Magyarság, 1967 (43. évfolyam, 1-48. szám)

1967-01-06 / 1. szám

2. oldal 1967. január 6. No. 1. szám. — A Hungarian Weekly Newspaper toe Mining and Industrial area of the United States of America — (Established in 1925)_____ — Megjelenik hetedként: szept.-től jún.-ig; kéthetenként: júl.-aug.-ban — — Issued weekly September to June; by­ weekly July and August — Jenő Szebedinszky, Editor & Publisher Szebedinszky Jenő, szerkesztő és kiadó SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: 200 Johnston Avenue — Pittsburgh, PA., 15207 Szerkesztőség-Kiadóhivatal telefonszáma: 521-6566 (Code Area: 412) — Pannónia nyomda: 5403 2nd Ave., Pgh., Pa­, 15207 — C- 421-6544 — Minden postai küldeményt erre a címre kérünk: All correspondence should be mailed to: “MAGYARSAG” — P. O. Box 5649, Pittsburgh, PA., 15207 (“Special delivery” : 200 Johnston Avenue, Pittsburgh, Pa., 15207) Cikkek, melyek íróik névaláírásával jelennek meg nem egyeznek meg feltétlenül a Szerkesztőség álláspontjával! — Felkérés nélkül be­küldött kéziratot nem őrzünk meg és nem küldünk vissza! Minden olyan levélhez, mely személyi vonatkozású és annak írója választ kíván, — választ­élyeg mellékelését kérjük! — Címváltozás esetén idejében ké­rünk értesítést, az új “ZIP”számmal együtt! Címet nem­ adunk tovább! Előfizetés egy évre: $ 5.00 — Subscription rate: one year: $5­00 — Külföldre (hajó-postán) évi előfizetés: $6.00 — * Légiposta példányonként Európába: 45 cent, Délamerikába: 30 c * CSEKK és MONEY ORDER kitöltése: “MA G Y A R S A G ” . Second-class postage paid at Pittsburgh, PA. tnrmr­ nrinnnrowinnrinrrraTrinnnnrrtr^^ Erről—Arról íLSUUUUUULfiJiJUULgJULSLB-fi-SLgJ REMÉNYIK SÁNDOR: Nehéz homályba... Nehéz homályba kúszik a jövő, Mint szürkületkor erdőben az út, Aki bemegy, nem tudja merre jut S nem tudja, ki lesz, aki szembe jő. Tán a Balsors lesz, tán a Jószerencse, Talán törpe lesz, talán óriás, Talán lidérc, ki tőrt vet, vermet ás, Talán angyal, hogy lelkünk égbe mentse. Megyünk, eltévedt gyermekek, vakon, , Előttünk fel-felmordul a vadon, A szélben száraz levél kavarog. Legyen az erdő akármily sötét, Csak el ne engedjük egymás kezét, kitett, anyátlan árvák, magyarok. * VIGH J. SÁNDOR HŐSI HALOTTJA Amerika magyar­ságának. — Az elmúlt héten már ötvennél több volt azok­nak a magyar ifjaknak a száma, akik életüket vesztették a vietnami háborúban. — Most kapott értesülésünk alapján, (Bötykös Sándor küldte Print-ből), — december 19-én Viet­namban hősi halált halt Vígh J. Sándor 20 éves magyar ifjú. — A szülők, Vígh J. Gyula és felesége 1950-ben jöttek ki az USA-ba. A boldog családi otthonból, ahol hét gyermekükkel osztották meg az élet napsütését, és viharait, most egy gyer­mek eltávozott, — örökre. A jó Isten adjon nekik vigasztalást s az ifjú hősnek pedig örök­ nyugalmat. — Vígh J. Sándort december 31-én temették, hősi halottá megillető katonai gyász pompával és igen nagy részvéttel Grand Rapids, Michigan­ban. A magyar bajtársak nevében Kocsondy Zoltán honfi­társunk búcsúztatta a megdicsőültet, majd a jelenlévő nagy­számú magyarság a Magyar Himnuszt énekelte. — Ifjú magyar Testvérünk, emléked megőrizzük! IUs ÚJ DÁTUM! — Az MHBK pittsburgi csoport­ja nem jan. 14-én, hanem előző napon, jan. 13-án, pénteken este tartja értekezletét a szokott helyen! M­EGJELENIK F­ü­r­y Lajos legújabb regénye a KÖD 7. és II. kötete. Első kötet ára: $3.00. II. ára $2.00 Megrendelhető az összeg beküldésével egyidejűleg: P. O. Box 16054, Washington, D. C., 20023, U. S. A­ Kapható a “GYÖNGYKALARIS” is dr. Fabó László címén: 22 Hanock St, San Francis­co, Calif. — “KORTÁRSAIM” címmel lapunk legelső 1967- es számában kezdjük meg Fü­ry Lajos írónk leg­újabb novella-sorozatát! — Minden héten egy-egy még soha sehol meg nem jelent, friss írás kerül így a MAGYARSÁG I. Előfizetőinek asztalára. Kérem, fogadják éppen olyan szeretettel, mint az eddigieket, melyekkel éveken át kedveskedtünk Olvasóinknak! — Ajánlatos a novellák gyűjtése is! — Új Előfizetők­nek szívesen megküldjük utólag is ezt a példányszá­mot, — amíg futja belőle. — "GYENGESÉGEMMEL DICSEKSZEM..." - Ez az Ige jutott eszembe, amikor elhatároztam, hogy megírom ked­ves Előfizetőinknek, hogy 1966-ban egyetlen egy Szám sem maradt ki, — a MAGYARSÁG mindig megjelent! — FÁBIÁN BÉLA temetése nagy részvéttel ment végbe december 30-án New Yorkban az izraelita szertartás szerint. Migt Varga Béla és a­ Free Europe számos tagja mondott búcsúbeszédet a halott felett. — Jó, hogy hozzám jött ezzel a betegséggel! — De, miért, — kedves doktor úr? — Nagy tapasztalatom van benne. — Már húsz éve en­gem is kínoz kegyeltlenül... —O—0 O—O—O— Az érzékeny embert fölösleges külön megbántani, — mert anélkül is megsértődik.... Egy kiscsekész válaszolt a vizsgakérdések során: — Hogy nevezzük a legrégibb magyar népdaltípust? — P­entagon. ANYAGTORLÓDÁS miatt több cikk kimaradt! Tudja-e Ön, hogy Amerikában január a tojás­ hónapja? MAGYARSÁG » Az első világháború első ka­rácsonyának vigíliája.. . több mint fél “progressiv" (és mi­csoda progresív!) évszázadá­nak emlékködén át valahogy eképpen bontakozik elém... Előbb azonban szaba­d­ le­gyen megkövetni az i. t. Ol­vasót, most az új esztendőben, egyben az egész évre, amikor ‘saját­ históriával” hozako­dom elő. Hiába, a muszáj, még korunknak legdemokratikusabb pillanataiban is csak úr és nem elvtárs.... Hátul a kertben az ecetfák ágain a varjak a reggeli köd­ben a szokottnál tovább gor­­nyadoztak, mielőtt kirepültek a határba. Ami az öregek sze­rint havazásra való időfordu­lást jelent. A konyhából a frisse­n sülő kalács illata vi­dáman áramlott ki, a kinyíló ajtón a máktörő tompa puffo­gásával, a rézmozsár és a hab­verő csengésével. Az utcákon pedig itt is, ott is bekötött­­fejű, felkötött karú, vagy mankóval bicegő katonák még a régi, békebeli, nem csuka­szürke egyenruhában, nehezen kimondható és ismeretlen szer­biai, galíciai falukról beszél­gettek az őket szájtátva hall­gató, tisztességgel legyen em-­­lítve “büdös civileknek”. — A szentestei gyermeki izgalom már igen előre vetette fényét, s az ebéd nehezen csúszott le. Délutánra sűrűn hullani kez­dett a hó és mikor végre vala­­hára megszólalt a csengő, a­­mely jelezte, hogy nálunk is járt az Angyalka, szívszorong­va siettem az apró gyertyák fényétől világló karácsonyfa felé, hol — biztosan akadt más is, — számomra ott feküdt szép búzavirágkék vászonköte­tében Rákosi Viktor “Hős fiúk" c. novelláskötete. Mint minden halandó bűn­ben Születtem és mint sokak mások, abban a bűnben is, hogy igen szeetek olvasni.— Még a vacsora előtt elkezdet­tem az új ajándékkönyv olvas­gatását és csak szigorú szülői parancsra hagytam abba, — olyan késő tájt, amikor már beharangoztak az éjféli misére. Mielőtt elaludtam volna, felvillanyozott képezeletem ott járkált a sztrecsnói tetőn hol csak piros virágok teremnek, az ácsi, a komáromi sáncok­nál a sols dobosokkal, az iskola padjaiból háborúba sereglett "hős fiúkkal”, Vízaknán, és Fehértemplomnál. — És igen rossznéven vettem a gólya­­madártól, miért késlekedett velem oly annyira, hogy va­káció végeztével ne a Hl.-ik elemi iskola padjaiba kelljen beülnöm, —hanem legalább is lennék már 15-16 esztendős, hogy le ne késsek mindarról, amiről az időtájt az újságok ír­tak: az emberek hol büszkén, hol aggodalmasan maguk elé nézve beszéltek mindenfelé. Az ember, — hajdúsági ér­tel­mmezésbe­n a férfi, (mint a­­hogyan a gyerek az fiú, a töb­bi az csak lány, vagy asszony) — harcra, küzdelemre szüle­tett! Az meg irodalomtörténeti tény, hogy Petőfi lantja szed­te versbe, az “egy gondolat­ot. Mely száz, olyan 20-30 kö­rüli ifjú közül­­— gerenda­törés idején — legalább is úgy kilencvenkilencet bánt!... A “többet ésszel, mint erő­vel" felfogás és nézet nem az ifjúság bűne, hanem az a koro­sabbak, a tapasztaltabbak e­­rénye. “Behívójegy égetők”, — a “pelyhes állú pacifisták”, — a “lelkiismeretük szerinti bé­ke­­barátok” eseteiben beszélhe­tünk ifjúkori elhülyülésről, a­­vagy veleszületett bárgyas híz­ről; ez mind kivétel. Az igazi ok: beépített társutas, kellően képezve, alaposan megfizetve . Itteni szokás szerint sok-sok karácsonyi kártyát hozott ez évben is a postás számomra. E kártyaváltás, tekintsünk el a piszkos üzleti oldalától, egy percre, a takaros, szép szokás és amellett hasznos is. Isme­rősről, barátról, ha máskor nem, esztendőben egyszer hal­lunk valamit. Hallunk, nem puszta, kandiságból, szemeink­kel, füleinkkel, de szívünkkel és szeretettel! Az idei kártyák között, me­lyeket szeren­csés lehettem, mint nekem szólót kézbevenni, többen­­,s ilyesmit olvashattam. Sanyi most hajózik, mint a­­meikai katona Vietnam felé, sokat aggódunk, még többet imádkozunk érte.” Vagy:­­­­' Gyuszi egy kaliforniai kór­házban fekszik sebesülten. — Hála Istennek túl van a nehe­zén, talán az ünnepekre, mint lábbadozó haza is jöhet.” — Máskor: "...fél esztendeje van már Vietnamban, hová, mint tényleges, önkéntes jelentke­zett. Az ősszel főhadnaggyá lé­pett elő. Sokat imádkozunk érte.” — Olvasom, olvasom ezeket az aggódó szülői soro­kat és messze a trópusi dzsun­gelek páratelt miazmás leve­gőjébe ott látom lelki szemeim­mel ezeket a hős fiúkat , áll­va keményen a sarat a gráni­­con, mint apáik, egykoron a Don kanyarban, a “véres Visz­tulánál”, Piavénél, vagy az ojtozi szorosnál, még koráb­ban Nagy Sarlósnál, Piskinél vagy Segesvárnál és ne tessék álszenteskedő szemforgatásnak venni, így van ez s­imára ösz­­szekulcsolódnak utjaim! Buta beszéd, ostoba állítás az, amikor azt mondják, hogy a politika és a rókupeckedés hasonlatos fortélyoskodás. A legszemenszedettebb és válo-fHWStrtAtAfl­fi old­almi ! 1967. január 6.

Next