Felsőkereskedelmi iskola, Makó, 1938

a vele ma is, mert a kor legégetőbb kérdése. De az volt már az ó­korban is. Augustus császár már 2000 évvel ezelőtt a népesség számának eme­lésére jutalmat osztogatott a házasságra lépőknek s még nagyobb jutal­makat a gyermekek után. — S Tacitus 100 esztendő után mégis meg­állapította, hogy a jutalmak nem hozták meg a várt eredményt, a lakosság száma nem növekedett. De Mussolini kiadta a parancsot: újból meg kell kísérelni. Ő is jutalmakat tűzött ki, mint annak idején Augustus, így lett Mussolini az aktív népesedési politika kezdeménye­zőjévé. A többi nemzet csak őt utánozta. „Egy nemzet ereje, jóléte, — tagjainak a számától függ; a népes­ség sűrűsége nélkül minden összedől és meghal; a népesedés a világ­­történelem kulcsa . . .“ Szerinte az a tétel, hogy a népesség szaporodása nyomort idéz elő — ostobaság. Mert a szaporodás a fogyasztás emel­kedését eredményezi, ami viszont a mezőgazdaságot, ipart, kereske­delmet lendíti fel. Igaz, hogy a szaporodás egyre nagyobb feladatot ró a kormányokra, de ezeknek meg éppen legfőbb kötelességük a küsz­ködő nép megélhetésének könnyebbé tétele, minél több ember beállí­tása a nemzeti munkába. Hitler meg azt mondja, hogy az életben a gyenge úgyis elpusztul. Maga a természet szólítja el a gyengét, s csak az erős, egészséges hajtást tartja meg, így erősödik a faj, amelynek aztán a teljesítőképes­ségét a végsőkig lehet fokozni. A korcs utódok aláássák a nép erejét; az ilyen nép eltűnik a világ színpadáról, hogy helyet adjon az erősebb fajnak. Messze vezetne ennek a kérdésnek más és más oldalról való meg­világítása, s így csak a család feladatát tekintsük a már adott viszo­nyok közt. A nemzetvédelem ott kezdődik, ha a családot védjük, s a család­­védelem első feladata, visszaadni az anyát a családnak. A kenyérért folytatott küzdelem felborulással fenyegeti a családot. A kenyérkereső munka lefoglalja az apát is, az anyát is. A gyermeknevelésre nem nagyon jut idő. De a mi világunk nem is gyermekbarát világ. Ahol a lakások úgy épülnek, hogy a bölcső nem fér el benne, s ahol a házak kapuján az olvasható „gyermektelen házaspároknak kiadó lakás“, az a kor nem a gyermekek kora. Pedig azt szoktuk mondani: a gyermek kincs, de egyúttal nagy felelősséget is jelent, mert ajándék. Isten leg­nagyobb ajándéka a kegyelem mellett. Sőt a kegyelem is egy gyermek által lett az emberiség kincsévé. Egy gyermek által, akit 12 éves korá­ban álmélkodva hallgattak a bölcsek. Ez a gyermek váltotta meg, gyó­gyította meg, s tette ifjúvá a világot. Ezért volt a keresztyén egyház mindig gyermekpárti. Ezért kell nekünk is fokozottabban — új idők új követelményeinek megfelelően — vigyáznunk a magyar gyermekekre, a magyar életre, a nemzet jövőjére. Ki ne ejtsük kezünkből a magyar gyermeket, mert nemcsak a gyermek zúzza össze magát, de egy egész

Next