Magyarság, 1970 (46. évfolyam, 1-47. szám)
1970-01-23 / 4. szám
4. oldal (Folytatás az előző órdékel tünk volna meg. Ha így jártunk volna el az elmúlt évben, 10,000 amerikai életet takarítottunk volna meg. Hány további amerikai életet fogunk elveszíteni azért, hogy 1970- ben győzelem helyett, — tárgyalni fogunk?? —• Miért van az, hogy sem Eisenhower, se Kennedy, se Johnson és most Nixon elnök se, — egyikük sem alkalmazott egy ilyen pozitív politikát? — Vájjon elnökeink nem szabadok, hogy parancsot adjanak amerikai csapatoknak hogy győzzenek, vagy hogy pozitív terveket dolgozzanak ki egy győzelem útján elért béke irányába? Miért kell az, hogy népünk az amerikai férfianyag állandósított vesztesége miatt szenvedjen?” (E 10002) GÖRBEKÉP: Szép élet a katonaélet... Aki ezt tagadni meri, az vagy a pékeknél szolgált, vagy az utcaseprőknél, — és mint ilyen, katona sem volt. Amikor vagy jó harmincöt évvel ezelőtt katonaládámmal megjelentem a fehérvári régi tizes laktanya híradókörletében, török százados úr, korábban is atyai jóakaróm összecsapta a kezét és így szólt a körülötte álló tisztekhez: — Készüljetek el minden rosszra, mert megjelent az újásgíró! , Dehát még korai volt a készülődés,mert alig bújtunk be jól-rosszul az angyalbőrbe, máris útnak indítottak bennünket a kelenföldi Károly-laktanyába, hogy egységes híradó kiképzést kapjon az ország minden híradóosztályának karpaszományosa. Az egység kezdetben körvonalakban sem mutatkozott, legfeljebb abban, hogy nyomban huszonegyezni kezdtünk és Martonváásárnál komáim majdnem minden pénze hozzám vándorolt, mire megrohamoztuk a vasúti vendéglőt és elfizettem a nyereményt, még a mozdonyvezetőnek is küldtünk egy nagyfröccsöt. — A kiszállásnál még a nagymamáját is elátkoztuk annak, aki a karabélyt kitalálta, mert minduntalan a nyakunkba csúszott és a tusába belevertük a térdünket. A szurony pedig derekunkon mindenütt lógott, csak éppen a helyén, az oldalunkon nem. Javában füttyögettünk a kelenföldi állomáson satifikáló leánykáknak, amikor ránkcsapott a derült égből a ménkű. Bella szakaszvezető személyében, akiben későbbi szolgálatvezetőnket tisztelhettük. Helyszűke, — no meg közszemérem elleni vétség — miatt nem ismételhetem meg három és fél évtized távolságából sem a fogadószavakat, amelyekkel Bella szakaszvezető úr megtisztelt bennünket. A katonaélet nem volt sem jobb, sem rosszabb, mint amilyen lenni szokott . . . Már vagy négy-öt hét telt el és az első kimenő előtt álltunk, azaz arra számítottunk, hogy az az utolsó szombatunk a laktanyában, tehát nagyvígan tértünk vissza a hodályméretű szobába, ahol kétoldalt 12-12 vaságy sorakozott, husznötödik lévén Gabai őrvezető úré, aki szobaparancsnoki minőségben tanyázott velünk. A közös mosdó a folyosón volt, a mi szobánk és a másik szoba bejárata között. Velünk a budapesti osztály karpaszonyosai voltak, a szomszéd szobában a miskolciak és a szegediek lakoztak. Aztán úgy kezdődött az egész, hogy valaki valakit lespriccelt a mosdónál, mire az visszaspriccelt. Aztán újra spricceltek, majd megint visszaspricceltek és félóra múlva dúlt az ádáz csata. Csajkákból, rohamsisakokból s gázálarc-tokokból folyt az öntözködés, majd megrohantuk a szomszéd szobát, ámde azok befogták az ajtót Mi kívülről nyomtuk befelé, az ajtó meg elkezdett emelkedni a pántvasakon felfelé, aztán azt vettük észre, hogy alattunk kapálózik Miskolc és Debrecen híradófiatalságának a virága. Lerángattuk a fejrészüket, és izgalom nélkül önötztük őket, de az ágyakat is. No, ők sem maradtak éppen adósak és kinek a feje búbján, kinek meg a szeme táján keletkeztek némi daganatok. Mert a rohamsisakkal retteneteseket lehetett ütni. Dehát játék volt mindez, igaz, kicsit katonásan kemény játék. . . Ebben a pillanatban iszonyú hang üvöltötte kívülről, hogy "Vigyázz!" — Vigyázz, ha jön a vonat! — ordította vissza Hauer Karcsi, a ferencvárosi birkózó és valamelyik miskolci, vagy debreceni kománk úgy repült kifelé az ajtón, mint a darumadár. Csak éppen szárnyak nélkül és nem kiúgatott. Az ordítás elnémult, mert a kihajított éppen elibe találta Bella szakaszvezetőt, hogy mindketten a földre hemperedtek. Karcsi kománk meg kirohant a vízcsaphoz, kikapta az egyik kezéből a szoba felmosóvödrét s a feltápászkodni készülő Bella szakaszvezető úr fejébe húzta. Vízzel együtt. Csak amikor a szakaszt vezetői kobakról lekerült a vödör, állt helyre a megtépázott rend... Hauer Karcsi rohamsisakban és nyakába kötött viaszos zöld ágyvászonnal merev vigyázzban állott Bella szakaszvezető úr előtt. Mintha mindketten nyársat nyeltek volna, olyan meredt szennel nézték egymást. Szolgálatvezetőnkből egyetlen szó sem tudott kitörni, olyan düh rázta, majd megfordult és elrohant az iroda felé. — — Ezt még megkeserülik az urak! - kiáltotta és a századiroda döngve csapódott be utána. -— Mi, az urak, pedig egymásra néztünk, aztán kitört belőlünk kórusban a röhej. Másnap reggel az egész karpaszományos század ott sorakozott a főépület előtt. Endrédy Somogyi Ákos főhadnagy úr idegességében már vagy tizedszer ejtette le a monoklit, amikor megkérdezte: — Ki húzta bele a vödröt Bella szakaszvezető úr fejébe? Lépjen elő! A sor megizdult és egyetlen kemény lépéssel Hauer Karcsi lépett ki. De vele együtt még vagy tizenketten: valamenynyien a ludovikások. — Csak egy lehetett!— kiáltotta a főhadnagy úr. — A többi visszakozz! De hogy ott álltak mozdulatlanul valamennyien tizenhárman, újra parancsszó hangzott: — Ludovikás növendékek visszakozz! Romáink azonban álltak tovább rettentő ábrázattal, — mint a cövek. — A ludovikás karpaszományosok a második emeleten vannak. Lépjenek vissza, mert ők nem lehettek. Néma csend. — Úgy? Hát akkor az egész század harminc nap laktanya fogságot kap, a legközelebbi szombat déltől számítva. Mi, többiek, kissé hüledeztünk, de nem a harminc napért, hanem azért, hogy a ludovikások micsoda remek gyerekek voltak Amikor fenn voltunk a körletünkben, lejöttek mind a tizenketten hozzánk és egyikük így szólt: A vödör mindnyájunk nevében került Bella fejére. — Ha elmondtuk volna, hogy mit akarunk, biztosan lett volna köztetek olyan, aki elkottyantja a dolgot. Hát azért nem szóltunk senkinek sem, csak magunk között beszéltük meg. És kezet ráztak mind a tizenketten elsősorban Hauerrel, aztán valamennyiünkkel. A szolgálatvezetőt mindnyájan egyformán utáltuk, mert mindig kitalált valamit a bosszantásunkra.... Tizenöt év múlt el aztán .. . A génuai kikötőben az “USO di MARE” nevű hajó kivándorlókat vett fel, akik elhagyták az öreg földrészt. Feleségem a kisfiamat a karjában tartotta, a lányunkat kézenfogva vezette, magam pedig két kézicsomaggal birkóztam. Beléptünk a hajóra, amikor megszólalt egy hang: — Nicsak! Az újságíró! Azzal Hauer Karcsi esett a nyakamba, hogy majd összerogytam a csomagok alatt. Csak ide a szomszédba, Chilébe ment. (Azóta továbbvándorolt az USA-ba...) A hajóút alatt vagy tízszer is elmeséltük egymásnak a vödör és Bella szakaszvezető esetét, felemlegetve név szerint mindenkit, akivel együtt rúgtuk a Károly-laktanya köveit a díszlépés tanulása alatt. Hát tessék mondani, néha nem valóban görbe képeket teremt a sors és nem minket állít be főszereplőnek? (Kurhus) (ACaribi Újságából.) Dr. Tokay László: “KULTÚRA és civiizáció” című könyve kapható a MAGYARSÁG Kiadóhivatalában Ára: $6.00 A legnagyobb Önmegtartóztatás kell ahhoz, hogy beszélni hagyjunk másokat . . . a “MAGYARSÁG” “Más, mint a többi!" ADY ENDRE ANGOLUL Komoly irodalmi esemény .* Ady Endre versei angolul/* Az 500 oldalas, illusztrált* műben a költőnek 354 versei van szép angol fordításban.* A bevezető és fordítás Anton N. Nyerges, amerikai diplomata-költő kétévtizedes munkájának eredménye. Ez a szép, és értékes könyv rendkívül kedves ajándék, bárki ,neki Ára: $10.00 Megrendelhető: HUNGARIAN Cultural Foundation Inc. P. O. Box 16 Buffalo N. .Y. 14225 I MIELŐTT csomagot — pénzt — orvosságot küldene Magyarországra kérje a SEBŐK TRAVEL SERVICE, Inc. ( Dr. Fiedler Kálmán) SZAKTANÁCSÁT — Hálás lesz érte!— * MAGYARORSZÁGI UTAZÁSOK ELŐKÉSZÍTÉSE * Hajó- és repülőjegyek! — Rokonok kihozatala! — Hiteles fordítások! Ingyenes tanácsadás mindem magyarvonatkozású ügyben Írjon azonnal!!! 561 Diversey Pkwy., — CHICAGO, IL., 60614 A Telefon: (312) 4 7 7 -1 4 8 4 MAGYARSÁG 1970. január 23. RARICK - IZMUSOK KIVONATOK John R. Rarick louisinai képviselő BESZÉDEIBŐL “Trade With Red China — and Christian Credo' címen John R. Rarick louisinai képviselő ezt mondotta a washingtoni Házban: — “Az elnöknek s a külügyminisztériumnak legutóbbi nyilatkozata, mely egyoldalúan szankcionálja a kommunista Kínával való kereskedelmet, — csupán mint a nemzeti “ellenséggel való kereskedelem”-külpolitika interpretálható... — Az adminisztárciónak ezen “kommunizmussal szembeni enyhe” politikája hatalmas hasznot hajthat a nemzetközi iparosoknak s kapitalistáknak, — de minden, szabadságát tisztelő amerikai számára egy ocsmány dolog. — —• Sok amerikai azt gondolja, hogy mi a kommunizmus (Folytatás a következő oldalon)