Magyarság, 1971 (47. évfolyam, 1-48. szám)

1971-11-26 / 43. szám

V­ol. XLVII. évfolyam 1971. november 26. No. 43. szám. Egyes szám ára: 15 cent Hi -e k A GYŰLÖLT MAGYAROK óia Szitnyai Zoltán 918 november 13-ika volt. P­rágában, már két hete, a cseh nemzeti tanácsé volt a hatalom. Visszaszerzett nemzeti önállóságtól mámoros tömegek hömpölyögtek a Vencel-téren, a tizenhat ívű Károly-hídon címeres fogatok, gépko­csik robogtak történelmi múltú főnemesek hosszú sorával, a hétszázéves királyi Hradzsin felé, hűség­nyilatkozatot tenni az új hatalom urainak. A szívek mélyén, pórban, nagyúrban lángra­­lobbant az évszázadok óta senyvedő parázs. Minden más érzelmet felülmúló öröme az önálló állami lét­nek, amely elérhetetlen álomnak látszott a fehérhe­gyi csata óta. A­z események hasonló hangulatot korbácsoltak fel és az Osztrák Házhoz való alattvalói hűséget a haza új fogalma váltotta fel a Habsburgok legősibb tartományaiban is. Bécsi ringeken felvonuló töme­gek tüntettek a dinasztia ellen, megalakult a nemze­ti tanács Bécsben is és november 12-én, a “rebellis”­­nek ócsárolt magyarokat megelőzve, oly mélyreható jogfosztással kiáltották ki a köztársaságot, hogy az utolsó ausztriai császárnak majd fél évszázadig kel­lett várnia arra, hogy beléphassen abba az ország­ba, melynek az állami létét az ő­rsi teremtették mesr. A magyar­országi forrongások még nem irá­­nyultak a király és a királyság intézménye ellen Az őszirózsás kirobbanás másodnapján miniszterelnök­­ké kinevezett Károlyi Mihály ugyan esküje alóli­­fel­mentését kérte és kapta meg távbeszélőn, a követke­ző napon, de a királyság intézményét még nem szün­­tették meg a magyarok. Ők voltak a dinasztia utol­só reménye. Talán még nem veszett el minden. Hát­ha jön a csoda a Szent Korona hűségében rendíthe­tetlen magyarok révén, akik “vitam et sanguinem” álltak Habsburg uraik védelmére, amikor hatalmuk düledezni látszott. E­ckertsau-ban, a Kinsky grófok hajdani kas­télyában tipródó császár és király türelmetlenül vár­ta a magyar főrendek bejelentett küldöttségének érkezését. Mit hoznak magukkal? Van-e még re­mény? Végre felbukkant az ország idan és a kastély elé gördült két gépkocsi. Jósika Samu báró, a fő­rendiház elnöke vezette királya elé a magyar főren­deket, közöttük Esztergom érsekét, Csernoch János bíboros hercegprímást. Az üzenet, amelyet az új mi­niszterelnök óhajából hoztak magukkal, úgy szólt, hogy a király mondjon le a trónról. A küldötteket hagyományos hűség kötötte a ki­rályhoz és a királyság intézményéhez. Jósika ken át, két kormányban is, a király személye t­öb­bi minisztere volt és Járasival együtt azért válti rr, üzenet átadását, hogy olyan megoldást találhassa­nak a személyes megbeszélésen, amely a király szá­mára nem jelent jogfeladást, de a kívánalom mielvt visszautasításával polerárháborúra vezető események kirobbanását sem idézi elő, í­gy jött létre az eckertsaui nyilatkozat. TT­. "Ká­roly ideiglenesen visszavonul az áll­a­mü­­gyek intézé­sétől, elismerve azt a döntést, mellyel a magyar őrizet maga állapítja majd meg leendő államfor­máját. Másnap Budapesten is kikiáltották a köz­társaságot és a királyt, életbiztonságát fenyegető ausztriai események tovább űzték az eckertsaui va­dászkastélyból. A werfeni várban töltött izgalmas éjszaka után Svájcba menekült abból az Ausztriából, amelyet népeiről szeretettel gondoskodó őseinek u­­ralma virágoztatott fel és a császári korona dicsfé­nyével tett világtényezővé évszázadokon át. sorsa mindmáig meg nem szűnő végzetszerű­­séggel mutatta meg az Osztrák Ház évszázadokon át hajlíthatatlan következetességű bűneit azzal a ma­gyarsággal szemben, amelynek hitlevéllel biztosított alkotmányára ünnepélyes esküt tettek a megkoroná­záskor. A csehek, akik lovális hűséggel szol­gáltál* hatalma idején a császári házat, akik szabadsághar­cunk leverése után a hatalom kényuraiként zsarno­koskodtak országunkban, ezek a esetek voltak az első ír a birodalom népei közt, akik a föd­eralista ál­lamforma ajánlatát visszautasítva, végleg elszakad­«\"T\TO­pA.UOTJ.Vtiw __ Ynonrtfp rj­nnrtTni oQqmriv, India miniszterelnöknője. — Fis: “Indiai csa­tok nem harcol­nak Kelet-Pakisztánban”. — Ezzel szemben K-Pakisztán moz­gósította a tartalékosokat... Mindkét részről jelentik, hogy több “jet”-gépet lelőttek, és hogy indiai csapatok 13 pakisz­táni tankot megsemmisítettek. — Nixon elnök Moszkvával tár­gyal, nehogy nagyobb háború legyen a pakisztáni határon... [Érdekes, hogy 56-ban is másfelé irányult a lapok érdek­lődése... Most sem foglalkoznak a középkeleti meleg helyzettel c­­ az az Osztrák Háztól, amire az üldözött és gyűlölt magyarok csak azután szánták el magukat, amikor a forradalom végigdübörgött már az egész Monar­chián. A­z Ischl-i vadászkastély dolgozószobájának író­asztalán mindmáig látható a toll, amellyel I. Ferenc József remegő keze 1914 július 28-án elindította az orkánt, amely négy év múlva trónokat döntött le, államokat szabdalt szét és megvalósította a lenini ábránd kommunista államát. Tisza István volt ,az egyetlen, aki két levelével is hiába óvta királyát at­tól, hogy aláírja a Szerbiával szemben támasztott és teljesíthetetlen kívánalmak ultimáuumát. Más len­ne ma a világképe, ha Tisza tanácsával szemben nem győznek Berchtold külügyminiszter és Tschirskij német nagykövet érvei és a király nem közli népei­vel, hogy “mindent megfontoltam és meggondoltam” s megüzente a háborút... A vég szörnyű volt. Az agg I. Ferenc József a bekövetkező bukás gyötrő sejtelmével hunyta le sze­mét a schönbrunni palotában, a német császár hon­talanságba menekült a népharag elő, s a minden oro­szok cárját meg családját mészárszéki kegyetlenség­gel gyilkolták le az Ipatyev villában. A­z egyetlen jövőbelátót pedig, aki meg akarta állítani a rohamra készülő apokalipszis lovasait, or­gyilkosok ki­végző­osztaga terítette le azért, amit nem ő tett, a győzők pedig a magyarokon dühöng­ték ki haragjukat azért a világháborút kirobbantó külpolitikáért, amelybe a magyaroknak volt a leg­kevesebb beleszólásuk. 1 Akár hiszi,— — akár nem.,, A GALLUP nevű véle­ménykutató szervezet legú­jabb kutatásainak eredmé­nye : az amerikai zsidóság 49 százaléka, szerint Amerika ab­ban az esetben is kellene se­gítse Izrael államot, ha egy ilyen segítés az U­SA-nak egy újabb háborúba való berán­­tásával járna. _____ _ Edward M. Kennedy szenátor egyik utóbbi beszé­dében felszólította a kor­mányt, hogy vegye fel a dip­lomáciai kapcsolatokat Kubá­val. — Ha Kubában véletle­nül németek lennének a kor­mányon, azokat a bölcs sze­nátor nyilván le­nácizná és le­­fasisztázni. Castro esetében a­­zonban, aki ezrek és ezrek ki­végzéséért s tízezrek börtön­ben tartásáért felelős, a dip­lomáciai kapcsolatok kiépíté­sét tartja tu­domosnak. -f­ A N. Y. Times október 13-i számában Clive Barnes jelenti, hogy a “Jesus Christ Superstar” című zenés szín­játék megjelenése a newyorki közönség előtt “nem az első alkalom, amikor Jézus Krisz­tusból nagy üzletet csináltak. Tekintettel a sok vitára okot adó színdarab fontosságára, Barnes két idevágó megjegy­zését eredeti angolban tartjuk fontosnak itt reprodukálni: “Christ was made into a shrift-voiced, neurotic...” — “But if teas­ket a rewarding view of Christ”. — Mars Tan­nenbaum­ rabbi, az American Jewish Committee igazgatója szerint a komité nem tekinti a zenés színjátékot antiszemi­tának.­­• A iö -a io ^ S b •■£ = =2 75 2 'S fi ■S S*3 S'.Egj ghghehsh •| -O -g :© ’g :© -g :© -g :© •. có' .. oT *0 zc S | 3 I S I 31 í | f ! '11 $ 1 f ! •§> I » a 5 e 5 g J $ ^ Sí a, ssa

Next