Magyarság, 1937. augusztus (18. évfolyam, 173-197. szám)

1937-08-17 / 186. szám

Ára képes melléklettel együtt 10 fillér ELŐFIZETÉSI ÁRAK: FÉLÉVRE 24 PENGŐ, NEGYEDÉVRE 12 PENGŐ, EGY HÓRA 4 PENGŐ. EGYES SZÁM ÁRA HÉTKÖZ­NAP 10 FILL, VASÁRNAP 20 FILL. AUSZTRIÁBAN HÉTKÖZNAP 80 GARAS, VASÁRNAP 40 GARAS MEGJELENIK HÉTFŐ KIVÉTELÉVEL MINDEN NAP POSTATAKARÉKPÉNZTÁRI CSEKKSZÁMLÁI 28990 PÉT FŐMUNKATÁRSI AJTAY JÓZSEF SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL­ IS. HUNYADI JÁNOS­ UT 2. TELEFON» *1-560­1« (25 MELLÉKÁLLOMÁSSAL). ÉJJELI SZERKESZTŐ­SÉG (VI. ARADI UTCA 8.) TELEFONJA (ESTE % 10 TÖL): 1-154-61, 1-154 62. HIRDETÉS­, UTAZÁSI ÉS KÖNYVOSZTÁLY (IV. ESKÜ UT 6.). TELEFONJ •1­888 66. LEVÉLCÍM! BUDAPEST 2. POSTAFIÓK: 55 BUDAPEST, 1937 AUGUSZTUS 17. KEDD XV 111. ÉVFOLYAM, 186 (4915) SZÁM A felvidéki magyar ifjúság (8. sg.) Fennmarad-e a megszállott területek magyarsága? Az uralkodó nép nyomása, a gazdasági alapok teljes meg­semmisülése ellen védekezhet-e eredmé­nyesen? E kérdőjelre csak a kisebbségi magyar ifjúság adhat választ. A jövő nemzedék kezébe van letéve az elszakí­tott területek magyarságának sorsa. Ha a magyar fiatalság elég erős, rugalmas lesz, hogy a folytonos támadások ellen védekezzen, elég ügyes és képzett, hogy e helyzetben is fenntartsa magát a meg­felelő színvonalon, akkor nem kell fél­nünk elszakított fajtestvéreink sorsa miatt. A magyar közvéleménynek aggódó gonddal kellene a határokon túl küzdő magyar fiatalság felé fordulni, hogy be­lőle a magyar jövendő sorsát kiolvassa. Mialatt diákszövetségeink a nemzetközi ifjúsági kongresszusokon a tőlünk leg­távolabb eső nemzetek fiatalságával ke­rülnek baráti kapcsolatba s e baráti vi­szonyok kimélyitésére mindent elkövet­nek, addig az elszakított területek ifjú­sága a csonkaország ifjúságától szinte távolabb esik, mint — mondjuk — az ausztráliai egyetemi ifjúság. Néha ugyan kapunk róluk egy-egy szűkszavú, nem­egyszer kedvezőtlen hírt, de ez is inkább a szélsőséges ifjúsági szervezkedésről tájékoztat bennünket, mint két évvel ez­előtt is a nagy port fölvert Sarlós-moz­galomról szóló riasztó híradás, de a ma­gyar kisebbségek ifjúságára vonatkozóan átfogó ismeretekkel nem rendelkezünk Ezek a gondolatok ötlöttek föl, mikor felvidéki tartózkodásom alatt néhány prá­gai akadémikussal kerültem össze, örül­tem ennek a találkozásnak, mert alkal­mam nyílt, hogy a velük folytatott he ■zélgetésünk során képet nyerjek a fel­vidéki intelligens magyar ifjúság életé­ről, szervezetéről, világnézetéről és ami a legfontosabb, a magyarsághoz való vi­szonyukról. Talán az az oka — kezdte az egyik magyar akadémikus —, hogy a csonka­országi magyar fiatalság még az egzoti­­kus országok ifjúságát is jobban ismeri, mint bennünket, akik néhány száz kilo­méterre tőlük, de egy másik határvonalon élünk —, hogy míg azok a távoleső or­szágok szabadon küldhetnek és írhat­nak, amit akarnak Magyarországba és a Magyarországból küldötteket szabadon engedik ott be, addig nálunk a kormány­zat féltékenyen őrködik afelett, nehogy a Magyarországgal való kapcsolatot akár­hogy is szolgálhassuk. Néhány évvel ez­előtt még a csehországi magyar fiatalság a budapesti egyetemeket látogatta, de részben erőszakos, részben szelídebb nyo­mások hatása alatt Prága felé vettük az utunkat, annál is inkább, mert a magyar egyetemeken szerzett diplománknak itt nem volt semmi értéke. Ma az a helyzet, hogy a felvidéki ifjúság legnagyobb része a prágai egyetemen szerzi meg oklevelét. Már kevesebben látogatják a brünni és a pozsonyi egyetemeket, amelyek pedig kö­zelebb fekszenek a felvidékhez. Azonban az ifjúságnak Prága felé for­dulása nem jelenti egyúttal a magyar­ságtól való elfordulásukat is. Akiknek nem kell félni a megtorlástól, apjuk nem állami tisztviselő, azok a Magyar Akadé­mikusok Körében tömörülve élik a ki­sebbségi magyar életet. A MÁK jelenleg a kisebbségi magyar fiatalság legnagyobb és szinte egyedülálló szervezete. Régeb­ben a Sarlósok is szerepet játszottak, de örvendezve mondhatjuk, hogy ez a félig kommunista, félig magyar ifjúsági szer­vezet teljesen megszűnt működni. A MÁK irányítja a prágai, brünni, pozsonyi ma­gyar diákság életét. Természetesen az érdeklődésnek megfelelőleg a MAK-on belül és a MÁK intenciói szerint külön­böző csoportok alakultak meg, így a ka­tolikus fiatalság a Prohászka Ottokár Körben fejt ki tevékenységet, de alakul­tak csoportok földrajzi megoszlás szerint is. Élénk szerepet játszik a keleti felvidé­ken a Kárpátaljai Magyar Akadémiku­sok Egyesülete, a KMAE. Majd a magyar diákság szociális hely­zete került szóba. „Talán nem is kell bő­vebben magyaráznunk — fejtegette a prágai magyar akadémikus —, hogy a csehországi magyar diák rendkívül ne­héz viszonyok között végzi tanulmányait. Egyrészt hazulról igen kevés támogatást kap, másrészt a magyar szervezetek támo­gatása a hallgatók nagy száma miatt nem elégítheti ki a szükségleteket. Hi­szen csak Prágában mintegy ezer magyar diák tanul a cseh és német egyetemen. Bár mind a három egyetemi városban vannak menzák, melyeket a magyar pár­tok tartanak fenn, elmondhatjuk, a ma­gyar diákság legnagyobb része saját lá­bán kénytelen keserves küzködéssel meg­állni. Sajnos, internátusok sincsenek. Ta­lán ezeknek a szerepét pótolják a MÁK helyiségei, amelyek különösen télen ját­szanak nagyobb szerepet, legalább nap­közben meleg hajlékot juttatva a magyar diákoknak.“ „Talán itt beszélhetünk — folytatta tovább — a végzettek elhelyezkedéséről is. Ebben a kérdésben is saját magunkra vagyunk utalva. A végzett fiatalság meg­élhetési alapját nagyobbrészt a kisebb­ségi magyarság kell hogy szolgáltassa. A magyar részeken nagyobb számú ügyvéd, orvos helyezkedhetik el. Ahol a városi képviselőtestületben magyar tagok na­gyobb számban vannak, ott könnyebben alkalmazáshoz jut egy-egy magyar diplo­más is. Az államtól semmi támogatást nem várhatunk. Még leginkább a tanáro­kat helyezik el, de ezeket is cseh, morva vidékeken, ahol működésük elveszettnek tekinthető a magyarság számára. Jogá­szok már nem juthatnak be az állami hivatalokba. Egész Csehországban nagy bíróhiány van, ennek ellenére a végzett magyar jogászok itt sem kapnak alkal­mazást.“ Talán a legfontosabb kérdés: mikép­pen alakult ki ennek az immár közel húsz éve elszakadtan élő magyar ifjúságnak a világnézete s ennek folytán milyen vi­szonyba kerültek a magyarsággal? Erre nézve a prágai magyar ifjú nagyon érde­kes választ adott. Eszerint ha valamikor — mondotta — vissza fog kerülni a fel­vidéki magyarság az anyaországhoz, a felvidéki magyar ifjúság igen el fog ütni a csonkaország ifjúságától. Itt nem ismer­nek jelszavakat. Csak tényállapításokat fogadnak el, amelyeket megfelelő adatok­kal támasztanak alá. Minden eléjük ke­rülő ügyet kritika alá vesznek s ezt a cseh ifjúságtól tanulják, akik igen kép­zettek s az őket érdeklő kérdéseket na­gyon alapos vizsgálódás tárgyává teszik. A felvidéki magyar intelligens ifjúság sok­kal öntudatosabban és demokratikusab­­ban magyar, mint a határokon inneni. Öntudatosan magyar, mert itt a felvidé­ken hátrányt jelent a magyarság beval­lása és a magyar fiatalság szinte kivétel nélkül bátran vállalja ezt a hátrányt. De­mokratikusabban magyar, mert nem is­mer cimbárságot, nem ismer magyar és magyar között különbséget, csak ma­gyart, aki éppúgy a kisebbségi sors alatt nyög, mint ő. E fölfogás eredményeképpen indult meg ez az ifjúság a magyar falvak népe felé. Egyrészt, hogy megismerje őket, másrészt, hogy megerősítse magyarságu­kat, mert mint a világon mindenütt, a falu népe itt sem túlságosan nacionalista. Megtartja nyelvét, de a gazdasági jólétét célzó intézkedésekkel könnyen el lehet téríteni a „politikai“ magyarságtól. A vá­lasztások alkalmával többször megesett, hogy egész falvakat ugrattak be és sza­vaztattak le ügyesszavú kortesek a cseh agrárpártra. Öntudatos falumunkát a „Munkaközös­ség“ nevű magyar ifjúsági szervezet indí­tott meg, mely a nép és az intelligens elem összefogását hirdeti. Ez teljesen na­cionalista alapokon működik a Sarlósok­kal ellentétben. A Munkaközösségből fej­lődött ki a Széchenyi­ Reformmozgalom, mely a különböző társadalmi rétegek ösz­­szehozásán kívül, Széchenyi eszméinek megfelelőleg és az ő általa kitűzött irány­ban kíván haladni. A Magyar Kultu­r- Szövetséggel karöltve végzi falumunká­ját. Rendszerint egy nagyobb csoport megy ki valamelyik magyar faluba, ahol különböző tárgyú előadásokat tartanak, természetesen ismeretterjesztő formában. Leginkább szövetkezeti kérdésről, köz­egészségügyi és mezőgazdasági problé­mákról, így a méhészetről, a takarmá­nyozásról, a műtrágyáról tartanak ala­p­os, de könnyen érthető előadásokat. Tömmel kell megállapítani, hogy e ki­szállások mind nagy sikerrel végződnek. A falu legnagyobb részben eljön meg­hallgatni az előadásokat és nemcsak meg­hallgatja azokat, hanem heteken keresz­tül az ismertetett kérdéseket egymás kö­zött is megbeszélik. Azonban nemcsak az egyszerűbb nép­pel tart fenn kapcsolatot az értelmiségi magyar ifjúság, hanem környezetével is igyekszik a köteléket szorosabbra fűzni. A KMAE például minden évben más­más kárpátalaji városban tart fenn sza­badegyetemet, ahol a középosztály és az egyetemi ifjúság jön össze és tárgyalják meg közösen az őket érdeklő kérdéseket. Ez az érintkezés társadalmi téren is foly­tatódik, matinék, műkedvelő előadások, táncestélyek rendezésében. „Nem könnyű sors ez a mi kisebbségi sorsunk — fejezte be szavait a felvidéki ifjú — s kétszeresen nehéz nekünk, egye­temi diákoknak, akik még szülőföldünk­től is távol, teljesen idegenben és igen nehéz körülmények között szerezzük meg a képesítést jövendő éveinkre. Azonban vállaljuk ezt a sorsot és nem szűnünk meg­ soha küzdeni, ''de legfőképpen dol­gozni magyarságunkért.“ A japán kormány elhatározta az általános mozgósítást Angol francia és amerikai légvédelmi ütegek tüzelnek az en­­gedményes területek felett megjelenő japén és kínai repür­­ökre . Újabb japán csapatok szálltak partra Sanghajban Roosevelt elnök a kínai helyzetre vonatkozóan fontos bejelentésre készül Sanghajból jelentik. A japán katonai ha­tóságok vasárnap hatalmas légitámadással válaszoltak a kínaiak szombati támadására. A japán légiihaderő megtámadta és órákon keresztül bombázta Csapej és Hongkiu vá­rosnegyedekben a kínai csapatok állásait. Az eddigi hírek úgy szólnak, hogy a japán légi­támadás igen hatásos volt. Ugyancsak vasárnap történt első ízben, hogy japán légihaderő megtámadta a kínai központi kormány szék­helyét, Nanking vá­rosát. A kínai légihaderő és a szárazföldi ütegek erős ellenállást fejtettek ki Nanking bombázásánál. A japánok állítólag számos repülőgépet veszhettek. Egy tizenkét bomba­­vető repülőgépből álló támadó légikötelék hat gépe égve zuhant le. Ez az ütközet más­fél óra hosszat tartott. Hétfőn koradélutáni órákban a japán haderő háromszoros támadást indított meg egyidőben. A kikötőben horgonyzó japán hadihajók ütegei ágyúzni kezdték a Sanghaj és a Vuszung erőd közötti kínai hadálláso­kat. Ugyanakkor a japán nehéztüzérség is működésbe lépett és a japán bombavető repülők újabb támadásba kezdtek. A japán haderők koncentrikus támadásának célja nyilván az volt, hogy fedezzék a japán csa­patok partraszállítását. Kínai részről szin­tén fokozták a harci tevékenységet és to­vábbi tartalékokat vontak össze Sanghaj körül. Megélénkült a harci tevékenység Sanghaj többi pontján is. A kínaiak ismét sikert könyvelhetnek el, mert háromnapos soroza­tos támadások után hétfőn délben a kínai csapatok ostroma a japán konzulátus ellen győzelemmel végződött. A támadó kínai csa­patoknak sikerült felgöngyölíteni a konzulá­tus japán őrségét. Fokozódott a kínaiak légihaderejének te­vékenysége is. Hétfőn délben bombatalálat érte a kikötőben horgonyzó Idzumo japáni zászlóshajót, amely már három nap óta a kínai bomba­vetőrepülőgépek célpontja, mindezideig azonban nem sikerült a hadi­hajót eltalálniuk. Hétfőn délben azután ellenséges bomba robbant a zászlóshajó fe­délzetén, amely hat tengerészkatonát megölt és hatot súlyosan megsebesített. Valamivel este kilenc óra előtt a Vangpuo folyón az Adzumo közelében nagy robbanás történt. Egy hajó igyekezett az Adzumot megközelíteni, hogy azt felrobbantsa, azon­ban még idő előtt maga robbant fel. Paotungban a Vangpu jobbpartján az en­gedményes területek közelében heves harc indult meg. Úgy látszik, hogy most már Pao­­tung válik az ellenségeskedések központ­­jává. A­­nemzetközi engedményes negyedből megfigyelhető volt, hogy egyidőben mintegy 50—60 japán és kínai bombavető repülőgép volt a levegőben és helyenként meg is üt­köztek egymással. A kedd reggeli órákban a kínai főparancs­nokság rendkívüli hadijelentést adott ki, amelyben hírül adta, hogy a kínai csapatok elfoglalták a japán csapatok főhadiszállá­sát. A hadijelentés szerint a kínai csapatok további hadműveleteit most már a kínai hadvezetőség innen irányítja. Japán részről a főhadiszállás elfoglalásának hírét még nem erősítették meg. Az ágyúzás és bombázás fokozódása sza­porította a tüzek számát is. Csapej város­negyede ismét lángokban áll. A sanghaji harcoknak eddig mintegy 5000 halottja s ennél is jóval több sebesültje van. A halottak és a sebesültek nagyobb része

Next