Magyarság, 1972 (48. évfolyam, 1-48. szám)

1972-01-14 / 2. szám

HUNGARIAN IN LANGUAGE ........... ===== Vol. XLVIII. évfolyam 1972. január 14. No. 2. szám. Egyes szám ára: 15 cent Hs Egyes szám ára: 15 cent Vol. XLVIII. évfolyam 1972. január 14. No. 2. szám. Mindent elkövetnek, hogy a kereszténységet gyalázzák A newyorki Mark Hellinger színházban most már jóideje játsszák a „ Tesus Christ Superstar” című rock-operát. Állítólag igen nagy sikere van, s sokaknak kezdett feltűnni, hogy amíg a templomok itt-ott, többfelé panaszkodnak a gyenge látogatottság miatt, — a liberálisok nagy N. Y. Times-je által túlhirdetett rock-opera nagy nézőközönséggel és jelentős anyagi, dollár-sikerekkel dicsekszik. Cikkünknek célja ezúttal nem annyira magának a kérdéses és kétes értékű operának az ismertetése, — hanem az ezzel kapcsolatos sajtómegnyilatkozások bemutatása Ha a gyanútlan olvasó kezébe veszi pl. a Times december 21-i számának színházi reklámrovatát, kissé furcsa szájízzel láthatja, hogy tulajdonképpen milyen darabokban válogathat arra a bizonyos estére. A nyomdafesték türelmes volta következtében szépen egy csokorban együtt van a színházi hirdetés a— “Jesus Christ Superstar” az “Only Fools are Sad”, a “Funy City”, a csodálatos “Fiddler On The Roof” s a “Follies” hirdetéseivel. Mintha mindezek a szórakoztató darabok mind egy természetűek lennének s egy célt szolgálnának, egy megvadult ízlésű s kétes vallási öszszetételű nagyvárosi polgárság örömére. Nem csoda, hogy a “Super star” stylusának eredményeképpen a N. Y. Times október 23-i száma már helyet adott egy új zene-reklámnak ezzel a címmel: “Jesus Books”. — Mintha szinte erről álmodoztak volna annak idején a jobb jövőben reménykedő apostolok. A N. Y. Times december 20-i száma ‘‘Top, Rock, Religion, Jesus Christ and Monevenders” cím alatt megjelent cikke elmondja, hogy a “Superstar” zenéje a “rock”-al, a “hip” Jézusával s pénzcsináló hanglemezével annyira amerikai dolog, mint Richard Nixon s a washingtoni vörösbűrűek. A cikk írója Don Hackman hosszú kritikáját érdekesen így fejezte be: “E karácsony utáni napon, nem tehetek róle, de Krisztuson gondolkozom. Visszaemlékezve az 5 templomban végrehatott gyors akciójára, kíváncsi volnék, mi történne, ha egy este hirtelen megjelenne a Mark Hellinger színházban......” A Life magazin 1971. október 22-i száma “Superstar” Becomes a Circus” cím alatt foglalkozik a “Jesus Christ Superstar”-ral, megállapítva, hogy a “Superstar” egy egyszerű mozgó rock-opera, amelybe “jól beillenek a cirkusz szerű elemek”. Mint a cikk leszögezi, egy O’Horgan féle produkcióban az ember fel van készülve a meglepetésekre: a “Hair”-ban a meztelenség révén, a “Lenny”-ben a hallgatósággal szembeni szóbeli és látványosság révén való direkt támadás révén,— de ezúttal O’Horgan megnyugtatja közönségét, hogy “Jesus Christ Superstar” kapcsán igen tiszteletreméltó maradt. A nagy “tiszteletreméltóságon” azonban joggal kételkedhetik a kritika olvasója, amikor magát a címet olvassa : — “Superstar’ Becomes a Circus”. — A “Superstar” igazgatója, a hosszúhajú Toni O’Horgan nem tűnt szűkmarkúnak akkor, amikor a próbák alatt a a legvadabb ötletekkel szórakoztatta magukat a szereplőket. A Times magazin október 25-i számának cikke szerint a nagyfantáziájú “igazgató” a Jézust megjelenítő szereplőt lefektette a színpad padlójára s annak mézzel bekent melléről a bekötött szemű többi szereplővel nyalatta le a mézet. Sic! — lásd Time 1971. okt. 25., 68. oldal. [ Ugyancsak a Time magazin fent jelölt száma adott fényképes beszámolót a J. C. S. megnyitó partyjának közönségéről. Egy római őskori cirkusz italtól megtébolyult közönsége nem lehetett volna tarkábban nekiöltözve — vagy levetkőzve — s már maga a jelenlévők fényképei is émelygést idéznek elő mindazokban, akik a régi jó Európában tanulták a kereszténységet. Ugyancsak a Time magazin említett számában a „ „Letter from the Publisher” rovatban Mary Themo, egy újságírónő tartja ildomosnak visszaemlékezni arra, hogy “Jeff Fenholt , aki Jézus szerepét játssza, csak egy kicsit, panaszkodott, — azt mondta, hogy túl sokáig volt a kereszten...” A Paris Match megjegyezve azt, hogy a “J.C.S.” muzsikáját egy fülsiketítő popzenével fűszerezték, megállapítja, hogy a vallásukhoz szigorúan ragaszkodó katolikusok és protestánsok úgy gondolják, hogy “Krisztus nem egiy szuper-finn csillag, hanem Ő Isten Fia”. A jólértesült újságírónő bejelenti, hogy Annie Fargue, a “Hair” és az “O’Calcuttában” pénzt találtak, és hasonló aranybányát találtak az “Jesus Superstarral” is. — Szintén a Timesben ‘‘Superstar’: The Cheers and Jeers Build” cím alatt a cik szerzője George Kent nem kevesebbre volt kíváncsi, mint Jézus szekszuális életére s e kérdésben érdeklődött a Fordham Egyetem helyettes professzoránál, Rév. James Di Giacomonál. Tudakolta, hogy várjon Mária Magdaléna a spirituális rajongástól eltérő módon is szerette-e Jézust? A tisztelendő reverend nem vette észre az újságíró hátsó gondolatait s részt vett az eszmecserében, odanyilatkozva, —ahogy “úgy hiszem, hogy mivel ő egy valódi emberi lény volt, egy egészséges szekszualitással rendelkezett”, — “s bár a Szentírásban nincs adat erre vonatkozóan, — valószínű, hogy ő tudatában volt a nők női mivoltának.” Mintha se vége, se hossza nem kellene legyen a profanizálásnak, a taktikákban oly gazdag N. Y. Times dec. 18-i száma már Leonard Swidler cikkét hozza ezzel a furcsa címmel: “Jesus was a Feminist”. Ugyancsak a N. Y. Times okt. 15-i számának 35-ik oldala egy teljes oldalra kiterjedő reklámot produkált a Superstarral kapcsolatban és megelégedetten idézi a WNYC riporterének, Casper Citronnak a véleményét, aki szerint a “Jesus Christ Superstar” a “Hair” érdemes utódjának fog bizonyulni é s a bölcsességét valószínűleg 5,000 évre visszaszármaztatni tudó Citron úr nem tette hozzá, hogy a “Hair” a pornográfia és ízléstelenség raongóinak kedvenc émelyítő darabja..... A “New York” magazinban Alan Rich ízléstelen és tiszteletlen címmel a‘The Selling of the Saviour” ellátott cikkében foglalkozott a kérdéses operával, már az alcímben is (Folytatás a B oldalét. ) Az Európai Szabad Magyar Kongresszus A Strassburgban alapított Európai Szabad Magyar Kongresszus ezévi teljes ülését december 11-12-én tartotta Luxemburg városában, Dalnoki Veress Lajos elnökletével. A Kongresszus első feladatának tekintette, hogy üdvözölje a szabadföldre érkezett Mindszenty József bíborost, Esztergom érsekét, Magyarország prímását, az egyház és a magyar szabadság nagy mártírját. Az ESzMK örömmel üdvözölte az európai magyar ifjúság aktív bekapcsolódását a kongresszus munkájába. Meghallgatta a kongresszus az elnökség beszámolóját az elmúlt év tevékenységéről és kijelölt szakértői ismertették a világpolitikai helyzetet, a NATO és a Varsói Paktum erőviszonyait, valamint Magyarország jelenlegi gazdasági és társadalmi állapotát. A kongresszus beható tanácskozás után megállapította, hogy a tervbe vett európai biztonsági konferencia életbevágóan érinti mind a magyar, mind a középkeleteurópai népek sorsát és önrendelkezési jogát. Megállapítja, hogy ilyen sorsdöntő konferencián való részvétel szükségessé teszi a nyugati hatalmak egységes fellépését és alapos tájékozottságát. Az Európai Szabad Magyar Kongresszus kötelességének tartja, hogy a magyar nép valóságos helyzetét és igényeit az európai biztonsági konferencia résztvevőinek a tudomására hozza. Az ESzMK anyagi terheit elsősorban a résztvevők, az anyagi helyzetükhöz mért — önkéntes és rendszeres önadóztatás útján vállalták. Ennek az áldozatvállalásnak első nyilvános jelen a Trianoniankét füzetalakban, németnyelvű nyomtatványként való kiadása volt. A többi világnyelveken való kiadása a magyarság közös áldozatkészségére vár. . A kongresszus színvnalát számos új taggal és delegálttal való kiegészítése nagyban emelte, miáltal tekintélyében gyarapodott. Luxemburg, 1971. december 12-én. Dálnoki Veress Lajos s. k. elnök 1K1MMI MAGYAROK MARADJUNK MINDIG • Hifii........................... TÍZ DOLLÁR ? NEMI Mi a nívót igyekszünk emelni, NEM AZ ÁRAT ! Előfizetési díjunk továbbra is : ÖT DOLLÁR MARAD! A MAGYARSÁG más,mint a többi!