélésekor az egyezmény életbelép és ezzel befejeződik az az immár két és fél év óta tartó állapot, amely a prágai huszitaünnep alkalmával keletkezett. Briand kielégítőnek tartja Stresemann expozéját és engedékenyebb hangú jegyzéket vár Kelloytől Parisból jelentik. Briand külügyminiszter a minisztertanács mai ülésén részletes beszámolót tartott a külpolitikai helyzetről, különös tekintettel Stresemann német külügyminiszter tegnapi parlamenti expozéjára, amelyet Briand, általában véve, kielégítőnek mondott. Tekintettel azonban arra, hogy a Stresemann-beszéd hiteles szövege még nincs a Quay d'Orsay birtokában s a párisi lapok csupán kivonatosan köztik a német külügyminiszter nyilatkozatait, Briand a szenátus mai ülésén nem szólal föl, amint eredetileg tervezte. A szenátus mai ülésén indul meg — mint ismeretes — a beérkezett számtalan külpolitikai interpelláció vitája s ebben a vitában szólalt volna fel elsőnek Briand külügyminiszter, hogy válaszoljon Stresemann beszédére. Briand most, valószínüleg, csak a csütörtöki ülésen emelkedik szólásra s addig a szenátusban az interpelláló szenátorok indokolják meg interpellációikat. . Briand részletes jelentést tett a német— litván döntőbírósági szerződésről, valamint a lengyel—litván feszültségről is, annak a meggyőződésének adva kifejezést, hogy a nagyhatalmaknak egyszer már tenniök kellene valamit, hogy lehetővé tegyék a közvetlen lengyel—litván tárgyalásokat, mert különben Európának ebben a részében újabb krízisre kerül a sor. Briand végül a Keltoggal folyó jegyzékváltásról beszélt. Kellog válasza, — mondotta — minden valószínűség szerint, engedményeket ad a francia kormánynak, tekintettel arra, hogy a Havannában ülésező pánamerikai kongresszus delegátusai eddig, úgyszólván, kivétel nélkül, a népszövetség mellett szólaltak föl. A délamerikai nemzetek egyetlen alkalmat sem mulasztottak el, hogy ismételten kifejezzék a népszövetséghez való ragaszkodásukat, ami bizonyos mértékben, legalábbis in principe, egyet jelent azzal, hogy nem helyesli az Egyesült Államoknak a népszövetséggel szemben folytatott politikáját. Briand véleménye szerint az Egyesült Államok kormánya, erre való tekintettel, bizonyára nagyobb figyelemre méltatja a jövőben a népszövetség intézményét, mint eddig, s nem folytat olyan politikát, amely bizonyos vonatkozásokban teljes negligálása volt ennek a rendkívül fontos nemzetközi szervezetnek. Kellog válaszjegyzéke már csak azért is előzékenyebb lesz az eddigieknél, mert Amerika minden bizonnyal rehabilitálni akarja magát a világ színe előtt, megkísérelve a nicaraguai események által előidézett kedvezőtlen hangulat eloszlatását. Az angol sajtót meglepte Stresemann erélyes fellépése Londonból jelentik: Stresemann német külügyminiszter tegnapi beszéde, amelyben a német külügyminiszter a Rajna-vidék feltétel nélküli kiürítését követelte, az angol sajtóban hatalmas visszhangot váltott ki, ami annál is feltűnőbb, minthogy a Rajnavidék kérdésével az angol lapok az utóbbi időben már úgyszólván egyáltalában nem foglalkoztak. A Morning Post és a Daily News különösen a német külügyminiszter erélyes hangját emelik ki, mondván, hogy Németország részéről ez a váratlan ereig egészen meglepő. A Daily Telegraph megállapítása szerint Stresemann beszéde diplomáciai körökben valóságos meglepetés volt. Mindenki azt hitte, hogy a német külügyminiszter csupán érinteni fogja a rajnai kérdést, tekintettel arra, hogy a kérdés végleges megoldását amúgy is csak a küszöbön álló német és francia választások után lehet szorgalmazni, amelyeknek eredménye pedig egyelőre még teljesen bizonytalan. Az általános vélemény Londonban a Daily Telegraph véleménye szerint az, hogy Stresemann a Rajnavidék kiürítését elsősorban belpolitikai szempontokból követette ily feltűnő erélyességgel és világos, hogy a német nemzeti párt egyre erősbödő kritikáját akarta elnémítani, amely szerint a német kormány a Rajnavidék kiürítése kérdésében feltűnő erélytelenséget tanúsít. Franciaországban nem lehet a lokarnói szerződéssel hangulatot kelteni Párisból -jelentik. A Temps Stresemann tegnapi beszédének főleg azt a részét emeli ki, amelyben Stresemann a Rajnavidék sürgős kiürítését követeli. A francia félhivatalos mindenekelőtt megállapítja, hogy a lokarnói szerződésekben a Rajnavidék kiürítésének terve sem implicite, sem explicite nem szerepel. Stresemann különösnek, találja — írja a Temps —, hogy Franciaország aggódik biztonságáért, mondván, hogy a lokarnói szerződések és Németország teljes leszerelése mindenképen garantálják ezt a biztonságot. Ezzel az érveléssel csak Németországban lehet hangulatot kelteni, Franciaországban azonban nem. Franciaország csak azokat a biztonságokat tartja kielégítőknek, amelyek tényleg a kezében vannak. A rajnai kérdés nem olyan egyszerű, mint Németországban hiszik. A versaillesi békeszerződés rendelkezései szerint a Rajnavidéket időnekelőtte csupán abban az esetben lehet kiüríteni, ha Németország teljes mértékben teljesítette a békeszerződésekben vállalt kötelezettségeit. Ez azonban még korántsem történt meg, elsősorban pedig a jóvátételt illetőleg nem. A Dawes-tervezet fennállása nem jelent egyet azzal, hogy Németország teljesítette jóvátételi kötelezettségeit. Abban a pillanatban, midőn Németország megfelelő ajánlatot tesz a jóvátételi fizetések likvidálására, szóbakerülhet ismét a rajnai kérdés. A kiürítés tehát csakis Németországtól függ. Az őszinte békeszándék hangoztatása nem elegendő. Poincaré a jövő hétre halasztotta pénzügyi expozéját Párisból jelentik: Buisson képviselő a kamara elnöke, bejelentette, hogy Poincaré, akinek nagy pénzügyi expozéját a ma délutáni ülésre várták, beszédéta jövő hétre halasztotta s a legjobb esetben is csak a jövő pénteken mondja el. Poincaré elhatározása úgy látszik, azzal függ össze, hogy Leon Blum a francia szocialisták vezére szintén nagy beszédre készül, amelyben a napirenden szereplő pénzügyi interpellációktól eltérve, az általános politikai helyzetet akarja szóvátenni. Leon Blum kiváló szónoki tehetsége nagy mértékben alkalmas arra, hogy a kormány ellen hangolja a radikális pártot s igy Poincaré nem tartja célszerűnek, hogy a pénzügyi vitában Leon Blum előtt beszéljen s az utolsó szót a szocialisták vezérének hagyja. A miniszterelnök ily körülmények között csupán Leon Blum beszéde után fogja elmondani nagyszabású pénzügyi expozéját, amelyben politikai kérdésekre is ki fog térni, hogy ellensúlyozza Leon Blum várható kijelentéseinek hatását. Parlamenti körökben feszült érdeklődéssel néznek a miniszterelnök és a szocialisták vezérének nagy mérkőzése elé. Poincaré a napirenden szereplő rengeteg indítvány közül valószínüleg Loucheur napireni indítványa mellett fog síkraszállni, amely szerint a kamara teljes bizalommal viseltetik a kormány iránt s felkéri a kormányt, folytassa a pénzügyi szanálás megkezdett művét. Coolidge elnök a költségvetés egyensúlyáról és a traféépítési programról Washingtonból jelentik: Coolidge elnök hosszabb beszéddel nyitotta meg a különböző minisztériumok költségvetéseit tárgyaló szokásos félévi hivatalnoki értekezletet. Beszédében újból nyomatékosan hangsúlyozta, hogy biztosítani kell a költségvetés egyensúlyát és hogy az adókat nem lehet 200 millió dollárral nagyobb összeggel leszállítani. Az Egyesült Államok adósságai 1917 és 1919 között 25 milliárddal növekedtek; nyolc évig tartott, amíg ebből az összegből 8,5 milliárdot le tudtak fizetni. Egyedül az államadósságok kamataira újabb 8,5 milliárdot kellett kifizetni az utolsó 10 évben. Ezek a számok mutatják, mennyire elengedhetetlen a kiadásokat a legszükségesebbekre korlátozni. A jövő évi költségvetés legnagyobb tétele a nemzetvédelem, amelyre 650 millió dollár van előirányozva; ez az összeg azt jelenti, hogy percenként 1200 dollárt használunk fel. Coolidge ezután a hajóépítési programmal foglalkozott, amely mint mondotta, 1916 óta az első és csak arra szolgál, hogy használhatatlanná vált hajókat pótoljanak és a flottát csekély mértékben kiegészítsék. pF Akir tornában vagy garallában érzékeny, vagy a légző szervek hűlésére hajlamos, használjon KönasÉsnél nyäSHäsedäsnál és reftgiftsésnél kitűnően használnak. Kaphatók minden gyógyszertárban ■fc- és drogériában