Magyarság, 1936. február (17. évfolyam, 26-49. szám)

1936-02-18 / 40. szám

1938 február 18, kedd 1H MUplfAltS^f» A százéves Kisfaludy-Társaság ünnepe Száz évvel ezelőtt alakult a Kisfaludy-Tár­­saság s ennek alkalmából vasárnap délelőtt ünnepi ülést tartott az Akadémia dísztermé­ben nagyszámú és előkelő közönség előtt. Az ünnepi ülésen Berzeviczy Albert elnöki megnyitóul „A százéves Kisfaludy-Társaság vezetői“ címmel mondott beszédet. Beszédében visszatekintett a társaság meg­alakulásának körülményeire, mely 1836-ban történt, hat évvel Kisfaludy Sándor halála után, majd sorban méltatta a társaság érde­mes vezetőit. Fáy Andrástól kezdte, aki 1837-től 1840-ig elsőnek viselte tisztségét. Utána következett Jósika Miklós báró, majd Eötvös József báró, aki az abszolutizmus alatt külföldön élt s ezalatt a társaság is csak névleges életet élt 1860-ig, ekkor meg­erősödött a társaság anyagi alapítványok ré­vén, de szellemiekben is, főleg Arany János igazgatásával. Ekkor alakult ki a társaság széles munkaköre, Shakespeare és más klasszikusok lefordítása, az Ember tragédiá­jának kiadása, népköltési gyűjtés. 1867-től Kemény Zsimond báró az elnök; alatta ala­kult a társaság „Széptudományi intézet“-jé. Utána következett Töldy Ferenc, Lukács Mó­ric, majd Gyulai Pál. 1900-tól 1922-ben be­következett haláláig a páratlanul vonzó egyé­niségű Beöthy Zsolt volt a társaság elnöke. — Mint aki magam is nemsokára már csak a nyúlté leszek — fejezte be mélyen megindult hangon Berzeviczy Albert előadá­sát — meghajtom zászlómat elődeim előtt, akiknek hagyományait és példáját mint leg­drágább kincsünket fogom átadni az utánam következőnek. Berzeviczy Albert ezután bemutatta azt a terjedelmes díszmunkát, amelyet a százados évforduló emlékére a társaság a Franklin- Társulattal együtt közrebocsátott. Az emlék­mű első részében a Kisfaludy-Társaság tör­ténetét tartalmazza, amelyet Kéky Lajos kormányfőtanácsos, a társaság titkára irt meg; a második részben a ma élő tagok mindegyikének egy-egy dolgozata van. Gaz­dag képanyag díszíti az emlékkönyvet a tár­saság ereklyéiről és összes tagjainak arc­képe, továbbá névaláírása is benne van a műben. Ezután Kéky Lajos, a társaság titkára ol­vasta fel jelentését, amely összefoglalta a társaság százéves munkásságának legkima­gaslóbb eredményeit, majd jelentést tett a társaság elmúlt esztendejének fontosabb eseményeiről. Sik Sándor követte őt, aki két költemé­nyét olvasta fel, Pekár Gyula „Érzékeny román egy széplélekről, aki legjobban sze­rette vitte-hadnagy Kisfaludy uramat“ című érdekes novelláját olvasta fel, amely Kis­­faludynak Viganóné, Szegedy Róza és Caro­lin d’Esclapon iránt érzett szerelmét tár­gyalta. Majd Áprily Lajos legújabb költemé­nyeiből mutatott be, Ravasz László püs­pök foglalta el az előadói széket és a kö­zönség feszült figyelme között felolvasta „Az irodalom-ismeret ellenmondásai (Az iro­dalom dialektikája)“ címü értekezését, mely után a közönség a nagynevű előadót lelke­sen ünnepelte. A továbbiak során Herczeg Ferenc, a tár­saság rendes tagja meleg ünneplés közben „Jó emberek“ címü novelláját olvasta fel s végül Kéky Lajos titkár Bárd Miklós ren­des tag „Vallomás“, „Hajnalfényben“, „Az első csínytevésem“ és „A fiúk“ című verseit olvasta fel. Az ünnepi ülés után a Kisfaludy-Társaság meghívott vendégei és a társaság tagjai ün­nepi lakomára gyűltek össze a Hungária­­szálló márványtermében. Ez alkalomból Voi­­novich Géza mondotta az ünnepi beszédet a Gyulai-serleggel Kisfaludy emlékére. Tas­nádi Nagy András kultuszállamtitkár a szel­lemi élet szabadságára mondott lelkesen fo­gadott köszöntőt, Pekár Gyula a Petőfi-Tár­­saság üdvözletét tolmácsolta. A barátságos és lelkeshangú ünnepi lakoma a késő dél­utáni órákban ért véget. — Távoli földrengést észleltek Buda­pesten. A budapesti földrengési obszerva­tórium készülékei február 15-én délután 2 óra 02 perckor 12.000 kilométer távolság­ból földrengést jeleztek. A műszer leg­nagyobb kitérése 6 milliméter volt. — Felvétel a Szent Ferenc-rendbe. A Kapisztráni Szent Jánosról nevezett ferences tartomány­főnökség (Budapest, Margit-körút 23.) konkurzust hirdet. A papnövendékek közé való fölvételhez a következő iratok szükségesek: 1 Folyamodvány. 2. Kereszt­­levél (bélyegmentes). 3. Szülői beleegyezés. 4. Orvosi bizonyítvány. 5. Gimnáziumi érett­ségi bizonyítvány. 6. A plébános vagy hit­tanár ajánlása. 7. A folyamodó önéletrajza. 8. Ha a folyamodó bármily rövid ideig egy­házi intézetben már volt, az illető intézet elöljáróságától bizonyítvány. A folyamodni szándékozók június 10-ig jelentsék be szán­dékukat, hogy orvosi felülvizsgálatra a tarto­mányfőnökség által meghatározandó időben személyesen megjelenhessenek. Kiverték a NÉP munkaközpont tagjait a sertésközvágóh­ídról Hétfőn reggel ismét botrányos jelenetek játszódtak le a sertésközvágóhídon. Hét óra tájban a munka megkezdése után nagyobb csoport munkás jelent meg, élükön egy ve­zetővel, aki felszólította a szűrőhelyek munkavezetőit, hogy adják át helyüket az újonnan érkezett munkásoknak. Éles szó­váltás támadt, amely rövidesen tettlegességgé, később pedig súlyos verekedéssé fajult. A verekedés végül is a régebbi munkások győ­zelmével ért véget, akik az újonnan érkezett csoportot a szó szoros értelmében kipofoz­ták a vágóhíd területéről. Mint később ki­derült, az újonnan érkezett csoportnak a vezetője Soós Sándor NÉP élharcos volt. A hétfő reggeli verekedésnek évekre visz­­szanyúló előzményei vannak. Amikor négy évvel ezelőtt Gömbös Gyula miniszterelnök azt a kijelentést tette, hogy kezet nyújt a magyar munkásságnak, a húsipari munká­sok egy része belépett a Nemzeti Egység Pártjába. Belépésük után megindult a NEP- ben az új csoport megszervezése. A szerve­zés során erőteljes akciót indítottak, hogy a vágóhídi munkások lépjenek be az ugyan­akkor alakult Nemzeti Munkaközpontba. Ennek az akciónak azonban nem volt si­kere, a vezetőség körében meghasonlás tá­madt, mert a később belépő munkásokat a háttérbe szorították. A reggeli verekedésnek tulajdonképpen az volt az oka, hogy a közvágóhíd régi munká­sait el akarták bocsátani és helyükbe a Nem­zeti Munkaközpont embereit próbálták el­helyezni. Ez a hír óriási izgalmat keltett a munkások körében, majd később verekedés­ben robbant ki. A Nemzeti Munkaközpont embereinek kü­lönben még belépési engedélye sem volt a sertésközvágóhíd intézőségétől s amint ki­derült, Soós Sándor maga állította ki a be­lépési engedélyt, amely azután csoportját a telepre vezette. Tizenöt szakértő vizsgálta a Beszkárt ügyvitelét A főváros üzempolitikai bizottsága leg­utóbbi ülésén megszövegezte azokhoz a szakértőkhöz intézendő kérdéseit, akiket a Beszkárt helyzetének vizsgálatára meg­kértek. A tizenöt­ szakértő névsora a követ­­kező: Haág Dezső gépészmérnök, a MATEOSz főmérnöke, Sléder László gépészmérnök, Hoór Tempis Mór műegyetemi tanár, Mada­rász Viktor gépészmérnök, Máv igazgató­­helyettes, Nyáry Jenő igazgató-mérnök, Ratkovszky Ferenc gépészmérnök, Ganz­­gyári igazgató, Tóth László gépészmérnök, Szikszay Gerő, a kereskedelemügyi minisz­térium vasúti ügyosztályának vezetője, Ur­­banovich­­Zoltán fuvarintézeti igazgató, Vá­­zsonyi Jenő volt Máv elnökigazgató, Vere­bély László műegyetemi tanár, Veress Gá­bor mérnök, Máv igazgató, Hoch József, a Hazai Bank ügyvezető igazgatója, Halck Károly vasútvezérigazgató, Kelemen Móric gépészmérnök, a magyar racionalizáló bizott­ság igazgatója. A szakértők három kérdés­­csoport vizsgálatára kaptak megbízást: 1. a közlekedési politika elvei, 2. a racionalizálás, 3. tarifa. Ezeket a kérdéscsoportokat a szak­értők felosztják egymás között. Hajótörést szenvedett, de megmenekült a három Afrikautazó magyar Keresztesi Kiss József, aki november 1-én indult el Afrikába Kiszmet vitorlásával, február 9-én heves viharban a kisázsiai part­vidéki szirtekre sodródott, ahol a hajó összetörött. Keresztesi Kiss József társaival, Csizmazia Sándorral és Simon Pállal, partra úszva szerencsésen megmenekült. A három fiatalembert az egyik török gőzös visszaszál­lította Isztanbulba. Keresztesi Kiss József az érdeklődőknek szívesen válaszol. Címe: Isztanbul, Central Posta restante. — Az angol királyi család máramaros­­szigeti rokonai. Rhédey Claudia grófnő, Mary Claudia özvegy angol királyné nagy­anyja a Fráter-család egyik ágán kívül az erdélyi Dobay, szilágysági csikszentsimonyi Lakatos-családok egyes ágait is az angol királyi család magyar rokonságához számít­ják. Sőt most legújabban Máramaros-sziget­­ről is felbukkantak ilyen rokonok. Szőllőssy Tibor dr. szigeti ügyvéd, alpolgármester dédunokája, egy Rhédey grófleány után tartja ezt a rokonságot. Ugyanitt egy Karádi nevű mérnök felesége is távolabbi rokona a Rhédeyeknek. — Megkezdik Szegeden a Hősök-kapujá­nak építését. Szegedről jelentik: Hóman Bálint kultuszminiszter Pálfy József szegedi polgármesterrel megbeszélést folytatott a szegedi H­ősök-kapujának megvalósításá­ról. A miniszter közölte, hogy a már el­készült tervekhez hozzájárul és hogy a költségek részbeni fedezésére tárcájának terhére 40.000 pengőt utal ki. A kultusz­­miniszter elhatározása lehetővé teszi, hogy a Hősök­ kapuja már tavasszal a 10.000 hős nevét feltüntető táblákkal együtt teljesen elkészüljön. A felavatás országos ünnep­ség keretében fog megtörténni. ­ Meghalt Dömötör János, a szamos­­újvári gimnázium utolsó magyar igazgatója. A magyar-örmények lelkesen hazafias fő­városának, Szamosúj­várnak állami fő­gimnáziumában a megszállásig utolsó igazgató, Dömötör János, február 11-én hosszú szenvedés után 73 éves korában meghalt. Dömötör János a vezetésére bízott nagyjelentőségű gimnáziumot példaszerűen vezette, egyik mintaiskolája volt ez az or­szágnak. A szamosújvári gimnázium ne­veltjei, nagyrészt nemzetiségi ifjak, ma is hálásan emlékeznek vissza atyai szívére és emberiességükkel ma is kiválnak társaik közül. Szamosújváron, mint talán kevesen tudják, a magyar kultuszkormány még az örmény nyelvnek és irodalomnak rendes tantárgyként való tanításáról is gondosko­dott. A megszálláskor Dömötör igazgatót az egész város társadalmának megbotrán­kozására letartóztatták, holott erre semmi más okot nem találtak, mint emberséges magyarságát. Ezután is állandó üldözések­nek volt kitéve kényszerű kivándorlásáig. A szülőföldjétől való távollétet száműzetés­nek érezte mindhalálig. Temetése február 13-án délután ment végbe; koporsójánál Grabovieczky János volt tanártársa búcsúz­tatta, a sírt volt szülőföldijei vették körül. A Kolosváry-, Rend-, Bodor-családok és nagyszámú hálás tanítványai gyászolják. reggel kem­ulő lesz a fe­je,­­ ho­gy ha ARTIN’E vési be este " — Adomány. Hétfőn a sarkadi szegény gyer­mekek részére Léczfalvy N. három pengőt kül­dött. Az összeget rendeltetési helyére juttattuk. — Három valutaÜgy a törvényszék előtt. A büntetőtörvényszék //orvás­i-tanácsa hét­főn három valutaperben tartott főtárgya­lást. Az első ügy vádlottja Tárnái József magántisztviselő, akit egyizben már elítél­tek. Az ügyészség vádja szerint Tárnái az azóta elhunyt Ludvig Gézával együtt 111.200 cseh koronát zugforgalomban ér­tékesített. Az ügy tulajdonképpeni káro­sultját, özvegy Ludvig Gézánét is kihall­gatta a törvényszék, továbbá másokat, majd a számos enyhítő körülményt mérlegelve, valutatörvénybe ütköző vétségért tizennégy­­napi fogházbüntetésre ítélte a törvényszék, aminek végrehajtását felfüggesztette. — Hegedűs József nagykanizsai állatexportőr az ügyészség vádja szerint 390.000 lírát nem jelentett be a Nemzeti Banknál. A törvényszék a bizonyítási eljárás lefolyta­tása után Hegedűst hathónapi börtönre ítélte, de az ítélet nem jogerős. Még két nagykanizsai állatkereskedő, Weisz József és Weisz Béla állottak a törvényszék előtt. 374.000 líra be nem szolgáltatásával vá­dolta őket az ügyészség. Weisz József vé­dekezésként hangoztatta, hogy nem vezetett pontos feljegyzéseket és nem akarta a Nem­zeti Bankot megtéveszteni. Ebenspanger Jakab lókereskedő terhelő vallomása után több tanút hallgatott még ki a törvény­szék, majd Weisz Józsefet nyolchónapi börtönre, hatszáz pengő pénbüntetésre és ezer pengő vagyoni elégtétel megfizetésére ítélte, Weisz Bélát pedig hathónapi börtön­­büntetéssel, négyszáz pengő pénzbüntetés­sel és ezer pengő vagyoni elégtétel megfize­tésével sújtotta. Az elítéltek semmisségi pa­naszt jelentettek be. A Baross Szövetség záróülése Vasárnap a pesti Vigadóban tartotta a Baross­ Szövetség 17-ik közgyűlésének ün­nepélyes záróülését, amelyet négynapos kongresszus előzött meg. Ott voltak a Viga­dóban Fabinyi Tihamér, Bornemisza Géza, Winchkler István miniszterek, Sztranyavszky Sándor képviselőházi elnök, Sipőcz Jenő főpolgármester, Szendy Károly polgármes­ter, Lamotte Károly alpolgármester, Lenn Ottó, Serbán Iván, a Külkereskedelmi Hiva­tal elnöke, Karay-Krakker Kálmán főispán, sok képviselő, fővárosi tanácsnokok és ma­gas miniszteriális tisztviselők. Ilovszky János elnöki megnyitója után Purébl Győző alelnök ismertette a kongresz­­szus határozatait és javaslatait és átadta Speller Henriknek, a cukrászipartestület el­nökének és Scharle Ferenc kéményseprő­­mesternek az iparügyi miniszter elisme­rését. Antal István államtitkár iktatta be ezután levelezőtagságába Takách-Tolvay Józsefet, a frontharcosok elnökét és Lenn Ottó Máv­­elnököt, méltatta azokat az érdemeket, ame­lyeket Takách-Tolvay József gróf és Lenn Ottó a magyar közéletben szereztek. Az új levelezőtagok nevében Lenn Ottó mondott beszédet, majd Fabinyi pénzügy­­miniszter adta át zajos tetszéssel kísért be­szédében a Baross Szövetség aranyláncát Sztranyavszky Sándornak, Bornemisza Gé­zának és Sipőcz Jenőnek és a szövetség ezüstláncát Zimmer Ferenc kormányfőtaná­csosnak. A pénzügyminiszter a továbbiakban a szö­vetség célkitűzéseiről beszélt és a keres­kedő- és ipareserényeket méltatta. Sztra­nyavszky Sándor válaszában az összefogás szükségességét hangoztatta. Az ülés után 1300 terítékes bankett volt, amelyben Sipőcz Jenő a kormányzót, Ilovszky János a vendégeket köszöntötte. Bornemisza Géza pedig a kisipar fontossá­gáról beszélt és azokról az eszközökről, amelyekkel a kormány a kisipart támogatni 11 Öthónapi fogházra ítélték a fegyőrt a fegyenc halála miatt A büntetőtörvényszék Szemák Jenő dr. táblai tanácselnök vezetésével hétfőn hirde­tett ítéletet Sáfár Ferenc, Dósa József és Ács István fogházőrök bűn­ösében. Mint ismeretes az ügyészség mind a három fog­házőr ellen halált okozó súlyos testi sértés bűntette miatt emelt vádat, mert a múlt év október 13-án a gyű­jtőfogház egyik cellájá­ban a renitenskedő és szájában tűzkövet rej­tegető Vörös Sándor szigorított dologházra ítélt fegyencet súlyosan bántalmazták és ennek következtében hashártyagyulladásban meghalt. Az orvosi vélemény megállapította, hogy a bélszakadást ütés idézte elő. A vádlott fogházőrök tagadták bűnösségüket és azt hangoztatták, hogy a renitenskedő fe­gyencet csak meg akarták fékezni, mert Vö­rös Sándor megtámadta Sáfár Ferenc fog­házőrt. A törvényszék hétfőn kihirdetett ítéleté­ben bűnösnek mondotta ki Sáfár Ferencet erős felindulásban elkövetett halált okozó súlyos testi sértés vétségében és ezért öt­hónapi fogházbüntetésre ítélte, míg Dózsa Józsefet és Ács Istvánt bizonyíték hiányában fölmentette. A ítélet indokolása szerint a tör­vényszék tényként állapította meg, hogy Vörös Sándor fegyenc halálát bélrepedés eredményeként jelentkező hashártyagyulla­­dás okozta s a bélrepedés külső erőszak miatt történt. Sáfár Ferenc túllépte azokat a rendelkezéseket, amelyeket a fegyházszabá­ lyok előírnak. Az ítélet ellen Temesváry Gyula dr. ügyész­ségi alelnök, Sáfár és védője fellebbezést je­lentett be. — A keresztény községi párt kedden ér­tekezletet tart. A keresztény községi párt kedden este fél hét órakor Városháza utcai központjában értekezletet tart. Napirenden az új lakbérleti szabályrendelet folytató­lagos tárgyalása szerepel. Az értekezletet pártvacsora követi. — Kivégezték a „pásztorölfit“. Párisból jelentik: Hétfőn hajnalban Draguignanban nyaktilóval kivégezték Salvia Giuseppet, a „pásztorölő­“t. Salvia egy éven át rémület­ben tartotta Var megye lakosságát és az esküdtszék a múlt év novemberében több­szörös gyilkosság miatt halálra ítélte. Az el­ítélt a kivégzés előtt megitta a hagyomá­nyosan felkínált pohár bort, a felajánlott­­cigaretta, helyett azonban bagót kért.

Next