Magyarság, 1935. április (16. évfolyam, 75-97. szám)
1935-04-02 / 75. szám
— W^r'-py1 *■ '■'i|fe..t1 wtgpwiMMi /f/Pjf 1 ■ v W«. 1. n UCUBSlft El «FIZETÉSI ÁRAK: FÉLÉVRE 24 PENGŐ NEGYEDÉVRE 12 PENGŐ, EGY HÓRA 4 PENGŐ. EGYES SZÁMARA HÉTKÖZNAP 10 FILL. VASÁRNAP 32 FILJ. AlSZIKIÁBAN hétköznap sn garas, vasarnap 40 garas MEGJKIENIK HEIKO KIVÉTEL ÉVEI MINDEN NAP BUDAPEST, 1935 ÁPRILIS 2. KEDD FGSZKRIUSZTOJ PETHŐ SÁNDOR FÖMUNKATÁRSI AJTAY JÓZSEF SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: VI. KERILET ARADI IGA 8. SZÁM IELEFON» *278 »9 SZ (26 MEI I.F.KAM DMAL) I.EVEIZ JM: BIDAPESJ #2 POLI AKIOK 129 I’TAZASI OSZTAI Y: IV KER. ESET 11 & TEI EKDNI *888«6. •»OSTATAKARÉKPÉNZTÁRI CSEKKSZÁMLA) 2899. XVI ÉVFOLYAM, 75 (4209) SZÁM Amíg egy párt eljut odáig Sohase felejtjük el azt a látványt, amely szemünk elé tárult a régi képviselőház föloszlatásának rövid negyedóra alatt lepergő drámai színjátékában, a korai március lankadt alkonyati borújában. A folyosó csupa izgalom és csupa hisztéria. Sápadt arcok révültek és hajoltak tanácstalanul sorsuknak ismeretlen örvényeik fölé. Várjon mit hoz a jövő? Mi következései lesznek a mennykőcsapás gyanánt lezuhant feloszlatási ténynek? Kik lesznek nyertesei és haszonélvezői, vagy kárvallottjai és hajótöröttjei az új világnak és az új stílusnak? Hiszen az ember oly gyarló, hogy a maga kis személyes dolgát sose tudja egészen elválasztani a közéleti fordulatoktól. Ott láthattuk egy furcsa kavarodásnak áttekinthetetlen összevisszaságában a mandátumuktól hirtelen megfosztott képviselőknek riadt nyáját, mintha mindegyik saját fejbőrét cipelte volna a hóna alatt Ábrázatukon az atra cura, a sötét gond, a bizonytalanság komor ernyedtsége, a halálfélelem verejtéke. Az ellenzéken éppoly kevéssé lehetett látni harcias és verőfényes arcokat, mint a régi kormánypártnak frakciókra bomlott csoportjain. Az utolsó napok élményei és benyomásai még a miniszterelnöknek különben derűs ar,célén is otthagyták nyomukat: a belső feszültség roppant idegessége hol lázas pírban, hol falfehér sápadtságban öntötte el,szinte kőkeménnyé fagyott arcvonásait. Csak egy kis társaság nem bírta leplezni a más által szerzett győzelemkiadásujjongását és a zsákmányszerzés ragyogó reménykedését. Íme: mi csináltuk ezt — mondták —, hiszen a miniszterelnök csak végrehajtója volt a mi tanácsainknak és sugallatainknak, mi sziszegtük a fülébe folyton hatalomsóvárgásunknak tantaluszi vágyait, mi győztük le benne az örök Fabius Cunctatort, a mi lobogó harci kedvünk ösztökélte és kényszerítette, hogy tiszta helyzetet teremtsen, megszabadulva pártja zömétől és Bethlen protektorátusától. Ha mindenki szorongott, borongott és kételkedett, akkor —■ úgy látszott — csak nekik van okuk az örvendezésre, hiszen nyitva állt előttük egy nagy parlamenti párt visszahozásának tüneményes és biztos esélye, hiszen ők az új világ kovásza, ők az új erőcsoportosulás kristálymagja és tengelye a keserű levében forgó magyar glóbusnak. Csak ebben a társaságban lehetett látni a diadaltól, a gőgtől és az örömtől felmagasztosult arcokat. S ha mindenkit leterített és elszédített is a márciusi villámcsapás, ők biztos fedél alatt érezték magukat és kajánkodtak a rémüldözők hangtalan vacogásán. A választási istenítélet első napja elmúlt. S akik leghangosabbak voltak három héttel ezelőtt az örömrivallgásban, most némán, vagy a kárvallott cigány módjára, idáig hallatszó nyögések és káromkodások közepette szemlélik vetésük learatását azokból a sárkány fogakból, amelyeket ők hintettek el a tavaszba borult magyar mezőkön. A kisgazdapárt, amely elárulta ellenzéki bajtársait, amely elárulta saját „bizalmas elgondolásainak“ titkos választójogi programját ,s amely nem nyugodott, amíg a miniszterelnököt bele nem szorította a nyiltszavazásos választás szomorú és kegyetlen abszurdumába, amely a parlamenti baloldal legnagyobb s valamikor leglármásabb pártja volt: megtizedelve került ki az általa kisürgetett alkotmányos csatából s vert hadainak maradványain nézheti és hallhatja az általa faragott bunkó zuhanását, a betört fejeket, a kiakolbolított pártnagyságokat és alvezéreket s a szétmarcangolt nyájat, amelyből csak hírmondók jutottak vissza az ország házába, hogy méltán megérdemelt sorsukban elátkozzák árulásukat és folytassák szerepüket: az „új világ“ törvényhozó testületében. E pillanatban még az se világos, hogy mandátumállományuk roncsait a kormány támogatásának, vagy a kormányhatalom ellenkezésének köszönhetik-e. Mint párt, mint parlamenti erő, mit se számítanak többé a jövőben. Túlságosan groteszk volna, ha ellenzéki bohózatukat továbbjátszanák az új Házban. Érzésünk szerint alig marad számukra más, mint az, hogy alázatos kérvényezők gyanánt jelentkezzenek Sztranyavszkyéknál, hátha nekik is jutnak még morzsák a dúsgazdag lakomáról. Szerencse, hogy a párt duumvirjei paktummal, vagy egy kiadós és speciális csongrádi helyhatósági támogatással befutottak és befutottak a jégverés elől s talán egyszer, mint az eltévedt juhok az árok sötétségében, elbégethetik Gömbös felé a teutoburgi csonthalmok fölött siránkozó Augustus szavait: Varus, Varus, redde mihi legiones, meas — Varus, add vissza az én’ légióimat. ' '■ Isten látja lelkünket, egy cseppnyi kárörömet se érzünk ez antik jellemű politikusok pechje miatt, hogy ne használjunk egy és hozzájuk oly méltatlan kifejezést a tragikumról. Mi csak addig szeretjük a csatát, amíg veszedelemmel jár. Mindenesetre csak azoknak van joguk a megérdemelt Nemezisre hivatkozniok, akik elsökül álltak a harci sorban. Aki nem emelt, vádat ellenük szerencséjük idején, azoknak hallgatniok kell a bukás órájában. Egy tény azonban szigorú megállapításra szorul. A reformkort ez a párt vezette be, ha nem is reform-, de renaissance-erkölcsökkel. S ha saját közéleti moráljuknak csapdájában fogják meg őket, csak az a sors érte utol őket, amelyet megérdemeltek és megszolgáltak, amikor vermet ástak másoknak, derék és egyenes ellenzéki bajtársaik részére, akikkel együtt estek most bele. Csakhogy nagy a különbség a küzdő ellenzék és a kisgazdapárt esése között. Amazok egy egyenlőtlen küzdelemben véreztek el a becsület mezején, ők pedig saját cigánykodásaik és naiv ravaszkodásaik balekjei gyanánt kellett hogy kiürítsék azokat a hadállásokat és fedezékeket, amelyekben oly biztosaknak, oly fölényeseknek, oly megtámadhatatlanoknak érezték magukat. Ez a párt, miután kadaverizálta magát erkölcsileg, most politikailag is megsemmisültnek tekinthető. Az Isten malmai néha nagyon is gyorsan őrölnek. Amikor elmondjuk e párt fölött a requiescat in pace kegyeletes igéit, őszinte és teljes rokonérzésünk és részvétünk azoké az egész embereké, akik ebben a reménytelen harcban is hívek maradtak a politikai becsület és elvhűség törvényéhez és e törvénynek engedelmeskedve, estek el a porondon. Köztük vannak olyanok, akiknek hiánya érezhető űrt hagy s szerencsés utódaiknak kiáltó jelentéktelensége csak mélyíti ezt a vácuumot. A gőzhenger valóban alaposan elvégezte a taposó munkát. Vasárnap délután óta legalább tízszer hallottuk ismételni szegény boldogult Andrássy Gyulának azt a mondását, amellyel annak idején a függetlenségi párt nagy győzelmét, üdvözölte: a menyasszony túlságosan szép. Se a kül-, se a belföldön senki se fogja elhinni például, hogy az ország igazi közvéleménye egy mandátum erejéig értékeli és honorálja a legitimizmust s hogy a nemzet egyik legönzetlenebb és legnépszerűbb papja, Griger Miklós részére nem szánt helyet az ország házában. Gömbös Gyulának polykratesi szerencséje van. S hogy ez a polykratesi szerencse ne hivja ki a halhatatlan istenek irigységét, azt ajánlanék neki, hogy tartson mértéket és üljön okosan Fortuna szekerén. Higgye el nekünk, kik nem tartozunk politikai hívei és hízelgői közé, de nem is vagyunk méltatlan és ádáz ellenfelei, hogy az emberi hiúság és hatalomvágy csodálatos erővel bír az ítélet- és a látóképesség eltompítására. Nem tudjuk, megéri-e neki Grigor kibuktatását Benárd Ágoston államférfim lángelméje, akinek neve egy gyászos történelmi aktussal van eljegyezve mindörökre a magyar történetben. S megéri-e, hogy egy régi, abszolút elvhű és gerinces politikus tetemén olyan reformista élharcos jöjjön a nemzet tanácsába, aki a jobbról balra és a balról jobbra való politikai átsiklások és rögtönzések virtuozitásával nevezte és jelölte be magát annak az élelmes, kitűnő szimatu, de elvtelen és zavaros „reform”nemzedékinek élére, amely most ott hemzseg a miniszterelnök úr hatalmának pitvarában. Az ember, kivált ha olyan erős ember, mint a miniszterelnök úr, sose kell hogy tartson az elvi alapon álló, ideálokat és ideákat szolgáló ellenfeleitől. De a minden lében kanálkodó politikai arrivista, vagy az olyan csélcsap fiatal nagyság, aki már megfetrengett mindenfajta politikai irányzat hullámaiban, higyye el nekünk a miniszter, elnök úr, nem életbiztosítás egyetlen politikai vezérre sem. Valamikor az olasz szabadkőművesek jelmondata volt saját követőikkel szemben vallott magatartásuk tekintetében: valorizzazione di nullita e bojcottaggio dei valori. (A senkik érvényesülése és az értékek bojkottálása.) Az új magyar reformkor, ha nem akar, mint említettük, renaissance-erkölcsök jegyében uralkodni, nem szabad, hogy összegyűjtse a nullákat és kiutálja az értékeket, még akkor se, ha ezek pillanatnyilag nem néznek barátságos szemmel a hatalomra. Megsemmisítő vereséget szenvedett a kisgazdapárt A vasárnapi szavazás eredménye: tizennégy ellenzéki, százötven kormánypárti Vasárnap eldőlt százhetvennégy nyíltszavazásos kerület sorsa. A szavazás már két okból sem volt túlságosan fontos, hiszen mindenki tudta, hogy az egységes párt többséggel fog kikerülni a jól kipróbált nyílt választásból. Az egyik ok amiért általában senki sem tekintett nagy várakozással a választások elé, az volt, hogy szavazás nélkül már amúgy is közel ötven mandátumot szerzett a kormánypárt. A másik ok pedig, amely az emberek várakozását lecsendesítette, az volt, hogy tudták, nyílt szavazásnál csak a kormánypárt győzhet. Mégis nagy meglepetést keltett országszerte, hogy mindössze tizennégy ellenzéki képviselője van eddig a parlamentnek. Az eddig megszerzett nyíltszavazásos mandátumok megoszlása a pártok szerint a következő: Egységes párt 132 Kisgazdapárt 17 Keresztény párt 9 Pártonkívüli 9 Reformnemzedék 1 Nyilaskeresztes 1 Munkáspárti 1 Pótválasztás lesz 11 kerületben. Az ellenzék lehengerelésén és szétmorzsolásán kívül különösen érdekes a kisgazdapárt alapos veresége, amelyet a kormánnyal való paktálás ellenére elszenvedett. A tizenegy pótválasztáson négy esetben egységes párti hivatalos és ellenzéki jelölt, három esetben egységes párti hivatalos és kisgazdapárti hivatalos jelölt, három esetben pedig hivatalos egységes párti és nem hivatalos egységes párti állanak egymással szemben. A vasárnapi szavazáson kiderült, hogy az ország választói megundorodtak a nyílt szavazásoktól és a szavazók jelentős százaléka még a választási bizottsághoz sem ment, hogy megmondja, nem hajlandó nyíltan szavazni, inkább senkire sem szavaz, mint ahogy a barcsi kerület nyilaskeresztes pártjának tagjai tették. A nyíltszavazásos kerületek eredményei ABAÚJ TORNA MEGYE: GARBÓCBOGDÁNY: Meiner Lilla (EP) egyhangú. GÖNC: Bárczay János (EP) 6512, Perley Lajos (fk) 3703. Megválasztott képviselő Bárczay János. SZEPSI: Szalay László (EP) egyhangú. SZIKSZÓ: Farkasfalvi Farkas Géza pártonkívüli, egyhangú. TORNA: Vitéz Árpád (EP) 2745, Horváth Olivér (fk) 1298. Megválasztott képviselő Vitéz Árpád. BARANYA MEGYE: DÁRDA: Schmidt Miklós (EP) 1061, Mándy Sándor (nem hív. egys.) 956, Teppert József (fk) 293. Pótválasztás Schmidt és Mándy között., MOHÁCS: Mihályffy Vilmos (EP) 3939, Schmidt Lajos (pártonkiv.) 5306. Megválasztot képviselő Schmidt Lajos. PÉCSVÁRAD: Bodó János (EP) 3916, Czirják Antal (fk) 8777, Perlaky György 1227. Megválasztott képviselő Czirják Antal. LÁSD: Szily Márton (EP) 7474, ifj. Schaff Károly (fk) 5112. Megválasztott képviselő Szily Márton. SIKLÓS: Béldy Béla (EP) 5798, Nagy Ferenc (fk) 5479. Megválasztott képviselő Béldy Béla 319 szótöbbséggel. SZALÁNTA: Brogly József (EP) 6559, vitéz Ferenczy Mihály (fk) 5923 Megválasztott képviselő: Brogly József SZENTLŐRINC: Patacsi Dénes (EP) egyhangú. VILLÁNY: Heckenberger Konrád (EP) 4751, Riesz Ádám (fkg.) 5319. Megválasztott képviselő: Riesz Ádám. BÁCSMEGYE: BÁCSALMÁS: Alföldy Béla (EP) 5282, Sauerbimn Károly (fkg.) 3488. Megválasztott képviselő: Alföldy Béla 1794 szótöbbséggel TOMPA: Vojnics Miklós báró (EP) 1323, Podmaniczky Attila (nem hiv. egys.) 542. Ára 16 fillér