Makó és Vidéke, 1947. november-december (2. évfolyam, 222-227. szám)
1947-11-09 / 222. szám
IL évfolyam, 222. szám 1947. november 9. Vasárnap, Ára 40 fillér L A 1á / A CSANÁDVÁRMEGYEI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAPJA Miért van osztályharc .Minden eddigi társadalom története : osztályharcok története” olvassuk Marx Engels — pár hónap múlva évszázados és világot formáló — művének a Kommunista Kiáltványnak első oldalén. Ha most már ennek az egy évszázadnak tapasztalatain is okolva feltesszük a kérdést, hogy vájjon igaz-e ez a tétel, akadnak e, akik kétségbe vonják. Habozás nélkül azt válaszolhatjuk, hogy igaz. Minden gondolkodó és szemlélődő ember, álljon ez bal vagy jobb oldalon, ma már tisztán és világosan látja és érzi, hogy osztályharcok malmában őrlődik. Ez a megállapítsa azonban csak az osztályharc felismerésére, de még mindig nem ez elismerésére vonatkozik, mert a fejlődés örök törvényét tagadó konzervatív emberek, akinek a staturja jelenti a jólétet, már a saját érdekét sértő ösztöne is tiltakozik elismerni azt az osztályharcot, amelynek hadviselése során szembeötlően ütköznek ki azok a gazdasági és kulturális ellentétek, a vagyonos osztály és a nincstelenek életszínvonalát egymástól mérhetetlen messzire kényszerítik. Ez az egyszerű és tagadhatatlan tény az amely bizonyítja, hogy van osztályharc,de egyszersmind igazolja ezt is, hogy nem minden ember ismeri el. Hogy ez a megállapítás mennyire igaz, annak hazai politikai életünk színpadén nap nap után adnak hangot az ellenzéki pártok szónokai, akik az életszínvonalának felemeléséért küzdő dolgozók követeléseivel szemben — és ami a legszomorubb nem is a saját osztályuk, hanem a harácsolt vagyonukat féltő megbízóik — osztályérdekeit hangoztatják és az ellensúlyozáshoz még ma is alkalmas hazug fegyvereiket vetik harcba. Amint látszik megdőlt mér az a korábbi véd, amellyel minket marxistákat illettek, hogy az osztályharcot Marx találta fel és ő is csak azért, hogy gazdaságilag elesetteket szembeállítsa a vagyonosokkal és ezzel a szeretet helyett a gyűlöletet és az elégedetlenséget szitja és izigaisen. Az bizonyos, hogy az osz- ' télyharcot, — miután mér mindnyá- « jen tudjuk, hogy ven —, mi marxisták hirdetjük is és felhívjuk rá a dolgozók figyelmét. Tesszük ezt pedig azért, hogy a rendszertelenül és vaktában hadakozás helyett észszerű hadvezetéssel, harcosaink osztályhelyzetének tudatosításával utat mutassunk ez osztályharc megszüntetéséhez, vagyis az osztálynélküli társadalom megvalósításához. Célunk ugyanis az, hogy győzelemre vigyük az igazságot és e törekvésünkkel az egymás iránti szeretetből fakadó őszinte békét is szolgáljuk. Állítjuk azonban azt is, hogy a marxista osztályharc elméletnek, mint minden fejlődést célzó mozgalomnak, döntő befolyása van a társadalmi fejlődés gyorsaságára is és ezért függ az osztályharcok élessége mindig különösen attól is, hogy ez egymással szembenálló osztályok mennyire tudatosan, de főleg öntudatosan, folytatják le történelemformáló küzdelmeiket. Ugyanezért tanítjuk azt is, hogy dialektikus történelemszemléletünk és történelmi materielisok törvényszerűségének tudatosítása feltétlenül szolgálja a fejlődést és rá tud mutatni mindenkor azokra a lehetőségekre és szükségességekre, amelyek révén a célt — ami egyenlő a szocializmussal — minél jobban megközelíthetjük. Mert minden ellenkező vélemény ellenére egyedül a történelmi materializmus mutat rá elsősorban és legélesebben a fejlődésnek szinte egyedüli alapvető okára : a gazdasági tényezőre, amelynek nyomán a társadalom történelmi fejlődése következik. Az tehát már nem vitás többé, hogy az emberiség története a termelőeszközök fejlődésével, a termelőeszközök birtoklása körül beállott változó viszonyokkal együtt alakul át és az átalakulás egyes korszakaira rányomja jellegzetes bélyegét. Ez a fejlődés szemlélteti élesen, hogy milyen gazdasági lehetőségeket biztosít például a faekével felszántott föld az ókorban, vagy akár a kezdetleges és a későbbiekhez viszonyított primitív szerszámokkal dolgozó kézműipar, a középkor jóval fejlettebb mezőgazdasági termelésével vagy céhiparával szemben. A kocentrált és gépi termelésre berendezett gyáripar, vagy a gépesített mezőgazdasági termelési rendszer mér olyan hatalmas fejlődést mutat, hogy a legújabb kor szinte teljesen elfelejteti a fejlődés kezdetleges ókori bölcsőit. A termelő eszközök fejlődése, mint gazdasági következmény, a birtokviszonyokkal is szoros összefüggésben van, de hasonlóképpen kapcsolat és fejlődési összefüggés mutatkozik a primitív ókor rabszolgái, a külterjesen gazdálkodó középkor jobbágyai vagy a munkaüzemek bérmunkásai és a termelőeszközök mindenkori tulajdonosai a rabszolgatartók, a földesurak vagy a tőkés gyárosok között és igazolja a további összefüggést a termelőeszközök birtokosainak osztálya a patríciusok, vagy a nemesek és az általuk kizsákmányolt és elnyomott plebejusok és jobbágyok vagy pedig a tőkés osztályok és a bérmunkások osztálya között. Ugyanez a fejlődés élezi ki viszont a birtokviszonyokban jelentkező ellentmondásokat is, amelyek azután az osztályok közötti ellentéteket robbantják ki. Az osztályellentéteknek történelem formáló erejük van és ez az erő a termelőeszközök magántulajdonában rejlik, mert mint Marx mondja, a magántulajdon minden munkát elválaszt minden termelőtől. A munka gyümölcsét ugyanis nem az élvezi, aki dolgozott érte, hanem a termelőeszköz, a föld, a gép, a nyersanyag birtokosa. Márpedig ebbe az állapotba soha nem nyugodhat bele ez, aki szenvedő alanya a magántulajdonból keletkező ellentmondásnak, az mindig küzdeni fog az olyan rendszer ellen, amely a termelőeszközök magántulajdonát pártolja és védi. A birtokos osztályok viszont mindig a meglevő helyzet fenntarásáért szállnak síkra, az osztályharcok sorozata tehátvörös fonálként húzódik végig a történelmen. Ezért azonos a társadalmak történelme az osztályharcok történelmével. iKépI A rizstermelés meghonosításáról nyilatkozott Kiss János főispán elvtárs A Makó és Vidéke szerkesztősége tudomást szerzett arról, hogy Kiss János főispán elvtársunk, a közelmúltban megtekintette Dömsöd határában a rizstelepeket az aratás alkalmával. Tudtuk, hogy Kiss elvtársunk nem passzióból tette, hanem nyilván valami terve volt ezzel a látogatással, éppen ezért munkatársunk felkereste a főispán elvársat, hogy a Makó és Vidéke számára nyilatkozzék a hazai rizstermelés állásáról. Főispán elvtárs szívesen és készségesen állt munkatársunk rendelkezésére és elárulta, hogy tényleg komoly tervei vannak a rizstermelést illetően csenádmegyei vonatkozásban is. A Dömsöd határában elterülő Szunyogh pusztán olyan területen látogattam meg a rizstelepítést — mondja Kiss elvtárs —, amely egy egészen elvadult szikes terület, ahol egy fűszál sem nő a földön. Május elején fogtak hozzá az előkészítő munkához egy hetvenholdas területen és mégis, bebizonyították, hogy a mi éghajlatunk igen alkalmas a rizstermelésre, mert így is gyönyörű szépen beérett a termés. Első évben, amikor a föld még nincs is úgy előkészítve, mint ahogy azt a termelés megkívánja, 15 mázsa rizst vettek le holdanként, ami az árakat tekintve 45 mázsa búzatermésnek felel meg. Az első évben a legnagyobb a beruházás, mert hiszen csatornázást, zsilipelést és a föld planírozását elő kell készíteni és az így előkészített földön 4—5 esztendőn keresztül egymásután lehet a rizstermelést folytatni, mégis már az első esztendőben igen eredményes hasznot tudtak belőle produkálni. — Csenádmegyei viszonylatban lát-e lehetőséget főispán elvtárs a rizstermelés meghonosítására? — kérdezi munkatársunk. — A rizstermelésnek a legfontosabb kelléke a víz és Csanád vármegyében tekintettel a Maros folyóra, lehet beszélni a rizstermelés meghonosításáról — mondotta válaszában Kiss János főispán —, sőt tovább megyek. Egy százholdas területet, amely évek óta parlagon hever a vármegyében és közvetlen a Maros töltése mellett fekszik, már ki is néztem erre a célra és nagyon szeretném, de valamilyen formában ezt a földterületet be tudnám állítani a rizstermelés szolgálatába. Erről a kérdésről beszélgettem Takács Ferenc elvtárs államtitkárral, aki azt mondotta, hogy ebben a gazdasági esztendőben igen tekintélyes területeket kíván bekapcsolni a rizstermelésbe és a kormány egy nagyobb összeget szán ennek a lebonyolítására, ami után az itteni telepítésre is megvolna a lehetőség. Természetesen tárgyalni kívánok gazdálkodókkal és ezeknek a bevonásával szeretném ezt a rizstelepet beállítani már csak azért is, mert hiszen Csanád megyében, de Makó határában is tanyai látogatásaim alkalmával meggyőződtem arról — mondotta továbbá a főispán elvtárs —, hogy különösen a bogárzói és a pusztaszéli rész igen alkalmas terület volna rizstermelésre, amely biztos és nyugodt megélhetést nyújtana a rajta élő gazdálkodóknak, míg így a legnagyobb nélkülözések között tengetik életüket. Munkatársunk a rizstermelés jövője MAKÓI NÉPBANK A PESTI MAGYAR KERESKEDELMI BANK LEÁNYINTÉZETE KISIPAROSOK, KISKERESKEDŐK, KISGAZDÁK, KISEMBEREK BANKJAI