Magyarság, 1937. augusztus (18. évfolyam, 173-197. szám)
1937-08-17 / 186. szám
Ára képes melléklettel együtt 10 fillér ELŐFIZETÉSI ÁRAK: FÉLÉVRE 24 PENGŐ, NEGYEDÉVRE 12 PENGŐ, EGY HÓRA 4 PENGŐ. EGYES SZÁM ÁRA HÉTKÖZNAP 10 FILL, VASÁRNAP 20 FILL. AUSZTRIÁBAN HÉTKÖZNAP 80 GARAS, VASÁRNAP 40 GARAS MEGJELENIK HÉTFŐ KIVÉTELÉVEL MINDEN NAP POSTATAKARÉKPÉNZTÁRI CSEKKSZÁMLÁI 28990 PÉT FŐMUNKATÁRSI AJTAY JÓZSEF SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL IS. HUNYADI JÁNOS UT 2. TELEFON» *1-5601« (25 MELLÉKÁLLOMÁSSAL). ÉJJELI SZERKESZTŐSÉG (VI. ARADI UTCA 8.) TELEFONJA (ESTE % 10 TÖL): 1-154-61, 1-154 62. HIRDETÉS, UTAZÁSI ÉS KÖNYVOSZTÁLY (IV. ESKÜ UT 6.). TELEFONJ •1888 66. LEVÉLCÍM! BUDAPEST 2. POSTAFIÓK: 55 BUDAPEST, 1937 AUGUSZTUS 17. KEDD XV 111. ÉVFOLYAM, 186 (4915) SZÁM A felvidéki magyar ifjúság (8. sg.) Fennmarad-e a megszállott területek magyarsága? Az uralkodó nép nyomása, a gazdasági alapok teljes megsemmisülése ellen védekezhet-e eredményesen? E kérdőjelre csak a kisebbségi magyar ifjúság adhat választ. A jövő nemzedék kezébe van letéve az elszakított területek magyarságának sorsa. Ha a magyar fiatalság elég erős, rugalmas lesz, hogy a folytonos támadások ellen védekezzen, elég ügyes és képzett, hogy e helyzetben is fenntartsa magát a megfelelő színvonalon, akkor nem kell félnünk elszakított fajtestvéreink sorsa miatt. A magyar közvéleménynek aggódó gonddal kellene a határokon túl küzdő magyar fiatalság felé fordulni, hogy belőle a magyar jövendő sorsát kiolvassa. Mialatt diákszövetségeink a nemzetközi ifjúsági kongresszusokon a tőlünk legtávolabb eső nemzetek fiatalságával kerülnek baráti kapcsolatba s e baráti viszonyok kimélyitésére mindent elkövetnek, addig az elszakított területek ifjúsága a csonkaország ifjúságától szinte távolabb esik, mint — mondjuk — az ausztráliai egyetemi ifjúság. Néha ugyan kapunk róluk egy-egy szűkszavú, nemegyszer kedvezőtlen hírt, de ez is inkább a szélsőséges ifjúsági szervezkedésről tájékoztat bennünket, mint két évvel ezelőtt is a nagy port fölvert Sarlós-mozgalomról szóló riasztó híradás, de a magyar kisebbségek ifjúságára vonatkozóan átfogó ismeretekkel nem rendelkezünk Ezek a gondolatok ötlöttek föl, mikor felvidéki tartózkodásom alatt néhány prágai akadémikussal kerültem össze, örültem ennek a találkozásnak, mert alkalmam nyílt, hogy a velük folytatott he ■zélgetésünk során képet nyerjek a felvidéki intelligens magyar ifjúság életéről, szervezetéről, világnézetéről és ami a legfontosabb, a magyarsághoz való viszonyukról. Talán az az oka — kezdte az egyik magyar akadémikus —, hogy a csonkaországi magyar fiatalság még az egzotikus országok ifjúságát is jobban ismeri, mint bennünket, akik néhány száz kilométerre tőlük, de egy másik határvonalon élünk —, hogy míg azok a távoleső országok szabadon küldhetnek és írhatnak, amit akarnak Magyarországba és a Magyarországból küldötteket szabadon engedik ott be, addig nálunk a kormányzat féltékenyen őrködik afelett, nehogy a Magyarországgal való kapcsolatot akárhogy is szolgálhassuk. Néhány évvel ezelőtt még a csehországi magyar fiatalság a budapesti egyetemeket látogatta, de részben erőszakos, részben szelídebb nyomások hatása alatt Prága felé vettük az utunkat, annál is inkább, mert a magyar egyetemeken szerzett diplománknak itt nem volt semmi értéke. Ma az a helyzet, hogy a felvidéki ifjúság legnagyobb része a prágai egyetemen szerzi meg oklevelét. Már kevesebben látogatják a brünni és a pozsonyi egyetemeket, amelyek pedig közelebb fekszenek a felvidékhez. Azonban az ifjúságnak Prága felé fordulása nem jelenti egyúttal a magyarságtól való elfordulásukat is. Akiknek nem kell félni a megtorlástól, apjuk nem állami tisztviselő, azok a Magyar Akadémikusok Körében tömörülve élik a kisebbségi magyar életet. A MÁK jelenleg a kisebbségi magyar fiatalság legnagyobb és szinte egyedülálló szervezete. Régebben a Sarlósok is szerepet játszottak, de örvendezve mondhatjuk, hogy ez a félig kommunista, félig magyar ifjúsági szervezet teljesen megszűnt működni. A MÁK irányítja a prágai, brünni, pozsonyi magyar diákság életét. Természetesen az érdeklődésnek megfelelőleg a MAK-on belül és a MÁK intenciói szerint különböző csoportok alakultak meg, így a katolikus fiatalság a Prohászka Ottokár Körben fejt ki tevékenységet, de alakultak csoportok földrajzi megoszlás szerint is. Élénk szerepet játszik a keleti felvidéken a Kárpátaljai Magyar Akadémikusok Egyesülete, a KMAE. Majd a magyar diákság szociális helyzete került szóba. „Talán nem is kell bővebben magyaráznunk — fejtegette a prágai magyar akadémikus —, hogy a csehországi magyar diák rendkívül nehéz viszonyok között végzi tanulmányait. Egyrészt hazulról igen kevés támogatást kap, másrészt a magyar szervezetek támogatása a hallgatók nagy száma miatt nem elégítheti ki a szükségleteket. Hiszen csak Prágában mintegy ezer magyar diák tanul a cseh és német egyetemen. Bár mind a három egyetemi városban vannak menzák, melyeket a magyar pártok tartanak fenn, elmondhatjuk, a magyar diákság legnagyobb része saját lábán kénytelen keserves küzködéssel megállni. Sajnos, internátusok sincsenek. Talán ezeknek a szerepét pótolják a MÁK helyiségei, amelyek különösen télen játszanak nagyobb szerepet, legalább napközben meleg hajlékot juttatva a magyar diákoknak.“ „Talán itt beszélhetünk — folytatta tovább — a végzettek elhelyezkedéséről is. Ebben a kérdésben is saját magunkra vagyunk utalva. A végzett fiatalság megélhetési alapját nagyobbrészt a kisebbségi magyarság kell hogy szolgáltassa. A magyar részeken nagyobb számú ügyvéd, orvos helyezkedhetik el. Ahol a városi képviselőtestületben magyar tagok nagyobb számban vannak, ott könnyebben alkalmazáshoz jut egy-egy magyar diplomás is. Az államtól semmi támogatást nem várhatunk. Még leginkább a tanárokat helyezik el, de ezeket is cseh, morva vidékeken, ahol működésük elveszettnek tekinthető a magyarság számára. Jogászok már nem juthatnak be az állami hivatalokba. Egész Csehországban nagy bíróhiány van, ennek ellenére a végzett magyar jogászok itt sem kapnak alkalmazást.“ Talán a legfontosabb kérdés: miképpen alakult ki ennek az immár közel húsz éve elszakadtan élő magyar ifjúságnak a világnézete s ennek folytán milyen viszonyba kerültek a magyarsággal? Erre nézve a prágai magyar ifjú nagyon érdekes választ adott. Eszerint ha valamikor — mondotta — vissza fog kerülni a felvidéki magyarság az anyaországhoz, a felvidéki magyar ifjúság igen el fog ütni a csonkaország ifjúságától. Itt nem ismernek jelszavakat. Csak tényállapításokat fogadnak el, amelyeket megfelelő adatokkal támasztanak alá. Minden eléjük kerülő ügyet kritika alá vesznek s ezt a cseh ifjúságtól tanulják, akik igen képzettek s az őket érdeklő kérdéseket nagyon alapos vizsgálódás tárgyává teszik. A felvidéki magyar intelligens ifjúság sokkal öntudatosabban és demokratikusabban magyar, mint a határokon inneni. Öntudatosan magyar, mert itt a felvidéken hátrányt jelent a magyarság bevallása és a magyar fiatalság szinte kivétel nélkül bátran vállalja ezt a hátrányt. Demokratikusabban magyar, mert nem ismer cimbárságot, nem ismer magyar és magyar között különbséget, csak magyart, aki éppúgy a kisebbségi sors alatt nyög, mint ő. E fölfogás eredményeképpen indult meg ez az ifjúság a magyar falvak népe felé. Egyrészt, hogy megismerje őket, másrészt, hogy megerősítse magyarságukat, mert mint a világon mindenütt, a falu népe itt sem túlságosan nacionalista. Megtartja nyelvét, de a gazdasági jólétét célzó intézkedésekkel könnyen el lehet téríteni a „politikai“ magyarságtól. A választások alkalmával többször megesett, hogy egész falvakat ugrattak be és szavaztattak le ügyesszavú kortesek a cseh agrárpártra. Öntudatos falumunkát a „Munkaközösség“ nevű magyar ifjúsági szervezet indított meg, mely a nép és az intelligens elem összefogását hirdeti. Ez teljesen nacionalista alapokon működik a Sarlósokkal ellentétben. A Munkaközösségből fejlődött ki a Széchenyi Reformmozgalom, mely a különböző társadalmi rétegek öszszehozásán kívül, Széchenyi eszméinek megfelelőleg és az ő általa kitűzött irányban kíván haladni. A Magyar Kultur- Szövetséggel karöltve végzi falumunkáját. Rendszerint egy nagyobb csoport megy ki valamelyik magyar faluba, ahol különböző tárgyú előadásokat tartanak, természetesen ismeretterjesztő formában. Leginkább szövetkezeti kérdésről, közegészségügyi és mezőgazdasági problémákról, így a méhészetről, a takarmányozásról, a műtrágyáról tartanak alapos, de könnyen érthető előadásokat. Tömmel kell megállapítani, hogy e kiszállások mind nagy sikerrel végződnek. A falu legnagyobb részben eljön meghallgatni az előadásokat és nemcsak meghallgatja azokat, hanem heteken keresztül az ismertetett kérdéseket egymás között is megbeszélik. Azonban nemcsak az egyszerűbb néppel tart fenn kapcsolatot az értelmiségi magyar ifjúság, hanem környezetével is igyekszik a köteléket szorosabbra fűzni. A KMAE például minden évben másmás kárpátalaji városban tart fenn szabadegyetemet, ahol a középosztály és az egyetemi ifjúság jön össze és tárgyalják meg közösen az őket érdeklő kérdéseket. Ez az érintkezés társadalmi téren is folytatódik, matinék, műkedvelő előadások, táncestélyek rendezésében. „Nem könnyű sors ez a mi kisebbségi sorsunk — fejezte be szavait a felvidéki ifjú — s kétszeresen nehéz nekünk, egyetemi diákoknak, akik még szülőföldünktől is távol, teljesen idegenben és igen nehéz körülmények között szerezzük meg a képesítést jövendő éveinkre. Azonban vállaljuk ezt a sorsot és nem szűnünk meg soha küzdeni, ''de legfőképpen dolgozni magyarságunkért.“ A japán kormány elhatározta az általános mozgósítást Angol francia és amerikai légvédelmi ütegek tüzelnek az engedményes területek felett megjelenő japén és kínai repürökre . Újabb japán csapatok szálltak partra Sanghajban Roosevelt elnök a kínai helyzetre vonatkozóan fontos bejelentésre készül Sanghajból jelentik. A japán katonai hatóságok vasárnap hatalmas légitámadással válaszoltak a kínaiak szombati támadására. A japán légiihaderő megtámadta és órákon keresztül bombázta Csapej és Hongkiu városnegyedekben a kínai csapatok állásait. Az eddigi hírek úgy szólnak, hogy a japán légitámadás igen hatásos volt. Ugyancsak vasárnap történt első ízben, hogy japán légihaderő megtámadta a kínai központi kormány székhelyét, Nanking városát. A kínai légihaderő és a szárazföldi ütegek erős ellenállást fejtettek ki Nanking bombázásánál. A japánok állítólag számos repülőgépet veszhettek. Egy tizenkét bombavető repülőgépből álló támadó légikötelék hat gépe égve zuhant le. Ez az ütközet másfél óra hosszat tartott. Hétfőn koradélutáni órákban a japán haderő háromszoros támadást indított meg egyidőben. A kikötőben horgonyzó japán hadihajók ütegei ágyúzni kezdték a Sanghaj és a Vuszung erőd közötti kínai hadállásokat. Ugyanakkor a japán nehéztüzérség is működésbe lépett és a japán bombavető repülők újabb támadásba kezdtek. A japán haderők koncentrikus támadásának célja nyilván az volt, hogy fedezzék a japán csapatok partraszállítását. Kínai részről szintén fokozták a harci tevékenységet és további tartalékokat vontak össze Sanghaj körül. Megélénkült a harci tevékenység Sanghaj többi pontján is. A kínaiak ismét sikert könyvelhetnek el, mert háromnapos sorozatos támadások után hétfőn délben a kínai csapatok ostroma a japán konzulátus ellen győzelemmel végződött. A támadó kínai csapatoknak sikerült felgöngyölíteni a konzulátus japán őrségét. Fokozódott a kínaiak légihaderejének tevékenysége is. Hétfőn délben bombatalálat érte a kikötőben horgonyzó Idzumo japáni zászlóshajót, amely már három nap óta a kínai bombavetőrepülőgépek célpontja, mindezideig azonban nem sikerült a hadihajót eltalálniuk. Hétfőn délben azután ellenséges bomba robbant a zászlóshajó fedélzetén, amely hat tengerészkatonát megölt és hatot súlyosan megsebesített. Valamivel este kilenc óra előtt a Vangpuo folyón az Adzumo közelében nagy robbanás történt. Egy hajó igyekezett az Adzumot megközelíteni, hogy azt felrobbantsa, azonban még idő előtt maga robbant fel. Paotungban a Vangpu jobbpartján az engedményes területek közelében heves harc indult meg. Úgy látszik, hogy most már Paotung válik az ellenségeskedések központjává. Anemzetközi engedményes negyedből megfigyelhető volt, hogy egyidőben mintegy 50—60 japán és kínai bombavető repülőgép volt a levegőben és helyenként meg is ütköztek egymással. A kedd reggeli órákban a kínai főparancsnokság rendkívüli hadijelentést adott ki, amelyben hírül adta, hogy a kínai csapatok elfoglalták a japán csapatok főhadiszállását. A hadijelentés szerint a kínai csapatok további hadműveleteit most már a kínai hadvezetőség innen irányítja. Japán részről a főhadiszállás elfoglalásának hírét még nem erősítették meg. Az ágyúzás és bombázás fokozódása szaporította a tüzek számát is. Csapej városnegyede ismét lángokban áll. A sanghaji harcoknak eddig mintegy 5000 halottja s ennél is jóval több sebesültje van. A halottak és a sebesültek nagyobb része