Magyarság, 1937. január (18. évfolyam, 1-25. szám)
1937-01-03 / 2. szám
K . Az új esztendő teendői — Ilyenkor Újév táján meg szoktuk nagy vonalakban rajzolni az elkövetkező esztendő teendőit Két irányban vannak komoly feladataink és pedig időrendi sorrendben. Sürgős ez a kérdés két oknál fogva, először, mert az országban megingott bizalmat nemcsak a kormányzat hanem az egész mostani politikai rendszerrel szemben helyreállítani az ígéretek sürgős beváltása nélkül többé nem lehet Az alkotmányjogi reformoknak még a nyári szabadság előtt meg kell valósulni és nem mondanám ezt, ha nem látnám ennek világosan a lehetőségét is, mert amikor ezt mondom, nem nehézségek támasztása a célom a kormánnyal szemben, hanem megfordítva, mert meg vagyok győződve, hogy a kormány útjában komoly alkotó minket kérek . Komoly és pozitív alkotó munkát várok a politikai és gazdasági feladatok elvégzése tekintetében. Nem szeretném a várakozásokat sem felcsigázni, sem leszállítani. Arra a kérdésre, milyen taktikát fog a mi pártunk követni, válaszom a következő: mi ez időszerint az önzetlen ellenzéki politika álláspontján állunk, pontosan ugyanazon az állásponton vagyunk, amit Gömbös Gyulával szemben is megpróbáltunk érvényesíteni, mert a helyes ellenzéki politika is arra törekszik, hogy a maga politikai elveit és gondolatait megvalósítsa és gyakorlati valósággá traszformálja az elvi programadást. Mi tehát megpróbáltuk újra azt, amit Gömbös Gyulával sikertelenül próbáltunk meg, teljesen önzetlen ellenzéki politika alapján a kormány arra rávenni, hogy elsősorban alkotmányjogi, azután gazdasági kérdésekben is a mi elvi felfogásunknak megfelelő tisztességes rendezés következzék be. Ez az, amit tömegeink elvárnak, hogy segítsünk rajtuk, ők nem cirkuszt akarnak látni. A másik oldalon vannak olyan jelenségek, amelyek cirkusz rendezésére rendkívül alkalmasak, a népünk elsősorban kenyeret akar. Az az együttműködés, amelyet a jelenlegi kormánnyal folytatunk, jól bevált, nincs okunk panaszkodni, lényegesen javult a helyzet mindenféle vonatkozásban. És ha szóváteszek egy incidenst, csak azért teszem, mert szeretném, ha incidensek nem fordulnának elő. Itt arra az incidensre utalok. 1937 január 3. vasárnap 1S£gMmsM Eckhardt Tibor: »Népi politikát akarunk, alkotmányos eszközökkel!« files támadás Hozma Miklós belügyminiszter ellen A Független Kisgazdapárt Mária Valéria utcai központjában szombaton délelőtt tartották meg a szokásos újévi üdvözlést. A párt országgyűlési tagjai, a vidéki szervezetek vezetői és számos kültag jelenlétében Tildy Zoltán országgyűlési képviselő, alelnök üdvözölte Eckhardt Tibort, a párt vezérét, aki a többi között ezeket mondotta: — A legelső érzés a mi szívünkben: a hála Itten Iránt, éited, egisi jellemedért, egyéniségedért, bátor érintetten harcaidért. A méltatlan politikai helyzetben te voltál a hit ét a reménység fundamentuma. Mi mélységesen egyetértünk mindazzal, amit te tettél, magunkévá tettük az a fogalmazást, hogy mi nem vagyunk fakciózus ellenzékiek. Az elmúlt esztendő téged igazolt. Áldjon meg az Isten! A megjelentek éljenzéssel fogadták az üdvözlő beszédet, amelyre Eckhardt Tibor hosszasan válaszolt. — Tavaly, amikor éppen nem ünnepi hangulatban, hanem súlyos lidércnyomás alatt nyögve találkoztunk itt, azt mondottam — kezdte beszédét Eckhardt Tibor —, hogy ez az esztendő meg fogja hozni a felszabadulást, csak még egy nagy összecsapásra van kilátás, de a harc kimenetele immár nem kétséges, mert a magyar nemzet lelkében élt legnemesebb isztenik elbuktatták a diktatórikus kísérletet, aminek már csak likvidálása van hátra, ami bizonnyal be fog következni. Ebben a reményünkben sem csalódtunk és ha mégis visszatérek erre az elmúlt, végleg lezárt politikai kísérletre, akkor nem a rekrzamálás szándékával teszem ezt, hanem az okulás szándékával, mert ha ez a nemzet egy nagy veszélyen nagy baj nélkül átjutott, akkor legelső kötelességünk, hogy a tanúságot a jövőre nézve levonjuk, nehogy hasonló veszélyekkel még egyszer meg kelljen küzdeni. Nagyobb távlatból perspektívából nézve az elmúlt esztendő tanulságait, még sötétnek látom azokat felhőket és minél messzebbről nézem, veszély nagysága világosabban rajzolódik fel a magyar égre. Egy ember életéhez egy nemzet sorsot kitol könnyelműség és kockázatos játék • Mi történt volna ebben a szerencsétlen országban, ha Magyarország kormányzója hal meg előbb és nem Magyarország miniszterelnökét Ez az egy kérdés megmutatja milyen szörnyű veszedelmek, polgárháború, anarchia, forradalom és végeredményben a megsemmisülés szélére jutottunk volna. Az új esztendő küszöbén adjunk hálát az isteni kegyelemnek, hogyjó egészségben tartotta meg az ország kormányzóját és innen, ebből a pártból azt fohászt küldjük, hogy még hosszú évekig tartsa meg őt ennek a nemzetnek élén, mert az ő személye, nyugodt, magyaros, becsületes egyénisége, nem pedig — sajnos — intézményeink kiépítetlensége az, ami nyugodt fejlődést garantálja. Bármilyen magasan álljon is a magyar államfőnek személye, akinek személye jelenti ma nálunk Magyarországon a rendet, biztonságot és alkotmányos fejlődést, egy ember múlandó életéhez egy nemzet sorsát kötni könnyelműség és kockázatos játék. Ezért az a kötelesség, amely valamennyiünkre háramlik, az, hogy legsürgősebben megvalósítsuk azokat a reformokat, amelyek ennek a nemzetnek alkotmányos életét és szabad fejlődését intézményesen, személyektől függetlenül, egyszer mindenkorra megalapítják, kellő politikai kultúra hiányában, mondjuk magyarán, bedőltek egy divatnak és azok között, akik élősdiek módjára minden politikai iránynak hasonlesői és azt is kihasználni akarták. Darányi kormánya jelenti a hazatérést a magyar politikához . A másik konzekvencia, amit te akarok az elmúlt időkből vonni, az, hogy milyen szerencse, mégpedig nemcsak a nemzetre, hanem azokra is, akik csinálták, hogy az a diktatúrás kísérlet nem sikerült, mert az örvény széléig eljutottunk ugyan, de nem estünk még bele és vissza lehet még fordulni baj nélkül. És vissza is fordultunk baj nélkül és úgy érzem, hogy ez a párt nemcsak a nagy tömeget és szabadságukat féltő magyar lelkek hálájára érdemes, hanem azoknak a hálájára is, akik a túlsó oldalon talán jóhiszeműen — a diktatúra szekerét tolták. Milyen konfliktusoknak magvát rejtené el, ha ez a diktatúrás kísérlet több sikerrel tudta volna politikáját az országra rákényszeríteni? Én a magam részéről — és ez igen lényeges, talán döntő szempont volt számomra — abban a pillanatban, mikor Darányi Kálmán vette át a miniszterelnökséget, innen, az ellenzék oldaláról a legkomolyabb segítséggel állottam oldalára, mert Darányi kormánya jelenti a visszatérést, helyesebben a hazatérést a magyar alkotmányos élet útjára. — Harmadik konzekvencia — folytatta Eckhardt —, amit le akarok vonni, az, hogy okulva a tanulságokon, nekünk a magunk politikájában azokkal szemben, akik a múltban tévedtek, se gyűlöletet, se türelmetlenséget tanúsítani a jövőben nem szabad. A diktatórikus kísérlettel a legalaposabban akkor számolunk le, ha ezt az egész múltat lehetőleg nyomtalanul igyekezünk kitörölni az ország életéből és a magunk életéből egyaránt Ne engedjünk újabb szakadékot kialakulni és ne engedjük, hogy a diktatúra hagyatéka mint állandó bomlasztóanyag itt maradjon, fertőzzön, bomlasszon, ellentéteket támasszon. Mi, akik szenvedtünk a kísérlet súlya alatt, kell, hogy példát mutassunk azokkal szemben, akik elvi alapon, vagy jóhiszeműen szolgálták ezt az elhibázott irányt. Ha jó útra akarnak térni, ezt megnehezíteni, vagy pláne lehetetlenné tenni nekünk a legkevésbé sem szabad, mert élesen különböztetni kell azok között, akik talán egy külföldön nagy eredményeket elért politikai mozgalom példájától megszédülve. Az élősdieket el kell taposni . A túlsó oldalon a jóhiszeműek között nagyon sokan vannak, akik népi politikát akartak becsületesen és a diktatórikus vonalra csak azért álllak rá, mert látták az elmúlt idők tehetetlenségét a reformpolitikával szemben és bedőlve a 95. pontba és egyéb pontokba foglalt ígéreteknek, azt hitték, ha megvalósul a diktatúra, akkor ez reformpolitika óriási lépésekkel halad előre és valóban megoldja a reformokat. Ezek az emberek most már kiábrándultak a diktatúrából és ha a népi politikát kívánják szolgálni, ezt nekik lehetővé kell tenni, de az élősdieket, ismétlem, az élősdieket el kell taposni. Én ezt nem most utólag mondom hanem emlékeztetek arra, hogy amikor parlamentben a legnagyobb harcot vívtuk, akkor is mondottam, hogy nekem nagyon sok olyan barátom ül a túlsó oldalon, akikhez elvileg nagyon közel állunk, de egy elhibázott rendszer választ el minket a maga metodológiájával, mondvacsinált egységes erőszakoló, tényleg pedig a nemzet megbomlasztását előkészítő politikájával. — Azt a szót, hogy „reform“ nem használom, mert elhasznált fogalom. Át kell építeni a politikát a népi politika alapjaira és minden erőt a közös munkára össze kell fogni: ez az igazi nemzeti egység. De ezekből az elmúlt időkből megtanulhatunk még egyet és ezt minden alkalommal, amíg a helyzetet átformálni nem sikerül, mondani fogom, bármily rosszul essék azoknak, akikre vonatkozik, megismertük ennek a falusi Intelligenciának teljes értéktelenségét. A nyárszatozásos rendszer alkalmatlanná tette a tani Intelligenciáját a vezetésre . Mi hadat üzenünk annak az eddig érvényben volt felfogásnak, mintha ennek az Intelligenciának bármiféle elhivatottsága volna arra, hogy a magyar föld józan népét ők vezessék. Ha én ennek a falusi intelligenciának tragédiáját vizsgálom, azt kell mondani, hogy a nyíltszavazásos rendszer nemzet- és erkölcspusztító kontraszelekciójának ez lett az eredménye, egész társadalmi réteget tett alkalmatlanná a maga politikai szerepének helyes betöltésére, mert, ha végiggondoljuk azt az elmúlt húsz esztendőt, ami az országon végigviharzott, Tisza Istvánt, Károlyi Mihályt, Kan Bélát, Friedrich Istvánt, majd Bethlen Istvánt, Károlyi Gyulát és Gömbös Gyulát húsz esztendőn át ennek a falusi tisztviselőnek ki kellett szolgálni, vagyis a legellentétesebb politikai irányzatokat. Aki ilyen bűvészmutatványt végig tudott csinálni, elvesztette politikai ítélőképességét. És ha a magyar intelligenciát vissza akarjuk vezetni a maga — általam is szükségesnek tartott — vezető, irányító szerepének betöltésére, akkor elsősorban ezt a magyar intelligenciát, a magyar tisztviselőtársadalmat függetleníteni kell száz százalékig azoktól a tűrhetetlen politikai béklyóktól, amelyek politikai rabszolgaságba nyomorították ezt a tisztviselőtársadalmat, jellemtelenségre kényszerítették, szembeállították a gondjaira bízott néppel és állandó latens polgárháborút teremtettek.Mi ennek társadalmi rétegnek vezető szerepéből nem kérünk! Igenis van és kell, hogy legyen és hála Istennek, van is ebben az országban egy — sajnos — kicsinyszámú szellemi elit, amelybe lelket kell lehelni, bátorságot inteni, ez a mi feladatunk, ezt az elitet megkeresni a föld alól , és szellemi és erkölcsi erőiket összekapcsolni a magyar nép széles tömegeivel, azzal a magyar falusi lélekkel, amely a megpróbáltatásnak változó időiben, a politikai orkánokban sohasem Ingott meg. A magyar falu népe különbnek bizonyult vezetőinél. Se Károlyi Mihály se Kun Béla nem a falu népéből támadt és nem benne találta a maga támaszát. De tovább megyek. A legutóbbi diktatórikus kísérlet a magyar nép józanságán bukott meg, mert a magyar nép az élharcost maga vezetőjének sohase fogja elismerni, maga vezetőjének csupán azt az embert ismeri el, aki a falu dolgával becsületesen és tisztességgel foglalkozik. Az alkotmányjogi reformok során a magyar falu politikai felszabadítását, politikai egyenjogúságát minden részletében biztosítani kell, nemcsak választójog terén, hanem a vármegyei és községi életben is az autonóm magyar közéletnek a faluig való kiépítésével, mert ez becsületesen működő igazi autonómia fogja regenerálni ezt a magyar közéletet, amely nélkül bármiféle hóbort vagy erőszak úrrá tud lenni, mert nincs ellenálló erő, az népi erő, amely megvan az országban, legfeljebb revolucióra lesz képes, de evolúciót nem tud csinálni. Népi politikát alkotmányos eszközökké . Néhány szót akarok még szólni arról az úgynevezett nem haladó, de meddő konzervatív politikáról, amelyik hajlandó volt a diktatúrát is támogatni csak azért, hogy mi politikánk népi elgondolásait ezzel elgáncsolhassa. Mi ezzel a politikával a legélesebben állottunk és fogunk szembenállani és kompromisszumokra hajlandók nem vagyunk. Amikor én az elmúlt két-három esztendő során azt láttam, hogy egyébként igen tiszteletreméltó vezető politikusai az országnak támogatták a diktatúrát, nem azért mintha lelkesedtek volna a diktatúráért, hanem azért, mert hittek a diktatúra vezetőjének gyengeségében, megalkuvásában és remélték, hogy Potemkin reformpolitikával diszkreditálni fogja az igazi reformpolitikát, ezzel a konzervatív politikával nekünk lelki közösségünk nem volt és nem is lesz. Mi ezektől az uraktól csak egyet kérünk, hagyjanak minket dolgozni, nekik lejárt az idejük, ők bebizonyították, hogy mire képetek, illetve, hogy mennyire képtelenek ennek az országnak vezetésére. Ha meg akarják tudni, hogy mit akarunk, egy rövid mondatban össze lehet foglalni: népi politikát alkotmányos eszközökkel. Mi ezt a politikát az evolúció, a szervet fejlődés törvényei szerint akarjuk megcsinálni, és éppen ezért, ha a mi pártunk feladatairól annak messzebb jövőbe vetített célkitűzéseiről gondolkozunk, ennek a pártnak legfőbb kötelessége önmagával és a nemzettel szemben az, hogy azt a bizalmat, amit a falu népe reáruházott, tisztán es hófehéren megőrizze, hogy semmiféle mocsok, semmiféle gáncs ne érhesse és azzal a bizalommal soha vissza nem éljen, mert nekem meggyőződésem, hogyha ez a párt odajut, ahová az utóbbi éveknek másik reformtörekvése jutott, ennek a nemzetnek számára már csak a forradalom, a spanyol vagy kínai példa utánzása maradna hátra. jelentkező különböző akadályok meg fognak abban a pillanatban semmisülni, mis helyt ezt a nagy politikai probléma-komplekszumot a kormány sikerrel megoldhatja. A másik komplekszura a gazdaságpolitika terén vár a kormányra: megszüntetni azt az immobilizációt, megfagyottságot, mozdulatlanságot, amely kezdve a hitelproblémán, stillhalte félrendszabályokkal elérte azt, hogy mondjuk az éhenhalás nem következett be, de a megélhetéshez kevés, az éhenhaláshoz sok, mobilizálni a gazdasági életet, jövedelemezővé tenni a falu népe munkáját és ezzel megadni az igazi prosperitás alapját, azután egyrészt megváltoztatni a csökkent jövedelem megoszlásának nagyon egyoldalú alakulását ebben az országban és komolyan, intézményesen gondoskodni elsősorban a Tiszavidék tűrhetetlen munkanélküliségének megoldásáról. Vulcania, Saburnia, Roma óriás óceánjáró hajókkal Szicíliába IMmI?, JuntáiBárna, Firense-1 MMadtaal 28.—február 12. Algírba ■«turáni Bon Sanda ál Január 28.—február 12. Szentföld és Egyiptomba Athén, Bejrút, Kontantinápoly érintését« február 10.—március 1. Szentföld és Egyiptomba Páléra», Trnla, Halta, Tripoli«, Kenatantinápoli, Atkai, Dalmácia érintésével február 28.—március 26. Algírba aviátúrával Constantine, át Tonffoartba március 10.—áprilia & FoMJápovátáe át proapaktuITALIA vn_ TMUIv-« I IkLt 1-JOS-MUH. B. m. alapján ratMeriniáná* Ttromát TikTtBRl 2 SZEM ARTIN DRAGEE • legtöbb embernél már megteszi a kötelességét és rendbehozza emésztését. Székrekedés, bélrenyheség, rossz emésztés szabályozására vegyen be este 1 -3 szem ARTIN drageet, reggelre megkönynyebbül.