Magyarság, 1939. november (20. évfolyam, 120-143. szám)
1939-11-03 / 120. szám
BUDAPEST, 1939. NOVEMBER 3. MSCKIHStia Darányi Kálmán meghalt Amikor ezek a sorok papírra vetődtek, a megrendítő halálhír még csak kevéssel azelőtt zördült fel a maga kegyetlenségével a telefonhallgató membránján, ezen a rettentő tárgyilagosságú vékony és rugalmas fekete lemezen, amelynek oly mindegy, hogy örömet vagy bánatot ad hírül, virágos-napfényes kedvre derít, vagy komor gyászba borít a hírrel. Talán még nem hűlt ki e percben a nagy halott teste, talán még nem költözött ki belőle az utolsó néhány kalória meleg, amit a fogyó, roppanó, összeomló szervezet még befejezésül termelt a fizikai világ számára. De mindez csak a fizikai világé, mindez csak: kalória, mérték, méret, alaki jelenség, érzékelhető valami; mindez csak a test dolga. Membránokon és kalóriákon túl is van világ s ott van csak a csodás világ! Ahol a megfoghatatlan kezdődik, amit léleknek és szellemnek nevezünk. Materiális világon túl való immateriális világ: ez a több s ennek a halál csak — igaz, megrendítő — epizód, felvonásköz, színváltozás, melyen túl még csodálatosabb s messze finomabb színek villódzanak, mozdulatok suhannak, hangok szüremlenek. A nekrológ írója támpontot szeretne, amelyre felépíthetné búcsúztatóját. Könyvekben lapoz, hogy hasonlatot találjon, amely a képes beszéd minden realitásnál értékesebb megoldását adja a talánynak, amit az élet és a halál e fenséges fordulópontja jelent az ittmaradottaknak. Petőfimondást talál: Az élet rövid béke s hosszú harc, És a halál rövid harc s hosszú béke. Szegény Darányi Kálmán! A béke embere volt, a békés munka csendes embere. Ha harcolt, a békéért harcolt mindig. Sohasem gyűlöletből, mindig javító szándékkal. Ám a Petőfi-idézet második sora, ennek is első félmondata nem lett sorsa, vigasza. Halála hosszú halál volt, hónapok óta tartó, lassú halál, naponkénti búcsúzás az élettől. De befejeztetett s a „hosszú béke“ számlálhatatlan napjai megkezdődtek. Jó harcot harcolt, a futást elvégezte s most fejére tétetett az élet koronája. Engedtessék meg a politikai újságírónak, hogy most apró képeken, jeleneteken, talán csak egy-egy mozdulaton keresztül igyekezzék megörökíteni vonásait, úgy, ahogy az elmúlt évek során látta. Az első, bizonyára legnagyobb jelentőségű kép, amely most villan fel lelki szemeink előtt: a győri terv meghirdetésének napja, az a napsugaras március eleji nap. Amikor Darányi Kálmán kimondta az öszszeget: egy milliárd pengő. S hozzátette rögtön, hogy mindenki átérezte szavai súlyát: „vagyis ezer millió pengő.“ Megállt utána, maga se bírta megállás nélkül, szét is nézett, mintha mondaná a komoly apa szavával: értitek-e, mit mondtam ki, édes fiaim? És amikor bejelentette, hogy a honvédség korszerű felszerelésére kell elsősorban ez a tengerpénz, micsoda lelkesedéssel ünnepelték szava nyomán szemünk világát, a magyar hadsereget! Vagy amikor a zsidókérdésről azt mondta: „van és meg akarjuk oldani“ — megint hogy szökkent fel az izzó tettrekészség az egybegyűltekből! Nem volt gyújtó hatású szónok, a kifejezésnek szokásos értelmében; ő a nyugodt, megfontolt, hitelképes szavával izzította a lelkeket. A győri terv bejelentései elhangzottak s a politikai banketten már fesztelenebb volt a hangulat. Egyszer csak pohárköszöntőre áll Darányi Kálmán is. Azzal kezdi: „Amikor Győrre jöttem .. .“ — s hamiskásan mosolyog hozzá. Tomboló taps! Mert a miniszterelnök, az egykori győri főispán nem felejtette el még a külön ízű győries dialektust, a győriekét, akik nem Győrbe, hanem Győrre jönnek, ha érkeznek. Ezzel a kis lokális kiszólással kétszeresen nyert ügye volt a büszke győriek szemében. Hallottad? — súgtak egymáshoz — úgy beszél, mint mi! Lelki arca-vonásaihoz tartozik az is, hogy a földdel, a mezőgazdasággal menynyire együttérzett. A győri tervnél is jobban volt szívügye a földmívelésügyi tárca ezer gondja-baja, majd a telepítési törvény megalkotása s amit tán elsőnek kellett volna említenünk: a mezőgazdasági munkások öregségi biztosításának ügye. Szívvellésekkel volt sajátja ez a gondolat s amenynyit csak kipréselhetett a fiskus szűken cseppentő pénztárcájából, azt mind biztosította erre a célra. Ha csak rajta múlik, bizonyára bővebben csörgött volna elő a pengő abból a nagy tárcából. Egyszer valamelyik szónok a Házban Darányi Ignác munkásságát aposztrofálta egy csendes délutáni ülésen. Darányi Kálmánt szíven érintette az emlékezés. Megindultan mondott köszönetet a szónoknak. Látszott rajta, hogy életcélja: nagy elődje művének korszerű folytatása. Vezetőképessége nehéz feladatok felett tette úrrá. Súlyos közjogi kérdések merültek fel kormányelnöksége alatt. Ki kellett egyenlítenie az ellentéteket oly összeütközésekben, amint amilyeneket például a választójog megvitatása keltett. És amikor az új koreszmék magyar fogalmazásban megjelenő hordozói, a hazai nemzetiszocialista mozgalmak megjelentek egyre erősbödő impulzusokkal a politikai porondon, s nem arrogálta magának a csalhatatlanságot, s nem mondott tüzet fúvó, rideg perentot sem. Bölcs tapintattal kezelte a kérdést, szenvedélymentesen, kapott is elég támadást érte! Most már megírhatjuk, hogy a nevezetes győri napon, amidőn a gyűlés színhelyéről gyalogszerrel ment a közebédre, a járdákon álló tömegből egy kis csoport hangos ,,Bátorság!“-köszöntéssel üdvözölte. A hivatalos kíséret automatikusan kelletlen arccal fogadta a köszöntésnek ezt a módját, de Darányi Kálmán barátságosan emelte meg kalapját a kis csoport felé. Erre aztán a kíséret szigorú arckifejezése is feloldódott. Darányi a miniszterelnöki székből a képviselőház elnöki méltóságába került. Mint a Ház elnöke, pártatlanságról tett gyakran bizonyságot. Az elnöki székből elmondott bemutatkozó beszéde: osztatlan jó véleményt keltett. Külpolitikájának alaphangja tengelybarátsága volt. Különösen német viszonylatban rendelkezett érdekes, személyi jóviszonyon alapuló kapcsolatokkal. A gyászban bizonyára osztozik most a baráti német és olasz nemzet is. Amikor Gömbös Gyulát temették, a menetben Göring és Ciano gróf vették közre. Ki hitte volna akkor, hogy három év múlva Darányi Kálmán már nem lesz az élők sorában? Ki hitte volna, hogy Balatonfüred nemsokára örökre elveszti őt, régi képviselőjét, szemei elől? Ki hitte volna még pár hónapja is, hogy az anyácsai birtok nem látja viszont soha többé immár gazdáját? Örökre lezárta derűs, joviális szemét. Protestáns hitének zsoltáréneke zeng most már fölötte: Nincs már szívem félelmére Nézni sírom fenekére, Mert látom Jézus példájából Mi lehet a holtak porából. És ami belőle anyag volt, anyag marad. Ami pedig lélek és szellem volt, lélek és szellem marad. Békés lelke, békéltető szelleme kell, hogy átjárja mindazokat, akik miatt egy másik zsoltár, az LV-ik zsoltár kiált fel. Ezzel a kívánsággal hadd intsünk mi is Istenhozzádot az elhunyt felé, aki a hosszúhosszú béke végeláthatatlan napjainak csendjét immár elérte. Emődy Zoltán Agytrombózis okozta Darányi Kálmán halálát A magyar politikai életnek gyásza van: Darányi Kálmán, a képviselőház elnöke szerdán elhunyt. A nagybeteg Darányi Kálmán tragédiája az utóbbi napok folyamán rohamosan közeledett. Alig néhány napja újabb trombózis lépett fel. Az orvosok már tehetetlenül álltak a küszöbön álló halál hatalmával szemben. És Mindenszentek napján, temetőjárás napján megtért Darányi Kálmán is ősei közé, a holtak birodalmába. Darányi Kálmánt özvegye, Szemere Márta, Szemere Huba cs. és kir. kamarás, volt országgyűlési képviselő leánya és három gyer**-e ss-s-s-i-s-s-a-e-si^^-s-e-sr-s-s-s-e-sr^-a-s-e-M-i-A Hutter és Lever rt. vitéz nagybányai Horthy Miklósné segélyakciója részére 20.000 db. Hutter szanpant ajánlott fel. Ezen adomány kétszerese annak, amit ugyanezen célra a múlt évben a cég adott. A vállalat igazgatósága átérezte ezen jótékonysági akciónak fontosságát és időszerűségét, miután az ínségesek száma a múlt év óta emelkedett és ezért adományának nagyságát emelte. mele: Márta, Mária és Anna; testvérei és unokatestvérei: Darányi Gyula egyetemi tanár, Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter, Hóman Biri és Hóman Irén, Darányi Béla, a Futura vezérigazgatója, Darányi György földbirtokos, Valkay Bertalan dr. kereskedelmi minisztériumi osztályfőnök, Teleki Gézáné és Illés Józsefné gyászolják. A részvét A halálhír, amelyet ■ először a rádió közölt a nyilvánossággal, osztatlan részvétet keltett a társadalomban. Özvegy Darányi Kálmánnénak rendkívül sokan küldtek részvéttáviratot. Horthy Miklós kormányzó a következő távirattal fejezte ki részvétét: „özvegy Darányi Kálmánná önagyméltóságának. Mélyen meghatott férje elhunyténak hite. Bár súlyos betegsége előrevetette árnyékát a tragikus eseménynek, bekövetkezett elme lása mégis igen fájdalmasan érint. Koporsójánál megemlékezve az országnak s nekem különböző magas közjogi állásaiban tett nagyértékű szolgálatairól, bensőséges, mély részvétemet nyilvánítom Nagy méltóságodnak s gyászoló családjának. Horthy T. Teleki Pál gróf miniszterelnök is meleghangú részvéttávíratot intézett Darányi Kálmánnéhoz. Hitler távirata Berlin, november 2. A Führer Darányi Kálmán elhunyta alkalmából az özvegyhez táviratot intézett kifejezésre juttatva a volt magyar miniszterelnök halála felett érzett részvétét. A vasutasság anyagi és szociális helyzete Írta: Pándi Antal A Nyilaskeresztes Front országgyűlési képviselője Ha visszapillantunk a múltba, azt tapasztaljuk, hogy a vasutasság helyzete úgy anyagi, mint szociális szempontból meglehetősen mostoha volt mindig. A mostoha viszonyok nyomasztó hatása alatt születtek meg azok a mindenki által ismert mozgalmak, amelyek az ismert vasutas sztrájkra vezettek. Sok keserűség és nagy elhatározás kellett ahhoz, amíg a vasutasság a sztrájk fegyveréhez nyúlt. Bár ennek a sztrájknak sok mártírja volt, de a vasutasság annyit mégis elért, hogy a vasutasügy országos üggyé lett, aminek következményeként megszületett az 1907 évi L. törvénycikk. Az idézett törvénycikk ha nem is oldotta meg gyökeresen az összes vasutas problémákat, mégis elismerésre javította a vasutasság helyzetét úgy anyagi, mint szociális szempontból. Különösen az automatikus előléptetés bevezetése volt az legüdvösebb hatással a vasutasságra. A fizetések mértéke nagyjában az akkori viszonyoknak szintén megfelelt. Nem nyert azonban korszerű megoldást a középiskolás alkalmazottak problémája. Nem pedig azért, mert a tételes minősítési törvény az államiaknál a négy középiskolával rendelkezőket tisztviselőkké minősíti, illetve nevezi ki (pl. a törvényszéknél, vármegyéknél, rendőrségnél stb.) a vasútnál alkalmazott IV. középiskolások pedig dacára a vasútnál kötelezően bevezetett külön szakvizsgák elvégzésének és a hasonlíthatatlanul felelősebb szolgálatnak, — a fent idézett törvénycikk szerint az egyéb alkalmazottak közé soroztattak be, amiről az illetőkre úgy anyagi, mint erkölcsi szempontból sok sérelem származott. Egyik súlyosabb sérelem volt az a körülmény, hogy ellentétben az állami tisztviselőkkel, a vasútnál alkalmazott IV. középiskolás csak „egyéb alkalmazott“ s mint ilyen, az egyenruháján altiszti disztinkciót viselhetettépvisel még ma is. Anyagilag károsult az által, hogy nem kapta meg a tisztviselői lakbért és egyéb pótlékokat. Ugyancsak az évi biztosított szabadság megszabásánál, valamint az egyenruha minőségénél isérzékeny hátrányok keletkeztek, amelyek azután erkölcsi téren is hátrányosan jelentkeztek. 1907 óta hosszú idő telt el és ez a hosszú idő a vasutasoknak nem sok jót hozott. Közben dúlt a világháború is. A legboldogabb békebeli időkben is a vasutassors sok megpróbáltatással, sok szenvedéssel, — testi és lelki szenvedéssel — járt, a világháború után pedig a vasutas testi és lelki, erejének teljességét adta hazájának. A mozgósítás első percétől fogva a háború befejezéséig hivatásának legmagasabb fokán állva, teljesítette kötelességét a legnehezebb körülmények között is. A vasutas életnívója pedig a háború első napjától állandóan süllyedt. A családi gondok napról-napra nőttek, az élet mindig nehezebbé vált, de a vasutas változatlan hűséggel és kitartással teljesítette kötelességét. Elmúlt a világháború, elmúltak a háború nyomán támadt viszonyok is. Ami utána maradt — ismeretes: rom, pusztulás és nyomor. Mindenütt elesettség, kétségbeesés. És ezekben a szomorú időkben, aki először talált magára, az a vasutas volt ismét. Miután a kommün megbuktatásában vezetőszerepet játszott, a megértés, szeretet és megbocsátás szellemében hazát, életet, kenyeret adó munkába fogott és az eredmény az lett, hogy új életre kelt az ország. Ez a munka is nehéz, áldozatos munka volt, telve nélkülözéssel, lemondással, soha nem kérdezve, hol van az érdem jutalma. Ugyanakkor a társadalom egy része a zavaros időkben üzleteket kötött, üzérkedett, gazdagodott és lenézte azt a vasutast, ki békebeli fizetésének csekély hányadáért robotolt és országot épített. Később ugyan jött valamilyen javulás, de az örömet tönkre tette a Tamásyféle status rendezés. Ugyanis ez a rendezés elvette a vasutasságtól az automatikus előléptetést. Tehát a látszólagos javulás végeredményben az automatikus előlépés lehetőségének elvesztésével a vasutasságra keserű veszteséget jelentett. A konjunkturális évekre következő gazdasági depresszió a felsőbbséget arra indította, hogy a már elfogadhatóig rendezett fizetéseket újból redukálja és ez a redukálás addig a határig ment, hogy a megélhetés erősen próbára teszi őket, különösen a kisebb javadalmazásúaknál. A vasutasság ezt az áldozatot is meghozta, mert mint mindig, úgy most is meghajolt a magasabb érdekek előtt. Sajnos, azonban most is azt kellett tapasztalnia, hogy „TRETORN” svéd hócipők, csizmák, Triznyánál. IV., Váczi u., 25. a társadalom teherbíró rétege ezt az áldozatot nem tartotta magára nézve kötelezőnek. Az előadottak után érthető, ha a vasutasság is kéri az élethez való jogát és ezért a következők sürgős orvoslását kívánja: 1. Hogy a vasutasság helyzetén úgy anyagi, mint szociális tekintetben, a kornak és viszonyoknak megfelelően segíteni lehessen, egy átfogó státus- és fizetésrendezésre van szükség. 2. Addig is, míg ez megvalósul, a békebeli fizetések visszaállítása szükséges az automatikus előléptetéssel együtt. 3. A négy középiskolát végzett segédtiszteknek egyenrangúsítása az ugyanilyen képzettségű állami tisztviselőkkel, annál is inkább, miután a külföldi vasutaknál a IV. középiskolát végzettek szintén tisztviselők. 4. A túl hosszú és terhes 2, órás forduló szolgálatok teljes megszüntetése, amelyből úgy az intézetnek, mint az alkalmazottaknak csak kára származik. Meg kell szüntetni általában az összes munkahelyeken a túldolgoztatást. Nem lehet fenntartani azt az állapotot, hogy a MÁV raktáraiban és pénztáraiban az éjjeli órákig tart állandóan az úgynevezett nappali szolgálat. Ha pedig elkerülhetetlen a túlmunka, akkor az díjazandó. Ugyancsak emberi módra rendezendő az utazó személyzet munkateljesítménye. A mai helyzet lehetetlen. 500 órai szolgálat egy hónapban, olyan teljesítmény, amit bírni sokáig, ily felelősségteljes szolgálat mellett, nem lehet. 5. A fenti pontban vázolt helyzet orvoslása céljából létszámemelést kell eszközölni. 6. Az ideiglenes alkalmazottak jogviszonyának emberséges rendezése. Nem tartható fenn ez az állapot, hogy az ideiglenes szerződéssel felvett alkalmazottnak bármikor fel lehessen mondani, minden indok nélkül. Ez a helyzet annál is inkább megszüntetendő, mert a felmondás rendszerint akkor szokott bekövetkezni, midőn az alkalmazott a három évet betöltené s így a véglegesítéstől bárkit meg lehet fosztani. 7. Úgy szolgálati, mint ember szempontból szükséges, hogy az ideiglenes alkalmazottak szintén elláttassanak ruhával és lábbelivel. Lehetetlen helyzet, hogy valaki a fékre menjen téli időben silány ruhában, mikor tudvalévő, hogy a legjobb ruha sem képes a hidegtől a fékezőt megvédeni. Ugyanez áll a kocsirendezőkre, pálya- és raktármunkásokra stb. Egyébként e felsőbbség meg is követeli, hogy a forgalomnál beosztott egyének egyenruhában teljesítsenek szolgálatot. Honnan és miből vegyék ezt? A MÁV tekintélye megköveteli, hogy rendes és tiszta egyenruhában lássák el a vasutasoka szolgálatot. 8. A munkások órabérei, a minimális bérek figyelembevételével úgy állapíttassanak meg, hogy abból a munkás emberi módon megélhessen. A családvédelem ne csak politikai jelszó legyen. 9. A MÁV hivatali tekintélye és az alkalmazottak egészsége megköveteli, hogy a mai elhanyagolt állaotban lévő munkahelyekkel kapcsolatos helyiségek olyanok legyenek, ami korszerű, akár irodáról, műhelyről, vagy öltözőről legyen is szó. A felsorolást még hosszan lehetne folytatni, de ez eddig felsoroltak is kellő fényt vetnek a vasutasok helyzetére. Annyit mégis ki kell jelentenünk, hogy a további nyugodt, áldozatos kötelességteljesítéshez magasabb érdekből is feltétlen szükséges, hogy a vasutasság helyzete mielőbb orvosoltassék. Ennyit megérdemel a vasutasság, mely mögött dicső múlt és a jövőre nézve súlyos kötelességek állanak fenn, mert a vasutasság a nemzet második hadserege és ugyancsak a kötelességteljesítés magaslatán áll. Fotokópia-okmányfénykép, Pád, Andrássy út 52. Mussolini-térnél. Telefon: *116—640. 1 ■ 'TSwihi rar.in iai biwi 3 H temetés Darányi Kálmán, temetésének szertartása november 7-én, kedden délelőtt 11 órakor a parlament kupolacsarnokában veszi kezdetét. Az Operaház énekkarának gyászéneke után dr. Ravasz László titkos tanácsos, református püsök gyászbeszédet mond. Ezután gróf Teleki Pál miniszterelnök a kormány nevében búcsút vesz az elhunyttól. Majd gróf Széchenyi Bertalan, a felsőház elnöke a felsőház nevében, vitéz Bobory György, a képviselőház alelnöke pedig a képviselőház nevében búcsúzik el a megboldogulttól. Joghfönyv a legfőbb baráti I Rák-ellenes diéta P 3.-------Napfürdőzés és a napfény gyógyhatása P 2.60 — Az önfegyelmezés művészete P 3.-------Az erős dohányzás következményei P 1.-------Hogyan kerülhetjük el a korai öregedést? P 3.— — A végbel betegségei P 3.— — A dohány és a dohányzás P 3.— — Lelki betegségek keletkezése és gyógyítása P 3.90 — Szenvedélyek és kedélybetegségek mélylélektana és gyógyítása P 1.80. " Kapható a „Magyarság" könyvosztályában. II., Hunyadi János út 2. — Vidékre portól számítunk.