Magyarság, 1937. október (18. évfolyam, 223-248. szám)
1937-10-01 / 223. szám
2 fölnét m-KI EXTRA 7 csöves Standard Radio AKAMX-50R02ATA Rádióvásárlás - bizalom kérdése Sternberg Silves Mary- kird és ut,va hangszergyár VII., Rákóczi-út 60. Az ország legnagyobb és legszebb rádióterme magában foglalja a Szardínia és Szicília körüli vizeket, megkerüli az Appenini-félszigetet és kiterjed egészen az Adriai-tengerre és a Joni-tengerre. A Földközi-tenger keleti részében ezenkívül Olaszország még egy ellenőrzési övezetet kap: a tripolitániai partoktól az egyiptomi partokon át egészen a Port Saidig terjedő övezetet. Az Égei-tengert az angol hajóhad ellenőrzése alá helyezik. Ez az övezet szintén Port Saidnál végződik és ugyanütt végződik a szíriai partoktól a palesztinai partokon át terjedő övezet is, amelyet a francia hajóhad ellenőrzésére bíztak. Gyakorlati szempontból a Szicília és Tripolitánia között terjedő útvonalon — amint ezt a nyoni egyezmény is előírta — az ellenőrzést az angol és a francia hajóhad is gyakorolja, tekintettel arra, hogy itt vonul el a Gibraltártól Szuezig terjedő rendkívül fontos hajóútvonal. A pótegyezmény hozzávetőlegesen ugyanakkora ellenőrzési zónát biztosít Olaszorságnak, mint Franciaországnak és Angliának. A londoni Star szerint az angol kormány Olaszország csatlakozását a nyoni egyezményhez fontos lépésnek tekinti az olasz együttműködés újrafelvétele irányában s ezzel megnyílt az út a spanyol be nem avatkozásról szóló tárgyalás előtt. A szovjet kormány ezúttal is igyekezett meghiúsítani a párisi francia—angol—olasz tengerészeti értekezlet munkáját. A Petit Parisien genfi jelentése szerint Litvinov közölte Delbos francia külügyminiszterrel, hogy Szovjetoroszország nem hajlandó hozzájárulni a párisi megállapodáshoz. Litvinov ezt a lépést akkor tette, amikor hite terjedt a párisi értekezleten történt megegyezésnek. A sajnálatos szovjet közbelépés azt bizonyítja — írja a lap —, hogy egyesek már jóelőre meg akarják gátolni minden áron az Olaszországgal való megegyezést. Biztosra vehető, hogy Páris és London nem enged ennek a tűrhetetlen megfélemlítési kísérletnek.★ AZ OLASZ—ANGOL—FRANCIA megbeszélés terve, amely a spanyolországi beavatkozás kérdéséről szólt volna, úgy látszik meghiúsul. Angol hivatalos jelentés szerint ugyanis Grandi londoni olasz nagykövet szerdán délután megjelent Eden angol külügyminiszternél és közölte vele, hogy a háromhatalmi értekezlet összehívására irányuló angol—francia javaslat Olaszország számára elfogadhatatlan. Grandi három fő érvet terjesztett elő. Először is a hármas megbeszélések fölösleges módon ugyanarról tárgyalnának, mint a be nem avatkozási bizottság, amely már foglalkozott az önkéntesek kérdésével. Másodszor az olasz kormány fölfogása szerint az önkéntesek kérdését nem lehet elszigetelten megoldani, miután az olasz kormány ezt a kérdést már több izben kapcsolatba hozta azzal, hogy mindkét felet ismerjék el hadviselő félnek. Harmadszor az önkéntesek visszahívásának kérdése olyan kérdés, amely nem függ egyedül Angliától, Olaszországtól és Franciaországtól és a három kormány esetleges megállapodása nem vág elébe más országok magatartásának. Olaszország ezenkívül ragaszkodik ahhoz, hogy a tárgyalásokon Németország is résztvegyen. Chamberlain miniszterelnök és Eden külügyminiszter csütörtök délelőtti hosszas tanácskozása az olasz kormány válaszának szólt. A francia kormányt már szerdán este tájékoztatták Grandi nagykövet közléséről s azóta élénk eszmecsere folyik Páris és London között a további teendőkről. Növeli a zűrzavart, hogy a francia és angol álláspont sem egységes abban, hogy milyen ellenszolgáltatás járna Olaszországnak az önkéntesek visszahívásáért. ★ A NÉPSZÖVETSÉGI KÖZGYŰLÉS csütörtökön délelőtt több bizottsági jelentést fogadott el, majd folytatta és befejezte a főtitkári jelentés vitáját. A népszövetség politikai főbizottságának szerkesztőbizottságában csütörtökön délután megegyezés jött létre a spanyol kérdésben megszövegezendő határozati javaslat ügyében. A javaslat, amely rövidesen a népszövetségi közgyűlés elé kerül, mindenekelőtt hivatkozik az egyes államoknak arra a kötelességére, hogy tartózkodniuk kell idegen államok belügyeibe való minden beavatkozástól, majd megállapítja, hogy ez a kötelezettség a londoni nemzetközi be nem avatkozási egyezmény szignatórius hatalmai számára kétszeresen mérvadó. A javaslat ezután sajnálkozással állapítja meg, hogy a különböző spanyol frontokon külföldi önkéntesek harcolnak, ami idegen államok tényleges beavatkozásával egyértelmű. A népszövetségi közgyűlés — mondja ezután a javaslat szövege — annak a reményének ad kifejezést, hogy a normális helyzet visszaállítására és az idegen önkéntesek visszavonására irányuló törekvéseket belátható időn belül siker koronázza, ha azonban mégsem sikerülne rövidesen megegyezésre jutni a spanyol frontokon harcoló külföldi önkéntesek hazaszállítása ügyében, akkor nincs értelme többé a londoni benemavatkozási egyezmény fenntartásának s a népszövetség kötelékébe tartozó államok, amelyek a londoni egyezményt is aláírták, kimondhatják a benemavatkozási politika beszüntetését. •A MUSSOLINI különvonata csütörtökön reggel 3 óra 34 perckor megérkezett Kiefersfelden német határállomásra. Az állomáson Hess Rudolf, Hitler helyettese és a Dacéval utazó többi német személyiség leszállt a vonatról, a különvonat pedig folytatta útját Ausztrián keresztül. Mussolini a német határ átlépésénél meleghangú táviratot intézett Hitlerhez. A távirat szövegéből kitűnik, hogy Mussolini meghívta Hitlert Olaszországba. Innsbruckban három percig állt a Duce különvonata. Az innsbrucki pályaudvaron Mussolini fogadtatására megjelent Skubl közbiztonsági államtitkár, akinek Móri dr. közbiztonsági igazgató jelentette, hogy az osztrák területen való átutazás zavartalan lefolyású volt. Mussolini különvonata reggel 5 óra 38 perckor megérkezett a brenneri olasz határállomásra. A határtól Rómáig az olasz nép mindenütt a legnagyobb lelkesedéssel fogadta a hazatérő Ducét. Rómában ünnepélyes fogadtatás volt s pályaudvar előtt százezer főnyi tömeg üdvözölte a miniszterelnököt. Csütörtök hivatalos államünnep volt Rómában a fogadtatás miatt. Egész délután tartott a felvonulás, az egész város lobogódíszben állt s a pályaudvar előtt huszonötméteres diadalív várta a Ducét. A pályaudvari fogadtatáson az olasz állam és a fasiszta párt vezető méltóságai, a magyar, német, osztrák és spanyol nemzeti kormány követei jelentek meg. Mussolini félmillió ember tomboló lelkesedése közepette tette meg az utat a Palazzo Veneziáig, amelynek erkélyéről a Duce rövid beszédet mondott s azt hangoztatta, hogy az olasz—német barátság célja a két forradalom legszorosabb szolidaritása, Európa újjászületése és a nemzetek békéjének megőrzése. Mussolini!,oVifttfiWAWretfel,: » meghívta Hitler kancellárt Rómába, hogy viszonozza a Duce németországi látogatását. Berlini jelentés szerint, mint a nemzeti szocialistái párt hivatalos laptudósítója közli, Hitler örömmel elfogadta a meghívást. ★ SCHULCHNIGG ÉS HODZSA badeni találkozója körül éles osztrák—német sajtóháború kerekedett. A német lapok, élükön a Völkischer Beobachterrel, igen nagy figyelmet szentelnek a két államférfi megbeszélésének. A Völkischer Beobachter azt írja, hogy egyes prágai körök és ezek ösztönzésére, bizonyos bécsi körök is igen nagy propagandát fejtenek ki s úgy állítják be a helyzetet, mint ha Prága kezdeményezésére megvalósulna Herriot elgondolása, hogy a dunamedencei kisebb független államok egymás közt megegyeztek és függetlenítsék magukat a nagyhatalmaktól. — Prága ezt úgy kívánja elérni — írja a Völkischer Beobachter —, hogy egyrészt túlozza azokat az engedményeket, amelyeket a kisantant tehetne, vagy tenne majd Magyarországnak, másrészt tehát kovácsol azokból a tárgyalásokból, amelyek a közeli hetekben indulnak meg Olaszország, Magyarország és Ausztria közt az előnyvámtételek ügyében. Bizonyos prágai körök felkarolják ezeket az újsághíreket és igen nagy zajt csapnak velük. Bécsben pedig olyan erők működnek, amelyek el akarják idegeníteni Ausztriát a berlini római tengelytől. Az osztrák hivatalos Wiener Zeitung és a félhivatalos Reichspost vezércikkeikben utasítják vissza a találgatásokat Hodzsa cseh miniszterelnök badeni látogatásával kapcsolatban. A vezércikkek tiltakoznak az ellen a beállítás ellen, hogy Ausztria el akar távolodni a berlini római tengelytől és hangoztatják, hogy az osztrák politika nem ingadozik, hanem továbbra is hű marad az eddig vallott elvekhez. Egyébként hangoztatják, hogy a Schuschnigg—Hodzsa találkozót a két ország szomszédi viszonya eléggé megmagyarázza. Különben is a két államférfi időszerű gazdaságpolitikai kérdésekről tárgyalt egymással. Ami pedig a német sajtónak ebben az ügyben tanúsított magatartását illeti — írja a Wiener Zeitung —, az szándékosan rosszindulatú és ezért vissza kell utasítani. A német sajtó eljárása több mint sajtópolitikai botlás, mert nem is kísérelték meg, hogy vattába csomagolják a mérgezett nyílhegyeket. A két ország közti mai külpolitikai légkörben ez a támadás váratlan és érthetetlen. * A JAPÁN KORMÁNY közzétette válaszát a nagyhatalmak jegyzékére, amelyben ezek tiltakozásukat jelentették be Nanking, Kanton és a többi kínai nyílt város bombázása ellen. A japán jegyzék megállapítja, hogy Nanking nem tekinthető nyílt városnak, mert kínai katonaság védelmezi. A katonai helyzet feltétlenül szükségessé teszi, hogy a japán repülőgépek bombázzák a Nankingban álló vagy Nanking körül fekvő katonai építményeket. Ezek a hadműveletek nem irányulnak polgári személyek ellen, amit igazol az a körülmény, hogy japán részről napokkal előbb figyelmeztették Nanking lakosságát a küszöbönálló bombatámadásra. A japán hadvezetőség a bombatámadás előzetes bejelentésével még azon a szemponton is túltette magát, hogy az ilyen előzetes bejelentés stratégiai szempontból nem kívánatos. A japán jegyzék végül a jövőre nézve azt javasolja, hogy egyezzenek meg a hatalmak a japán kormánnyal megfelelő biztonsági rendszabályokban, amelyek alkalmasak lennének arra, hogy mentesítsék a Kínában élő összes külföldi állampolgárokat minden károsodástól. A hatalmaknak ama követelésére vonatkozóan, hogy térítse meg Japán az eddig okozott károkat, a japán jegyzék megállapítja, hogy kártérítés fizetéséről nem lehet szó. Washingtoni politikai körökben a Newyork Times jelentése szerint nem tartják kielégítőnek a japán kormánynak ezt a válaszát. Az amerikai kormány most mindenekelőtt eszmecserét folytat a japán válaszjegyzékről a többi tiltakozó hatalommal. Az angol munkáspárt végrehajtó bízott- Rúzsban. Írta: Luzsicza Tihamér Még egy utolsót simított ajakon a rúzzsal, azután a szénpálcikával a szemöldökén, azután a pamaccsal az arcán — azután sebtében pofikaszemlét tartott a tükörben — és máris — mint türelmetlen csengő berregett a hangja: , — Maca! Készen vagy? — Hat óra — hurrá! Avanti, gyerünk! Bevágta a fiókot, a kulcsokat a retiküljébe dobta, mitbánomén pillantással sietve futott végig tekintete az Íróasztalán elheverő aktákon — és máris suhogva, zizegve, sebbellobbal fölállt, mint éppen induló szélvihar. Maca a házi telefonközpont kapcsolóasztalkájánál állt és pontosan ugyanazon agendákkal volt elfoglalva, mint az imént harciasan kommandirozó Muca. De lassabban és pontosabb gondossággal végezte műveleteit és igy ma Muca lett az angyal. Közben az órára pillantott és nyugodtan mondta: — Még öt perc. Várni kell, az utolsó pillanatban is bedöcöghet egy elkésett csengetés és az öreg nem szereti, ha ellógunk. — Pokolba az öreggel, a telefonoddal meg az órával. Hat óra — és hat órára adtunk randevút Dodónak a Lafayette előtt és tudod, Dodó nem igen várakozik. Istenem — miért is vagyok veled kapcsolva erre a Dodóra? Muca újra az órára pillantott — és lassan a kalapját igazgatta. Neki is az járt az eszében, amit Maca az imént úgy — „kivágott“ — miért is van Macával kapcsolva erre a Dodóra? Tulajdonképpen együtt kezdték a halászatot „erre a Dodóra“, véletlen észrevétlen váltak szövetségesekké és mert Dodó még egyikük horgát sem pedzette, azok is maradtak, akaratukon kívül. De érezték, mihelyst Dodó itt — vagy ott — végre valahára valahol — pedzeni kezd — ellenségekké válnak, aminek még nem virágzottak e földön. Éppen indulni akartak, mikor élesen fölcsengett a telefon és Maca egy keservesen elkeseredett pillantással az átkozott szerkezetre, habozva indult vissza — pár lépést, azután — mégis fölvette a kagylót. — Seignolos Alfonz dr. közjegyző irodája — koppant a hangja kelletlenül. Hallgatta. — Igen, még bent van, azonnal kapcsolom, de, bocsánat uram, soká fog tartani ez a beszélgetés? — mert hat óra — és — a hivatalos órának vége — és nekem — mennem kell haza — az édesanyám — az édesanyám ... beteg.. . Hallgatta. — Hát ha már nincs másként — szivhezszóló megindítón sóhajtott — és kapcsolt. — Közjegyző úr kérem, Lomos akar beszélni közjegyző úrral — múlhatatlanul sürgős, kapcsoljam azonnal? — Megvárjam? —Csinos arca egyetlen kifejező fintorgrimaszba nyúlt, kapcsolt. Prrr ■— Brrr — kész. Letette a kagylót, körülnézett. Maca már nem volt sehol. Elszelelt. Maca megérezte, hogy Maca most jutott illegitim előnyhöz. Tudta, már utol sem ért. Mélyről fakadt sóhajjal és széles körmozdulattal vette le a kalapját és odavágta a „központhoz“. Lezöttyent a telefonkapcsoló mellett a székre és lemondón sóhajtotta: perdu ... A telefon huncut, ördöngős jószág, mintha csak bosszantani akarta volna, hirtelen berregett, a beszélgetésnek vége volt. De még alig örülhetett — már a kalapját keresgélte —, mikor az „öreg“ máris megjelent ajtajában és gömbölyű méreteihez, egész lompos, kényelmes magához szokatlan sietve távozott, a szobán keresztülmentében adva ki rendelkezéseit:— Maga kisasszony várjon meg. Lehet, hogy fél óra múlva, lehet, hogy két óra múlva jövök meg. Várjon. És eltűnt, az ajtót sietve csapva be maga után. Maca állt, majd újra a telefonközponthoz simította kalapját — mint imént — és keserű lemondón sóhajtotta: — La partie est perdue... Maca állt és hosszú pillákkal árnyékolt szép, nagy szemeiből lassan gördült a kárba veszett, frissen mázolt rúzson, púderon — két nehéz könnycsepp. Könnyes szemei előtt megjelentek a Lafayette fényes kirakatai és Dodó — Mucával — egyedül. Muca — ma egyedül lesz és Muca — ma engedékenyebb lesz — és a férfi mind komisz, mind csak — azt akarja. És tudta, Muca ma— engedékenyebb lesz. Ránézett a „nyomorult központra“, mely kis kerekeken forgó asztalkán hosszú zsinóron gördíthető volt, odaugrott hozzá és irgalmatlan nagyot lóditott rajta: — Nesze neked „nyomorult központ“ — az asztalka ijedten szaladt. De Maca lassan, szivárgón könnyezve, kis kacsáit harci ökölbe szorítva szaladt utána, elkapta és visszalóditotta: — Nesze neked — Dodó —, a férfi mind komisz és mind csak kapni akar — a kis asztal rebbenten gördült vissza. De Maca most már ömlő, patakzó záporsírással vetette magát utána és újra visszalódította: — Nesze neked — Maca —, a leány mind komisz és mind csak adni akar. Magatehetetlenül rogyott le a székre és sírva, csendesen permetezve, szitálva, keserves őszintén szipogta: — Egyedül — egyedül, én vagyok tisztességes ... csak én akartam kapni — és adni — egyszerre ... — Egyedül — egyedül — csak én ... És feloldódott bánatában telesirt három azsuros és madeirás, egy lyukas és úgy lyukas tenyérnyi zsebkendőt, így váltak Maca és Muca ellenségekké, azilmok még nem virágzottak e földön. nmmmm 1937 október 1, péntek