Magyarság, 1955 (31. évfolyam, 1-45. szám)
1955-01-07 / 1. szám
Vol. XXX. Évf. — PITTSBURGH Pa. U. S. A. — 1955. január 7. No. 1. szám. A TÁBORNOK ÚR LOPOTT? Egy magyar emigráns-barátunk Párisban felkereste az öreg Szulodkin tábornokot, akit a párisi törvényszék a minap lopás vádja alól felmentett Ez irányitja rá figyelmünket erre az első pillanatban igen olcsóan, érzelmesnek ható ügyre... Barátunk megküldte a fényképeket is, ahol a vádlottak padjára került öreg emigráns generális ledugja a fejét, nem akarja, hogy becsületben megőszült, kilencvenkét esztendős, szakállas ábrázatát a nagyközönség a bűnözőknek fenntartott ketrecben lássa... Megrendítő felvételek ezek valóban! Rémület, szégyen és riadt figyelem tölti el a vén tekintetet: ‘ ‘ csakugyan bűnt követtem volna el?“ A történet közismert. . .Alexander Szubodkin Párisban nagy nyomorban élő öreg emigráns tábornok, — valaha egy cári kozákdandár parancsnoka, egy kiállításon megpillantotta a saját kozák ezrede zászlaját... Ugyanazt, amely alatt a tannenbergi csatában rohamot fuvatott a halálbamenő kozák ezredének. Megbűvölten közeledett az ereklyéhez... Meghúzódott mellette, — aztán, amikor az őrök nem látták, hirtelen lehúzta és keblébe rejtette. Persze, — rajtavesztett. Észrevették, és rendőrt hivattak, bevitték. — Mint közönséges tolvaj került a fogdába, onnan meg a tárgyalóterembe. Az ügyész gépies megszokottsággal követelt súlyos büntetést a köz megkárosítójának, aki hozzá még külföldi is és magaskorú, tehát csinytevésről szó sem lehet... Nem is volt csinytevés! Az öreg generálisnak védője sem akadt. Azt fizetnie kellett volna... Ott ült a bűnözők farekeszében, a riporterek gépeinek kereszttüzében, lehajtott fejjel és várta a szégyen beteljesülését... Akkor ugrott fel a padsorokból az önkéntes védő, Franciaország egyik leghíresebb ügyvédje, — Moro- Giraffi: “Ennek az öreg katonának, — mondotta a többi közt, — nem maradt más, csak a becsülete! El akarják az urak élete alkonyán azt is venni? Azt akarják, becstelenül távozzék ebből a világból?... Ennek a katonának nem a keze, hanem a szíve vette el azt a zászlót!ó, negyvenéves korában, a tannenbergi csatában mint kozák ezredes, a csata egyik hőse volt...“ A francia lapok sokat írtak a beszédről és a nyomában támadt megrendülésről. Anatole France híres könyvét emlegették, Bonnard Silvester vétkéről, az öreg bibliofil tanáréról. — ő a betű és régiség iránti szerelméből könyvet lopott a könyvtárból... Csak egyet felejtettek el kihangsúlyozni a tábornok esetében: Szubodkin tábornok sorsa az antibolsevista emigráns-tragédia. “Bűne“ az évtizedek óta hiába várakozó emigráns katonának szinte eszelős vágyát is jelképezi. A vágyat a napcsoktalan zászló után, vágyat az után, hogy egyszer vége legyen már a kopott civilben, koldus módon járt Kálváriának és újra kibontsák a régi zászlót.... Szubodkin tábornok szegénykonyhán élt Párisban, mindenből kikopott már, olyan szegény volt már, mint a templom egere. S eközben úgy ábrándozott a felszabadulásról, mint mi mindannyian. Szubodkin tábornok soha senkit nem károsított meg életében egy krajcárral sem. Nem gondolt üzletre, meggazdagodásra. Anynyi év alatt, talán el is kopott benne a haza képe. Kocogott a párisi utcákon ide-oda, mint egy kísértet. De, amikor ezrede zászlaját meglátta, egyszerre feldúlt a lelkében minden. Egyszerre minden eltemetett szellem feltámadt. — Ki tundja, talán még a kürtöket is hallotta, talán még azok is megszólaltak, amikor a zászló felé nyúlt... Szubodkin tábornok egy pillanatra már át is kelt a ‘vasfüggönyön* * * és hazafelé tartott, amikor ‘bűntettét' elkövette... ^ Ártatlanabb ember még talán soha sem került a vádlottak padjára, mint éppen ez az öreg katona. — Nem Bonnard Szilveszter ő, nem szent dilletáns, nem élvezetek megszállottja.... Csak az otthonunkban oly kényesen ülő franciák ezt nem látják, nem is értik s nem is érzik. Az ő riportereik egy érdekes, különös csodabogárról írnak. A budai Vár legendás hősének RÁTZ TIBORNAK halála. Budavár ostrománál legendás híre támadt vitéz Rátz Jenő, volt honvédelmi miniszter és Vezérkari főnök fiának, Rátz Tibornak. A hős fiatal tiszt már Tordánél úgy behatott nehéz motoros ütegévelaz oroszok arcvonala mögé, hogy a magyar és német hadijelentés a hőstettet külön it kiemelte... Buda ostrománál is többször áttört tez ostromgyűrűn. Ki die járt egy nehéz páncéloson és foglyosokkal tért vissza, elfogott magyarokat szabadított ki. Az oroszok úgy féltek tőle, mint valami kisértettől. A LEGENDÁK... A neve körül keletkezett legendák a Vár eleste után sem csillapodtak le. Volt, aki úgy tudta, hogy a vörösök egyenesen Szibériába vitték. Mások, az országban látták, itt-ott. A kecskeméti fogolytáborból kikerült több szemtanú a kialdoklását is elmesélte. A Rátzcsalád egyetlen szabadlábon lévő tagja a fiatal hős édesanyja természetesen semmit sem tudott halála hiréről. Ő napilap után várta haza, — ugyanúgy, mint börtönben lévő férjét és leányát.... A SORS KEZE... Mert kevés magyar családot ért el a Sors keze annyira, — mint Rajzókat, ezt az igazán a nemzet eszményieiért élő nagy katonacsaládot. Ismeretes, hogy vitéz Rátz Jenőnek, a nagy katonai bölcselőnek, annyi kitűnő magyar vezérkari tiszt nevelőjének, a hadiakadémián előadott munkáját, a Máméi csatát, itt, az USÁ-ban is egyes hadiakadémián kötelező olvasmánnyá tették. Ellenségei is nagy megbecsülésben részesítették ezt a nagy magyar katonai elmét. Mindez természetesen nem gátolta meg, sőt inkább buzdította Rákosiékat, hogy a volt magyar honvédelmi miniszterta háború végén, mint “elsőrendű háborús bűnöst” kikérjék. A népbiróság életfogytiglani börtönre ítélte. A gyűjtőfogházból Hartára került az ottani fegyházba. És ott halt meg. Fogolytársai sokat beszéltek mély vallásosságáról. Éjjel-nappal Szent Ágostont . a Bibliát olvasta a fegyházban. Úgy készült, nyugodtan s megbékülten a halálra. APA ÉS LEÁNYA A GYŰJTŐFOGHÁZBAN Vele együtt kérték ki a pesti kommunista hatóságok a leányát, Rátz Erzsébet írónőt is. Őt a népbíróság hét évi fogházra ítélte. Egy ideig a gyűjtő fogházban együtt ült apjával. A vasárnapi istentiszteleteken mindig látta egymást az apa és szeretett leánya. A fogházban alkalmazott kommunista spiclik persze felfigyeltek ezekre a néma találkozásokra is és csakhamar szét is választották őket. Rátz Erzsébet Mária INGYENES A newyorki Magyar Irodalmi Kör által fenntartott egyetlen ingyenes hétvégi magyar iskola,amely önkéntes tanárokkal, kizárólag magára utalva folytatja nemzetmentő munkásságát, a közönség élénk érdeklődése mellett tartotta meg karácsonyi ünnepségét a newyorki Árpád teremben. Az amerikai himnusz és a magyar hiszékek eléneklése 11 után a Kör és az iskola vezetőségie nevében Somody István méltatta a magyar iskola fontosságát New Yorkban és beszámolt a város más kerületeiben is felállítandó iskolák terveiről, a kulturális, sajtó és iskolai kérdések fokozatos támogatására buzdítvaa közönséget. A szép műsor után a jelenlévők hosszasan ünnepeltéka műsoron szereplő növendékeket és az iskola, valamint az Irodalmi Kör vezetőit, Bodán Margitot, a Kör elnökét, majd Balogh Lajost, dr. Török Lajost és Somody Istvánt, az iskola vezetőjét, akik New York magyar gyermekeknek példaszerűen vezetett, eme hétvégi otthonát életre hívták. * magyar iskola New Yorkban Közelgő események JAN. 21-én, pénteken este a hazelwoodi Magyar Házban színházi est lesz! FEBR. 4-én este „Magyar művelődésünk Útja“ c. est a Magyar Házban FEBR. 6-án presbiteri vacsora a homesteadi magyar református egyháznál. Nosztrázra került, a közönséges női bűnözök közé. Büntetése letöltése után azonban (Folytatás a 2. oldalon) Újabb, közvetlen hangu írás a „Havas-ügyben” — MOST “KIFIZETTÉK“! — Szalay Ferenc dugesnei előfizetőnk, régi amerikás magyar ember, volt ungvári lakos, — felháborodott hangú levelet irt a Szerkesztőségnek, — amelyben a többi közt ezeket írja: . .“...már engem és több olvasót is kezd háborgatni ennek a valamiféle ‘Havas Emilnek’ m esete. Annak Magyarország-és magyar-ellenes cikkei. Ha ő nem magyar, akkor hagyjon nekünk békét. Ha neki úgy tetszik, akár fel is akaszhassa magát, csak minket ne háborgasson és ne gyalázzon...“ * * * A levelet egyébként, amely a fentieknél még súlyosabb kitételeket is tartalmaz (!) — elküldtük Holtky Károlynak, ‘kiértékelés* végett... Szerk. FELHÍVÁS! Tisztelettel felhívjuk a Pittsburgh Egyesült Magyar Fegyházak és Egyletek Nagybizottságába tartozó testületek szíves figyelmét arra, hogy az 1955. évre megválasztott kiküldötteik nevét és címét minél előbb adják tudtára a titkárnak. (címe: John J. Tóth, P. O. Box 5589, Pittsburgh 7, Pa.) A Nagybizotttság idei első gyűlését 1955. január 23-án, vasárnap délután 8 órakor tartja a pittsburghi Magyar Házban. — Kérjük a kiküldöttek szives megjelenését annál is inkább, mertaz 1955. esztendőben működő tisztviselőket ez a gyűlés választja meg és más fontos ügyben is dönteni kell. T. Kovács György, elnök. — Tóth J. János, titkár.