Magyarság, 1943. március (24. évfolyam, 49-72. szám)
1943-03-03 / 50. szám
Swafta, 1943. március 3. MICHRLift MIT VASSHRT FKflKClflORSgflB a mumt Inas as mit (Mn a wasmit kízihi? Az utolsó kedvező alkalom, amelyet Franciaország még megragadhat , írta: Camille Mauclair Felesleges talán, már rámutatni a fájdalomra és a szégyenre, amelyet a legutóbbi kegyetlen események idéztek elő mindazokban, akiknek még meg volt a francia tisztánlátáshoz szükséges érzésük. Ezek az 1940 júniusánál is elszomorítóbb események a gyűlöletteljespolitikának, a hihetetlen hadüzenetnek és a vereség óta annak az összeesküvésnek voltak logikuskövetkezményei, amelynek részesei egyáltalán nem mondtak le arról, hogy feltámasszák a kimúlt, becstelen uralmi rendszert. A tettek világosabban beszélnek és fölöslegessé tesznek minden magyarázkodást. A körülmények és a felelősség kérdése ugyan még nem eléggé tisztázott, de eljön az idő, amikor majd minderre magyarázatot kapunk. Mindenesetre egy világos: Franciaország teljesen lefegyverzett állapotban van és minden vonalon tehetetlen. Nincs sem hadserege, sem tengerészete és elrabolták tőle egészen a gyarmatbirodalmát is, azt a hozományt, amellyel Franciaország büszkén csatlakozhatott volna az új Európához. Ez az egykor hatalmas állam már a legcsekélyebb cselekvési eszközökkel sem rendelkezik. Csak asszisztálni kénytelen két eszme gigantikus harcában és végül bizakodva megnyugodni a győztes izgalmában. Íme ez a helyzet a maga egyszerűségében és borzalmasságában. Ilyen viszonyok között a hidegvérnek és a tárgyilagosságnak kell uralkodnia az érzelmek fölött. Ha a gyógyulás és a jólét még egyáltalán lehetséges, fel kell tennünk a kérdést, várjon mitől várhatjuk mindezt. Legelsősorban is a nemzeti ébredéstől, amelynek során követni kell a teljes belpolitikai reformot, a bűnös személyiségek haladéktalan eltávolítását és a megértő, de a legkíméletlenebb eszközöktől sem visszariadó új férfiak porondraszólítását. Természetesen ennek a reformnak összhangban kell lennie a külpolitikával, amely csak akkor helyes, ha alkalmazkodik a való viszonyokhoz. Jánk éppen úgy harcol, mint magáért, s azt akarja, hogy megtisztuljunk és felépüljünk. Már két év óta nyújtja felénk a kezét és semmi semm csüggeszti el, sem az árulások, sem a gyűlölet, sem a lehetetlen revansreménységek, sem a bukott politikusok játékai, sem pedig az angolszász rádió hazug fenyegetései. Németországnak lett volna oka reá ,százszor is, hogy elhagyja a türelme, s ő mégis csak katonai biztonságához szükséges nélkülözhetetlen eszközök alkalmazására szorult''”k, s ezeknek a rendszabályoknak szűk ''-rségét olyan udvariasan igazolja, amely nem sérti a francia állam becsületét. Nmetország egyáltalán nincs kötelezve arra, hogy ilyen magatartást tanúsítson. Miért ragaszkodik mégis ehhez az álláspontjához? Elsősorban, mert szenvedélyesen kitart a szabad és minden orosz, vagy angolszász fenyegetéstől mentes Európa eszméjénél, azután pedig azért, mert sajnál minket és többet remél tőlünk, mint amit mi merünk remélni magunktól, továbbá mert hitet akar önteni beleink. A Führer nagyon helyesen körvonalazta a mi helyzetünket mondva, hogy Franciaországban a parasztok, munkások és a polgárok milliói óhajtják a francia-német békét, mint bajaink orvoslására irányuló egyetlen eszközt. Tudjuk, hogy a mi foglyaink túlnyomó többségének, akik hazajövetelüket illetőleg Németország adott szavát lírják — is ez a véleménye. Tudjuk, hogy az a százezer Németországban dolgozó francia munkás, akiknek száma állandóan nő, a szeretetteljes bánásmódnak és a birodalomban található szervezetek nagyszerűségének lesz tanúja. Nyugodtan elmondhatjuk róluk, hogy ezek tudják leginkább segíteni a németekkel együttműködő párisiak munkáját. Soha inkább, mint most... Ami pedig az ellenség által tévútra vezetettek vakságát illeti, nem szabad elfelejteni, hogy minden forradalmat az erélyes férfiak kisszámú csoportja hajtja végre, akiket a tömeg követ, s nekik engedelmeskedik, így a más véleményen lévő elemek, mint komoly erőtényezők nem is jöhetnek számításba. Egyébként maga a rideg valósáig tanúskodik arról, hogy egyedül csak Németország menthet meg bennünket. Az a birodalom, amely Franciaország nagyszerű történelme iránt illő megbecsülést tanusít. Ezenfeül felajánlja még Hitler országa azt is, hogy segít visszaszerezni birodalmunkat és a népek közötti rangunkat. Soha jobban nincs összekapcsolva sorsunk a németekével mint most, amikor a fegyverszüneti feltételek sem állanak már fenn. Ez az utolsó kedvező alkalom Franciaország számára. Belül mindent új alapokra kell helyezni, kívül pedig igent kell mondani Németországnak, vele együtt menetelve. Ha nem, a várakozás — az emésztő romlottság révén — egyenlő értékűvé válik a nemzetiingyilkossággal. gy mi lenne, ha a tengely ellenségei győznének? Meg vagyunk ugyan győződve a tengelyhatalmak győzelméről, mégis nem árt, ha jobban boncolgatva a kérdést, megnézzük, vájjon milyen következményekkel járna Franciaországra nézve a tengely ellenségeinek győzelme. Ez mindenesetre maga után vonná az emigránsok és az árulók győzelmes visszatérését, valamint annak a parlamentarizmusnak felújítását, amely a nemzeti katasztrófához vezetett, a kommunista terror, nemkülönben a zsidók és szabadkőművesek bosszúját, amelynek példáját Észak-Afrikában láthattuk. Tekintve, hogy a lakosság jelentékeny része elszánta magát arra, hogy nem viseli el az ilyen fenyegetéseket, a polgárháború kirobbanása elkerülhetetlen lenne és a zűrzavar állandósulna. Az 1871 évi kommün idején és az 1940-ben történtek elhalványodnának azok mögött, amit látni és megélnünk kellene. Ha az angolszászok érdekükben állónak vélnk , visszaállítani a letűnt rendszert, ez egyet jelentene a leérlelhetetlen gazdasági rabszolgaság megszervezésével. Nézzük most a másik esetet, feltételezve a tengelyhatalmak győzelmét .Mit akar és mit nem akar Németország? Nekünk már nem egyszer megmondotta és ismételte is, amit akar, s nincs okunk kételkedni igazmondásában. Németország nem gyűlöl bennünket, míg ugyanakkor volt szövetségeseink és csalárd barátaink eléggé kimutatják utálatukat velünk szemben. A provokált és győzelmes Németország megsemmisíthette és széttagolhatta volna országunkat, azonban nem szűnt meg megértő és emberies magatartást tanúsítani, s minden alkalmat megragadott, hogy bebizonyítsa tapintatát és nagylelkűségét. Makacsul ismétli Hitler, hogy nem vesztette el a francia-német megbékélésre irányuló reményét, amit az új Európa szempontjából szükségesnek tart A Harmadik Birodalom nem akarja, hogy Franciaországot újból a romlott parlamentarizmus, a szabadkőművesség és a zsidóság igájába fogják be. A mi mérhetetlen szerencsétlenségünkben Németország olyan magatartást tanúsít velünk szemben mint valami pártfogó. Ér Mi történik a kávé hazájában ? Semmi sem eladó — Chilében egy újabb Chile alakult Rengeteg embert érdekel hazánkban mit csinálnak és hogyan élnek Délamerikában azok a magyar telepesek, akik sok évvel ezelőtt elhagyták hazájukat, mert a liberális gazdálkodás kereteiben megélni nem tudtak? Braziliában 33.000, Argentínában 10.000, Uruguayban 3000 magyar él kivéve azokat a zsidó elemeket, amelyek még jóidőben, mikor a Délamerikával való közlekedésnek nem volt akadálya, menekülésszerűen áttették székhelyüket Magyarországból Délamerikába s akik a mi szempontunkból nem számítanak, mert hiszen ezek ott éppen olyan otthonosan érzik magukat, mint a világ bármely más részén. A kérdésre most egy német tudósítás felel meg. Az úgynevezett ABC államok, nevezetesen Argentína, Brazília és Chile magyar és német lakosságának sorsát ecseteli a feltétlenül hiteles tudósítás az alábbiakban: Brazília nem sokkal kisebb egész Európánál, lakosságát 50.000.000-ra becsülik. Argentina ennek egyharmada, 13 millió lakossal és Chile a brazil tér csupán egytizedét teszi ki legfeljebb 5.000.000 lakosai. Míg az első kettő inkább mezőgazdasági értelemben gazdag, a harmadik a bányászatával foglal el igen előkelő helyet a nemzetek sorában. A németség természetesen a legrégibb bevándorlást elemz mindhárom országban. Már több mint egy évszázaddal ezelőtt hívta meg Don Pedro brazil császár a német telepeseket. A magyarokkal együtt a németek is különösen a három déli államban, Rio Grande de Sul, Santa Chatarina és Parana államokban telepedtek meg. Ösztönösen összetartott mindig is Délamerikában a magyar és a német elem. A németek száma Brazíliában több mint egymillió fő. Legtöbbje a magyarokkal együtt gazdálkodó és telepeik a világ legjobban berendezett, legszebb birtokait képezik. Soha brazil államügyekbe be nem avatkoztak. Most meglehetősen éreztetik velük azt, hogy Brazilia a tengelyhatalmak ellenfeleinek táborában áll és hogy az Egyesült Államoknak kell dolgoznia. A termelés azonban nyugodtan folyik tovább s senki sem tud arról, hogy bárkinek a haja szála is meggörbült volna a megváltozott helyzet miatt. Ellenben a Brazilia nyakára szabadított nemzetközi zsidóság és a telhetetlen amerikai ügynökök megkeserítik ezt a lojális munkaközösséget. A zsidók egyre nagyobb tért szorítanak ki maguknak a kormánynál és főtevékenységük az üzleteskedésen kívül az izgatás. A magyar és német elemeknél azonban minden kísérletük hajótörést szenved. Nem sikerül belevonni a telepeseket a napi politikába. Még a háború előtt a Brazíliában élő zsidóság Santosban és Sao Paoloban kommunista zavargásokat robbantott ki. Néhány bevándorlott részt vett ezekben. Meg is fizettek érte, azóta semmit sem hallani róluk. mnmmmmmnmammmmmmmmmmmmmmMma.mn—i—mm.................. Brazíliában mintaszerű iskolák állnak a telepesek rendelkezésére. A legellenzékibb ember sem állíthatja, hogy a magyar kormányok nem viseltek volna elegendő gondot kínnélő véreinkre, a magyar és német kapcsolatok pedig csak megerősítették ezt minden tekintetben. Argentínában sokkal jobb a magyarok helyzete, mert mint tudjuk, ez az állam nem hajlandó az USA szolgálatában mindenét odaadni és háborút viselni. 150.000 német él ott tízezer magyarral szoros barátságban és ültetvényeik az egész ország mintabirtokaiként szerepelnek. Chilében sincs semmi baj. Ott a németek már 1846- ban jelentek meg a délchilei Valdivia területén. Csupa iparos él ott máig is és az a húszezer német, aki ott és a bányászatot igen magas fokra emelte. Magyar csak kevés vetődött oda, legfeljebb ezer fő, ezeknek a gyermekei a német iskolákba járnak, munkájukat, megélhetésüket nem zavarja semmi, a zsidók nem jutnak szóhoz ellenükben és a chilei kormány nagyon ügyel arra, hogy egyszer a háborúnak is vége lesz s akkor megint szüksége lesz erre a sok kiváló szakemberre. Valdiviában, Délchile legfontosabb kikötőjében bár csak egytizede a lakosságnak a bevándorlóti elem, de valamennnyi inári üzemben vezetőszerepet visznek . 1920-ban, a chilei mezőgazdasági és ipari kiállításon Don Ismael Tocornal, az akkori chilei belügyminiszter kijelentette, hogy a kormány legnagyobb örömére a bevándorlottak Valdiviában egy új Mintachilét állítottak fel... Az „Ultimo rincon del mundo”-n, a világ végén, a Cordillerák lábánál békében és nyugodtan él a magyarok kis serege. Visszatérve a brazíliai helyzetre, megállapítható, hogy bár a háborús helyzet meglehetősen nagy áldozatokat és fokomt munkát kíván magyar és német testvéreinktől, s bizonyára nem mentes ez az együttes a zsidóság okozta bosszantásoktól sem, a brazil kormány legalább is jelenleg igen ügyel a bevándorlottak vagyoni és jogi helyzetének érinthetetlenségére. Az USA kapitalistái hiába kellemetlenkednek. Dolgozunk tovább! A helyzet jelenleg megnyugtató, senkinek bántódása nem esik, s ha majd lehetséges lesz a postai közlekedés az ott élő és a városokból tömegével a vidékre vonult magyarság maga is igazolni fogja, hogy a háborúból elég keveset érzett. Magyarország kormányzóját ünnepelték Pest vármegye kisgyűlésén Közeledik a tavasz és gondoskodni kell a mezőgazdasági munkáshiány megszűntetéséről Pestvármegye törvényhatósága kedden délelőtt a Vármegyeházán tartotta márciusi kisgyűlését. A kisgyűlésen Viczián István dr. főispán elnökölt és megnyitó beszédében a kisgyűlés tagjainak viharos lelkesedésétől kísérve a következőket mondotta: — Az évforduló alkalmából emlékezzünk meg — mondotta — arról a történelmi napról, amelyen az ország törvényhozása azóta dicsőségesen országló Kormányzó Urunkat az ország élére állította. Ez a választás is azt bizonyítja, hogy nemzetünket sorsdöntő időkben nem hagyja cserben az államalkotó bölcsesség, mert ez a választás a nemzetet és annak fejét olyan lelki egységbe fűzte, ami egyedül tette lehetővé, hogy a nemzet erkölcsiekben és anyagiakban, sőt területben is a legnehezebb időkben erős és céltudatos fejlődésnek indulhatott. — Az évforduló alkalmával adjunk hálát Istennek, hogy nekünk kiválasztott vezért adott és kérjük Isten áldását az ő dicsőséges munkájára, s arra, hogy ezt a munkáját nemzeti függetlenségünk, szabadságunk és felvirágzásunk végleges biztosításával sikeresen befejezhesse. Isten áldása kísérje Főméltóságú Kormányzó Urunkat és az ő családját a további sorsdöntő időkben is. A kisgyűlés tagjai helyükről felállva, hosszan ünnepelték Magyarország kormányzóját. Napirend előtt Kádas Mihály szólalt fel és szóvátette a mezőgazdasági munkáshiányt és sürgős intézkedéseket kért mert közeledik a tavasz és nem szabad megengedni, hogy a földek megműveletlenek maradjanak. A munkáshiány legfőbb oka, hogy a megyéből rengetegen jönnek Budapestre és a gyárakban helyezkednek el, ahol magasabb fizetést kapnak és a gyárak gondoskodnak ellátásukról is. A kormányintézkedések biztosítani kívánják a mezőgazdasági munkálatok elvégzését, azonban sokan vannak, akik nem hajlandók szerződést kötni. Inárcsi Farkas Elemér megállapította, hogy a mezőgazdasági munkabérek elmaradtak az ipari munkabérek mögött, ugyanakkor az ipari árak magasan állanak a mezőgazdasági termelvények árai felett s ezért özönlik vidékről mindenki lehetőleg a fővárosba. Kérte a főispánt, tegyen lépést, hogy az árkérdést rendezzék az illetékes hatóságok. Kijátszák a rendeleteket A felszólalásokra az elnöklő Viczián István dr. főispán válaszolt. Rámutatott arra, hogy nemcsak Magyarországon, hanem az egész világon tapasztalható a vidéki lakosság városba özönlése. Ezt nagyon nehéz megakadályozni, hacsak vissza nem állítják a jobbágyok röghöz kötöttségét, ami természetesen keresztülvihetetlen. A kormány minden lehetőt megtesz, hogy a mezőgazdasági munkálatokat elvégezhessék, azonban nemcsak a kormányon múlik minden. A termelés biztosítása érdekében kiadott rendeletek szerint a mezőgazdasági munkások kötelesek elszegődni, más munkát nem vállalhatnak. Ezeknek a rendelkezéseknek kell, hogy meglegyen az eredménye, természetesen ott, ahol a hatóságok végrehajtják a rendeleteket és a gazdák becsületesen alkalmazkodnak azokhoz. Minden gazdának kötelessége bejelenteni az illetékes hatóságoknál, ha felmond egy cselédnek, ugyancsak be kell jelenteni azt is, ha a gazdasági cseléd eltávozik. Aki nem engedelmeskedik, a termelést biztosító rendelkezéseknek, honvédelmi munkára fogják ésmunkatáborokba kerülnek. Ahol nincs elegendő munkaerő, azt igényelni lehet és kirendelik a munkaerőket a munkásosztagokból. A közönség jól teszi, ha maga is figyeli a rendeletek végrehajtását és azokat, akik szabálytalanságokat követnek el, fel kell jelenteni. A mezőgazdasági cselédek megrendszabályozása máris eredménnyel járt, kevesebben hagyják el munkahelyüket. Emelt hangon jelentette ki a főispán, hogy sajnos, vannak sokan ezekben a háborús, nehéz időkben, akik kérkednek azzal, hogy kijátszák a rendeleteket és szabálytalanságokat követnek el. Ezek ellen meg kell tenni a megtorló intézkedéseket, mert hazafiatlanság s a nemzet elárulása minden olyen eljárás, amely veszélyezteti a termelést. Fogjon össze a közönség a hatóságokkal, erőteljes erkölcsi köztudatra van szükség ezekben a háborús időkben. A főispán válaszát a kisgyűlés tudomásul vette, majd a napirendre tűzött, közel háromszáz ügyet tárgyaltak le. D* ANNUNZIO SZOBROT KAP D’ Annunzio halálának ötödik évfordulóján a Duce elrendelte, hogy a minisztertanácson terjesszenek elő törvényjavaslatot a nagy olasz költő és katona emlékének szülővárosában történő megörökítésére Az emlékművet a háború után fogják felállítani