Magyarság, 1986 (61. évfolyam, 2-23. szám)
1986-01-29 / 2. szám
VALAMIT A TUPOLEV 154-RŐL Néhanapján hozzájutok egy kis szabad levegőhöz a cégem és a MALÉV jóvoltából. A cégem fizeti a jegy árát s a napidijat - no, nem erőltetik meg magukat a nyugati valuta kivalása terán, a MALÉV pedig szárnyaira vesz s apróbb nagyobb késéssel utamra enged valamelyik nyugati repülőtéren. Amikor először ültem a TUPOLJEV 154 típusú három motoros gépre, az álmélkodásról alig tudtam becsukni a számat, annyira csodálatosnak tartottam a szocializmus e diadalmas alkotását. Most pár év után még mindig ott tartok, ahol első repülésem alkalmával, az álmélkodástól még most is alig tudom becsukni a szám. Csak az okok változtak. A TU 154-ból akkor kezdtem kiábrindulni, amikor először léptem fedélzetére. Jól bevertem a fejem az ajtókeretbe. Azóta segítettek ezen a bajon. A légikisasszony harsányan figyelmeztet minden utast, hogy hiírza be a fejét a vállai közé. A kedvesebbje meg le is nyomja a férfi utasok fejét, azajtókeret szintje alá. Ettől kezdve csak rosszat láttam, hallottam a Tupolevekről, ízelítőnek: a szárny belépőélén szép laposfejű szegecsek vannak. Két sorral hátrább már 10-12 és 5-6 m/m fejátmérőjű félgömb szegecseket raktak a mátírt sorokban. Elképzelhető mennyire rontja a teljesítményt a szegecsfejek által okozott légörvény. A szárnytő és a sárkány (géptörzs) találkozásánál különböző méretű hajlított lemezek simulnának a két felülethez. Az egyik gépen kb. 6- 8 m/m hézagot láttam a sárkány és a hajlított lemez között. A rést valami tömőanyaggal /gitt?/ zárták le. Rondán. Nézzük meg bármely nyugati gép szárnyét: mindenhol tükörsima felület, csak laposfejű szegecsek s a színy gyönyörű szabályossággal, hézag nélkül simul a géptörzsbe. Legutóbb London előtt vettem észre a kb. 20- 30 m/m hézagot, a kitolható szárny hosszabbító és a futómű között. Persze már a nacellével is kezdhettem volna. Olyan nagy mint más tisztességes gépen a jet motor. Képzelhető a hatásfok vesztesége. Ugyanezen a gépen sötét olajfoltok it voltak a nacelle és a sárkány között is. Honnan került oda, s miért nem távolították el? Ezenkívül ami súlyosabbnak látszott, a kieső féklap előtt a "HA" jelzés alatt friss olajfoltot láttam. A leszállásnál a pilóta csak a belső féklapokat használta, így is sikerült megállni. No és a motor. Felszállásnál a túlerőltetett motorok olyan kellemetlen, magas rezgésszámú hangot adnak, hogy be kellett fognom a füleimet. Egy régebbi itam során az egyik motor olyan erős ciklikus csapágyrezgést adott át a géptörzsnek, hogy csodálkoztam, hogy a pilóta nem tagadta meg a felszállást. A géptörzs is külön szám. Az átmérője kicsi az egy sorban elhelyezett 3-3 ülés számára. Aki az ablak mellett ül, jobb, ha alacsony lövése, mert középmagaslat felett már félrebillentett fejjel kell ülnie, hacsak nem akarja lekoptatni a fülét. Azt nem is említvén, hogy a sorok közti térköz is szörnyű kicsi. A kerekekről is érdemes említést tenni. Ablakmenti ülésemből négy köpenynek a felületét láttam. Közülük három teljesen sírna. Az autósok kopasznak hívják az ilyen már teljesen lefutott gumit s a rendőrségi ellenőrzéstől félve, legfeljebb pótguminak merik használni. A negyediknek a felületén még felfedezhetők voltak a hosszanti concentrikus árkolású futófelület nyomai. Az is csak a köppeny belső, a gép felőli oldalán. Nem irigylem szegény pilótákat, akik esere csúszós időben landolnak. A pilótáink jók, szerencsére. A rájuk erőszakolt elavult gépekkel kitűnően bánnak. Sima leszállásaikról ismertek. A kisérőszemélyzet is jó. Gyorsak, udvariasak, még velünk is, nemcsak a pénzes nyugatiakkal. Ezen a téren nincs okunk panaszra. A szovjet gépekkel különben sem volt sok szerencsénk. A Tupolev 154-es típusok előtt a turbó gépeink sorra lezuhantak, bizonyítottan géphibával. Tetejében egyik gépünket a Beirut-i repülőtér felett arab "barátaink" lőtték le a tévedésből. Azidőből származik a szörnyű vicc: —Utazzon Malévvel — amíg a gépkészlet tart. . . Világszerte köztudomású, hogy a Tupolev 154-es gépek üzemanyag fogyasztása kétségbeejtően magas; állítólag 40%-al többet éget, mint hasonló teljesítményű nyugati gépek. Ezen felül 86-től kezdve, minden leszállás után zajártalom büntetést kell fizetnünk a nyugati repülőtereken. Ezek után elképzelheti a nyájas nyugati magyar olvasó, hogy a Malév még különböző kettős-hármas könyvelési bukfencekkel sem tud hasznot mutatni A Ferihegy 2 felavatása során sokan nyilatkoztak. Többek között, szegény közlekedési miniszterünk is, aki különben jó szakember - techokrata, vásárra vitte fejét. A TV riporter kérdése: A géppark elavult s a Malév Tupolev 154-es gépei igen magas üzemanyag fogyasztásnak és rövidesen környezetrongálás miatt büntetést kell fizetni utánuk a nyugati repülőtereken. - Milyen gépek vásárlását tervezik a közeljövőben? A miniszter nyert egy nagyot s némi habozás után imigyen válaszolt: - Köztudomású, hogy a Malév a szovjet repülő iparára alapozta gépállományát. Tehát a jövőben is onnan szerezzük be gépeinket, ígéretet kaptunk a szovjet repülőgépipartól egy korszerű, már kifejlesztés alatt álló típus leszállítására 1990-re." Szabadabb megfogalmazásban ez annyit jelent, hogy a szovjetek nem engedik meg azt, hogy korszerű, gazdaságos üzemeltetésű felszerelést vásároljunk nyugatról, így — hacsak a kormányok nem embereli meg magát, — a következő öt évben is veszteségesen kell üzemeltetnünk a már megszületése pillanatában elavult, ránk kényszerített, szovjet Tupoleveket A titok nyitja egyszerű. Egyrészt a szovjet repülőgépipar el akarja adni a nyugaton eladhatatlan gépeit. Másrészt, köztudomású, hogy háború esetén a Malév gépállománya automatikusan a szovjet légierők parancsnoksága alá kerül. A gépeknek üzemanyaggal és pótalkatrészekkel, az előre kijelölt szövet repülőtereken kell gyülekezniük. Jól is néznénk ki, ha, mondjuk Tarnopol repülőterén a sok elavult Tupolev és Iljusin közé besorolna néhány kirívóan s kihívóan modern, csillogó Boening 727... Azt a szovejt pilóták nem is tudnák kibírni... -Vigh Matyi- MAGYARSÁG Hogy hosszú életű légy e Földön — Diétázz! Egy nemrégiben készült statisztikai kimutatás szerint a modern emberek 79 százaléka, harminc esztendős korának betöltése után valamilyen diétát tart. Vagy veszítenie kell testsúlyából, vagy más okok miatt. (Cukorbetegség, magas vérnyomás, szívbaj, stb.) Az igazság az, hogy a diéták legnagyobb része ízetlen és ezért egy idő múltán élvezhetetlenné válik. A diétázó először kicsit csal, azután nagyon csal és elérkezik egy pontra, amikor már jóformán egyáltalában nem tartja meg a diétát, holott sok esetben a szó valóságos értelmében életével játszik. Éppen ezért lényeges Dr. Susan Schiffman, az amerikai Duke University professzorának néhány megállapítása. Dr. Schiffman, aki diétapszichológusnak nevezi magát, többek között a következő tanácsokat adja a diétázók számára: — Különösen a túlhízott emberek kívánják meg, hogy ételük ízletes legyen, kedvelik a koncentrált és erős ízeket. Tanácsom: tegyenek egy kis fokhagymát levesükbe. Tegyenek a húsra egy kevés bouillon levest. Ezt a módszert azonban csak nagyon módjával alkalmazzák, mert a bouillon sótartalma rendkívül magas. — Fogyasszunk parmezán sajtot túró helyett, mert ízletesebb. Használjunk piros paprikát és fekete borsot. — Ha mindenképpen olajat kell használnunk, használjunk ízesített olajat, (mogyoró, olajbogyó, stb.), mert az ízesített olajjal készített ételek hamarabb kielégítenek bennünket és kevesebbet fogunk enni. Végezetül: sohase együnk hideg ételt. A hideg ételnek nincs annyi aromája, mint a meleg ételnek, ezért többet fogyasztunk belőle. 3. oldal • Elismerik otthon: ,,hogy a félelem a kiszolgáltatottság érzése még ma is a legtöbb baj kútforrása: félelemből fogad el italt cinikus alkoholizáló munkatársai kezéből az iskolából kikerült fiatal, mert ha nem teszi , kiközösítik! A fiatal bolti eladó félelemből nem mer szólni főnökének a vevők megkárosítása láttára, mert fél, hogy kidobják. Félelemből nem szól mesterének a szakmunkás a társadalmi tulajdon folyamatos megdézsmálása miatt, mintha legalábbis hiba, vagy súlyos bűn lenne a tisztességes munka, a becsület, a helytállás, a tudás! — Divat lett a műveletlenség és kultúrálatlanság és lassan szégyen lett, ha valaki jól tanul, jól dolgozik, kultúráltan szórakozik. — A sivár „perc-emberkék” valósággal terrorizálják a többieket, — írják otthon... • Bornemissza Péter születésének 450. évfordulója alkalmából emlékkiállítást rendezett az Országos Evangélikus Múzeum. • Századik születésnapját ünnepelte a Heves megyei Tófalu községben Kerek Imre, a falu legidősebb lakója. Az idős ember a feleségével él együtt, akivel 73 évvel ezelőtt kötöttek házasságot. • Pesti idil! „Megjött a hideg, méghozzá a cudar hideg kérlelhetetlenül beköszöntött” — írja egy pesti polgár a hazai lapnak. — Hogy honnan tudom mindezt? Nem a rádióból, nem is a Meterológiai Intézet jelentéseiből, hanem abból, hogy ma reggelre a terézvárosi bérházunkba a költözőmadarak pontosságával — abbamaradt a fűtés. Egyszerűen leállt és már harmadik napja didereg a ház... — írja a panaszos pesti polgár... Egy amerikai közvéleménykutatás szerint az Egyesült Államokban a feleségek négy százalékának titkos és a férjük által nem tudott bankbetétje van, arra az esetre számítva, hogy ha egy esetleges házassági bontóper esetében a bíróság nem ítél meg elegendő tartásdíjat, legyen miből megélniük. A dologban az a különös, hogy az amerikai válóperi bírák általában a feleségek javára döntenek. Sylvester Stallone elvált felesége például 25 millió dolláros „végkielégítést” kap és annyi bizonyos, hogy ha valaki óvatos és ezt az összeget szépen beosztja, valahogy eltengődik majd belőle...