Magyarság, 1939. november (20. évfolyam, 120-143. szám)

1939-11-03 / 120. szám

BUDAPEST, 1939. NOVEMBER 3. MSCKIHStia Darányi Kálmán meghalt Amikor ezek a sorok papírra vetődtek, a megrendítő halálhír még csak kevéssel azelőtt zördült fel a maga kegyetlenségé­vel a telefonhallgató membránján, ezen a rettentő tárgyilagosságú vékony és ru­galmas fekete lemezen, amelynek oly mindegy, hogy örömet vagy bánatot ad hí­rül, virágos-napfényes kedvre derít, vagy komor gyászba borít a hírrel. Talán még nem hűlt ki e percben a nagy halott teste, talán még nem költözött ki belőle az utol­só néhány kalória meleg, amit a fogyó, roppanó, összeomló szervezet még befeje­zésül termelt a fizikai világ számára. De mindez csak a fizikai világé, mindez csak: kalória, mérték, méret, alaki jelenség, ér­zékelhető valami; mindez csak a test dolga. Membránokon és kalóriákon túl is van vi­lág s ott van csak a csodás világ! Ahol a megfoghatatlan kezdődik, amit léleknek és szellemnek nevezünk. Materiális vilá­gon túl való immateriális világ: ez a több s ennek a halál csak — igaz, megrendítő — epizód, felvonásköz, színváltozás, me­lyen túl még csodálatosabb s messze fino­mabb színek villódzanak, mozdulatok su­hannak, hangok szüremlenek. A nekrológ írója támpontot szeretne, amelyre felépíthetné búcsúztatóját. Köny­vekben lapoz, hogy hasonlatot találjon, amely a képes beszéd minden realitásnál értékesebb megoldását adja a talánynak, amit az élet és a halál e fenséges forduló­pontja jelent az ittmaradottaknak. Petőfi­­mondást talál: Az élet rövid béke s hosszú harc, És a halál rövid harc s hosszú béke. Szegény Darányi Kálmán! A béke em­bere volt, a békés munka csendes embere. Ha harcolt, a békéért harcolt mindig. So­hasem gyűlöletből, mindig javító szándék­kal. Ám a Petőfi-idézet második sora, ennek is első félmondata nem lett sorsa, vigasza. Halála hosszú halál volt, hónapok óta tar­tó, lassú halál, naponkénti búcsúzás az élet­től. De befejeztetett s a „hosszú béke“ számlálhatatlan napjai megkezdődtek. Jó harcot harcolt, a futást elvégezte s most fejére tétetett az élet koronája. Engedtessék meg a politikai újságírónak, hogy most apró képeken, jeleneteken, ta­lán csak egy-egy mozdulaton keresztül igyekezzék megörökíteni vonásait, úgy, ahogy az elmúlt évek során látta. Az első, bizonyára legnagyobb jelentő­ségű kép, amely most villan fel lelki sze­meink előtt: a győri terv meghirdetésének napja, az a napsugaras március eleji nap. Amikor Darányi Kálmán kimondta az ösz­­szeget: egy milliárd pengő. S hozzátette rögtön, hogy mindenki átérezte szavai sú­lyát: „vagyis ezer millió pengő.“ Megállt utána, maga se bírta megállás nélkül, szét is nézett, mintha mondaná a komoly apa szavával: értitek-e, mit mondtam ki, édes fiaim? És amikor bejelentette, hogy a honvéd­ség­ korszerű felszerelésére kell elsősorban ez a tenger­pénz, micsoda lelkesedéssel ün­nepelték szava nyomán szemünk világát, a magyar hadsereget! Vagy amikor a zsidó­kérdésről azt mondta: „van és meg akar­juk oldani“ — megint hogy szökkent fel az izzó tettrekészség az egybegyűltekből! Nem volt gyújtó hatású szónok, a kifeje­zésnek szokásos értelmében; ő a nyugodt, megfontolt, hitelképes szavával izzította a lelkeket. A győri terv bejelentései elhangzottak s a politikai banketten már fesztelenebb volt a hangulat. Egyszer csak pohárköszön­tőre áll Darányi Kálmán is. Azzal kezdi: „Amikor Győrre jöttem .. .“ — s hamis­kásan mosolyog hozzá. Tomboló taps! Mert a miniszterelnök, az egykori győri főispán nem felejtette el még a külön ízű győries dialektust, a győriekét, akik nem Győrbe, hanem Győrre jönnek, ha érkeznek. Ezzel a kis lokális kiszólással kétszeresen nyert ügye volt a büszke győriek szemében. Hal­lottad? — súgtak egymáshoz — úgy be­szél, mint mi! Lelki arca-vonásaihoz tartozik az is, hogy a földdel, a mezőgazdasággal meny­nyire együttérzett. A győri tervnél is job­ban volt szívügye a földmívelésügyi tárca ezer gondja-baja, majd a telepítési törvény megalkotása s amit tán elsőnek kellett vol­na említenünk: a mezőgazdasági munkások öregségi biztosításának ügye. Szívvel­­lésekkel volt sajátja ez a gondolat s ameny­­nyit csak kipréselhetett a fiskus szűken cseppentő pénztárcájából, azt mind bizto­sította erre a célra. Ha csak rajta múlik, bizonyára bővebben csörgött volna elő a pengő abból a nagy tárcából. Egyszer valamelyik szónok a Házban Darányi Ignác munkásságát aposztrofálta egy csendes délutáni ülésen. Darányi Kál­mánt szíven érintette az emlékezés. Meg­­indultan mondott köszönetet a szónok­nak. Látszott rajta, hogy életcélja: nagy elődje művének korszerű folytatása. Vezetőképessége nehéz feladatok felett tette úr­rá. Súlyos közjogi kérdések merül­tek fel kormányelnöksége alatt. Ki kel­lett egyenlítenie az ellentéteket oly össze­ütközésekben, amint amilyeneket például a választójog megvitatása keltett. És ami­kor az új koreszmék magyar fogalmazás­ban megjelenő hordozói, a hazai nemzeti­szocialista mozgalmak megjelentek egyre erősbödő impulzusokkal a politikai poron­don, s nem arrogálta magának a csalha­­tatlanságot, s nem mondott tüzet fúvó, ri­deg perentot sem. Bölcs tapintattal kezelte a kérdést, szenvedélymentesen,­­ kapott is elég támadást érte! Most már megírhatjuk, hogy a nevezetes győri napon, amidőn a gyűlés színhelyé­ről gyalogszerrel ment a közebédre, a jár­dákon álló tömegből egy kis csoport han­gos ,,Bátorság!“-köszöntéssel üdvözölte. A hivatalos kíséret automatikusan kelletlen arccal fogadta a köszöntésnek ezt a mód­ját, de Darányi Kálmán barátságosan emelte meg kalapját a kis csoport felé. Er­re aztán a kíséret szigorú arckifejezése is feloldódott. Darányi a miniszterelnöki székből a kép­viselőház elnöki méltóságába került. Mint a Ház elnöke, pártatlanságról tett gyakran bizonyságot. Az elnöki székből elmondott bemutatkozó beszéde: osztatlan jó véle­ményt keltett. Külpolitikájának alaphangja tengely­barátsága volt. Különösen német viszony­latban rendelkezett érdekes, személyi jó­viszonyon alapuló kapcsolatokkal. A gyász­ban bizonyára osztozik most a baráti német és olasz nemzet is. Amikor Gömbös Gyulát temették, a me­netben Gör­ing és Ciano gróf vették közre. Ki hitte volna akkor, hogy három év múl­va Darányi Kálmán már nem lesz az élők sorában? Ki hitte volna, hogy Balaton­­füred nemsokára örökre elveszti őt, régi képviselőjét, szemei elől? Ki hitte volna még pár hónapja is, hogy az anyácsai bir­tok nem látja viszont soha többé immár gazdáját? Örökre lezárta derűs, joviális szemét. Protestáns hitének zsoltáréneke zeng most már fölötte: Nincs már szívem félelmére Nézni sírom fenekére, Mert látom Jézus példájából Mi lehet a holtak porából. És ami belőle anyag volt, anyag marad. Ami pedig lélek és szellem volt, lélek és szellem marad. Békés lelke, békéltető szel­leme kell, hogy átjárja mindazokat, akik miatt egy másik zsoltár, az LV-ik zsoltár kiált fel. Ezzel a kívánsággal hadd intsünk mi is Istenhozzádot az elhunyt felé, aki a hosszúhosszú béke végeláthatatlan napjai­nak csendjét immár elérte. Em­őd­y Zoltán Agytrombózis okozta Darányi Kálmán halálát A magyar politikai­ életnek gyásza van: Darányi Kálmán, a képviselőház elnöke szer­dán elhunyt. A nagybeteg Darányi Kálmán tragédiája az utóbbi napok folyamán rohamosan közeledett. Alig néhány napja újabb trombózis lépett fel. Az orvosok már tehetetlenül álltak a küszö­bön álló halál hatalmával szemben. És Min­denszentek napján, temetőjárás napján meg­tért Darányi Kálmán is ősei közé, a holtak birodalmába. Darányi Kálmánt özvegye, Szemere Márta, Szemere Huba cs. és kir. kamarás, volt or­szággyűlési képviselő leánya és három gyer­­**­-e ss-s-s-i-s-s-a-e-si^^-s-e-sr-s-s-s-e-sr^-a-s-e-M-i-A Hutter és Lever rt. vitéz nagybányai Horthy Miklósné segélyakciója részére 20.000 db. Hutter szanpant ajánlott fel. Ezen adomány kétszerese annak, amit ugyanezen célra a múlt évben a cég adott. A vállalat igazgatósága átérezte ezen jóté­konysági akciónak fontosságát és időszerűségét, miután az ínségesek száma a múlt év óta emel­kedett és ezért adományának nagyságát emelte. mele: Márta, Mária és Anna; testvérei és unokatestvérei: Darányi Gyula egyetemi ta­nár, Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter, Hóman Biri és Hóman Irén, Dará­nyi Béla, a Futura vezérigazgatója, Darányi György földbirtokos, Valkay Bertalan dr. ke­reskedelmi minisztériumi osztályfőnök, Teleki Gézáné és Illés Józsefné gyászolják. A részvét A halálhír, amelyet ■ először a rádió kö­zölt a nyilvánossággal, osztatlan részvétet keltett a társadalomban. Özvegy Darányi Kálmánnénak rendkívül sokan küldtek részvéttáviratot. Horthy Mik­lós kormányzó a következő távirattal fejezte ki részvétét: „özvegy Darányi Kálmánná önagyméltó­­ságának. Mélyen meghatott férje elhunyténak hite. Bár súlyos betegsége előrevetette árnyékát a tragikus eseménynek, bekövetkezett elme­ lása mégis igen fájdalmasan érint. Koporsójánál megemlékezve az országnak s nekem különböző magas közjogi állásaiban tett nagyértékű­ szolgálatairól, bensőséges, mély részvétemet nyilvánítom Nagy méltóság­odnak s gyászoló családjának. Horthy T. Teleki Pál gróf miniszterelnök is meleg­hangú részvéttávíratot intézett Darányi Kál­­mánnéhoz. Hitler távirata Berlin, november 2. A Führer Darányi Kálmán elhunyta alkalmából az özvegyhez táviratot intézett kifejezésre juttatva a volt magyar miniszterelnök halála felett érzett részvétét. A vasutasság anyagi és szociális helyzete Írta: Pándi Antal A Nyilaskeresztes Front országgyűlési képviselője Ha visszapillantunk a múltba, azt tapasz­taljuk, hogy a vasutasság helyzete úgy anyagi, mint szociális szempontból meglehe­tősen mostoha volt mindig. A mostoha vi­szonyok nyomasztó hatása alatt születtek meg azok a mindenki által ismert mozgal­mak, amelyek az ismert vasutas sztrájkra vezettek. Sok keserűség és nagy elhatározás kellett ahhoz, amíg a vasutasság­ a sztrájk fegyveréhez nyúlt. Bár ennek a sztrájknak sok mártírja volt, de a vasutasság annyit mégis elért, hogy a vasutasügy országos üggyé lett, aminek következményeként meg­született az 1907 évi L. törvénycikk. Az idé­zett törvénycikk ha nem is oldotta meg gyö­keresen az összes vasutas problémákat, mégis elismerésre javította a vasutasság helyzetét úgy anyagi, mint szociális szempontból. Kü­lönösen az automatikus előléptetés beveze­tése volt az legüdvösebb hatással a vasutas­­ságra. A fizetések mértéke nagyjában az akkori viszonyoknak szintén megfelelt. Nem nyert azonban korszerű megoldást a­­ kö­zépiskolás alkalmazottak problémája. Nem pedig azért, mert a tételes minősítési tör­vény az államiaknál a négy középiskolával rendelkezőket tisztviselőkké minősíti, illetve nevezi ki (pl. a törvényszéknél, vármegyék­nél, rendőrségnél stb.) a vasútnál alkalma­zott IV. középiskolások pedig­ dacára a vas­útnál kötelezően bevezetett külön szakvizs­gák elvégzésének és a hasonlíthatatlanul fe­­lelősebb szolgálatnak, — a fent idézett tör­vénycikk szerint az egyéb alkalmazottak közé soroztattak be, a­miről az illetőkre úgy anyagi, mint erkölcsi szempontból sok sére­lem származott. Egyik súlyosabb sérelem volt az a körül­mény, hogy ellentétben az állami tisztvise­lőkkel, a vasútnál alkalmazott IV. közép­­iskolás csak „egyéb alkalmazott“ s mint ilyen, az egyenruháján altiszti disztinkciót viselhetett­épvisel még ma is. Anyagilag ká­rosult az által, hogy nem kapta meg a tiszt­viselői lakbért és egyéb pótlékokat. Ugyan­csak az évi biztosított szabadság megszabá­sánál, valamint az egyenruha minőségénél is­­érzékeny hátrányok keletkeztek, amelyek az­után erkölcsi téren is hátrányosan jelentkez­tek. 1907 óta hosszú idő telt el és ez a hosszú idő a vasutasoknak nem sok jót hozott. Köz­ben dúlt a világháború is. A legboldogabb bé­kebeli időkben is a vasutassors sok megpró­báltatással, sok szenvedéssel, — testi és lelki szenvedéssel — járt, a világháború után pe­dig a vasutas testi és lelki, erejének teljes­ségét adta hazájának. A mozgósítás első percétől fogva a háború befejezéséig hivatá­sának legmagasabb fokán állva, teljesítette kötelességét a legnehezebb körülmények kö­zött is. A vasutas életnívója pedig a háború első napjától állandóan süllyedt. A családi gondok napról-napra nőttek, az élet mindig nehezebbé vált, de a vasutas változatlan hű­séggel és kitartással teljesítette kötelességét. Elmúlt a világháború, elmúltak a háború nyomán támadt viszonyok is. Ami utána ma­radt — ismeretes: rom, pusztulás és nyomor. Mindenütt elesettség, kétségbeesés. És ezekben a szomorú időkben, aki elő­ször talált magára, az a vasutas volt ismét. Miután a kommün megbuktatásában ve­zetőszerepet játszott, a megértés, szeretet és megbocsátás szellemében hazát, életet, ke­nyeret adó munkába fogott és az eredmény az lett, hogy új életre kelt az ország. Ez a munka is nehéz, áldozatos munka volt, telve nélkülözéssel, lemondással, soha nem­ kér­dezve, hol van az érdem jutalma. Ugyan­akkor a társadalom­ egy része a zavaros idők­ben üzleteket kötött, üzérkedett, gazdago­dott és lenézte azt a vasutast, ki békebeli fizetésének csekély hányadáért robotolt és or­szágot épített. Később ugyan jött valamilyen javulás, de az örömet tönkre tette a Tamásy­­féle status rendezés. Ugyanis ez a rendezés elvette a vasutasságtól az automatikus elő­léptetést. Tehát a látszólagos javulás vég­eredményben az automatikus előlépés lehető­ségének elvesztésével a vasutasságra keserű veszteséget jelentett. A konjunkturális évekre következő gazdasági depresszió a felsőbbséget arra indította, hogy a már elfogadhatóig ren­dezett fizetéseket újból redukálja és ez a re­dukálás addig a határig ment, hogy a meg­élhetés erősen próbára teszi őket, különösen a kisebb javadalmazásúaknál. A vasutasság ezt az áldozatot is meg­hozta, mert mint mindig, úgy most is meg­hajolt a magasabb érdekek előtt. Sajnos, azonban most is azt kellett tapasztalnia, hogy „TRETORN” svéd hócipők, csizmák, Triznyánál. IV., Váczi­ u., 25. a társadalom teherbíró rétege ezt az áldozatot nem tartotta magára nézve kötelezőnek. Az előadottak után érthető, ha a vasutas­ság is kéri az élethez való jogát és ezért a következők sürgős orvoslását kívánja: 1. Hogy a vasutasság helyzetén úgy anyagi, mint szociális tekintetben, a kornak és viszo­nyoknak megfelelően segíteni lehessen, egy átfogó státus- és fizetés­rendezésre van szük­ség. 2. Addig is, míg ez megvalósul, a béke­beli fizetések visszaállítása szükséges az au­tomatikus előléptetéssel együtt. 3. A négy középiskolát végzett segédtisz­teknek egyenrangúsítása az ugyanilyen kép­zettségű állami tisztviselőkkel, annál is in­kább, miután a külföldi vasutaknál a IV. kö­zépiskolát végzettek szintén tisztviselők. 4. A túl hosszú és terhes 2­, órás forduló szolgálatok teljes megszüntetése, amelyből úgy az intézetnek, mint az alkalmazottaknak csak kára származik. Meg kell szüntetni általában az összes munkahelyeken a túldolgoztatást. Nem lehet fenntartani azt az állapotot, hogy a MÁV raktáraiban és pénztáraiban az éjjeli órákig tart állandóan az úgynevezett nappali szol­gálat. Ha pedig elkerülhetetlen a túlmunka, akkor az díjazandó. Ugyancsak emberi mód­ra rendezendő az utazó személyzet munkatel­jesítménye. A mai helyzet lehetetlen. 500 órai szolgálat egy hónapban, olyan teljesítmény, amit bírni sokáig, ily felelősségteljes­­ szolgá­lat mellett, nem lehet. 5. A fenti pontban vázolt helyzet orvos­lása céljából létszámemelést kell eszközölni. 6. Az ideiglenes alkalmazottak jogviszo­nyának emberséges rendezése. Nem tartható fenn ez az állapot, hogy az ideiglenes szer­ződéssel felvett alkalmazottnak bármikor fel lehessen mondani, minden indok nélkül. Ez a helyzet annál is inkább megszüntetendő, mert a felmondás rendszerint akkor szokott bekö­vetkezni, midőn az alkalmazott a három évet betöltené s így a véglegesítéstől bárkit meg lehet fosztani. 7. Úgy szolgálati, mint ember szempont­ból szükséges, hogy az ideiglenes alkalmazot­tak szintén elláttassanak ruhával és lábbeli­vel. Lehetetlen helyzet, hogy valaki a fékre menjen téli időben silány ruhában, mikor tudvalévő, hogy a legjobb ruha sem képes a hidegtől a fékezőt megvédeni. Ugyanez áll a kocsirendezőkre, pálya- és raktármunkások­ra stb. Egyébként e felsőbbség meg is követeli, hogy a forgalomnál beosztott egyének egyen­ruhában teljesítsenek szolgálatot. Honnan és miből vegyék ezt? A MÁV tekintélye meg­követeli, hogy rendes és tiszta egyenruhá­ban lássák el a vasutasok­a­ szolgálatot. 8. A munkások órabérei, a minimális bérek figyelembevételével úgy állapíttassanak meg, hogy abból a munkás emberi módon megél­hessen. A családvédelem ne csak politikai jel­szó legyen. 9. A MÁV hivatali tekintélye és az alkal­mazottak egészsége megköveteli, hogy a mai elhanyagolt állaotban lévő munkahelyekkel kapcsolatos helyiségek olyanok legyenek, ami korszerű, akár irodáról, műhelyről, vagy öl­tözőről legyen is szó. A felsorolást még hosszan lehetne folytat­ni, de ez eddig felsoroltak is kellő fényt vet­nek a vasutasok helyzetére. Annyit mégis ki kell jelentenünk, hogy a további nyugodt, ál­dozatos kötele­sségteljesítéshez magasabb ér­dekből is feltétlen szükséges, hogy a vasutas­ság helyzete mielőbb orvosoltassék. Ennyit megérdemel a vasutasság, mely mö­gött dicső múlt és a jövőre nézve súlyos kö­telességek állanak fenn, mert a vasutasság a nemzet második hadserege és ugyancsak a kötelességteljesítés magaslatán áll. Fotokópia-okmányfénykép, Pád, Andrássy­ út 52. Mussolini-térnél. Telefon: *116—640. 1 ■ 'TSwihi rar.­in­­ iai biwi 3 H temetés Darányi Kálmán, temetésének szertartása november 7-én, kedden délelőtt 11 órakor a parlament kupolacsarnokában veszi kezdetét. Az Operaház énekkarának gyászéneke után dr. Ravasz László titkos tanácsos, re­formátus püsök gyászbeszédet mond. Ezután gróf Teleki Pál miniszterelnök a kormány nevében búcsút vesz az elhunyttól. Majd gróf Széchenyi Bertalan, a felsőház el­nöke a felsőház nevében, vitéz Bobory György, a képviselőház alelnöke pedig a kép­viselőház nevében búcsúzik el a megboldo­gulttól. Jog­hfönyv a legfőbb baráti I Rák-ellenes diéta P 3.-------Napfürdőzés és a napfény gyógyhatása P 2.60 — Az önfegyelme­­zés­ művészete P 3.-------Az erős dohányzás kö­vetkezményei P 1.-------Hogyan kerülhetjük el a korai öregedést? P 3.— — A végbel beteg­ségei P 3.— — A dohány és a dohányzás P 3.— — Lelki betegségek keletkezése és gyógyí­tása P 3.90 — Szenvedélyek és kedélybetegségek mélylélektana és gyógyítása P 1.80. " Kapható a „Magyarság" könyvosztályában. II., Hunyadi János­ út 2. — Vidékre portól számí­tunk.

Next