Magyartanítás, 1992 (33. évfolyam, 1-5. szám)
1992 / 1 - Tisztelt Kollégák! - A kiadó előszava
Tisztelt Kollégák! Az elmúlt néhány esztendő történelmi szelei elfújták az állami, minisztériumi, pedagógiai intézeti bábáskodással és pénzügyi támogatással kiadott módszertani folyóiratok többségét. Az alapvető ok közhelyszerű: nincsen rájuk pénz. Az új helyzetet a pedagógustársadalom felemás érzésekkel éli meg: egyrészt sajnálja a megszűnt kiadványokat, másrészt maga már korábban kimondta rájuk a halálos ítéletet, amikor e folyóiratok többnyire olvasatlanul hevertek a tanári szobák polcain. Azért persze minden iskola előfizette őket, hiszen — hála az állami szubvenciónak — olcsók voltak, s különben sem vették volna jó néven a szakfelügyelők és a felettes szervek a hiányukat. Ez az állapot kényelmessé tette a szerkesztőket is: nem az olvasóiktól — Önöktől —függtek, hanem sokkal inkább a felső szintű tanügyi bürokráciától és a többnyire esetlegesen kiválasztódott ún. ,,szakmai elit” aktuális belső erőviszonyaitól. A Magyartanítás című folyóirat sem volt mentes ennek a helyzetnek a következményeitől. Tapasztalataink szerint a folyóiratot az elmúlt esztendőkben egyre kevesebben forgatták, mivel egyre kevésbé találtak benne olyan írásokat, amelyeknek hasznát vehették volna mindennapi munkájukban. Ennek ellenére valamennyien szívszorító érzéssel vettük tudomásul módszertani folyóiratunk megszűnését; ez az érzés ösztönözte azt az elhatározásunkat, hogy immáron minden támogatás nélkül, az önfenntartás reményével újraindítsuk a Magyartanítást.