Magyarság, 1930. május (11. évfolyam, 98-122. szám)
1930-05-01 / 98. szám
ELŐFIZETÉSI ÁRAK: FÉLÉVRE 24 PENGŐ, NEGYEDÉVRE 12 PENGŐ, EGY HÓRA 4 PENGŐ, EGYES SZÁMÁRA HÉTKÖZNAP 16 FILL., VASÁRNAP 32 FILL. AUSZTRIÁBAN HÉTKÖZNAP 30 GARAS, VASÁRNAP 40 GARAS BUDAPEST, 1930 MÁJUS 1. CSÜTÖRÖS SZERKESZTŐ* TAY ISTVÁN SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL , BUDAPEST, VI. KERÜLET, ARADI UTCA 8. SZ. TELEFON: AUTOMATA 294—31, 294—32, 294—33. LEVÉLCÍM: BUDAPEST 71. POSTAFIÓK 10 MEGJELENIK HÉTFŐ KIVÉTELÉVEL MINDEN NAP XS ÉVFOLYAM, 98. (2758.) SZÁM Nyilvános számadást A takarékosság jegyében megszületett első költségvetés most megindult parlamenti tárgyalása felrántja a zsilipeket amelyek mögött az utolsó hónapokban a panaszok egész áradata tornyosult össze és most harminc napon keresztül fo szabadon ömleni a nehéz viszonyok szülte elkeseredés és az ellenzéki bírálat lávája a piros bársonyszékek felé. Mintha a nagy fordulattól, amelyet az eddig duzzadva növekvő költségvetésnek öt százalékkal való csökkentése jelent, a lelkek felszabadultak volna, a kormánypárti padokról is az elítélés szavai hangzanak el az eddig követett pénzügyi és gazdasági politika súlyos tévedéseivel és hibáival szemben. Ilyen keserű és ellenzéki hangulatban csak természetes, hogy Gaal Gaszton nagy beszéde, amelyben olyan élesen támadta a kormány politikáját, hálás visszhangra talált a Háznak úgyszólván minden oldalán. El lehet bátran mondani, hogy leromlott parlamenti életünknek ez a puritán egyénisége a nemzet lelkiismeretét szólaltatta meg akkor amidőn kemény szavakkal megálljt kiáltott annak a gondatlanul könnyelmű pénzügyi politikának, amely a trianoni országcsonk koldusszegénységére egy duzzadt államháztartás hivalkodóan cifrálkodó épük'tt't rmerte, amely azÖSSJK3' roppanás veszélyével fenyegeti a nemze gazdasági erejét. Hogyan juthatott államháztartási politikánk ily veszedelmes lejtőre, — erre is választ találunk Gaal Gaszton beszédében. Az államháztartás vitele az utolsó években egyre jobban elvonatott a parlament és a közvélemény éber és szigorú ellenőrzése alól és jóformán ki volt szolgáltatva az egyre jobban terpeszkedő központi bürokrácia korlátoktól nem feszélyezett önkényének. Az adóztatás terén éppúgy, mint a vámkérdésben a Szemellenzős bürokraták egyoldalúan túlzott elgondolása érvényesült és süket fülekre talált minden figyelmeztetés,óvás, tiltakozás, jött légyen az Nagy- Magyarország legkiválóbb szaktekintélyei, avagy a független sajtó hasábjain megnyilvánuló közvélemény részéről. A szanáláskor csupán négyszázmillió aranykorona teher elviselésére tartották képesnek az országot és fejenként csupán 50 aranykorona közszolgáltatásra számítottak. Csupán ily mértékű megterheléshez adta hozzájárulását az országgyűlés is, amikor a három évre szóló szanálási tervet elfogadta és annak végrehajtására diktatórikus hatalommal ruházta fel a kormányt. A pénzügyi diktatúra azonban alaposan elgfloppírozta magát. Négy év alatt kétszeresre ugratta fel a csonka ország költségvetését és hozzá még 700 millió pengőnyi felesleget is produkált. A fejenkénti megterhelés ennélfogva a tervezett 50 aranykorodról 112 pengőre szökött fel. De még ez sem mutatja a megterhelés igazi nagyságát; ehhez hozzá kell venni még azt a 200 milliós adó- és illetékhátralékot, amelyet kivetettek ugyan, de már nem lehetett behajtani a legkönyörtelenebb végrehajtási eljárás mellett sem. Ez az államháztartási politika nemcsak rombolóan hatott a gazdasági életre, de alkotmányellenes is volt, mert illuzóriussá tette az országgyűlés adómegszavazási jogát, hiszen a ténylegesen jóval nagyobb összegben kivetett, illetve beszedett adókról és illetékekről csupán a nagykésőn közreadott zárszámadásokból értesült, amikor már a túladóztatáson segíteni nem lehetett. De mi lett a hatalmas feleslegekkel és a szanálási kölcsön 250 millió aranykoronára rugó összegével, tehát a folyó kiadásokon kívül rendelkezésre állott egymilliárdnyi pengővel? Erről sem kapott az ország, de — úgy látszik — az országgyűlés sem részletes beszámolót Egész sor határozati javaslat akarja arra szorítani a kormányzatot, hogy az országgyűlés és ezen át a nagy nyilvánosság betekintést nyerjen ezeknek az öszszegeknek miként való felhasználásába A takarékos államháztartási politikához vezető első lépés, hogy az állami bevételek hováfordításáról az országgyűlés a hatályos ellenőrzést lehetővé tevő részletes tájékoztatást nyerjen. Helyesen követeli Gaál Gaszton, hogy minden minisztérium adjon kimutatást a dologi kiadásokról, a bel- és külföldi kiküldetések költségeiről, az anyagbeszerzésekről. Ez lehetővé tenné az állami költségvetés negyedrészét tevő „dologi kiadások“ részletes megismerését és célhozvezető takarékossági rendszabályok életbeléptetését. A posta és az államvasutak által egyes alakulatoknak adott refakciókról is tudnia kellene az országgyűlésnek és ismernie kellene, hogy az ilymódon elmaradó állami bevétel mily összegre rúg. Csakis ez esetben tudná az országgyűlés megítélni, hogy a tarifája engedmények közgazdasági haszna megéri-e az áldozatot. Az alkotmányos ellenőrzés elemi követelését szolgálja Gaál Gaszton akkor, amidőn kimutatást kér arról is, hogy kormány mily alakulatokkal és milyen szerződési viszonyban van és hogy milyen összegre rúg az államnak ily irányú megterhelése. A különböző állami akciókról és támogatásokról, valamint az állam birtokában lévő részvényekről és üzletrészekről annyi suttogás és híresztelés kering a közönség körében, hogy a kormányzat erkölcsi presztízse követeli, hogy mindez teljes világosságban álljon közvélemény előtt és mindenki meggyőződhessék arról, hogy az adózókból könyörtelenül kisajtolt százmilliókat valóban a kellő gondossággal és hasznos célokra fordították. Az utóbbi évek politikájának egyik legsúlyosabb hibája, hogy a kormányzat az államhatalmi befolyást egyre jobban kiterjesztette a gazdasági életnek minden ágára, sőt közvetlenül beavatkozott gazdasági életbe. Úgyszólván a szemünk előtt folyik a gazdasági élet államosítása és bürokratizálása. Sokan azt állítják, hogy ez a káros folyamat hatalmas motorikus erőt nyer egyes tisztviselők önző egyéni érdekéből, akik ekként igen jelentős jövedelmekhez jutnak. Helyeselnünk kell tehát Gaal Gasztonnak határozati javaslatát, amelyben azt kívánja, hogy név szerint soroltassanak fel azok a tényleges és nyugdíjas tisztviselők, akik a kormány megbízásából, vagy a kormány engedélyével foglalnak helyet valamely vállalat vezetőségében és az is megjelöltessék, hogy milyen minőségben. Az összeférhetetlenség etikai elve egyre jobban háttérbe szorul a kormányzati, meg a törvényhozói hatalom letéteményesei egyre inkább közvetlen anyagi kapcsolatba jutnak az üzleti és vállalati élettel, ennélfogva megszűnik függetlenségük és meginoghat pártatlanságuk. A nyilvánosság ellenőrzése alá kell tehát helyezni minden olyan kapcsolatot, amelyben az állam hatalom van tisztviselőin keresztül az egyes vállalatokkal. Az államháztartás diktatórikus vitelének, a bürokrácia és a miniszteri önkény uralmának véget kell vetni. A szigorúan alkotmányos rend és ellenőrzés visszihb állítását nem csupán igen fontos gazdasági érdekek, de a közélet erkölcsi tiszta-sága és a szociális nyugalom fentartása is parancsolólag követelik." ssa Gaal Gaszton és Bethlen István vitája a kormány elhibázott vámpolitikájáról Scitovszky belügyminiszter felszólította a szociáldemokratákat hogy ne tartsák meg a május 1-i »tüntető sétát« A nagyon vontatottan induló költségvetési vitát szerdán Gaal Gaszton beszéde kavarta fel, aki az egyórás beszédidő korlátai között minden eddiginél elkeseredettebben tiltakozott a mai rendszer gazdasági, politikai és morális hibái és mulasztásai ellen. Gaal Gasztornnak a kormány mezőgazdaságellenes vámpolitikájáról és tarifális intézkedéseiről tett megjegyzései oly hatást tettek a kormánypártra, hogy Bethlen István gróf miniszterelnök szükségesnek tartotta a rögtöni válaszadást. A miniszterelnök felszólalásának legmeglepőbb részlete az volt, hogy a mezőazdasági érdekeltségek mindeddig nem tudatták a kormánnyal, milyen vámtételek revízióját óhajtják. Az egységes párt nagy 1 .fia ,rt Jo-gálapítást és az egységespárti agrárblokk vezetősége rögtön elhatározta, hogy erre vonatkozólag nyilatkozattételre szólítja fel a hivatalos és félhivatalos agrárképviseleteket. A déluári ülés végén Scitovszky Béla belügyminiszter kért váratlanul szót és innen, a parlamentből intézett felszólítást a szociáldemokratákhoz, hogy gondolják meg magukat és ne rendezzék meg a munkásszervezeA képviselőház szerdai ülését Petsnyi Endre alelnök tíz óra után nyitottameg. Wekerle pénzügyminiszter a torony,hatósági joggal felruházott s egyes megyei városok részére engedélyezett rendkívül házadómentességről szóló jelentést terjesztette be, majd az állami költségvetés folytatólagos tárgyalására tértek át. Krüger Aladár egységespárti a mlunkanélküliek ügyét hozta szóba, majdpedig fölemlítette, hogy Folkusházyén kívül vannak még olyan mammut-fizetések, melyekről époszokat lehetne írni. A nyilvános számadásokra kötelezett vállalatok titkos tek május 1-re tervbevett Andrássy-úti tűntartalékainak megadóztatását kivánta, tetősétáját, mert az esetleges következményekért őket terheli majd a felelősség. A szzociáldemokrata vezérek nem voltak a képviselőházban és így a miniszteri interpelláló válasz nélkül maradt. A nyolcórás ülés máris annyira igénybevette a képviselőház idegeit, hogy az interpelláló képviselők is jobbnak látták elhalasztani beszédeiket, csupán Csik József mondott el megdöbbentő és szívbemarkoló adatokat a mezőgazdasági munkanélküliségiről. Az intrepellációra Mayer János válaszolt és megígért mindent, amit ma egy minister ígérhet. ( Gaal Gaszton élesen bírálja a kormány politikáját Ezután Gaal Gaszton szólalt fel. A jelenlegi házszabályokat kifogásolta, amelyek nem teszik lehetővé, hogy egy óránál többet beszélhessenek. Nem is lehet a költségvetés tételeivel a rendelkezésre álló idő alatt behatóan foglalkozni. Hiábavaló a heteken át tartó mélyreható tanulmányozás, ha az elnök a fejtegetések közepén belefojthatja a szót abba, aki alapos bírálatra kész. Ezért csak általános szempontokat érinthet. A kormány figyelmébe ajánlja a régi és új nyugdíjasok járandóságai közt fennálló kiáltó ellentéteket. (Általános helyeslés.) Biztosítani kell a falusi lelkészek és tanítók megélhetését is, abszurdum, hogy intelligens, diplomás embereknek huszonöt—harminc hold jövedelemből kelljen megélniük öt általában a tisztviselők ellenségének tartják, mégis szóbahoz egy igazságtalanságot, amely a postaszemélyzettel az 1925 évi státusrendezésnél történt. A postatisztviselőknél a státusrendezés azt az arányt állapította meg, hogy a VI. fizetési osztályba feljuthat 2%, a VII-be 10%, a VIII—IX-be 22%. Amikor ez a rendezés történt, a postatisztviselők létszáma 1480 volt, azóta, miután a postaüzem erősen fejlődött, a létszám 1750-re emelkedett, de az előléptetési százalékot még mindig a régi státus szerint állapítják meg. Ezen a helytelen állapoton úgy lehetne segíteni, ha a postatisztviselők üzemi pótlékából, amivente 6-64 millió pengő, levonnák az új státusrendezéshez szükséges 150.000 pengőt és a megmaradt összeget osztanák szét a tisztviselők között. Kívánja s határozati javaslatokat terjeszt be, hogy a jövőben minden minisztérium adjon kimutatást a költségvetésben a dologi kiadásokról, a kiküldetések költségeiről, napidíjakról, anyagbeszerzésekről, hogy a burgetnek mintegy huszonöt százalékát kitevő dologi kiadásokat, amelyek jelenleg ismeretlenek, a Ház tagjainak módjukban legyen megismerni. A költségvetésben legyen kimutatás arról is, hogy az államvasutak és a posta kiknek milyen reakciókat adnak, hogy a kormány milyen alakulatokkal, miféle szerződéses viszonyban áll, továbbá ki kell mutatni azt is, hogy a kormány hány tisztviselői jóléti intézményt tart fenn és ezeknek a költségei mit tesznek ki. Név szerint sorolják föl azokat a nyugdíjas tisztviselőket, akik a kormány engedélyével, vagy megbízásából, valamely vállalat igazgatóságában foglalnak helyet és azt is mutassák ki, hány vállalatnál szerepelnek ilyenképpen. A takarékosságnak több konkrét módját ajánlotta, az első a hatáskörök megnyirbálása, mert lehetetlen, hogy a kormány minden alantas dologgal foglalkozzék, a másik mód pedig az, hogyha valami munkának a felülvizsgálásáról van szó, akkor ne szálljon ki egy csomó tisztviselő. Az ilyen aprólékos és költséges eljárást igénylő ügyektől meg kell szabadulni. Az autóláz a pazarlásnak a szimbóluma Gaal Gaszton: Valóságos autóláz van nálunk, ebben szenved a jelenlegi rezsim, és ezt csak azért mondja, mert ez az szimbóluma a pazarlásoknak. Nagyon rossz vért szülnek ezek a dolgok, a pazarlások sorában látni olyant is, hogy szalonkocsiban mennek vadászni, a gépkocsit kv tehervonat hozza le és külön kalauzoknak a vagonok mellett. Ilyen esetné idézték elő a francia forradalmak OMGE-nél bizonyos statisztikai adat kutatására a múlt évben be volt 36.000 pengő. Amikor erre szól Ára 16 fillér