Magyarság, 1991 (66. évfolyam, 2-20. szám)

1991-01-31 / 2. szám

1991. január 31.__________ (Folytatás az 1. oldalról) vonatkoznak a nürnbergi szá­monkérés elvei? Minél tovább rejtegetik az ellenük szóló igazságot és minél későbbre halogatják a saját há­borús bűnösségük bevallását, annál inkább halmozódnak fel a bizonyítékok, amelyeknek terhe is egyre növekedik, mígnem eljön az idő, amikor oly nyo­masztóan fog hatni,hogy tovább nem színészkedhetnek a világ közvéleménye előtt. Ha pár év múlva megerősödik az újraegyesült Németország s a felszabadult keleti részek arány­lag romlatlan alapállású nemze­dékei is beleszólhatnak a biro­dalmi politikába, akkor tudatára ébresztik majd az egész német nemzetet. Minden eddigi hazug­ságtól megtisztított történeti távlatból követelik majd ártat­lanul kivégzett elődeik erkölcsi jóvátételét, úgy amint azt a japánok és olaszok már eddig elé is tették Észak-Amerikában, pe­dig csak deportálásuk volt a rehabilitáció oka. Az utóbbi évek során számos hírforrásból értesülhettünk a katyni lengyel áldozatok igazi gyilkosairól, a sztálinista-bol­­sevista fejvadászok rémtettei­ről. Most már hivatalosan is be­vallották, hogy a katyni tömeg­mészárlást nem a németek, hanem sztálinok követték el. Jóllehet, az erénycsőszködő angol nyelvű sajtó lelkiismerete még hallgat, a nagyközönség soraiból máris jelentkezik a jogos felháborodás hangja és felmerül az ártatlanul kivégzett német katonákért felelős bírák bűnösségének a kérdése. Az alábbiakban - úttörő jelen­tőségénél fogva - idézem azt az olvasói levelet, amelyet H. Famira, a montreáli Concordia tud. egyetem német nyelvtanára intézett a helyi többszáz ezres példányszámú napilap szerkesz­tőjéhez. [The Gazette, 1990. nov 5­] Íme, az INNOCENT EXECUTED c. közlemény magyar szövege: “A német háborús bűnösök történetét, illetve a II. v.háború győztesei általi általi elítél­­tetéseket olvasva, felettébb érde­kes fejezetre bukkantam. 1945 novemberében a Wehrmacht hét ti­sztjét (gondolom méltányos a nevük megemlítése: K.H. Stru­­effling, H. Remlinger, E. Bo­ltom, E. Sommerfeld, H. Janni­­ka, E. Skotki és E. Geherer) a győztes amerikaiak, angolok, franciák és oroszok bírósága elé állították. Háborús bűnösként ítéletet szabtak ki rájuk és kivégezték őket. “További hármukat (E.P. Vo­gel, F. Wiese, A. Diere) azonos vád alapján húsz évi szigorított kényszermunkára ítélték, majd átadták őket az oroszoknak és soha többé nem hallottak róluk. “Ennek a háborús bűntetnek legfeltűnőbb érdekessége maga a vád.­­ Az említett tiszteket azzal vádolták, hogy a lengyel tisztek ezreit lőtték le Katyn erdő­ségében. Lengyelország 1938­ (Folytatás a 6. oldalon) __________________________________MAGYARSÁG (Folytatás az 1. oldalról) Nobel-díjat kap azért, mert megszüntette a 'vas­függönyt' és kényszeredetten visszaadta szabadságát a kelet-európai megszállt országok népeinek,­­ annak ügyesebben és határozottabban kellett volna politi­zálnia a Balti-államok ügyében. Mégis, a mi szem­­pontumunkból nézve, nem ért bennünket meglepetés. Bár mi is kívánjuk, hogy Gorbacsov hatalmon marad­jon, mert utána csak rosszabb jöhet, azt sohasem felejthetjük el, hogy ő a kommunista, aki Lenin tanain nőtt fel, - Sztálin, Hruscsev és Brezsnyev fül- és szem­tanúja volt.- A kényszer vitte rá, hogy a szovjet politikán változtasson és kommunista mivoltát soha nem tagadta meg és így magában hordja ma is a gyilkos kór minden csíráját. Szovjet­ Unióban csak akkor lehet hinni, ha előbb visszavedlik Oroszországgá és a kommunista uralom és eszme rosszlétre szenderül örökre.­­ Egyszer valaki, valahol azt mondta, hogy "egy kommunistának csak akkor hisz, ha az már halott!" Elég durva meg­fogalmazása az igazságnak, de ez így van. Sajnos, az elmúlt 73 évi kommunizmus csak kínt, szenvedést, halált hozott Oroszországnak és sok más országnak, de boldogságot és főleg szabadságot - soha! Velem, amíg élek, soha nem tudja senki elhitetni, hogy egy kom­munista rendszer képes szabadságot, jó életet biztosítani egy ország népének. Bűn terheli azokat az elvakított "csatlós' országbeli követőket is, akik saját hazájuk szociális és gazdasági problémáikat egy szovjet rendszer bevezetésével látták megoldhatóvá tenni.A Kommunista Párt soha nem árult zsákbamacskát uralma alatt az oroszok biro­dalmában. Féktelen terrorral irtotta az ellenzéket és ezt tudhatták és sokan a saját bőrükön is érezhették azok a magyar elvtársak is, akik az első kommün bukása után vagy közben a Szovjet­ Unióba menekültek.Legjobb puszi-pajtásaik tűntek el, vagy kerültek lágerekbe hosszú évekig, mégis amikor visszatértek 45-ben vagy később Magyarországra,­­ híven kiszolgálták Sztálint vagy Rákosit. - Ezért nem tudom sajnálni azokat, akiket kommunista létükre a kommunista akasztottak fel. Nem ismerek a kommunizmusban 'színár­nyalatokat' sem, hogy személyi kultusztól lett ilyen, vagy megtagadták Lenin tanításait, vagy a mostani reform-kommunisták már 'jobben csinálnák', ha uralomra kerülnének. Ahogy a történelem feljegyzett az elmúlt évezredek során kegyetlen uralkodókat, Hitlerrel bezárólag és azok elpusztultak, vagy elpusztították azokat,­­ úgy a világon sem lesz teljes nyugalom és béke,­­ amíg a kommunizm­us létezik, mint eszme. Sajnos, a Balti állambeli kis Litvánia lerohanása után azt kell mondani, hogy a szabadság megítélésében Gorbacsov semmiben sem különbözik attól a Sztálintól, aki Hitler segítségével erő­szakosan bekebelezte a SZ­U-ba a három kis Balti országot 1940-ben. Tudom, hogy nincs olajuk. És ez a végzetük,­­ mint annak idején volt a mi kis Hazánknak 1956-ban.­Ennek erkölcsi megítélése egy másik téma... (g.b.) LÍRAI ARABESZK Dsida Jenő hagyatékából A fiatalon elhunyt erdélyi költő, Dsida Jenő lírája reneszánszát éli. Verseinek újabb kiadásai és hanglemez­felvétele is mutatja népszerűségét. A költeményeit meg­szólaltató előadóművészek között említhetjük Darvas Iván, Gáti József, Jancsó Adrienne, Kiss Ferenc, Lukács Sándor és Pándi Lajos nevét. A Budapesti Művészeti Hetek jeles eseménye a Psalmus Hungaricus c. Dsidó­­költeményre komponált Szokolay Sándor opus, a Magyar Zsoltár bemutatója az Operaházban 1990. október 23- án. A halk szavú, szelíd tekinetű poétára Allah il Allah! című kiadatlan rögtönzésével emlékezünk. Soraiban egy romantikus lélek szólal meg a verseire jellemző könnyed, játékos rímképzéssel. Az arab világ hangulatát idéző vágyképeit a visszafogott zárószakasz ellenpontozza. A kiadatlan költeményt évekkel ezelőtt kaptam Csiszár Alajos Dsida-kutatótól, T. Varga Lajos HOGYAN TOVÁBB? (Győr, 1990.5. sz.15.1.) 3. oldal + ILLÉS LAJOS A CYPRESS GARDENS JELENSÉGEI Varázskert. Negyvenezer növényfajta köztársasága. Az élet negyvenezer féle változatát káp­ráztató színek, virágok, levéltérképek, em­ber­végtagokra emlékeztető indák és gyö­kerek testesítik meg. A tó fölötti tér, a felhőcsipkés égbolt, a partot koszorú­zó pára egy tágabb börtönt, az önmagá­val szabadon bajlódó élet lenyűgöző szép­ségét és borzalmát idézi. Kiszabadít a tömegek zárt ketrecéből, ahol a végnélküli ta­posómalom kövei között elporladásig őr­lődnek vágyaink és lelkünk. Megtapogatom a homlokomat. Élek-e vagy csak álmodom önmagamat? Talán csak zavaros jelenet vagyok va­lami filmnélküli filmből. Egy árnyék ár­nyéka, amiből formává és eseménnyé ra­kódtam, hogy észlelhessem önmagamat, azt a valakit, akit csak én fejezek ki, aki önállóan nem létezhet s önmagában ér­zések, hitek, célok, vágyak nélküli, mint a víz és a kő, melyekből emberré vál­toztam, amelyek emberré változtak ben­nem s amelyekké elkerülhetetlenül visz­­szaváltozok. Egyik felem elfolyik az idővel, mert él, a másikon az idő folyik el, mert létezik. Ha van idő, ha van lét. Ha van a Van. Az egyik a hús, a másik a por. A madárember alacsonyan repül. Majdnem súrolja a fák koronáját. Leülök. A kroko­dil mellém fekszik. Meztelen, mint az is­­ten. Oreg nem kötelező a polgári erkölcs. Menyországra pályázók tolongnak mit sem törődve egymással. Vallásalapító keve­ri a kártyát. Játszanak. Játszhatnak. Senki se nyerhet. DSIDA JENŐ: ALLAH IL ALLAH ! Enyém az alvás, a szépség, a bánat, de nevetséges lopott vágyaimból nem értik meg az én romantikámat. Nem értik meg, ha villan a gyilok erős­kezű, vadszerű álmaimban és száguldanak a riffkabilok Politika és régi May-könyvek számum­ oszloppá tornyosodnak föl s valószínűtlen-furcsán rámköszönnek Allah is Allah! - satnyuló, kusza oázisokból harsányan kileng a sivatagok szennyes humusza. Két szemem villogna vad-feketén s halljátok ime: leperzselt izmokkal lennék Szahara fejedelme én, nyihogó, ficánk, villám-paripán nyakamba fuldokolva kapaszkodna egy szénfekete dús arab leány. Futnánk, lihegve, csókokba omoltan, boldog lángoló fényzápor alatt — Az enyém lenne, nem kértem, raboltam. — . . . Lassanként lámpák gyúlnak a hiú uccák során s ajtódon bekopogtat egy félénk, szőke iskolásfiú. Szatmár, 1926. szeptember

Next