Magyarság, 1934. október (15. évfolyam, 222-243. szám)

1934-10-03 / 223. szám

A hangulatléta­pa alatt Egy tizennyolc éves fiatalember, igen jó­módú szülők gyermeke, legbizalmasabb hozzátartozói előtt is ismeretlen okból, ön­gyilkos lett otthon, a hangulatlámpa alatt... Nem egyetlen eset, csakhogy ez valamivel föltűnőbb az átlagnál. Alig néhány nappal ezelőtt egy család egyetlen leánygyermeke, egy mindig engedelmes és kifogástalanul tanuló intézeti növendék, ott a hangulat­lámpa alatt, eddig még sohase tapasztalt en­gedékenységgel, elfogadja egy váratlanul föl­bukkant lelkiismeretlen lovag ajánlatát s tíz perc múlva úgy estélyi ruhában száguld ve­lük az autó egészen reménytelen uton. Az út felén már elfogják őket s a leány az első ívlámpa alatt, kiszállva az autóból, bevallja üldöző apjának s a rendőrnek, hogy szó szó sincs szerelemről, csak egy hangulat szé­dítette meg pár percre ott a hangulatlámpa alatt... Talán ugyanezt vallaná a szeren­csétlen hangulat-rabla diák is, ha végzetes útja felén még föl lehetett volna tartóztatni végzetes hangulatában. Mintha valahogy a hangulatlámpa lenne felelős ez érzékeny membrán-lelkű fiatalok veszni induló lelkéért. A hangulatlámpa, amely ma túlságig is odaadó szülők dédelge­­téséből kigyul a fiúszobák, meg a leányszo­bák fölött és távoli idegen világok hívó, csa­logató rádióüzeneteihez adja az elringató, valószerűtlen, babonázó fény­kíséretet, a való életből kiragadó, érzelgős hangulatot, a természetes józan világosság helyett. Gyönge, elkényeztetett fiatal lelkek számára, úgy lát­­szik, veszedelmes ez a fény­muzsika, akár­csak Odüsszeus hajós­társaira a szirének dala. A harmincévesek panaszolják, a negyven évesek komoran harsogják, hogy a mai fia­­talságra keményebb, ridegebb és józanságot­­parancsolóbb élet vár, mint amilyent még a háború­ előtti nemzedék élvezhetett. A há­­ború előtti gondtalan és felelőtlen világban az emberek odaadhatták magukat hangula­taiknak, szeszélyeiknek, bohém illúzióiknak. Ma bizonyosan falnak megy és szétzúzza magát az, aki a mai utak járóművén, az autón ül és elhanyagolja a volánnak kijáró józan figyelmet. De­leszakítja a gép a kezét az olyannak, aki a gépet köteles etetni és csak egy pillanatra is elveszti a józan fegyel­mezettségét. Ma az ifjúság, a cserkésztábor­ban és a leventeségben meg otthon is kényte­lenségből vagy korának önként és örömmel engedelmeskedve, leszokik még a dohány és a bor apró mámorairól is. És a szerelem se az az ájulatos önfeledés és gyeplőtelen sod­ródás már mint még nemrégiben. Uj technikai csinálmány,­­ mégis vala­hogy idejétmúlt, elkésett érzelgés a hangulat­­lámj­a a mai fiatalok szobáiban. Nyugdíjas, jómódú agglegények mulatóhelyein vagy ér­zelgős idősebb hölgyek teája mellé még csak megjárja, de­ a mai fiatalok szobáiba, hiába, már csak józan fényű, erős reális világítófény kell. Nyugodjunk bele, ha jót akarunk nekik és ha ajándékot szeretnénk adni nekik, ne a mi idejétmúlt, érzelgős hangulatainkba mártogassuk a lelküket, kivált, ha amúgyse edzettük őket eléggé mai sportolt-izmus sza Gondos SZOIOK neiKQiezTietetlen tanácso­dás: A gyermekek erkölcsi hibái és erkölcsi betegségek Irta: Dr. Kármán Elemér...................... P 4.— Óvódáskor és az első Iskolaévek. „Ezek­et az anyának“ Írta: Dr. Stekel­y Prof Fordította: Dr. Gärtner Pál . . . . P 3.60 Serdülőkor és az érettség kora. „Üizenés az anyáknak“. Irta: Dr. Stekel W. Prof. Fordította: Dr. Gärtner Pál....................................P ЗЛО Orvosi tanácsok fiatal anyáknak. „A fiatal anya“. Irta: Dr. Földes Lajos főorvos................................P 2.60 E kiváló művek megrendelhetők a Ma­gyarság könyvosztályában, VI. Aradi­ utca 8, I. emelet. hadlevegőn kimart bőrű, keményebb s tán attól, hogy harcképtelenül meghátrálva, már ridegebb ifjakká. Itt fájlaljuk is a rideg szem a mi emberöltőnkkel, vagy még mielőttünk műket, gondoljuk meg, hogy nekik az ő térjelek az elmúlásba, újabb világukat kell élniük s óvjuk meg őket Bodor Aladár Nap-nap után olvassuk az újságokban, hogy Amerikában mennyit költenek a nők a szépségükre. Kiváncsiak lettünk, hogyan is állnak a pesti nők a szépségükkel. — Illetve a meg­vásárolható szépséggel. Mert szépnek szü­letni könnyű és kényelmes. De „széppé válni“, ez a XX. század nagy művészete. Elmentünk a pár év óta gombamódra elszaporodott és divatos kozmetikai szalo­nok egyikébe. A színes és modern szépség­gyárban, az apró fénylő üvegek és tégelyek között ült a delikvens. Fehér lepelbe bur­kolva, ijedt szemekkel, sárga és fehérre kent arccal várta a­­ szépséget. Végignéztük, hogy mi mindent kell elszen­vednie egy ilyen vállalkozókedvű nőnek, amíg eljut odáig. Legelőször is bekenik a gyanútlan nő ar­cát valami olajjal vagy zsírral és amikor már olyan, mintha kisuvickolták volna, akkor bedugják a fejét egy rejtélyes, lilás­fényű üveghengerbe, melyben monotonan csurog egy csepp víz. Azután a nőt és üve­get letakarják. Minden részvétünk a páciensé, mert csendben ül és füstölög, illetve gőzölög Miután a gőzből is kimenekült, a kozmeti­kusnő elkezdi ütögetni, nyomogatni az arcát. De sajnálatunk pár perccel később már der­medt rémületté válik, mert a páciens egy kísérteties fehér álarcban ül, melyből csak a két szeme és a szája maradt szabadon. Megkérdezzük a kozmetikust, aki mind­ezt a csodát szemünk elé varázsolja, hogy micsoda jelenséggel állunk szemben. — Paraffin pakolás — hangzik a rövid válasz és közben már le is fejti a nő arcá­ról rémületünk okát. Megkönnyebbül a szívünk, mikor előtű­nik újra épségben az arc. Most a legkülön­bözőbb tégelyek és üvegcsék tartalma kerül fel a mindent tűrő páciens arcára. Színhatás­­ban változatossá válik, mert orra sárga, álla rózsaszín és homloka fehér lesz. Újabb kér­désünkkel nem merjük zavarni a kozme­tikust, mert éppen türelmesen szőrszálakat hasogat. Végre előkerül a kis vizestál, le­mosnak mindent a nőről, kenőcsöket­­ és szenvedést. Megkönnyebbülten sóhajtunk fel, a pá­cienssel együtt azt hisszük, vége a procedúrá­nak. De nem. Jön a villanygép. A szépséget várónak kezébe kell venni egy hengert, a koz­metikus pedig elkezdi sűrűn pofozgatni. Szaporán járó ujjai alól szikrák pattannak ki. Nagyon izgalmas a látvány, csak rövid ideig tart. Aztán egy kevés rúzs és púder kerül az arcra — és ime, üdén és ragyogóan moso­lyog ránk a nagy tükörből a „szép nő“. Megérte — nézni is és szenvedni is. Ezek után kérdések tömegeit zúdítjuk az elfáradt kozmetikus-orvosnő felé. És a vá­laszok megdöbbentenek minket. — Ugyan kérem, szó sincs róla, hogy csúnya nők járnak a kozmetikai szalonokba. A pácienseim 90%-a csinos nő. Csak még szebbek akarnak lenait sag, meg akarják tartani a szépségüket. (Ezen nagyon elgondol­koztunk, a csúnya nők nevében. Valószínű­­­leg gyávák vagyunk egy kis szépséget vásá­rolni, avagy menthetetlennek hisszük magun­kat? El fogunk menni egy pszichológushoz, hogy adjon egy kis önbizalmat.­ Révedezésünkből felvett a második válasz. — Pácienseim a középosztályból adódnak. Hivatalnoknők, orvosnők vagy csak felesé­gek váltanak havi bérletet, hogy így olcsób­ban jussanak a szépségükhöz. — Harminc és negyven év közötti nők jönnek a leggyakrabban. Kétségbeesetten futnak, ha feltűnnek az öregedés első tünetei, ők a legkitartóbb és legpontosabb pácien­seim. Hja... erős akarattal lehet csak a fiatalságot visszatartani. Már az ajtóban búcsúzkodunk, mikor visszahív az orvosnő, megmutatni fő büszke­ségét, a fogyasztó­gépet. A vér elhal ereink­ben a hatalmas erővel dögönyöző vaskarok láttán. Lefelé menet a lépcsőn nagyon elsajnál­tuk a szép nemet. Szegény, szegény nők, mit áldoznak, szenvednek végig a­­ férfiak­ért. Hát érdemes? 0 9 p­repno 12 perc 59,8 másodperc a keresztrejtvény megfejtésé­nek rekordja A Times című angol lap körkérdést inté­zett olvasóihoz, akiknek arra a kérdésre kellett felelni, hogy mennyi időt szentelnek a lapban közölt keresztrejtvények megfejté­sére. Az angol vasutak igazgatója Stampf, ki mellesleg az Angol Bank egyik vezetője is, válaszában kijelentette, hogy ő bármely Timesben közölt keresztrejtvényt 50 perc alatt megfejt. Chamberlein veri Stamp re­kordját, mert levele szerint 41 perc elegendő, hogy a lap keresztrejtvényét megfejtse. Montegue James, a detektívregények közked­velt írója és az etoni egyetem professzora a következő szellemes választ küldte be a lap szerkesztőségének: — Meggyújtom a gázt, beteszek a lábasba három nyers tojást és fölteszem főzni, mire a tojás kemény lesz, kész vagyok az Önök keresztrejtvényével. A gyorsaság rekordját azonban mégsem a professzor tartja. Killowen lord, a semmitő­­szék tagja kronométerrel a kezében mérte az időt, amíg egy-egy keresztrejtvényt megol­dott. Válasza szerint 12 perc 59*/s másod­perc átlagban fejti meg az egyes kereszt­rejtvényeket. A Times szerint a keresztrejtvény valóság­gal szenvedélye lett az angol olvasóközönség­nek. Alig van angol, aki ne lenne bolondja ennek a nem is egészen új szellemi torná­nak. A lap állítása szerint már kezdetleges formában Sokrates és Aristoteles is foglal­kozott hasonló feladatok készítésével. A XI-ik században, különösen családi és gyermek­ 1934 október 3. szerda újságokban, az angolszász államokban dívott a keresztrejtvényhez hasonló feladványok készítése. A keresztrejtvények mai formája két ame­rikai egyetemi diáknak köszönhető: Simon Robert és Suszter Lincoln voltak megterem­tői a rengeteg embernek nagyszerű időtöltést adó és elvitathatatlanul tanulságos kereszt­­rejtvénynek. A két fiatal howardi egyetemi hallgatónak feltűnt nagynénjük elmélyedése, aki vasárnaponként a helyi vasárnapi újság­ban megjelenő, keresztrejtvényhez hasonló feladatokat fejtegetett. Simon és Suszter 50 ilyen feladatott készített és egy newyorki forgalmas utcában egy ház manzárdját ki­bérelték, melynek kapuja fölé a következő táblát akasztották ki: „Platz Kiadóvállalat“. Csakhamar megjelentették az összegyűjtött feladványokat, aminek hihetetlen sikere volt. Az első hónapban 750 ezer példányt adtak el, két hónap múlva másfélmillió példány forgott közkézen a szerencsés ifjak által szer­kesztett keresztrejtvény könyvecskékből. Pár hónap múlva megalakították a „Simon és Suszter,, kiadóvállalatot, mely egyike lett a legnagyobb könyvkiadó vállalatoknak. A két zseniális fiatalember a keresztrejt­vények megfejtéséhez szükséges lexikon szer­kesztésével újabb vagyont gyűjtött, de hatal­masan előmozdította az angol enciklopédias szótárak kelendőségét is, mert például Ang­liában a keresztrejtvények elterjedése óta évenként négyszer annyi lexikont adnak el, mint annak előtte. Csak jegyre adnak puskát Amerikában Az amerikai kormány azzal akar véget vetni a fegyveres bankrablásnak és utonál­­lásnak, hogy október elsejétől kezdve csak hatósági jegyre lehet majd puskát vásárolni. Az új rendelet szerint szeptember végéig mindenkinek be kellett jelentenie, ha gép­fegyver, revolver vagy bármiféle ölésre alkal­mas fegyver volt a birtokában. Gépfegyvert csak kivételes engedély alapján kaphat ezen­túl a privát ember, s ezután kétszáz dollár adót kell fizetni. Megszigorították a lefűré­­szelt csövű puskák vásárlását is. Az alvilág azért hatalmasodott el eddig olyan félelme­tesen, mert bárki bemehetett a boltba és megvehette a legújabb rendszerű géppuskát. A vevőnek ezentúl le kell adnia az ujjle­­nyomatát, be kell jegyeznie nevét és lakását, s meg kell mondani, mit akar csinálni a gépfegyverrel. Harmincezer font értékű aranyat hoztak fel a tenger fenekéről Plymouth-ból jelentik. Azok a kutatási munkálatok, amelyet az Artiglio nevű speciá­lis hajó végez, az Egypt nevű elsüllyedt hajó kincseinek felszínre hozatala érdekében, most végre eredménnyel jártak. Az Artiglio, a minap harmincezer font értékű arannyal futott be a plymouthi kikötőbe. Az aranyat az elsüllyedt Egyptből hozták a felszínre. A munkálatok hónapokon át nagy nehézségbe ütköztek és csak most sikerült a hajóroncs­ból kivenni az ott lévő aranykincs nagy­­részét. Asszonyok a villamosszék árnyékában Az amerikai Sing-Sing börtön siralomházá­­ban húsz halálraítélt, köztük két asszony várja most a felsőbíróság döntését. Az újab­ban divatos bűnhullám, a férjnek meggyilko­lása juttatta a villamosszék árnyékába az asszonyokat, hogy azután az özvegységre jutott nők felvehessék az életbiztosítási díja­kat. Ebben az évben már tizenöt embert végeztek ki a Sing-Singben, a legelvetemült­­ebb volt ezek közül Antonio Anna, két gyer­meknek az anyja. A 29 éves asszony 1800 dollárra biztosította férje életét, aki öt ütötte­­verte, majd pedig két embert fogadott fel, akikkel megölette a férjét, hogy megszaba­duljon tőle és pénzhez is jusson. Bűne kide­rült. Nyugodtan halt meg a villamosszékben, azt sem engedte meg, hogy bekössék a sze­mét. Hasonlóan villamosszékben való kivég­zés vár biztosítási gyilkosságért a 27 éves Cliff Mártára és a 42 éves Coo Évára. Ez a két asszony 1800 dollárért megölte Wright Harryt. A vizsgálat megállapította, hogy a szerencsétlen embert hátulról fejbevágták s aztán egy gépkocsi többször áthaladt rajta. .

Next