Magyarság, 1928. november (9. évfolyam, 249-272. szám)
1928-11-03 / 249. szám
1928 november 3. szombat mnk A régenstanács felszólította a Bratianukormányt, hogy nyújtsa be lemondását A németek állítólag csak úgy adnak kölcsönt, ha Bratianu távozik Bukarestből jelentik. A belpolitikai helyzet ma váratlanul kritikus fordulatot vett. A délutáni órákban közismertté vált, hogy Bratianu miniszterelnök szerdán audiencián volt a régenstanácsnál, amely közölte vele, hogy a kormánynak legkésőbb december 1-éig távoznia kell helyéről és koncentrációs kormánynak kell következnie. A régenstanács ezt a kívánságát azzal indokolta, hogy december 1-én ünnepli meg az ország Erdély bekebelezésének tizedik évfordulóját, ezen az ünnepségen pedig valamennyi politikai pártnak részt kell vennie. A nemzeti parasztpárt az ünnepségen csupán abban az esetben venne részt, ha addig helyet kapna a kormányban, a régenstanács pedig erkölcsi lehetetlenségnek tartja, hogy Erdély bekebelezésének évfordulóját a nemzeti parasztpárt részvétele nélkül üljék meg tekintettel arra, hogy az erdélyi választópolgárok 78%-a a legutóbbi választások folyamán a nemzeti parasztpárt jelöltjeire adta le szavazatát. Bratianu miniszterelnök a régenstanács felszólítására azzal válaszolt, hogy hajlandó lemondani, de csakis azonnal, mert nem vállalhatja a stabilizációs kölcsön lekötését abban az esetben, ha a kölcsönt más kormány venné fel. Ha tehát a régenstanács azon a véleményen van, — mondotta Bratianu, hogy más kormány biztosabb garanciákat nyújt az ország jövőjét illetőleg, úgy a liberális kormány azonnal benyújthatja lemondását. A régenstanács Bratianu kijelentésére azzal válaszolt, hogy végső elhatározását szombaton délelőtt 11 órakor közli a miniszterelnökkel. Bratianu tehát holnap újabb kihallgatáson jelenik meg a régenstanácsnál és délelőtt 11 órakor dől el a kormány sorsa. Déli 12 órára a kormány tagjait minisztertanácsra hívták össze s ez a minisztertanács dönt azután a régenstanács határozatának megfelelően a további lépésekről. A régenstanács várható döntését illetőleg politikai körökben, egyelőre, teljes a bizonytalanság. Ha a régenstanács úgy határozna, hogy Bratianu továbbra is uralmon marad, úgy ezzel a döntésével évekre meghosszabbítaná a Bratanu-kormány életét, amely a választások lezajlása után, mint ismeretes, csupán átmeneti kormányként alakult meg. Ebben az esetben a kormány a legközelebbi választásokig mindenesetre hatalmon maradna. A belpolitikai helyzet fejleményeire való tekintettel a bukaresti Siguranza épületében ma délben fontos tanácskozás volt, amelyen Duca belügyminiszter, a miniszterelnökség két helyettes államtitkára, a csendőrség főparancsnoka, a bukaresti rendőrfőnök és a Siguranza vezetője vettek részt. Az értekezlet azokról a rendszabályokról tárgyalt, amelyek szükségessé válhatnak a Bratianu-kormány holnapi lemondása esetén. Intézkedések történtek a rend és a nyugalom biztosítására arra az esetre is, ha a kormány továbbra is hatalmon maradna, ami viszont a nemzeti parasztpárt részéről váltana ki újabb, az eddiginél jóval élesebb akciót a kormány megbuktatására. A belpolitikai helyzetben beállott fordulat a parlamentben csupán a késő délutáni órákban vált közismertté és a dános konsternációt keltett. Hiott, a király személye két miniszter, a délelőtt folyamán hosszasan gyűlt Duca belügyminiszterrel s később is, a nap egész folyamán, állandó összeköttetésben volt a belügyminiszterrel. A Bratianu-kormányban nem bíznak a német pénzügyi körök , Bukarestből jelentik. A Németország által ajánlott egyezménynek módosított szövegével Comnen és Lapedatu román delegátusok tegnap visszautaztak Berlinbe. Bár a lapok jelentése szerint az egyezmény haladéktalan aláírásának nem lenne semmiféle akadálya, bukaresti pénzügyi körökben mégis azt hiszik, hogy az a módosítás, amelyet Bratianu végzett a szövegen, Berlinben még vitára adhat alkalmat és hogy emiatt késni fog az aláírás. A párisi tárgyalások, a lapok szerint, szintén kedvezően folynak, úgyhogy némi optimizmussal a kölcsönt már nagyjában megkötöttnek lehet tekinteni. A kölcsöntől várt eredmények és a stabilizáció biztosítása, valamint a külföld bizalmának fokozottabb megnyerése végett Bratianu a régenstanács sugalmazásából arra törekszik, hogy a vonatkozó törvényjavaslatok megszavazása céljából koncentrációs nemzeti kormányt alakítson, amelyben valamennyi román politikai párt részt venne. Maniuék idáig elutasító álláspontra helyezkedtek, miután nem akarnak együttműködni az általuk törvénytelennek nyilvánított jelen — Neked jó, — folytatta rövid elgondolkozás után megint. — Téged biztosan várnak valahol most, ahová meg is fogsz érkezni, ha előbb nem, reggelre. Megfürdesz, aztán a jó meleg otthon boldogságában elfelejtkezel arról, amit négy éven kersztül láttál ... A mocsokról, a fertőről, a vérről. Elfelejted, hogy szomorú az élet, hogy fáj minden mozdulás, akár előre megyünk, akár visszafelé nézünk... Holnap felhúzod az extrát, vagy a civilt és templomba mentek, a déli misére, ahol boldog karácsonyi melegség vesz majd körül és az áhitat csöndességében ,összeölelkeznek mind, akik egymásnak valók, akiknek boldogság az ünnepnapi ebéd, a karácsonyfa, a család, a rokonság, a gyerekek ... Nekem ebből nem lesz semmi. Én nem megyek templomba, mert talán imádkozni se tudok már. Engem nem vár se családi kör, se ünnepnapi ebéd, se család, se gyerek .. . Csak egy sereg keserű emlék várna, ha hazamennék Kisszebenbe, az öreg mézeskalácsos házába, ahol az idén nem állítottak karácsonyfát, mert nem volt kinek ... , Lekókkadt a feje s magába roskadva, elhallgatott. A zsidók már akkor felszedték a sátorfájukat és szállás után néztek. Nekik nem volt karácsony, mindegy volt, mikor folytatják az útjukat. A magányos nő csendesen szendergett asztalánál és olyan csend honolt az étteremben, hogy egyedül a falióra ketyegését lehetett hallani Akkor már féltizenkettőt mulatott. És ekkor benn a városban mély bugással megszólalt valamelyik templom harangja Lágyan, dallamosan, ünnepélyesen búgva, ahogy a hóesés szárnyán szállva éjféli misére szokta hívni az embereket. Erre még felütötte a fejét Hanák egyszer. — Harangoznak. — mormogta. — Éjféli misére. De aztán megint csak visszaesett a régi letargiába. — Te nem tudod, hogy milyen egyedül vagyok én... De nemcsak én... Mindenki... Az egész világ ... Minden ember. A karácsony is hazugság, mert nincs szeretet a világon, amíg egy ember is maga van... Érted? Rábólintottam, ő meg újra csak magába roskadt és hallgatott. Teltek a percek. Végre, mikor az óra mutatója a tizenkettős számhoz ért, mozgolódás támadt a perronon. Az én barátom már akkor aludt. A portás jött nagy csengetéssel és bekiáltott az ajtón: — Füzesabony, Miskolc, Sátoraljaújhely, Lawoczné felé beszállani! Harmadik vágány!... Ugyanekkor nagy sistergéssel befutott a vonat. Hanák erre se ébredett. Csak valamit álmában motyogott, mintha azt mondaná: — Senki! Érted? Senki!... Magam vagyok .. . Egyedül... Pillanatig tétováztam még, hogy vegyek-e tőle búcsút, de aztán mégse háborgattam. Indultam a vonathoz De egész után rá gondoltam, szegény Hanákra, aki ott maradt a hatvani állomáson s aki nem megy sehová szent karácsonyt ünnepelni, mert senkije sincs, aki anélkül várná, hogy az ne fájna neki. Sohase láttam többé. 'S© Politikai merénylet a prágai lengyel követségen Prigából jelentik! Lilbaczewski prágai lengyel főkonzul ellen szerdán délelőtt a lengyel főkonzulátus épületében revolveres merényletet kísérelt meg egy Paziuk nevű ukrán emigráns, aki azt hitte, hogy Grzybowski lengyel követtel áll szemben. Paziuk a kora délelőtti órákban a főkonzulátus épületébe jött és az előcsarnokban egy benzinnel teli üveget dobott a padlóra, meggyújtotta a benzint, majd a kijárat felé indult. A kapuban összetalálkozott Lubaczewski főkonzullal és revolveréből egy lövést adott le a főkonzulra. A golyó célt tévesztett, mire a merénylő menekülni próbált, az utcán azonban utolérték és letartóztatták. Az égő benzin lánra lobbantotta az előcsarnok padlóját, a konzulátus személyzete azonban a tüzet még idejekorán elfojtotta. A merénylő Keletgaliciában születtett, 29 éves, érettségizett tanuló, aki legutóbb a csehországi Josephstadtban élt. Kihallgatása során bevallotta, hogy meg akarta gyilkolni a lengyel követet, hogy bosszút álljon rutén testvéreiért. ■• A merénylő egyik zsebében megtalálták a titkos ukrán katonai szövetség lapjának, a Szurmának legutóbbi számát, amely a katonai szövetség parancsnokságának proklamációját közli. A Szurma megjelenési helye ismeretlen. A lap két utolsó számát valószínűleg Prágában nyomták. Pazluk a rendőrségen elmondotta, hogy a merénylet nem a főkonzul személye, hanem a gyűlölt lengyel állam ellen irányult. Azért választotta éppen október 31 -ét a merénylet elkövetésére, mert ezen a napon proklamálták tíz évvel ezelőtt az ukrán függetlenséget és ezen a napon lázadt fel az ukrán Galicia a lengyel köztársaság ellen• A benzint csupán azért öntötte ki az előcsarnokban és azért gyújtotta meg, hogy kicsalja hivatali helyiségéből a követet és meggyilkolja A merényletre már hosszú idő óta készülődött. Paziuk zsebében még nyolc töltényt találtak. A revolvert a merénylő menekülés közben az utcára dobta és a revolvert egy ismeretlen férfi vette magához, aki valószínűleg segítőtársa volt Paziuknak. Több tanú azt állítja, hogy az illető férfit sokáig látta fel-alá sétálva a konzulátus épülete előtt. Újabb kihallgatása alkalmával Paziuk Tádé Miklós, a merénylő, a következőket mondta el hányatott életéről: 1915-ben, mint tizenhatéves fiatal gyerek, az osztrák-magyar hadseregbe lépett s hadiönkéntesként a harctérre került. 1916-ban Kotomeánál orosz fogságba esett. Oroszországban felségsértés miatt halálraitélték, az 1917. évi forradalom általános zűrzavarában azonban sikerült megszöknie. Néhány ukrán barátjával együtt Bukovinába jött, s újból beállott az osztrák-magyar hadseregbe s itt szolgált egészen a háború végéig. Az összeomlás után az első rutén lövészezredhez csatlakozott s részt vett az ukrán szabadságharcban, amelyet azukránok az október 31-én kikáltott lengyel köztársaság ellen folytattak. Az ukrajnai szabadságharc leverése és a békekötés után Krauss rutén tábornok csapatainak maradványával Reichenbergbe került, majd a josefstadti internálótáborba vitték, ahonnan 1924-ben szabadult. 1928 tavaszán érlelődött meg benne a gondolat, hogy meggyilkolja a prágai lengyel követet. Szombaton, október 27-én, elhagyta munkahelyét, egy építési vállalat irodáját, mondván, hogy Algírba megy és beáll az idegenlégióba. Lengyelek és rutének összeütközése Lembergből jelentik. Csütörtökön délután a lengyel diákok hatalmas menetet formáltak, amelyhez a nagyközönség is csatlakozott. A menet bejárta a város utcáit, hogy a lakosság nevében felháborodással tüntessen a soviniszta ukrajnaiak kihívó magatartása ellen: ezek ugyanis a rutén templomban ünnepi istentiszteletet tartottak az 1918-ban a lengyelek ellen kitört rutén felkelés elesett áldozatainak emlékére. Amikor a menet abba a városrészbe ért, ahol az ukrajnaiak laknak, a Proswita ukrajnai társaság székházának erkélyeiről több revolverlövést tettek a diákokra. Néhány diák megsebesült. A nagy kavarodásban a csőcselék is akcióba lépett. Több ukrajnai boltot megtámadtak és leromboltak. Az összetűzés folyamán tizenöt ember sebesült meg. A rendet csak este tizenegy óra tájban sikerült helyreállítani. A hatóságok megindították a vizsgálatot. November 11-én, Lengyelország függetlenségének emléknapján, a komunisták készültek tüntetésre. A rendőrség erről értesülve, 45 kommunistát letartóztatott. 3 régi parlamenttel, amelyből a tavasszal kivonultak. A megegyezésre kevés a remény. Valószínű, hogy a mostani kormány továbbra is helyén marad, ha csak önként át nem adja helyét Maniuéknak. Maniuék most minden erővel azon vannak, hogy ha a kormány nem mond le, akkor Bratianut még december elsejére — vagyis Erdély csatlakozásának tízéves évfordulója előtt — megbuktassák. Kitűnik ez Popcsicso ama csernowitzi kijelentéséből, hogy december elsején vagy a sírban, vagy a börtönben lesznek, vagy pedig teljes birtokába jutnak az egyesülés alkalmával garantált szabadságjogoknak.