Magyarság, 1942. október (23. évfolyam, 222-247. szám)

1942-10-02 / 223. szám

Péntek, 1942. október 2. mCTM K­ft Kállay Miklósné rádiószózata a magyar asszonyokhoz és lányokhoz Háborúban álló nemzet vagyunk. Hívó sza­vam a háborús nemzet asszonyainak, leányai­nak szól! Munkát kérni jöttem, áldozatos munkát a nemzetért! Törvényhozásunk még 1939-ben megalkotta a honvédelmi törvényt, mely felhatalmazza a kormányt arra, hogy mindenkit be lehessen hívni 14-ik életévétől a 70-ik életévéig a honvédelem érdekében, hogy testi és szellemi képességeinek megfelelő munkát végezzen. De a törvény módot ad arra is hogy a nemzeti erőkifejtésben nélkülözhetetlen mun­kás sereg önkéntes jelentkezés alapján szer­­veztessék meg. Én úgy érzem, hogy mi, magyar nők, ez utóbbi megoldást választjuk, vagyis önként jelentkezünk mind, akiknek családi és fizi­kai körülményei ezt lehetővé teszik. Sokkal szebb, sokkal méltóbb dolog ez, mint a kö­telező behívás. A régmúlt időkben is oda­­álltak a magyar nők a férfiak helyére, törvé­nyes parancsszó nélkül — nem egy esetben átvették a vár védelmét, átvették a gazda­ság vezetését, termeltek és biztosították a munka folytonosságát. Most a modern hábo­rús időkben ez a munka olyan sokirányú és annyiféle, hogy rendszeres szervezés nélkül nem lehetne ellátni. Mi is át kell, hogy érez­zük ennek szükségességét és nagy hordere­­jét. Ezer év óta először történik meg, hogy olyan paragrafust iktattak törvénybe, mely a nőtől is háborús szolgálatot követel. Mér­földjelző ez a női kötelezettségek fejleszté­sében. És teljesen át is érezzük ezt a nagy felelősséget, ami reánk hárul a totális hábo­rúk korában és nem hiszem, hogy akadna közülünk egy, aki ok­­vükül ki akarná vonni magát e szent szolgálat alól. Hiszen nemcsak a frontokon állanak egymással szemben a küzdők, de bent az ország belsejében is foly­hat rombolás. A törvény nem kíván harcot a nőtől, nem akarunk amazonokat nevelni, de részt kell vennie a munkában, vállalnia kell minden tevékenységet, mellyel az arcvonal mögött a munka zavartalanságát biztosíthatjuk. A had­sereg felszerelése, utánpótlása, ellátása, ütő­erejének fokozása óriási adminisztrációs és fizikai munkaerőt kíván. Ahogy jönnek a behívók a férfiaknak, úgy ürülnek ki a munkahelyek a gyárakban, üze­mekben, irodákban , iskolákban , kint a földeken is gyérülnek a szorgos kezek. Mi lenne vtünk, ha megakadna a termelés ép­pen akkor, amikor a legnagyobb munkatel­jesítményre lenne az országnak szüksége. Ezért kell múlhatatlanul az itthon maradott férfiak mellett a női munkaszolgálat. A kiképzés sokféle: gyárakban, irodákban, üzemekben, postánál, vasútnál már meg van szervezve. Az önkéntes jelentkező a kikép­zés tartalmára munkájának megfelelő ellen­szolgáltatása számíthat. Alkalmaztatás esetén pedig a szokásos díjazásban részesül. A ki­képzett és háborús beosztással bíró nők (pl. ápolónő) a már kijelölt helyükön maradnak. Ezt rendszeresen előkészíteni, a jelentke­zőket felvenni a szükséglet szerint beosztani a feladat. — ezért alakult a Női önkéntes Honvédelmi Munkaszervezet, melynek élén az országos felügyelő áll. A munkabizottság­ban helyet foglal­ Magyarország öt legna­gyobb nőegyesületének egy-egy képviselője. Az ország két-két hadteste területén mindig egy nagy nőegyesület végzi a felelős irányí­tást: I. VII. hadtestnél az Egyesült Női Tá­bor, II., III. hadtestnél a Magyar Katolikus Nőegyesületek Országos Szövetsége, IV., V. hadtestnél Magyarország Nőegyesületeinek Szövetsége, VI., VIII. hadtestnél a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége, IX. hadtest területén az Erdélyrészi Nőszövetségek Bi­zottsága kezében van az irányítás. A jelentkezés már megindult. Eddig körül­belül százezerre tehető az önként jelentke­zett nők száma. Vannak vidékek, ahol külö­nösen nagy megértéssel és felelősségtudattal kérnek részt a munkából az összes leányok, asszonyok. Szeretném, ha példájukat az egész országban követnék. Örömmel jelenthetem be, hogy az­ ország legelső asszonya, vitéz nagybányai Horthy Miklósné efőméltósága legmagasabb elhatá­rozásából maga állt a női honvédelmi felada­tok végrehajtásával megbízott társadalmi egyesületek élére. Magyar asszonyok, leányok! Most mutas­suk meg a világnak hogy mire képes a ma­gyar nő, hogy mennyire érti meg az idők szavát és mennyire szívleli meg történel­münk nagy nőalakjainak most is felénk su­gárzó példáját. Ne engedjük, hogy ezt a há­borús szolgálatot kötelezővé kelljen tenni. Mutassuk meg áldozatkészségünket éppen úgy, ahogy a múltban apáink és most fiaink, férjeink mindig és mindenkor megmutatták, ha a magyar hazáról van szó. Nagy és ko­moly teljesítményeket várnak tőlünk és mi örömmel vállalkozunk, tudjuk, nagy szük­ség van ránk! Mindenki, aki jelentkezett, az katona lett, felesküdött a szent ügyre és meg­állja helyét rendületlenül. ÉRTESÍTÉSI Felhívjuk Előfizetőink és Olvasóink nb. figyelmét arra, hogy a mai naptól kezdő­­dőleg a „Magyarság” Könyvosztályának eddigi vezetője, Borka Ferenc úr, aki idő­közben önállósította magát, könyvosztá­lyunkat bizományi kezelésbe vette át. Ezzel egyidejűleg „MAGYAR KÖNYV­­­SZOLGÁLAT” Borka Ferenc könyvkeres­kedés címen megnyitotta üzletét Budapest, VII., Rákóczi­ út 30. I. 4. szám alatt. Posta­fiók száma: Budapest 741. Postafiók 94. Telefon: 225—441. A budapesti helyi könyvvásárlások tehát ezen az új címen eszközölhetők, mert a II., Hunyadi János­ út 2. sz. alatti könyváru­­sítást beszüntettük. A vidéki könyvrende­lések a jövőben is Magyarság Könyvosz­tálya régi címén: Budapest 2. Postafiók 55. eszközölhetők. Ilyen módon kívánjuk lehe­tővé tenni előfizetőinknek és olvasóinknak, hogy egyéb közléseik mellett külön posta­költség nélkül eszközölhessék jövő­ben is könyvrendeléseiket. „MAGYARSÁG” kiadóhivatala. II Hogyan jutott el a paksi „Kis Corvin" a sarki fűszeres pultjától a hatalmas üzletház fonáki irodájáig öt alapelv, amely a megtisztuló magyar kereskedelem szilárd pilléreit jelenti, s amelyet minden új kereskedőnek meg kell tanulnia Paks, szeptember hó. Európa újjászületésében felfrissül a ma­gyar élet is s magára találva kisöpri a nem­­zettestből azt a kóros miazmát, a zsidósá­got, amely az elmúlt liberális világban any­­­yira megmérgezte, beteggé tette a magyar­ság szervezetét. A letűnt évtizedek során ez az élősdi fajta a nemzetnek abba a vér­erébe vette be magát legjobban, amelybe élősdi életének fenntartásához legkönnyeb­ben tudta elszívni a lüktető magyar vért­ a kereskedelemben. Éppen ezért legnagyobb és legnehezebb feladatunk ma az elzsidóso­­dott kereskedelem magyar kézbe való át-, mentése. Súlyos, nehéz feladat ez, mert nemcsak a zsidóság kullancsszívósságát és ellenállását kell k­üzdenünk, hanem har­colnunk kell saját fajtánknak a kereskede­lemtől való idegenkedé­se, előítélete és nem utolsósorban néhány új kereskedőnél fellel­hető ama beteges, kapzsi felfogás ellen, amely konjunktúrának gyors meggazdago­dási lehetőségnek látja a tisztuló kereske­delemben való elhelyezkedést. , A magyar társadalom nagyrészének a ke­reskedői pályától való idegenked­és­ ínek rései­ben érthető okokból ered. Az elzsidósodott kereskedelem sokak szemében a nem tisztes­séges haszonnal való spekulációt, a „törvé­nyes csalást” jelentette. Nem érthető azon­ban az az előítélet, amellyel a magyar tár­sadalom nagy része, még ma is lenézi a ke­reskedői pályát. Ma is ott tartunk még, saj­nos, hogy magukat az intelligenciához szá­mító családok gyermekeiket inkább kisfize­tésű­ díjinoknak adják, mint kereskedőnek, mert véleményük szerint az irodában az íróasztal mellett mindenki mindig „úr” ma­rad. A zsidóság saját céljainak megfelelően nagy buzgalommal terjesztgette azt a tart­hatatlan nézetet, hogy a magyar ember nem való kereskedőnek és összefogott erővel igyekezett tönkre tenni azokat, akikben volt annyi erő hogy nekik ellent álljanak. A zsidó hírverés nyomán nem lehet elég­gé nyomatékosan felhívni a zsidók helyére lépők figyelmét arra, h­ogy az új kereskedő egyetlen módon tudja magának a szilárd üzleti alapot megteremteni, a megszerzett bizalommal. Ehhez pedig szorgalmas mun­ka, tudás, legfőképen becsület szükséges. Akkor majd jelentkezni fog az állandó ve­vőkör és a kereskedő nélkülözhetetlen tá­masza, a hitel! Kezdődik a targoncatolással... A folyamatban lévő átállítás során a ke­reskedői pályára lépő fiatal emberek elé példát óhajtunk állítani és a magyar társa­dalom egy részének elfogultságát, téves hi­tét akarjuk eloszlatni akkor, amikor a kö­vetkezőkben leírjuk két magyar kereskedő testvér küzdelmes kereskedői pályáját a tar­goncatolástól kezdve a mai hatalmas áruház főnöki és főnökhelyetteisi íróasztaláig. A szóbanforgó két magyar kereskedő az or­szág egyik legelzsidósodottab­lt, tehát leg­nagyobb konkurrenciájú nagyközségében küzdötte ki magának egész Tolna megyében az első helyet és alapították meg a köznép által immár Kis Corvin­nak nevezett paksi üzletházat. Ha megáll az ember a paksi szent Istvásr­­téren, figyelmét azonnal hatalmas üzletház ízlésesen berendezett, egymásután sorakozó 5 hatalmas kirakata vonja magára. Felet­tük egyszerű felírás: Kis Pál utóda vitéz Kiss Kálmán. Vitéz Kiss Kálmán és József, a két test-­ vér régi magyar kereskedői család leszár­mazottai. Édesapjuknak a mai üzletház sarkán fűszerü­zlete volt. A két fiú kereske­dői pályára lépett és ott kezdte, ahonnan el­­ind­ulva legjobban lehet megismerni az üz­leti élet minden csínját-bínját­ a targonca­­tolásnál. Közben persze mindjét íin­ tanult­a a világháború végeztével mindegyikük mint tartalékos tiszt szerelte le. Harctéri távollá­­tuk alatt atyják p­ikrement , nem sokára el­­is halálozott. Ezzel a két testvér nyakába szakad­t árva, kiskorú testvér nevelésének és taníttatásának minden gondja. A főnök hajnalban négy órakor kel, hogy a piacra érkező árusok rendelkezésére áll­jon. Még csak egy tanoncuk van, de a las­san szaporodó munka elvégzésére egymás­után állanak be az­ üzletbe a feleség s a felserdülő testvérek is és nincs megállás es­te 9—10 óráig. A zsidó üzleti versennyel késihe­gyig menő harcot vívnak és keményen állják a sarat. Tőkéjért egyre nő s már hitel ajánlattal fordulnak hozzájuk a bankok- Versenytársaikkal szemben sikerül megven­ni azt a házat, amelyben üzletük van s 1931-ben nem kis kockázat vállalással meg­vásárolják a mellettük lévő zsid­ó divatáru­­kereskedő, Schwarcz Gyula üzletét is. Köz­ben persze nem fenékig tejfel az élet. Szá­mos csapást kell kiheverniük, amíg a fű­szerüzlet divatáru, majd gazdasági cikkek, festékáru, üveg, porcellán, textil, rövidáru, női divat, kötött-szövött árú, konfekció, játékárú osztállyal rendelkező áruházzá, fej­lődött és verve minden konkurrenciát, a zsi­dóság minden ellenállása ellenére is való­sággal üzleti egyeduralkodóvá vált a környé­ken. Ez évben óriási, emeletes raktárakat épí­tettek, hogy a háború befejezése után újult erővel meginduló hatalmas tömegeket megmozgató forgalomnak eleget tehesse­nek. A mostani háború kitörésekor már negyvenkét község kereskedőit látták el áruval, s az üzlet forgalmával és bővíté­sével együtt nőtt az alkalmazottak száma is, ami jelenleg huszonnégyet tesz ki. Vitéz Kiss Kálmánt közben az eddig tel­jesen zsidó vezetőséggel rendelkező kereske­delmi csarnok elnökévé választják s ezt az új pozícióját a bizonyos oldalról jövő gán­­csosk­odás ellenére az üzletház főnöke arra­ használja fel, hogy a zsid­ó kereskedelem egykori fellegvárát a fajtánkbéli kereskede­lem előretolt bástyájává építse ki. A cég, alkalmazottait szinte családtagok­nak tekinti. A nőtlen férfi alkalmazottak az üzletház hatalmas udvarán, hátul külön épületben „laktanyái” elhelyezésben része­sülnek s felerészben az egyik, fele részben pedig a másik tulajdonosnál étkeznek. Még­­nem volt rá eset, hogy az alkalmazottak fi­zetésemelést kérjenek, mert a cég azt a vég­zett munka alapján a szociális igazság el­veinek megfelelően önmagától adja meg. A becsületességben a legkisebb a konkurencia! A főnöki irodában igen érdekes és a cég üzleti alapelveit képviselő aquarell festmény látható. A kép hidat ábrázol, amely a ter­melők és a fogyasztók partjait köti össze. A híd a kereskedelmet jelképező cég, amely­nek 5 pillére a pártok közt hullámzó keres­let-kínálat állandó folyamából emelkedik ki. A pilléreken a következő felírások olvasha­tók, amelyek egyben a komoly kereskedő alapelveit is jelentik: I. Becsületesség, mert ebben legkisebb a konkurrencia. II. Szak­értelem, mert a tudás oly erő és fegyver, amelyet senki sem vehet el tőled. III. Szor­galom, mert azt nem szívesen utánozzák. IV. Takarékosság, mert minden megtakarított fillér ütőkártya a konkurrenciával szemben­ V. Rend, mert az fél haszon. Ezen az öt pillérein nyugszik a paksi Kis Corvin s ez az öt pillér nem engedte meg­inogni, elveszni azokat a magyar kereskedő­ket, akik nem a készbe ültek bele, hanem saját tudásukkal és becsületességükkel vív­ták ki mai első helyüket a kíméletlen zsidó konkurenciával szemben. Íme, az élő cáfo­lat a zsidók által köztudatba dobott hamis nézetre, hogy a magyar nem való kereske-­­dőnek. A kezdő fiatal kereskedők bátran. Svájci minőség­szerszámgépeket svájci gyári raktárról azonnal szállítok WEILER ISTVÁN szerszámgépkereskedés, Budapest, IX., Lónyai­ utca 15. — Telefon: 185—398. s tanulhatnak a paksi Kis Corvin példájából, aki mindig büszkén hangsúlyozza, hogy mint sarki fűszeres kezdte és komoly ház főnökévé, a kereskedést még mindig lenéző bizonyos körök szavával élve is „úrrá” küz­dötte fel magát. S­ elsőeőri Verekedéssé és lövöldözéssé fajult a mexikói függetlenségi ünnep Madrid, október 1. (Német Távirati Iroda) Mexikóból érke­zett jelentés ,nagy nemzeti verekedésnek jellemzi az ezévi mexikói függetlenségi ün­nepségeket. A jelentés bevezetőül megálla­pítja, hogy a mexkói nemzeti ünnep eredménye sok halott, sebesült és többszáz lopás volt. A Mexikói függetlenségét éltető kiáltásokat végül is pisztolylövések, bot­­ütések, ostor­csapások és készfúrások vál­tották fel. Egy éretlen kölykökből álló banda terv­szerűen minden jól öltözött gyalogjárót megtámadott s azoktól elrabolta tárcájukat és órájukat. A megtámadottak segélykiál­tásait elnyomta a Mexikót éltetők hangja- I igen sok ablaktáblát pisztolylövéssel bezúz­tak a lövöldözők, akik mindent elpusztítot­tak, amit csak találtak. Egy rendőrtisztvi­selőt annyira magával ragadott a nemzeti lelkesedés mámora, hogy fegyverével „csu­pán örömből“ négy embert súlyosan megse­besített és később azt állította, hogy csak a levegőbe akart folyni. A kevésbbé „buzgó“ hazafiak az ünnepi hangulatot arra használták fel, hogy 200 őrizetlenül hagyott lakásba behatoltak és gazdag zsákmányt vittek el. Négy embert teljesen szétdaraboltak. Egy bárban heves összetűzés után nyolc ember megsebesült. Egy képviselőt ellenfelei a nyílt utcán meg­öltek. A kép­viselő „pisztolysegédei“ később az ellenfelek közül kettőt meggyilkoltak. Egy fiatal katona könnyelműségből megölt három embert. (MTI) A SPEJ borzalmas kínzásai egy sátoraljaú­jhelyi bigámia-perben Markov Vladiszláv lengyel állampolgár 1929- ben kötött házasságot egy lengyel leánnyal. Három éve, 1939-ben a lengyel összeomlás után Markov Magyarországra menekült és itt má­sodszor is megnősült. Egy sátoraljaújhelyi ma­gyar varrónőt vett el. Kettős házasságért per­be fogták és most állott vádlottként a sátoralja­újhelyi törvényszék előtt. Vallomásában azzal védekezett, hogy a Lengyelországból később me­nekült ismerősök állításai szerint első felesége a szovjet csapatok bevonulása után a GPU szol­gálatába lépett. Valószínű, hogy idők múltával a bolsevisták nem tartották megbízhatónak, mert 1940-ben borzalmas kínzások között kivé­gezték és ezután kötött másodszor is házassá­got Sátoraljaújhelyen. A bíróság elnapolta a tárgyalást és diplomá­ciai úton megkereséssel fordulnak a lengyel főkormányzósághoz annak hiteles kiderítése vé­gett, hogy Markov Vladiszláv vallomása meg­felel-e a valóságnak. Fotókópia-okmányfénykép, RAD, Andrássy­ út 52. (Mussolini-térnél). Telefon: 116-640. A KÖNYVELÉSI SZAKIRODALOM NAGY SIKERE! Huszár Sándor: AZ ÚJ SZÁMLAREND (A német számlarend magyar vonatkozásai) A vállalati, üzemi és kereskedelmi könyvelés új alap­­veit, a könyvvitel megszervezésének követelményeit tartalmazza ez a nélkülözhetet­len szakkönyv, amely pénzintézetek, gyá­trak, vállalatok, kis- és nagykereskedések leghasznosabb könyve­lési és üzemraciona­zálási kézikönyve. Táblázatos mellékletekkel ARA KÖTVE 4.80 P. Kapható a „Magyarság” Könyvosztályában: Budapest, II., Hunyadi J.­út 2. Postán a könyv árának előzetes beküldése esetén bérmentve szállítjuk.

Next