Magyarság, 1936. július (17. évfolyam, 148-174. szám)
1936-07-17 / 162. szám
1936 Julius 17, péntek@ admi Állásszerzés ígéretével súlyosan megkárosított több embert egy NEP-alkalmazott Két társával együtt letartóztatták Néhány nappal ezelőtt bizalmas jelentés érkezett Ferenczy Tibor főkapitányhoz, amely közölte, hogy a NEP fővárosi központi szervezetének egyik alárendelt állású alkalmazottja, aki a levelek expediálásával foglalkozott, a párt levélpapírjainak és bélyegeinek felhasználásával állászerzés ürügye alatt jóhiszemű állást kereső személyektől különböző összegeket vett fel. A feljelentés alapján a főkapitányság erélyes nyomozástindított és rövidesen leleplezett egy több tagból álló bűnszövetkezetet, amelynek három tagját csütörtök éjjel letartóztatták. A nyomozás adatai szerint Tóth Imre megszállt területi nyugalmazott iskolaigazgató még 1935. év végén állást keresett, ekkorRuzits Ferenc dp, szilenciumos ügyvéddelkerült összeköttetésbe, aki elvitte egy ideiglenes alkalamaztatású fővárosi tisztviselőhöz. Az felajánlotta, hogy háromezer pengő ellenében egy fővárosi házban házfelügyelői állást szerez neki havi háromszáz pengő jövedelemmel. Tóth lefizette a kért összeget, az ígéret teljesítésére azonban hiába várt. Többszörösen megsürgette az állást, de csak megnyugtatták, majd összehozták a NÉP egyik alkalmazottjával, Ignátz Sándorral, akia levelek expeditőrje volt a NÉP Esterházy,utcai palotájában. Ignátz egyszer párttitkárnak, máskor sajtófőnökhelyettesnek mutatkozott be és elmesélte, hogy igen előkelő emberek részvételével angol—magyar kiviteli társaság alakul, húszmillió pengő alaptőkével, a vállalatnál kétszáz tisztviselőt alkalmaznak, havi kétszáz pengő fizetéssel, de a jelentkezőknek előre ezer pengő kauciót kell fizetni. Tóth azonban még ezek után is elégedetlenkedett, sürgette a házfelügyelői állást és feljelentéssel fenyegetődzött, mire részletekben kétezerhétszáz pengőt visszatérítettek neki. Vagy háromszáz pengőt azonban közvetítési jutalék címén a fővárosi tisztviselő, valami állítólagos báró, megtartott magának. Ignátz és Ruzits kihasználták a párthelyiségben az ebédszünetet, amikor a hivatalos helyiségben senki sem tartózkodott és a tömegesen felhajszolt állást keresőket az egyik tanácsterembe vezették, ahol egy állítólagos császári és királyi kamarás fogadta őket, az ismeretes angol—magyar kiviteli társaság meséjével. Tóthot is bemutatták ,,a császári és királyi kamarásnak“ és itt is lefizetett ezer pengőt, amit a bűnszövetkezet tagjai külön megállapított arányszám szerint szétosztották egymás között. Az összegből juttattak Bereczky Lajos nyugalmazott vármegyei főjegyzőnek is, aki szintén a NÉP alkalmazottja. Tóth Imre ezúttal is hiába várt az állásra és amikor fenyegetőzni kezdett, a legutóbb adott ezer pengőt részletekben ugyancsak visszafizették neki. A bűnszövetkezet tagjai közben újabb alkalmazottakat vettek fel az angol—magyar kiviteli társaság meséjével és átlagban ezer-ezer pengő kauciót vettek fel a megtévesztett emberektől. A NÉP vezetősége, amint a bűnös alkalmazottak szélhámoskodásairól tudomást szerzett, Ignátzot azonnal elbocsájtotta állásából. A rendőri nyomozás során házkutatásokat is tarottak a szélhámosok lakásán, ahol különböző megtévesztő leveleket találtak, amelyeket az állást kereső embereknek írtak. A házkutatás és a nyomozás adatai alapján csütörtökön a rendőrség letartóztatta Ruzits Ferenc dr.-t, Ignátz Sándort és Bereczky Lajos dr.-t csalás bűntette miatt. Mindhármukat rövidesen átadják az ügyészségnek. A feltűnő bűnügynek mellékhajtása is van. Tóth Imre igazgató ugyanis időközben összekerült a VII. kerületi elöljáróságon Kálmán Lajos tagdajnokkal, akinek elpanaszolta keserű sorsát és aki felajánlotta neki, hogy ezernyolcszáz, kétezer pengőért trafikjogot szerez számára, ehhez azonban négyszáz pengő előleget kért. Tóth Imre ez alkalommal óvatos volt és csak kétszáz pengő előleget ígért. Kálmán Lajost ekkor azonban már detektívek figyelték amikor egy körúti tejcsarnokban találkozott Tóthtal, hogy a pénzt átvegye, a detektívek rajtaütöttek, bekísérték a főkapitányságra, ahol csütörtökön este őt is letartóztatták. Az eddigi adatok szerint Kálmán hasonló módon még egy Vargha nevezetű férfit és egy Rétay Vilma nevű nőt is megkárosított. A főkapitányság ezután is kéri azokat, akiket a bűnszövetkezet tagjai esetleg az eddig ismerteken kívül megkárosítottak, jelentkezzenek a főkapitányságon. Ludwig követ a német-osztrák megegyezésről és a Dunavidék gazdasági újjászervezéséről Bécsből jelentik: Ludwig német követ, a szövetségi sajtószolgálat főnöke, csütörtökön a kancellári hivatalban fogadta a külföldi sajtó képviselőit és a német—osztrák megegyezés egyes részleteiről nyilatkozott. Megállapította, hogy tévesek a német—osztrák megegyezés titkos záradékairól szóló hírek. .Ugyanez vonatkozik az új európai blokk alakulásáról szóló és a minduntalan felbukkanó híresztelésekre is. A külföldön gyakran felvetik azt a kérdést is, várjon a német birodalom most már csatlakozik-e a római háromhatalmi egyezményhez. Természetes, hogy a német birodalomnak teljes joga van, hogy a Dunavidék esetleges gazdasági új rendezésébe beleszólhasson és remélni kell, hogy a római egyezményen túlmenően most már rövidesen sikerül a Dunavidék gazdasági újjászervezése. Ludwig kijelentette még, hogy tévesek a Slodzsa dr. cseh miniszterelnök és Schuschnigg szövetségi kancellár találkozásáról szóló hírek s ugyanígy valótlanok a kormány átalakításáról vagy a szövetségi kancellári hivatalban történő személyi változásokról szóló híresztelések. A napilapok kölcsönös beengedéséről most folynak a technikai megbeszélések, amelyek szombatra vagy hétfőre befejeződnek. A közkegyelem kérdése ez időszerint előkészítés alatt áll. Az igazságügyminisztérium az ügyészségektől és a fegyintézetektől bekérte a megfelelő indítványokat. Hrosta cseh külügyminiszter: Egy időre megszűnt a csatlakozás és a Habsburgrestauráció Prágából jelentik. Krosta külügyminiszter fogadta a cseh lapok külpolitikai rovatvezetőit s az osztrák—német egyezmény létrejöttéről nyilatkozva, a többi között ezeket mondta: — A cseh külpolitika útjai nem titokzatosak; minden cselekedetünk teljes összhangban áll a kisantant-államok közös céljaival. A német—osztrák egyezmény valóban rendkívüli jelentőségű esemény és ma még felbecsülhetetlen horderejű. Nyugtalanságra azonban nem ad okot, sőt úgy látszik azoknak van igazuk, akik az egyezmény létrejöttétől Középeurópa nyugalmának biztosítását látják, amennyiben egy időre megszűnt a csatlakozás és a Stabsburg-restauráció veszélye. Helytelen az az állítás, hogy az egyezmény távolabbi kihatásaiban Csehország létét veszélyezteti. Ezután a német—olasz—osztrák középeurópai blokk kérdéséről beszélt. —áia ezeknek az államoknak egymáshoz való viszonyában enyhülés áll be, — mondta — ez még korántsem jelenti azt, hogy ezzel a többi állam ellenségeivé válnak. Ellenkezőleg az olasz—német közeledés csak megkönnyíti Középeurópa gazdasági megszervezését. Egyébként is nagyszabású keletafrikai vállalkozása után Olaszországnak elsőrendű érdeke az európai béke. Csehország a maga részéről örömes üdvözli a középeurópai gazdasági együttműködés lehetőségét, amennyiben az összhangban áll a kisantant-államok törekvéseivel és amennyiben a kisantantállamok részvétele biztosítottnak tekinthető. Hetvennégy kocsiból álló holland autókaraván jön három hétre Magyarországra A legnagyobb holland idegenforgalmi szervezet, az ANWB turisztikai osztálya, Westerouen van Meeteren ügyvezető igazgató vezetésével nagyszabású magyarországi kirándulásra készül. A hollandok gépkocsikon teszik meg az utat Amszterdam és Budapest között. A hetvennégy gépkocsiból álló holland karavánnak már a magyar határtól kezdve igen érdekes a programja: sorban fölkeresi a dunántúli városokat. Bábolnán, Kisbéren és Tatán nagy ünnepségeket rendeznek a holland turisták tiszteletére, míg Pécs városában, Szegeden, Kecskeméten, Debrecenben, Miskolcon és Gyöngyösön a hatóságok hivatalosan is fogadják az előkelő külföldi autósokat. A holland csoport augusztus első napjaiban indul el Hollandiából és előreláthatóan három hetet töltenek Magyarországon úgyhogy Szent István-napján Budapesten lesznek. A hollandok magyarországi körút- ját a Touring Club rendezi. Külön érdekessége lesz a túrának, hogy a holland autókaraván úgy a magyar pusztában, mint az egyik dunántúli idillikus lankán szabad táborozást rendez, ezenkívül vadászaton, Lillafüreden pedig pisztránghalászaton vesznek részt. A hollandok háromhetes magyarországi „kóborlása”* igen nagyfontosságú idegenforgalmi esemény lesz, mert az ANWR elhozza Magyarországra az egyik legnagyobb holland filmvállalat operatőrjét is, aki a holland mozikonszern részére propagandafilmet készít a legszebb és legérdekesebb magyar tájakról. Csehország gyarmatként kezeli a Felvidéket Lengyel hang a prágai imperializmus túlkapásairól A három felől összefoltozott Csehország ma Európa legjellemzőbb nemzetiségi állama. Ha valahol, Csehországban kellene érvényesülnie a nemzetiségekkel szemben a megértésnek és a türelemnek. Annál megdöbbentőbb, hogy a cseh imperializmus a legtürelmetlenebb a sorsára bízott népekkel szemben. A lengyel sajtóban az utóbbi időben egyre több cikk foglalkozik Szlovenszkó és Ruténfeld helyzetével. Legutóbb a Ringer Polski július 13-iki számában figyelemreméltó adatokat közöl a prágai imperializmus gyarmatosító túlkapásairól. — Ki beszélhet ma józan ésszel európai gyarmatokról és ki beszélhetne cseh gyarmatokról? — veti fel a kérdést a lengyel cikk. Józan ésszel ezt lehetetlenségnek hinnénk, de a Prágában megjelenő cseh kereskedelmi lexikon (1920, Ottó-nyomda, Prága) 1217-ik oldalán a következőket olvashatjuk: „A Felvidék a mi gyarmatunk lesz. Téves az a vélemény, hogy a gyarmat nem lehet határos az anyaországgal. Példa rá Oroszország és Szibéria.“ Így találkozik a cseh elmélet és az orosz példa. Ez az elmélet nem válogatós és a Felvidéken már gyakorlatilag is megvalósult. Prágának valóban olyan módszerei vannak a lótokkal szemben, amit túlzás nélkül gyarmatinak lehet nevezni. Mihelyt a páriskörnyéki békediktátumok a cseheknek ítélték a Felvidéket, „saját“ embereikkel árasztották el a magyar városokat és a tót községeket. Arányairól a cseh telepítési statisztika adatai tanúskodnak. 1919—1921-ig 71.733 cseh telepedett le a Magyarországtól elszakított területen. Ezt a tömegvándorlást prágai hivatalos körök azzal magyarázták, hogy a felvidéki értelmiség nem ismeri eléggé a cseh nyelvet. A legutóbbi hat év alatt, azután a csehek száma megkétszereződött az agrártelepítések révén. A bennlakó lakosságtól, főként magyaroktól elszedett nagybirtokokra tömegesen telepítették be a cseh földmiveseket. Hivatalosan több mint ezer ilyen cseh kisbirtokot mutatnak ki. Ezzel egyidejűleg megindult a tót ipar lebontása és megsemmisítése. E tekintetben a cseh gyarmati politikát az a meggondolás vezette, hogy a cseh iparnak piacot teremtsenek a tót földön. Ez az ipari politika a felvidéki tótság elevenébe vágott és legfőbb oka lett a tót nacionalista és szeparista mozgalomnak, amely állanadóan növekedik. Ennek fékezésére és ellensúlyozására a csehek most a Felvidék újabbiparosítását ígérgetik. Regionalizmussal és decentralizmussal taktikáznak, aminek azonban legnagyobb része ígéret marad. A cseheknek a tótokkal szemben folytatott politikáját mi sem jellemzi jobban mint az, hogy amint „hódított“ területre léptek, félredobták a pittsburgi egyezményt és a cseh nagyzási hóbort a tótokat nyomban mint vadakat kezelte, tót jogokról senki sem beszél többé. Kegyelemből csak annyit engedtek meg számukra, hogy átvehették a cseh nyelvet és kultúrát és a cseh köztársaság nevében megmaradt a szlovák szó. Hogy a felvidéki tótság gyarmatsorsára jutott azt a Spirhanzel Duris 13-ik évfolyamának 8-ik számában egy találó cikk fejezi ki legjobban, amely többek közt a következőket mondja: — Az olaszok Máltában azért vesztették el a talajt lábuk alól, mert nincsenek gyarmatosítási képességeik, ezt megállapíthatják a csehek is és mindazok, akik a cseh határvidékről visszatérnek Prágába, mert tény az, hogy a cseh gyarmatosítási törekvések fiaskót szenvedtek. Nyolc vasgárdista a kórházban sortüzzel agyonlőtte renegát vezérét Bukarestből jelentik: Véres merényletet követtek el a vasgárdisták csütörtök este az egyik bukaresti kórházban. Nyolc fegyveres vasgárdista sortüzzel megölte a vasgárda egyik különvált csoportjának vezérét, Stelescut, hogy bosszút álljon a „renegát árulásáért“. Stelescu valamikor legbizalmasabb híve volt a vasgárda megalapítójának és vezérének, Codreanunak. Körülbelül egy évvel ezelőtt azonban szembefordult vele és új mozgalmat alapított, amely a vasgárda sorából toborozta híveit. A disszidens-csoport a legélesebb harcot folytatta azóta Codreanu régi gárdája ellen s Stelescu külön hetilapot is adott ki a „Románság kereszteshadjárata“ címmel. Ez a lap tele volt a legélesebb személyi támadásokkal Codreanu ellen. Codreanu hívei már régót bosszút esküdtek Stelescu ellen s szándékukat most végre is hajtották. Stelescut néhány nappal ezelőtt súlyos betegen beszállították a bukaresti Brankovest-kórházba, ahol pénteken operációnak akarták alávetni. Csütörtök délután hat órakor váratlanul nyolc vasgárdista hatolt be a kórterembe, ahol Stelescu feküdt s mielőtt bárki megakadályozhatta volna őket, körülvették a súlyos beteg ágyát. — Meghalsz áruló! — kiáltották s négyszer egymásután sortüzet adtak le rá. Stelescut harminc revolvergolyó érte s azonnal meghalt. A kórházban óriási pánik támadt, de senki mert szembeszállni a terroristákkal, akik úgy ahogy jöttek, ismét eltávoztak. A kórházból mindnyájan egyenesen a törvényszéki palotába mentek és önként jelentkeztek a soros ügyésznél, aki azonnal letartóztatta őket. Stelescu meggyilkolása óriási izgalmat keltett a román fővárosban s minden bizonnyal további belpolitikai következményei lesznek. A hangulat a vasgárdisták körében a végsőkig feszült s újabb kirobbanásoktól kell tartani. Stelescu gyilkosai kijelentették jelentkezésükkor, hogy Stelescut előzőleg halálra ítélték, mert áruló volt. Neve rajta volt a halálraítélendők névsorán, amikor a „Mindent a hazáért“ jeligéjű diákszervezet április elején Erdélyben nagygyűlést tartott. Ezzel a jelszóval gyülekeztek újra a vas- gárda legionistái — mondták — akiket nem sokkal Duca János volt miniszterelnök meggyilkolása előtt feloszlattak. A nagygyűlés után elterjedt hírek szerint a halálra ítélendők listáján több előkelő személyiség között főként a nemezti parasztpárt vezetői szerepeltek. Elmozdították állásából a szovjet faipar népbiztosát Büntetésből alantas állásba osztották be Moszkvából jelentik. A Szovjetunió központi végrehajtóbizottsága eljárást indított Pokojnikov, a faipar eddigi helyettes népbiztosa ellen. Pokojnikovot büntetésből alantas állásba osztották be. Az eljárásról kiadtak egy hivatalos jelentést, amely azonban egy szóval sem említi azokat az okokat, amelyek miatt a magasrangú tisztviselőt megbüntették. Már 15 % összegű könyvrendelésnél 4 havi nyitn a Magyarság könyvosztálya, IV., Eskü-ut 1. T 888-frfi