Magyartanítás, 1992 (33. évfolyam, 1-5. szám)

1992 / 5 - Irodalom - Dobóné Berencsi Margit: Szabó Lőrinc Tücsökzenéjének tanítása az általános iskolában

Dobóné Berencsi Margit Szabó Lőrinc Tücsökzenéjének tanítása az általános iskolában" A Tücsökzene, Szabó Lőrinc gazdag életművének kiemelkedő alkotása, 1947 könyv­napján jelent meg. Ekkor még csupán 352 versből állt, s csak az első kiadás után, 1957- ben egészült ki újabb 18 verssel, így vált a mű teljessé, 370 darabból álló, zárt kompozícióvá. A közvetlen ihletést a költő 1945. augusztus 14-e éjszakáján kapta, fél évvel Budapest ostroma után. A Pasaréten ablakán kihajolva hallgatta a tücskök, a „sok kis jó barát” üzenetét. Buda csupa rom, sivár, lehangoló a környezet. Ám a tücsökdal kiragadja Szabó Lőrincet a jelen nehéz gondjai közül. Elborítja az emlékezés gazdagsága, s megszületik a magyar költészet egyik kimagasló, műfajilag is egyedülálló alkotásának gondolata. A költő életében ez az idő a befelé fordulás, az önvizsgálat, a félelmek korszaka. Védekeznie kellett korábbi nézetei miatt az írói és újságírói vizsgálóbizottság előtt. A politikailag rendkívül naiv, túlérzékeny költőt igen megviselték ezek az események, s az a sok félreértés és rossz szándék, amely őt körülvette. A jelen gondjai elől emlékeihez, a megszépült, vigaszt adó múltba menekült. A Tücsökzenében felvetette mindazt a tudatproblémát, amely élete során foglalkoztatta, nyugtalanította, s újraélte mindazt az élményt, amely sorsának része volt. Így lett a Tücsökzene olyan visszapillantás, amelyet két impresszionisztikus életérzés ihletett: az emlékezés és a menekülés vágya. A kritikusok megpróbálkoztak a mű többféle megközelítésével. Nevezték lírai önéletrajznak, megismételt életművének, a személyiség enciklopédiájának, személyiség­látomásnak, illetve benne látták a személyiség születésének és kialakulásának króniká­ját. A Tücsökzene lényegére azonban legtalálóbban maga Szabó Lőrinc utal a mű alcímével: Rajzok egy élet tájairól. Alkotását a költő hét fejezetre tagolta. Ezek híven tükrözik Szabó Lőrinc életének főbb állomásait, pontosabban azt, milyen érzelmi töltéssel, hangulattal maradt meg egy­­egy életszakasz a költő emlékeiben. A fejezetek címei: I. Nyitány (A férfi összegez) 1945. Vers: 1—7 II. Miskolc (A gyermekkor bűvöletében) 1900—1905. Vers: 8—29 III. Balassagyarmat (Idillek az Ipoly körül) 1905—1908. Vers: 30—73 IV. Debrecen (Érlelő diákévek) 1908—1918. Vers: 74—225 V. Budapest (Ember és világ) 1918—1947. Vers: 226—348 VI. Közjáték (Az elképzelt halál) 1947. Vers: 349—352 VII. Utójáték (Helyzetek és pillanatok) 1957. Vers: 353—369 Mint látjuk, a fejezeteket alcímmel és évszámmal látta el. A címek együttesen egy több tételből álló zeneműre emlékeztetnek: Szabó Lőrinc sorsszimfóniájára.­ ­Elhangzott a X. Országos Anyanyelv-oktatási Napokon, Egerben.

Next